Nógrád Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-125. szám)

1998-05-30-31–06-01 / 126. szám

1998. május 30., szombat Látóhatár 9. oldal Gyermeknapi rendezvények a Dolinkában, Aprófalván, Maconkán és máshol Csemeték körül forog a világ Vasárnap az egész napos dolinkai „gyerekbuliba” várják a salgótarjáni apróságokat, és a nagyobbakat, akik szüle­iket is magukkal hozhatják. Fél tíztől célba dobás, lég­gömbfújás, majd az ovisok játékbemutatója szórakoztat. Akinek kedve lesz, benevezhet a Hétmérföldes családi tú­rára vagy nézheti a Pom-Pom Bábcsoport előadását. Fel­lép a KiViSzI is, de az önvédelmi bemutató és a Manhat- tan-koncert sem hiányozhat a gyereknap „menüjéből.” 14 órától a Madzsar József Nógrád Megyei Kórház gyer­mekosztályán rendeznek nyílt, gyermeknapi műsort. Május 30-án 10 órakor kezdő­dik a gyermeknapi program a bátonyterenyei Kossuth Lajos Általános Iskola udvarán, im­már negyedik alkalommal. Lesz a programban rendőr­ségi, falmászó- és tűzoltó-be­mutató, tátika, de körhinta is várja a kicsiket, akiknek al­kalmuk lesz batikolásra és gyöngyfűzésre, sőt kerékpáros ügyességi versenyen is vetél­kedhetnek. A délutáni órákban több mint húsz csapat részvé­telével rendezik meg a tátikát. A szülői munkaközösség gon­doskodik a harapnivalóról: paprikás krumpli és limonádé várja az éhes és szomjas gye­rekeket. * Salgótarján Budapesti úti, Aprófalva névre keresztelt óvodájában egész heti rendez­vénysorozattal készültek a gyermeknapra. Ötödik éve rendeznek gyermekheti prog­ramokat „Aprófalván”. Ä na­pokban óvodapedagógusok és óvodás gyermekek munkáiból nyílt kiállítás a nevelési in­tézményben. Kavalkád nevet viselő rendezvénysorozatuk­ban pedig udvari játékos prog­ramok, közös óvodai kirándu­lás, akadályverseny, a KiVi- Szl színjátszó társulat elő­adása, valamint az óvónők mesejáték-bemutatója is sze­repel. Az oviújság legfrissebb számának megjelenését is erre az alkalomra időzítették. * Gyermeknapra való tekin­tettel vasárnap ingyen és en­gedély nélkül is pecázhatnak a kisiskolások a maconkai víztá­rozón. Május 31-én, vasárnap a maconkai víztározón rende­zik meg a Bányász Kupa hor­gászverseny ötödik fordulóját, melyre ez alkalommal Szlo­vákiából is várnak versenyző­ket. Nevezni a helyszínen fél héttől lehet, a horgászhelyeket nyolc órakor sorsolják ki. A délután egy óráig tartó ver­senyben mind a „kishalas”, mind pedig a fenekezős kész­ségeknél felnőtt, ifjúsági, és külön női kategóriában is dí­jazzák a legeredményesebbe­ket. Az első három helyezett serleget kap jutalmul, de ter­mészetesen ajándéktárgyakat nyerhetnek az ügyes kicsik. A 14 éves kor alattiak ez alka­lommal engedély nélkül pe­cázhatnak, a szervezők pusz­tán azt kérik, szülő felügyelje a gyermeket, nehogy baleset történjen. Az ifjú pecások reg­gel nyolctól nevezhetnek. Ese­tükben ehhez nem kell más, csak egy horgászbot. * Karancskeszi-Marakodi- pusztán is nagy lesz az öröm vasárnap. A gyermeknapi programok sorában 11 órakor játszóteret avatnak. * Mátramindszent önkor­mányzata, az általános műve­lődési központ és a helyi sportegyesület május 30-án rendezi meg a gyermeknapot. A program 13.30 órakor kez­dődik az általános iskolában, ahol Molnár Gábor polgár- mester megnyitja a gyermek- rajz-kiállítást. 14 órakor majo- rette-bemutató kezdődik a ké­zilabdapályán, majd 14.10 órakor veszi kezdetét a kispá­lyás labdarúgóverseny a SAL- KON-kupáért. Akit esetleg nem érdekel a foci, az bene­vezhet az aszfaltrajz- vagy a lángosevőversenyre. 16.30 órakor fegyvertechnikai és ku­tyás bemutató kápráztatja el az érdeklődőket, majd a SAL- KON-kupa átadása követke­zik. 17.30 órakor karatebemu­tató, majd vacsora, ügyességi versenyek következnek. A rendezvény záróprogramja a tábortűz, a Frivol együttes koncertje és szabadtéri diszkó. Ügyes kezek - Óvodások jártak a Palóctáj Kft. sütödéjében fotó: gyurián tibor Max, a gyerekek legjobb barátja — Rajzok és esszék Legdrágább kincsünkért... „Kati és az álomevő” O császári fensége, Taka- mado hercegnő mesekönyve „Kati és az álomevő” cím­mel a napokban Göncz Ár­pád fordításában látott napvi­lágot. A kötet ünnepélyes bemutatóját -az államfő és Kazuo Nukazawa, Japán új magyarországi nagykövete részvételével - Budapesten, a Magyar írószövetség székhá­zában tartották. Göncz Árpád elmondta: Takamado her­cegnő néhány esztendővel ez­előtt látogatást tett Magyaror­szágon. Ő császári fensége később megajándékozta az angol nyelvű kötettel. Iskolás gyerekeknek hirdet­ték meg azt az országos rajz­és esszépályázatot, amelyen a segítségnyújtással kapcsola­tos érzelmeket, gondolatokat kifejező pályamunkákkal le­het részt venni. Meghirdeté­sének célja szponzorálás: az Eskimo a gyermeksebészet ügyének előmozdításáért nagy összeggel támogatja a gyermeksebész-alapítványt. A Magyar Gyermeksebész Alapítványnak ugyanis nincs más lehetősége, mint a társada­lom jóérzésű, tehetős tagjaihoz fordulni anyagi segítségért, hogy legyen pénz kézi műszerekre, diagnosztikus felszerelésekre, számítógépekre. Megpróbálják elkerülni az eddig nemzetközileg is elismert, magyar gyermekse­bészet szakmai színvonalának csökkentését. A kis betegekre fordítandó anyagiak csökkentése olyan luxus, amit nem szabad megengedni, hiszen a gyerek ke­zében van a jövő. Max, az ismert jégkrémfigura arra kéri az iskolásokat, hogy örökítsék meg a pillanatot, ami­kor egy rászoruló társuknak se­gítséget nyújtottak és - június 5- ig - küldjék be a rajzot, esszét a Burson Marsteller Budapest, H- 1036 Budapest címre. Csoóri Sándor szerint egyetlen nyersanyagunk az agyunk Utazás a felületesség országútiján Az európai kultúrában megjelent a karosszék. Csoóri Sándor költőként, íróként, s a Magyarok Világszövetségének elnöke­ként is vallja, hogy bajaink a kényelmességből eredeznek. Ko­rábban a trónok is kényelmetlenebbek voltak, mint mai karos­székeink. A ma igazságai kevéssé hatnak. Ha pedig a gondola­tok nem szórakoztatnak, akkor már nem is Figyelünk azokra. A felületesség országútjának utazói lettünk.- Eltéved az, aki nem a valóság szerint él. Vissza kell fordulni ahhoz a kultúrához, mely segít eligazodni a fontos és kevéssé fontos dolgok között - mondta Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtárban rendezett ankéton Csoóri Sándor, József Attila-, Herder- és Kossuth-díjas költő, a Magyarok Világszövetségé­nek alelnöke. Az érdeklődők - irodalmá­rok, könyvbarátok- több do­logról is faggatták a neves ven­déget. Volt aki arra volt kíván­csi, hogy a ’60-as évek végétől a ’80-as évek végéig meghatá­rozó szellemi erőnek tekintett három személyiség - Csoóri, Kása Ferenc és Sára Sándor - ma miként tud hatni a közgon­dolkodásra. A megkérdezett bevallotta, hogy hatalom közelében meg­változik az ember. A politikától el akarta magát határolni köz­vetlenül a rendszerváltás ide­jén, ám távollétében is megvá­lasztották a Magyarok Világ- szövetségének élére. Felvidéki, erdélyi alkotó értelmiségiek unszolásra ugyan, de elvállalta a tisztséget. A költőt koptató feladat hozadékaként említette a Duna Televízió létrejöttét. Mikor a Magyarok Világszö­vetségében ezt az ötletet fölve­tette, olyan támogatottságot ka­pott a határon túli magyarság szellemi kiteljesedését szolgáló lehetőség, hogy a televíziós csatorna tervéről mit sem tudó miniszterelnököt kész tények elé állíthatta. Ezt követően ő maga három hónapig győz­ködte Sára Sándort, hogy vál­lalja el a DTV vezetését. Törté­nelmi lehetőség volt, melynek végül Sára sem tudott ellen­állni. Csoórit tehát a világszö­Költőkoptató a politika vétség, Sárát a televíziós napi gondok, Kosát pedig az MSZP- ben vállalt feladatok morzsol­ták. Csoóri Sándor a közgondol­kodás mai állapotáról egyéb­ként is lesújtó véleményeket fogalmazott meg. Szavait idézve: Régebben a diktatúra miatt, ma a hírektől nem látjuk a valóságot.” A televíziós mű­sorok dömpingjében hiányzik a gondolkodáshoz nélkülözhetet­len csönd. A szólásszabadság mellett a hallgatás szabadsága. Csoóri a felületesség országút­jának tekinti az Internetet, az újságokban pedig a (z áljhírek- kel kendőzött ürességet találja. Mindenféle médiumnak kijutott a kritikájából: Legutóbb a Ma­gyar Rádió vezetésének írt le­velet azzal kapcsolatban, mi­lyen zenét is sugároznak. A reggeli ébredésünkkor el­hangzó külföldi muzsikák benne ugyanis azt az érzetet keltik, mintha egy idegen or­szágban ébredne. A tudás valódi őrzőjének Csoóri, úgy tűnt, egyedül a könyveket tartja. A hozzászó­lók közt viszont volt olyan, aki ezzel kapcsolatban is erős kriti­kát fogalmazott meg. A kiadók jó része ugyanis külföldi tulaj­donú, s amit közvetítenek, az sokszor csak a tetszetős kül- csínt, és minimális „belbecsét” jelent. Mai tudásunkkal kapcsolat­ban megfogalmazódott, hogy ugyan hosszabb időt töltünk az iskolapadokban, mint eleink, ugyanakkor az ősi tudásból ke­vesebbet merítünk. Tanárember fogalmazta meg azt, hogy el­szakadt a „tudás láncolata”. Lapunk kérdésére, hogy mit vár költőként, s a világszövet­ség vezetőjeként az új hatalom­tól, Csoóri Sándor a követke­zőket válaszolta: „Az elszegé­nyedés olyan mértékű a pe­remmagyarság körében - itt el­sősorban a moldvai csángók helyzetét elemezte -, hogy egy- egy könyv is csak néhány lel­kes pap révén juthat el ezekhez a közösségekhez. A nyelv megőrző ereje pedig itt különö­sen fontos, a gondolatok kifeje­zésére csak anyanyelvén képes igazán az ember. Csoóri utalt egy Teller Edével folytatott ko­rábbi beszélgetésére is, mely­ben a hidrogénbomba feltalá­lója elmondta, hogy ő gondol­kodásban legtöbbet Adytól ka­pott. Azt, hogy nem csupán maghasadással, hanem magfú­zióval is nyerhetünk energiát, azt a magyar nyelv költői ere­jéből merítette. Joggal mondta hát summázva, hogy egyetlen nyersanyagunk az agyunk. Az új hatalomról úgy véle­kedett, hogy a rendszerváltás napjainkig egy időben szeretne tüntetni és szeretne biztonságot is. Mindkét élményhez érzelmi szálak fűzik a társadalmat. Az elmúlt 8-9 év még nem alkal­mas arra, hogy mérleget von­junk. A fiataloktól sokat vár, de csak akkor, ha azok maguknak mestereket keresnek. Tarnóczi László Mongóliái tudósítónk jelenti (III.): A nomádok mindennapjai Mongólia gazdaságának alapja az ősi hagyományokon alapuló nomád állattartás. Öt fő állat­tal (ló, szarvasmarha, teve, kecske, juh) évszakonként vándorol az ország lakosságá­nak több mint egyharmada , körülbelül 800 ezer ember. A nomádok lakóhelye a jurta (kerek sátor), amit mongolul górnék neveznek. Ez faszerke­zetű, rácsos falból, tetőrúdból és tetőgyűrűből áll. Kívülről vas­tag nemezzel fedik be, amely a téli hónapokban jó hőszigetelő. Nyáron általában ponyvával vagy vászonnal borítják a jurta vázát, mert akkor elsődleges az eső elleni védelem. A nomádok szállása viszony­lag kicsiny; általában egy család él benne. A nagyszülők, közeli rokonok a közelben állítják fel sátrukat. Egy körzetben három vagy öt család lakik egymás kö­zelében. A jurta belsejében a középen áll a fedett vaskályha. Az ajtótól jobbra találhatók a konyhai felszerelések, majd to­vább a női részleg. Az ajtóval szemben látható a család háziol­tára, amelyen áldozatokat mu­tatnak be isteneiknek. Az éte­lekből is először az isteneknek adnak, csak utána ehet a család. A férfiak részlegében fogadják a vendégeket. A férfirészen van a fegyvertár, a szerszámosláda is. Nyáron a bejárat mellett áll a kumiszos tömlő. Ebben az er­jesztett kancatej a nomádok kedvenc nyári „üdítőitala”, júli­ustól egészen szeptemberig fo­gyasztják ezt, sőt az újévi ün­nepségekre is szoktak belőle tar­tósítani. A pásztorok vándorlási helye ősi megfigyeléseken alapul, mindig az évszakoknak legmeg­felelőbb területen telepszenek meg. A vándorlás gyakorisága vidékenként változik: a keletiek, a halhák nem költöznek tavaszi szállásra, a télin maradva várják meg a nyarat. A nyugaton élő ojrátok évente négyszer válta­nak legelőt, míg a Góbi kopár pusztaságain élők télen és nyá­ron is többször költöznek, a le­gelő minőségétől függően. A nomádok télen a szélvédett, napos helyeket szeretik, s álta­lában a magas hegyek védelmét keresik, ami megvédi őket a hó­viharoktól. Tavasszal a por- és hóviharoktól félve nem' bontják le magas kerítéseiket. Nyáron hűvös, árvízmentes terület után néznek. Mongóliában még mindig csak elvétve takarmányoznak, a vidéki állatok zöme télen a hó alól is kikaparja a füvet. Ősszel a pásztorok a nyájukat felhizlal­ják, felkészítik a hideg, kemény téli hónapokra. A pásztorok munkája a kora hajnali órákban kezdődik és a család minden tagja részt vesz benne. A ház asszonya megfőzi a sós teát (szuléj cáj), ezt elfo­gyasztják, majd a férfiak kitere­lik az állatokat a legelőre, s nap­közben felügyelik a nyájat, amíg az asszonyok a ház körüli teen­dőiket látják el. Napnyugtakor térnek vissza az állatokat terelő férfiak, akkorra vacsora várja őket otthon. Ez a főétkezés á mongoloknál. Többnyire húst, lisztes ételeket, valamint tejter­mékeket esznek. A városoktól távol élők számára ismeretlen a zöldség, de még a kenyér is rit­kaság. A fő táplálék a birkahús. A mindennapos rutinmunkák mellé időszaki, sürgős teendők is kerülnek. Télen és tavasszal a férfiaknak van sok dolguk, mert a nyáj állandó felügyeletet kí­ván. Tavasszal születnek a kis állatok. Nyár elején ivartalanít- ják a kicsinyeket. Utána a női munkák következnek. Tejbőség idején a háziasszonyok dolgoz­zák fel a tejet télire: túrót és saj­tot készítenek, ezt a jurta tetején megszántják. A pásztorok nyáron tejtermé­keket fogyasztanak, főképpen: sajtból, vajból, tejszínből igen bő a választék. Nyár közepétől már kumiszt ihatnak. Augusztusban készítik juh- gyapjúból a nemezt, amelynek munkálataiban a család minden tagja részt vesz. Az ősz közeled­tével levágnak egy szarvasmar­hát: húsát vékony szeletekre vágják és a jurta belsejében a tűz fölött kiszárítják. Ez alkotja a téli eledelt. Nyáron viszonylag több idejük van a családoknak vidéken: esténként összejönnek, énekelgetnek, mulatozgatnak. A férfiak összemérik erejüket bir­kózásban és lovaglásban. A nyári hónapok feledtetik velük a kemény téli munkát, a sok-sok nehézséget. Obrusánszky Borbála Egy tipikus „épület": a jurta, azaz a kerek sátor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom