Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1998-06-22 / 144. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nyílt levél a MÁV Rt. vezérigazgatójának! Érték a fűtőház! BALASSAGYARMAT MEGYEI KÖRKÉP Tisztelt dr. Sipos István Úgy fogtam e levél megírásá­hoz, mint egy, a közügyek iránt érdeklődő állampolgár, aki lelkesedni tud, ha valami­vel gazdagodik, épül-szépüi az a környezet, amelyben él és mélységesen lehangolódik, ha az ellenkezője történik, külö­nösen akkor, ha mindez az emberi hozzá nem értés, tehe­tetlenség, lelketlenség, vagy szándékosság miatt történik. Esetemben mindez hatványo­zottabban jelentkezik, ha ez tör­ténetesen a vasúttal történik. Szomorú látvány számomra az üresen közlekedő személyvonat, akkor, amikor az emberek - min­den híresztelések ellenére - „nem szoktak le” az utazásról, hisz’ például a Salgótarján körzetében közlekedő, napi csaknem száz buszjáraton mindig „telt ház” van; Budapest és Salgótarján kö­zött naponta közlekedő -tudo­másom szerint- mintegy húsz pár távolsági járat mindig kihasz­nált, s ugyanakkor e viszonylaton a gyorsvonaton csak néhány utas lézeng. Ózdról közúton, nyerges vontatókkal szállítják a tarjáni acélgyár alapanyagát, pedig ezt évtizedeken át vasúton végezték; a mátraderecskei téglagyár ter­mékeit ugyancsak közúton szál­lítják, kamionokkal, pedig a gyárnak iparvágánya van, mert nem is olyan régen, még innen is vasúton utazott az áru. Ennyire nem kell az utas és a szállítandó áru a vasútnak? Majd felemelik a viteldíjat, s ha ez se jelent megol­dást, majd felszedjük a síneket? Ugyanakkor pazarolni is tud a vasút. Megszüntetik a „bakterhá- zakat”, nincs jegykiadás, növek­szik a potenciális bliccelők száma; több tízmilliós költséggel fénysorompókat állítanak ott, ahol még évekig ez elkerülhető lett volna (Vizslás, Kisterenye- bányatelep, Mátraverebély.) Már-már a büntetőjog körébe tartozónak tekinthetjük azt, ami a kisterenyei fűtőház felszámolása kapcsán történt. Ugyanis 1995 februárjában - a nagy takarékos­ság jegyében - a fűtőházat bezár­ták, a mozdonyparkot és a sze­mélyzet nagy részét áttelepítették Füzesabonyba. Mi itt a gond? A terenyei fűtőházat, ugyan a ’70- es évek végén, több mint tízmil­liós költséggel átalakították, al­kalmassá tették dízelek javítá­sára, itt is történt a BZ-motorok, M 43-asok szervizelése, javítása, s egyszer csak jött a zseniális, nagy takarékossági ötlet: Kiste- renye (de Eger is) messzebb van Miskolctól mint Füzesabony, no­sza, legyen ott egy központinak kinevezett fűtőház! Igaz, maga az épület méreteinél is felszereltsé­génél fogva sem alkalmas a szer­vizelésre, javításra, sebaj, a csil­lagos ég alatt mindig lehet dol­gozni! S mi lett a kisterenyei fű­tőház műhelyeivel, az ott lévő gépekkel? Amelyikre szüksége volt valakinek (esztergák, gya- luk, marók, kompresszorok), azt potom pénzért elkótyavetyélték, ami pedig senkinek sem kellett, az lángvágót kapott. Sokan vélekedtünk akkor úgy, hogy ez nem lehet igaz! Ezek az oktalanságot tükröző intézkedé­sek nem lehetnek a gazdasági­társadalmi átalakulás szükség- szerű velejárói! 1945-ben a sem­miből lett újjáépítve, ebben az or­szágban szinte minden, most pe­dig az évtizedek alatt felhalmo­zott értékeket tették semmivé a hozzá nem értő, lélektelen ügyin­tézők, vezetők! Mindezek ellenére sokan re­ménykedtünk, mert az ipartörté- netileg muzeális értékű épület maradt. Reménykedtünk, mert abban bizakodtunk, hogy lesz itt még egyszer gazdasági fellendü­lés, fog kelleni még ez az objek­tum. De úgy néz ki, mégis a „rombolók” elképzelései realizá­lódnak: f. hó 11-én ugyanis meg­jelentek a potenciális vevők és az eladók (a MÁV képviselői) a fű­tőházban és folyt az alkudozás az épület eladása ügyében. A MÁV képviselője kifejtette, hogy erre az épületre már soha nem lesz szüksége a vasútnak, de ha lenne is, nincs pénz az állagmegóvásra. Valóban nem lesz rá szükség? A gazdasági fellendülés halvány jelei már most érzékelhetőek! 1. Beindult a szénszállítás a Kisterenye Gyula-aknai rako­dóról (a kanadai bányatulajdo­nos, a szénbányák felfutásáról nyilatkozott). 2. Az Ön nyilatkozásából tudjuk, hogy - BZ-motorok- kal - beindul az elővárosi for­galom, sűrített megállókkal, ezáltal is visszacsalogatandó az utazó közönség a vasútra - Kis­terenye és Somoskőújfalu kö­zött -, Mátranovák és Salgótar­ján közötti járatokkal, ugyan­csak sűrített megállókkal még biztatóbb lenne a fűtőház jö­vője! 3. A beindult vonalfelújítás Kisterenye és Kál-Kápolna kö­zött (ami Kál és Recsk között már elkészült), ugyancsak sejtet valamiféle forgalomnöveke­dést. Ehhez is kell vonóerő! 4. Ha az üzletszerzők jól dol­goznak, még Mátranovákon is szerezhetnek fuvarozandó árut a feljövőben lévő Ganz termé­keiből . .. 5. Az Európához történő csatlakozás folytán talán nem kell várni 20-30 évet arra, hogy sor kerüljön a Hatvan-Somos- kőujfalu (Losonc, Zólyom) kö­zötti vonal villamosítására, ami a hatvani fűtőházat mentesítheti a dízelmozdonyok szervizelési munkái alól. Nos, mindezek azt prognosz­tizálják, hogy van remény a kis­terenyei fűtőház régi funkció­jának visszaállítására, s nem kell majd szervizelési és üzem­anyag felvételezése céljából több tíz kilométeres üresjárato­kat tenni sem a BZ-knek, sem a tolatós tartalékoknak Hatvanba, illetve Füzesabonyba. Ameny- nyiben nem adják el, vagy nem bontják le, lényegesen olcsóbb lehet egy mégoly’ „lerobbant” állapotú épület felújítása, mű­helyeinek felszerelése, mint egy új objektum megépítése. Az Ön nyilatkozataiból azt véljük kicsengeni, hogy nem­csak alkalmazottja, illetve irá­nyítója a magyar vasútnak. Ön szereti is a vasutat, ami a hoz­záértés mellett pozitív érzelmi kötődést is feltételez. Ezért is fordulok most e levélen keresz­tül Önhöz, hogy hozzáértő és ugyancsak „vasutas szívű” munkatársaival vizsgáltassa meg a kisterenyei fűtőház hely­zetét, sorsának alakulását, s ad­jon még egy sanszot ennek az objektumnak! Tisztelettel: Dr. Koós István nyugdíjas pedagógus (több vasútrajongó nevében is!) Bátonyterenye, Bajcsy-Zs. u. 36. 1998. június 22., hétfő Nemzetközi fotós-alkotótábor Szurdokpüspökiben Jó propaganda Nógrádnak Salgótarjánban, a József At­tila Művelődési Központban mintegy félszáz fotográfus - osztrákok, németek és helybe­liek - és népes közönség gyü­lekezett a Szurdokpüspöki­ben szervezett fotós-alkotótá­bor megnyitására. Ekkorra tervezték Heinz Le­opold (Ausztria - St. Pölten) fo­tókiállításának megnyitóját és diavetítését. Sajnos az osztrák városban postázott kiállítás ké­pei a megnyitóig nem érkeztek meg, (azóta értesítést kapott a fotóklub a vámhivataltól, hogy a képek Budapesten átvehetők) így csupán a szerző diavetíté­sére kerülhetett sor. A rendez­vényen közreműködött a Liszt Ferenc kamarakórus Guthy Éva vezetésével. Az alkotótáborba a St. Pöl- tenben működő fotóklubból hat, Németországból, Heinde- inheimből öt alkotó érkezett. A Nógrád Megyei Fotóklub tagja­ival kiegészülve kezdtek mun­kához. Jelentős esemény volt Pásztón a munkaügyi központ kirendeltségének galériájában, ahol Rolf Lindel heindeinhe- imi fotóművész tárlatát Ho- moga József klubvezető nyi­totta meg. (Ez a kiállítás a hó végéig megtekinthető.) A jó hangulatú alkotótábor alatt a résztvevők ellátogattak a sziráki kastélyba, Bérre, portré-, akt-, természet- és gyermekfényképezési gyakor­latokon vettek részt. A négy­napos alkotótelepen több ezer felvétel készült. Ezen fotók jó része határainkon túl, a nem­zetközi tárlatokon is hírt ad Nógrád megye idegenforgalmi nevezetességeiről. Megállapítható, hogy ez a tábor, a számos nívós kép szü­letésén túlmenően bővítette a nógrádiak nemzetközi kapcso­latait és jól szolgálta idegen- forgalmi propagandánkat is. A klub tagjai a nyári szünet alatt sem tétlenkednek, több hazai és külföldi alkotótelepre is elutaznak és készülnek az őszi észak-magyarországi fo­tóművészeti szemlére, amely­nek ezúttal Salgótarján ad majd otthont. Veres Mihály Egy beállítás a Béren végzett gyakorlathoz Az egyes ágazatok növekedési üteme nem egyenlő a megye gazdaságának fejlődésével Nem irigyelni, támogatni kell a vállalkozókat A magyar gazdaságban 1995-ben megindult növekedés ez év első negyedében is folytatódott. A megyei tendenciák követik a főbb folyamatokat, különösen az ipar teljesítmé­nye figyelemreméltó. A vállalkozások struktúrája némi­képp eltér az országostól, csökken az egyéni vállalkozások száma. Mit kellene tenni a kedvező tendenciák felerősítése és a kedvezőtlen jelenségek megzabolázása érdekében? Hogyan kellene támogatni a vállalkozásokat, melyeket ér­demes preferálni? Milyen szerepe lehet a felzárkózásban a térségfejlesztésnek és a vállalkozási övezetnek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Gressai Sándorral, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével. Nógrád megyében az ötven főn felüli - megyei székhelyű - ipari vállalkozások termelése összehasonlítható áron húsz százalékkal több volt 1997-ben, mint egy évvel korábban, s a növekedés tendenciája ez év első negyedében is folytatódott. A termelés bővülését a vállalko­zásoknak a létszám több mint ki­lencszázalékos emelésével sike­rült elérni, miközben az átlagke­resetek emelkedése az országos átlagot is meghaladta. Túl a mélyponton — Hogyan értékelhető a me­gyében az ipari termelés alaku­lása, egyes ágazatok dinami­kus növekedése? — Abból kell kiindulni, hogy a megye gazdasága, s benne ipara a ’90-es évek közepén volt a mélyponton, s a válság az országosnál is súlyosabb volt. Okai közismertek: egyol­dalú, túlsúlyos iparszerkezet, korszerűtlen gyártmánystruk­túra. a keleti piacok elvesztése, következménye pedig a drasz­tikus termeléscsökkenés. Az egy főre jutó GDP Nógrád me­gyében a legalacsonyabb. Eh­hez a mélyponthoz kell viszo­nyítani a növekedést, s nem szabad túlértékelni, tudni kell azt is, az egyes ágazatok növe­kedése nem egyenlő a megye gazdaságának fejlődésével.- Most melyek lehetnek az úgynevezett húzóágazatok, egyáltalán szükség van ezekre?- „Csak” húzóágazatokra van szükség, csak azokat a te­vékenységeket kell favorizálni, amelyek a megye adottságaira épülnek, amelyekben a helyi értékek kamatoztathatók. így elsősorban a korábban is sike­res gépipar és szilikátipar, va­lamint a korszerű híradástech­nikai és elektronikai ipar jöhet szóba. Ezekhez áll leginkább rendelkezésre a technika, tech­nológia infrastruktúra és a munkaerő-állomány. Új értékrend Ez utóbbi például olyan érté­kekkel bír — szakmastruktúra, örökölt üzemi és munkakul­túra, képzettség, konvertálha­tóság stb. -, amelyekre a kül­földi befektető is szívesen te­lepül. A munkaerő értéke az is, hogy a legkorszerűbb techni­kára is rövid idő alatt kiképez­hető, mert jó érzékkel és men­talitással is rendelkezik. Ezeket az adottságokat kell az eddiginél jobban kihasz­nálni. Ugyanakkor a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen koráb­ban egy egészen más érték- rendszer — iparcentrikusság, mennyiségi szemlélet stb. - működött, mint ami most kell a piacgazdasági viszonyok épí­téséhez. Nagy dilemma az, hogy a gazdaság egyes szekto­rai - ipar, mezőgazdaság, szol­gáltatás - között milyen ará­nyokat célszerű kialakítani. Mert jó az,- ha a megye ipará­ban jelen vannak a húzóágaza­tok, de az egész megye gazda­ságát nem lehet csak erre ala­pozni. A fejlett országok tapaszta­latai azt mutatják, hogy nekünk most a szolgáltatásokat kell célba venni, arányait növelni, amit megyénkben leginkább a kereskedelem, a pénzügyi te­vékenységek és az idegenfor­galom fejlesztésével kell el­érni. Sikerkovácsok Az utóbbihoz azonban nem elegendőek — noha nagysze­rűek - a természeti adottságok. A turizmus fellendítéséhez kul­turált vendéglátásra, gazdag programokra, az igényeknek megfelelő kínálatra is szükség van. Elég csak a szomszédos Ausztria tapasztalatait meg­vizsgálni. — A statisztikai hivatal ada­tai úgynevezett „ágazatsoro­sak" , nem árulkodnak az egyes vállalkozások eredményessé­géről. Kik vannak ma a nóg­rádi toplistán, említene közü­lük néhányat? — A megyei kamara nem vizsgálja behatóan a vállalko­zások mérlegadatait, de termé­szetesen vannak személyes ta­pasztalataim. Legutóbb pél­dául a szécsényi Elektronikai és Mechanikai Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-nél jártam és elismeréssel szólhatok a cégről. Korszerű technikával a Grundig tévé alkatrészeit, „lel­két” állítják elő. Több mint ezer embert foglalkoztatnak, mérsékelve a térség foglalkoz­tatási gondjait. Hasonlóan fon­tos szerepet játszik a rétsági, zöldmezős beruházásként in­duló, szépen fejlődő TDK Elektronikai Kft., japán befek­tetők jóvoltából. A régebben neves síküveggyár utódjaként öregbíti Nógrád és Salgótarján hímevét a Salgglass Üvegipari Rt. A közelmúltban ítéltük oda a Nógrád Gazdaságáért Díjat a Salgótarjáni Üveggyapot Rt.- nek, amely alig több mint 10 év után "már határainkon túl is elismerést szerzett a városnak is. És egyre több a sikeres vál­lalkozás is. Sárga irigység — Amint az iménti felsorolásból is kitűnt, a sikeres vállalkozá­sok többsége társasvállalko­zás, ami nem lehet véletlen. Az egyéni vállalkozásoknak néni megy ilyen jól. Valóban végleg lejárt a kényszervállalkozások ideje? — Vannak jól és rosszul mű­ködő kényszervállalkozások, az utóbbiak- nem lehetnek a pi­acgazdaság szerves részei, ami nem azt jelenti, hogy nem volt meg a létjogosultságuk és hasznuk is az átmenet idősza­kában. A piacgazdaság az élet­képteleneket kiveti magából. A sikeres vállalkozásnak számos összetevője van, kell hozzá al­kalom, lehetőség, ezeket meg kell ragadni. Ez utóbbiakat nem tanítják az iskolában, ám ez megint csak nem jelenti azt, hogy a vállalkozáshoz szüksé­ges alapismereteket nem lehet megtanulni. De nem lehetett megszerezni a szükséges isme­reteket a szocialista tulajdon és gazdálkodás viszonyai között. A vállalkozók egy része - az idősebbek - ebben nőttek fel, nekik a váltás érthetően több nehézséget okoz. Sok nehézséget okoz az úgynevezett „SI”-faktor, azaz a sárga irigység is. Külföldön mindenki sikeresnek kiáltja ki magát, nálunk mindenki pa­naszkodik, nem tudunk nem is ‘akarunk örülni egymás, a má­sik sikereinek. Nálunk, ha si­keres valaki, az gyanús is egy­ben és csak idő kérdése, hogy mikor kezdik ki őt. Pedig nem gátolni és irigyelni kell a sike­res vállalkozót hanem tisztelni és támogatni! Igen, hiszen ér­téket teremt, a társadalomért is dolgozik, a nagyobb közössé­gért is munkálkodik. És nem napi 8 órát dolgozik, hanem lá­tástól vakulásig. Előny a szolgáltatásnak- Milyen tevékenységet kellene támogatni a megyében az átla­gosnál is jobban?- Már utaltam rá, hogy első­sorban a szolgáltatást célszerű támogatni, azért is, mert az ipar jövedelmezősége relatíve alacsony. A szolgáltatásban — az idegenforgalom fejlesztése érdekében például - érdemes lenne bizonyos faipari gyárt­mányok, emléktárgyak és szu­venírek készítésére és forgal­mazására ráállni, vagy például a háztartási eszközök gyártását szorgalmazni. Nem mindig kell világmegváltó, nagy dol­gokban gondolkodni. Általában csak azt a tevé­kenységet szabad támogatni minden eszközzel, amelynek piaca és így társadalmi haszna is van. A jövőben sokkal na­gyobb szerepet kell kapjon a beszállítói tevékenység, ezt cé­lozza az a program, amely nagyvállalkozások részére tör­ténő beszállításokat (anyag, al­katrész, késztermék, szolgálta­tás) fogja támogatni. Vállalkozási övezet- Milyen szerepe lehet a fel­zárkóztatásban a területfejlesz­tési tanácsoknak és a vállalko­zási övezetnek?-Az előbbiek a térségben történő gondolkodást erősíthe­tik, a komplex, rendszerben történő fejlesztéseket segíthe­tik elő, mozgásterük azonban korlátozott. A címzett támoga­tásokat pályázatok alapján íté­lik oda, s ezt korrekt módon te­szik. A vállalkozási övezet ha­tékony eszköz lehet. Célja a befektetések ösztönzése, a vál­lalkozások stabilitásának elő­segítése, a foglalkoztatás bő­vítése, az infrastruktúra fej­lesztése, a jövedelemtermelő képesség fokozása, mindeze­ken keresztül a térségfejlesz­tés, a felzárkóztatás. Meg kell ragadni a benne rejlő lehető­ségeket és ez érvényes az ipán parkokra is. Baráthi Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom