Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1998-06-19 / 142. szám

I Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1998. június 19. péntek 7. oldal------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------"" — — — H ubertus-kereszt arany fokozata a példamutató vadásztevékenységért (Őz)bakot még nem sikerült lőnie Bátonyterenyén harmadik évét tölti nyugdíjban Fenes Jó­zsef. Hosszú ideig a Nógrád Megyei KlOSZ-nál dolgozott munkavédelmi főelőadóként, s hozzá tartozott az oktatás szervezése is. A kézmüveskamarák megalakulása után ala­pították meg az Oktatás Bt.-t, különböző szakmát adó tan­folyamokat szerveztek: képeztek ács-állványozókat, vasbe­tonszerelőket, a különböző vadásztanfolyamokról vadász- és vadtenyésztő szakemberek kerültek ki. Eredményes volt a fácánvadászat A kilencvenes években aztán sorra alakultak az oktatással foglalkozó cégek, ezért, ami­kor felajánlották az előnyugdíj lehetőségét, elfogadta azt. Mi­óta az eszét tudja, mindig a természet, a vadászat szerel­mese volt, így aztán nem csoda, hogy 1976-ban tagja lett a salgótarjáni bérkilövő vadásztársaságnak. Tartott ez 1984-ig, amikor felesége un­szolására abbahagyta: fonto­sabb volt a család.-Véglegesen azonban nem tudtam a vadászattal szakítani — emlékszik Fenes József. - Nem is tehettem volna, hiszen aktívan foglalkoztunk a va­dászképzéssel. 1991-ben aztán zömmel a nálunk végzett vadá­szokkal megalakítottuk az „Ágasvár” bérkilövő vadásztár­saságot tizenkilencen, a tagok pedig engem kértek fel az el­nöki teendők ellátására. A kez­deti időkben sok segítséget kap­tunk Kollár Józseftől, aki ak­kor vadászati felügyelő volt. El­járt közgyűléseinkre, hasznos tanácsaival sokat segített. Az­óta már ő is nyugdíjas. Az ala­pító tagokból mára már csak ha­tan maradtunk: hárman „az örök vadászmezőkre távoztak”, heten anyagi helyzetük miatt kényte­lenek voltak abbahagyni, ketten más társasághoz mentek át, egy pedig állampolgári jogon űzi ezt a sportot.- A vadászat nem tartozik az olcsó sportok közé.- Bizony, drága mulatság, különösen a területtel rendel­kező társaságoknál. Sok em­bernek nem adatik meg, hogy ki tudja fizetni a 100-300 ezer forintos belépési díjat, így az­tán számukra csak az a lehető­ség kínálkozik, hogy bérki­lövő, illetve terület nélküli tár­saságokba lépjenek be.-Ha nincs saját területük, akkor hol vadásznak?-Nálunk a belépési díj 20 ezer forint, havonta pedig 600 forint tagdíjat kell fizetniük a vadászoknak. Ebből az ösz- szegből vadäszätokat kötünk le a területes társaságoknál. Persze ez nem elegendő a va­dászati igények kielégítésére, de baráti kapcsolatokon ke­resztül maguknak szerveznek még pluszlehetőségeket. Több társaságnál van mód vendégjegy vásárlására is. A fentiekből következik, hogy minél nagyobb a létszámunk, annál több vadászatot tudunk lekötni. Most hatvanan va­gyunk, és sikerült „megfer­tőznünk” a vadászat szerete- tével a gyengébb nem tagjait is: jelenleg két Dianánk van.-Volt olyan időszak is, amikor taglétszámunk elérte a kilencvenet, de 17 vadász el­ment területes társasághoz, ti­zenhármat pedig a tagdíj nem fizetése miatt ki kellett zár­nunk. Zárójelben jegyezném meg, hogy ilyen veszély je­lenleg is fenyeget 5-6 tagot. A korábbi években kétszer kötöttünk le fácánvadászatot, búzaérés időszakában rend­szeresen vadkár-elhárítási lesvadászatot, sőt volt mód vaddisznó-hajtóvadászat véte­lére is. Ma már sajnos, az utóbbira nem kerül sor: in­kább a külföldi vadászoknak tartják ezt a jogot. Fácánvadá- szatra hagyományosan Újlen­gyelre járunk, legutóbb január végén harmincán 100 kakast lőttünk. Minden vadász álma, hogy egyszer egy szép szarvasbikát, vagy őzbakot lő­jön. Ez a lehetőség még ne­kem sem adatott meg, de azért reménykedem.-Milyen időközönként vá­lasztanak új vezetőséget?-Ötévenként tartunk tiszt­újító közgyűlést, de 1996-ban kis változással maradt a régi gárda. Az idén május 30-án időközi tisztújító közgyűlést kellett tartanunk, mert négy tisztségviselő lemondott: át­mentek területes vadásztársa­ságba. A tisztújító közgyűlé­sek hagyománya, hogy ilyen­kor adják af á' Hűbéri üs-ke- reszt különböző fokozatait, amelyeket a Magyar Vadászati Kulturális Egyesület alapított. A vadásztársak ajánlásai alap­ján példamutató vadászati te­vékenységéért az idén a Hu­bertus-kereszt bronz fokozatát Nagy Dezső vadászmester. Bognár Zsolt gazdasági vezető és Holtner Győző, az ellenőrző bizottság elnöke kapta. Én mint az Ágasvár társaság el­nöke a vadásztársak javaslata alapján az arany fokozatot ve­hettem át. Hegedűs Jóleső öröm költözött a szívébe Ez is olyannak ígérkezett, mint a többi. Legfeljebb azon tűnődött keveset, hogy már ő is belépett a hatvanasok közé. Ez nem kevés idő, kiváltképpen, ha annak jó részét a föld alatt éli le az ember. Frontmester volt, de egészségét nem vette el a bánya. Sok apró jele van annak is, hogy Karancs­lapujtőn becsülik. S így van ő is az emberekkel. Segít nekik, hogy kicsit könnyebben éljenek. Tíz település bányásznyugdíja- sainak szakszervezeti titkára. Százharminc ember gondjait vi­szi vállain Ruskó Sándor. A na­pokban mégis elgyengült. Szüle­tésnapján, éppúgy a barátai kö­szöntötték, mint mindig. Ez azonban egy kicsit más volt, mint a többi. Elhozták neki a Bánya és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége el­ismerő oklevelét. Nem számított rá, de jóleső öröm költözött a szívébe. V.G. Összefogás a bányásznyugdíjasokért Bükkszék helyett Berekfürdő Ilyenkor júniusban, amikor végre megérkezett a nyár, már sok száz bányásznyugdí­jas pihent, gyógyult Hévízen, Keszthelyen, Bükkszéken a bányászüdülőben. Rászolgál­tak, hiszen sok pénzt és mun­kát áldoztak annak idején, hogy felépüljenek az üdülők. Ma már mindez legfeljebb szép emlékeik közül kerül elő olykor-olykor. Hiszen Bükkszék már régen nem fogad pihenni vágyó, rok­kant bányászokat, nyugdíja­sokat. Hévíz pedig a csilla­gos égig szökő áraival elér­hetetlen messzeségbe került.- Mit tehetünk? Keressük azokat a lehetőségeket, ame­lyek elérhetők, megfizethe­tők, a mi nyugdíjasainknak -, mondja Kovács László, a bányászszakszervezet Nóg­rád megyei nyugdíjasbizott­ságának elnöke. - Ázt is tud­tuk, hogy csak egymásra számíthatunk, a bányászok összefogására. így jutottak el Gyöngyös- orosziba, ahol öt évre szóló megállapodást kötöttek az ércbányák szakszervezeté­nek nyugdíjasbizottságával. — Berekfürdőn a jól kiépí­tett meleg vizű strand köze­lében van egy üdülőházuk. Nem sokan pihentek benne, így fenntartani, fejleszteni sem igen tudták. Mi mind­ezekhez hozzájárulunk és cserében hetente 15-20 nóg­rádi bányásznyugdíjas és családja kap helyet benne, egészen szerény összegért. Lehetőség van arra is, ter­mészetesen orvosi javas­latra, hogy a reumatikus bántalmakat különböző ke­zeléseken enyhítsék. Az első csoport lassan haza is érke­zik, - magyarázza a nyugdí­jasbizottság elnöke. A szobák, a konyha hi­ányzó felszereléseit néhány nap alatt pótolták. Oravecz /őz«/salgótarjáni vállalkozó sietett segítségükre, egészen önzetlenül. Önként adódott a kérdés, olyan sok ember, kisebb-na- gyobb közösség szorul ma­napság támogatásra. Miért éppen a bányászokat válasz­totta? Nem titkolta, erős ér­zelmi szálak kötik a bányá­hoz, a bányászokhoz.-Mindkét nagyapám bá­nyász volt. Egyiket bánya­omlás temette maga alá... Édesapámék öten voltak testvérek, valamennyien bá­nyászok. Közülük ketten bányamérnökök voltak. Egyetemi éveim alatt a bá­nyánál voltam gyakorlaton, és a munkakönyvembe is a bánya az első bejegyzés — mondja a vállalkozó. Amikor Berekfürdőn jár­tak látták, a konyha bőví­tésre szorul. A falakat már húzzák és készülnek az aj­tók, ablakok. Részt vesznek abban a nem kis munkában is, amelyek a gázfűtés meg­tervezése, bevezetése jelent majd. Ezután a meghosz- szabbítható üdülési szezon­ban akár három-négyszázán is pihenhetnek Berekfürdőn. Azt mondja a közmondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. A gyöngyösoro- szi siker további próbálko­zásokra ösztönözte a nóg­rádi bányász-nyugdíjasbi- zottságot. A Borsod-Ábaúj Zemplén megyei bányászbi­zottsággal már arról tárgyal­nak, milyen feltételek mel­lett vehetik igénye a hajdú­nánási, ugyancsak gyógy­vízre épült üdülőt a nógrá­diak. A Mátraaljai Szénbá­nyák Vállalat szakszervezeti bizottsága pedig Zsóriban, Ecséden és Jászapátiban kí­nál üdülési lehetőséget a hajdani bányászoknak. S ami egyáltalán nem mellé­kes, mindenütt a nyugdíja­sok szerény pénztárcájához igazodó áron. Elcsendesült klubélet Tekintettel a közeledő málna­szezonra, nyári szünetet tar­tanak június 22-étől a diósje- női idősek klubjában. Ez az úgynevezett málnaszünet, amely július 13-ig tart. Az elkövetkezendő hetekben megcsendesedik a klubélet a salgótarjáni forgáchtelepi klub­ban is, bár az ide tartozó idősek­nek az egyetlen szórakozást je­lentik az ilyen találkozások. Az elmúlt napokban tizenkét idős beteget kerestek fel a klubtagok, szerény ajándékot vittek a bajba jutottaknak, akik örömmel fo­gadták a látogatók figyelmessé­gét, a megkeresést. Ez a klub jú­liusban lesz egyéves, így legkö­zelebb a születésnap alkalmából várja, fogadja tagjait a szokásos helyen és időpontban. Az emberek XT í/Cjh*1 többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... A japánkert csodája Hogy lehet az utánozhatatlant utánozni? Miben rejlik a „másolatok” varázsa? S egy­általán, miért fontos egy eu­rópainak, hogy ellessen, ide­lopjon valamicskét a japán díszkertek bensőséges vilá­gából? A válaszokat talán megsejteti az a már-már idilli harmónia, amely a japán em­ber és a természet - az euró­painak irigylésre méltó - kapcsolatát jellemzi... S az, aki ráérez ennek az együtt lé­legzésnek a lényegére, képes maga is arra, hogy megfor­málja a csodát... Igaz, ezt siettetni nem lehet, a természet természetes módon történő kicsinyítéséhez sok-sok. tanulás, megfigyelés, több évi odaadó munka, törődés kell. Nem is munka már ez: hobbi, sőt szenvedély. Balassagyarmaton van egy ház, melette egy kert, egy ja­pánkert, százötven négyzetmé­ternyi, niniatűr Távol-Kelet. Karvaly Tibor, a tulajdonosa, megalkcója mintegy tizenöt éve kezte el építgetni. Sziklás hegyi sakasz, többlépcsős víz­esés, ki tórendszer, a szigetor­szág jellegzetes flórájával olyan (rendezésben látható itt, hogy «kert, bármely pontjáról rnás-ns, bámulatos arcát mu­tatja. Miien napszakban változó a kép, ami a nézelődőt fogadja. Reggelenként csapatostól fiirde- nek az énekes madarak, a dél­előtt a virágnyílásé, a délután az illatoké és a vízcsobogásé. Má­jusban háromszáz íriszfajta nyí­lása gyönyörködtetett.- A japánok különleges ter­mészetszeretetének, -tiszteleté­nek, gondolkodásának a meg­nyilvánulása az, hogy víz, a szikla, az örökzöldek számukra szimbolikus jelentőségűek. Ezért számukra természetes, hogy ilyen környezetet alkossa­nak, építsenek, hogy életterük­ből ne hiányozzon a díszkert - mondja Karvalyi Tibor, aki fő­ként írásos anyagok, természet­filmek segítségével mélyedt el ebben a különös világban. Következik: Lenyűgöző palo­takertek és tenyérnyi, zöld szigetek... a. -aaMHMfc a . HWBüa—MBli ____________itt—MMBaaaaaa......................................agam«™», M agányt űző összetartozás - A szilaspogonyi idősek otthonában sokféle elfoglalt­ságra nyílik lehetősége az öregeknek. Talán az a legjobb, hogy nincsenek egyedül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom