Nógrád Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-125. szám)
1998-05-30-31–06-01 / 126. szám
1998. május 30., szombat PÜNKÖSD 7. oldal A titok: részesülni a bérmálás szentségében a püspöki hatalom által Nagybúcsú a szentkúti kegyhelyen Pünkösd közeledtével sokan keresik fel a szentkúti kegy- és zarándokhelyet. A barokk stílusú templomot Almássy János építtette 1763-ban, VI. Pál pápa 1970-ben Bazilika Minor rangra emelte. De vajon mit is jelent pünkösd a ferences rendnek, hogyan készülnek megünneplésére, milyen hagyományaik vannak?- Mind a ferenceseknek, mind minden keresztény embernek a pünkösd igen nagy ünnep - mondja dr. Vonsik Imre, a ferences rendtartomány civil alkalmazottja, aki 11 éve a szentkúti bazilika orgonistája.- A húsvéti ünnepkört zárja le, a dicsőséges feltámadást követi a szentlélek Úristen eljövetele, amit Krisztus urunk még halála előtt megígért az apostoloknak, illetve minden embernek. A szentlélek Úristen az a harmadik isteni személy, aki az emberek szívét megvilágosítani képes hét adományával, hét ajándékával áldja meg az embereket mint például a bölcsesség, a tudás, a jámborság. — Az egyházban a felnőtté válásnak feltétele, hogy a szentlelket a megkeresztelt ember megkapja. Az egyháznak az válik teljes jogú tagjává, aki részesül a bérmálás szentségében, amely nem egyéb, mint a püspöki hatalom által részesülni a szentlélek Úristen adományaiban. Ez a pünkösd titka.- Krisztus feltámadása után, húsvétvasámap után ötven napra jött el a szentlélek. A szent húsvéti idő pünkösdig terjed. Az egyházi liturgiában ennek a szent ötven napnak az a sajátossága, hogy az egyház végig hallelujázik, Istent dicsőíti, az öröm kiáradásának az időszaka.- Ebben a szent húsvéti időszakban a boldogságos Szűzanyát is úgy emlegetjük, mint az örvendező anyát, erre utal a lorettói litániának a Máriát köszöntő része: „Örülj és örvendezz, Szűz Mária". A húsvéti időszakban az anya- szentegyház színe a fehér vagy az arany, amely a dicsőségnek, az örömnek a színe. Pünkösd után az egyházi liturgiaszín zöldre vált, amely a reménység színe.- Máshogy díszítik pünkösdkor a templomot?-Ilyenkor a templom piros színbe, a szentlélek színébe öltözik. Pirosak az oltártentők, és a Szűzanya kegyszobra is piros mhát ölt. A virágoknál a piros szegfű dominál.- Van-e valamilyen hagyomány, amit évről évre felújítanak?- Minden évben jönnek pünkösdkor gyalogbúcsúsok. A gyalogzarándoklat több évszázados múltra visszatekintő hagyomány, amikor még nem volt olyan közlekedési lehetőség, mint napjainkban.-A legtöbb katolikus falunak volt itt zarándokháza, amelyben az éjszakát töltötték, hiszen egy nap alatt nem tudtak ideérni.- A gyalogbúcsú annyit jelent, hogy a faluból többen összeállnak, és gyalog jönnek Szentkútra, ahol harangszóval köszöntjük őket. Ezt a gyalog- búcsús hagyományt néhány község megtartotta, többek között Abasár, Adács, Varsány, Szécsény, Ludány, Rimóc. Ugyancsak hagyományszámba megy, hogy a „Vox Caelectis” kamaraegyüttes művészeti vezetőjeként néhány éve a pünkösdi nagybúcsúra hangszeres előadóművészeket is meghívok, az idén az ünnepi nagymisén Hégely Ákos trombitaművész fog fellépni.- Más-e a nagybúcsús miserend?- A program már szombaton kezdődik, 10.30 órakor szentmise, délután négy órakor litánia, 18 órakor szentmise gyer- tyás körmenettel, 22 órakor keresztúti ájtatosság, 23 órakor szentségimádás. Vasárnap reggel 6, 7 és 9 órakor szentmise, 10.30 órakor az ünnepi szentmise. 14 órakor litánia, és elköszönés a kegyhelytől.- Mit jelent a keresztúti ájtatosság?- A hívők végigjárják azokat a stációkat, amelyeket Krisztus urunk a kínszenvedése napján végigjárt. Ez 14 állomás. Minden egyes állomásnál próbálják átélni mindazt, amit az Úr átélhetett. Minden stációnak nagy mondanivalója van az ember számára: „ Ugyan te most, úgy, ahogy vagy, tulajdonságaiddal együtt nem tartozol-e azok közé, akik a keresztút során azt kiabálták, hogy feszítsd meg öt?” Hegedűs Egyek a Szentiélekben, egyek a szeretetben „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szere- tete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!” - Ezen szavakkal üdvözli világszerte minden szentmise kezdetén híveit a lelkipásztor. Pünkösdkor különös figyelem kíséri e mondatot, hiszen a keresztény felekezetek a Szentlélek kiáradását ünnepük ezen a napon. Történetileg visszavezethető a zsidók aratási ünnepére (Hag-hag-kaszir=aratási ünnep); másként a húsvétot követő ötvenedik napként (görögül: pentekoszté) a zsidóknál a Hág sabuót, azaz a hetek ünnepe is volt, ami a peszah utáni 7x7, tehát negyvenkilencedik napot követte. A Sínai- hegyen kimondott mózesi törvények ünnepeként is említik, a próféta itt és ekkor nyilatkoztatta ki a Tízparancsolatot. A keresztény egyházakban a II. század óta a Szentlélek eljövetelének ünnepe a pünkösd: „. . . Amikor elérkezett a pünkösd napja, a tanítványok mind együtt voltak. Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar tört volna ki és betöltötte az egész házat, ahol egybegyűltek. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak fel előttük és leereszkedtek mindannyiukra. Valamennyien elteltek Szentlélekkel." (ApCsel 2,2-4) Jézus mennybemenetelének ünnepét (korábban áldozócsütörtökön, ma az azt követő vasárnap tartják) tíz nappal követi a pünkösd, majd a Szent- háromság vasárnapja és Úrnapja zárja az ünnepkört a katolikus híveknél. Mint az evangélium írja, az Apostolok Cselekedeteiben: a hívek „mind összetartottak és mindenük közös volt.” (2,44). Ez a pünkösdi üzenet ars poeticaként is szól hozzánk, hisz akkor élhetünk igazi közösségben, demokratikus egyetértésben, optimista felfogással, ha lelkünket kitárjuk az isteni szeretet előtt, befogadjuk azt és így alkalmassá válunk egy olyan világ kialakítására, amelyben az ember nemcsak önmagának fontos, hanem a másik számára is! (deák) Az 1998-as esztendő a Szentlélek éve - A remény ünnepe Egy titokzatos törvény Két ünnep beszél arról, hogy Isten a világba jött: a karácsony és pünkösd. Karácsonykor a Megváltó a fagyos télben, az éjszaka sötétjében, egy városon kívüli elhagyatott istállóban született meg. A világ tudomást sem szerzett róla, csak a környékbeli pásztorok keresik fel. Isten előtt nem a külső csillogás fontos, hanem a vele egyesülő és hozzá hűséges szív. A pünkösdöt akkor ünnepeljük, amikor a nap a legmagasabban jár az égen. Az esemény a világváros közepén, Jeruzsálemben zajlik, amikor ott nagy ünnep van, mert a világ minden országából jönnek ünneplők. Ekkor száll alá a Szentlélek tüzes nyelvek és hatalmas szélzúgás kíséretében. A külső jelekben rejlő tanítás most is fontos és időszerű. A szentlélek tevékenysége titokzatos, mégis el akar jutni mindenkihez, mindenhová. Az ezredfordulóra, a 2000. jubileumi évre II. János Pál pápa rendelkezése értelmében hároméves előkészülettel sietünk. Ez az egész emberiség ünnepe lesz. Lezárni a huszadik század és megkezdődik a harmadik évezred. Az 1998. évet a pápa a Szentlélek évének nyilvánította. A Szentlélek közel 2000 éve vezeti az apostoli egyházat, teszi erőssé az emberek gyengeségei ellenére. A Szentlélek kegyelme alakítja át az embert, hogy ember lehessen olykor még az embertelenségben is. S ugyanez a lélek vezeti az embert, hogy jobbá és szebbé tegye a világot. A Szentlélek eljövetelére nagy szükségük volt az apostoloknak is. Bár három évig éltek Jézus közelében, mégsem tudták világosan felfogni tanítását, nincsenek tisztába küldetésével. Földi uralkodónak fogják fel, aki majd naggyá teszi Izraelt. Kísértik őket a zsidó vallásosság külsőségei, de nemcsak hogy rosszul értenek, még gyávák is: mikor Jézust elfogják, szétszaladnak. Mégis rájuk vár Jézus művének folytatása, az a hallatlanul nagy feladat, hogy ezt világméretekben kibontakoztassák. A Szentlélek megvilágosítja őket, és most már megértik Jézus tanítását, annak lelki tartalmát. A Mester tanítását a feltámadás valóságában szemlélik, ez erősíti meg őket, hogy tanúságot tegyenek róla az egész világon. A Szendétekre^ nekünk is szükségünk van. Ő vezeti életünket. Hogyan? A fizika beszél egy titokzatos törvényről, a tömegvonzásról. Tapasztaljuk, de nem értjük, miközben az egész világmindenséget ez tartja egységben. Ezért nem hullanak te a csillagok, ezért forog minden bolygó a Nap körül. A naprendszer pedig a még nagyobb rendszerek körül. Természet feletti világunkban (lelki világunkban) ezt teszi a Szentlélek. Tőle van, hogy mindannyian Isten felé vágyódunk. „Nyugtalan a mi szívünk, míg nem nyugszik benned Istenünk” - mondja Szent Ágoston. A Szentlélek az az erő, mely ébren tartja lelkiismeretünket, felszítja a vágyat bennünk, hogy Isten tetszése szerint rendezzük be életünket, és úgy szeressük egymást, mint Isten szeret minket. Szentlélek nélkül nincs hit, nincs szeretet, nincs igazi jó cselekedet. Az embert az önzés és az érdekei vezetik. Ma már minden ember olvashatja a Szentírást. Mégis megtapasztaljuk, hogy sokunknak nincs elég ereje Jézus példájának követésére. Elfordul a nemes céloktól és földi dolgokba temetkezik. A krisztusi tanítás nem úgy érdekli, mint amire fel lehet tenni az életét. Bár tetszik neki, hisz is benne, de közben a saját útját járja. Olyan lelkületre van tehát szükségünk, amelyet nem lehet kitéríteni, nem tehet megingatni. Erre akkor van esélyünk, ha nyitottak vagyunk a Szentlélek Isten befogadására. Ő megvilágosít minket Jézus tanításának megértésére, erőt ad befogadására és erre épülő szándékunkat világosan meg tudjuk fogalmazni. 0 ad erőt ahhoz is, hogy jó elhatározásainkhoz következetesek maradjunk minden nehézség közepette is életünkben. S akkor „a Pünkösdnek nincs alkonya,/ Hiszen Napja a Szeretet,/ Amely nem múlik el soha.” (Friedrich Dietz német költő) „A kegyelem szunnyad a közöny és kényelem hamuja alatt” Dicsértessék a Jézus Krisztus! Milyen jó átélni legalább telekben az apostolok pünkösdjét! Szinte halljuk a szél zúgását és látjuk a tűznyelvek lobogását. A kiválasztott tanúkkal együtt várakozunk arra, amiről nincs tapasztalásuk Péte- réknek sem, és amit mégis oly nagyon vártak, mert az Úr ígérte meg, hogy elküldi majd a Lelket nekik, aki eszükbe fog majd mindent juttatni. És eljött a nap, amikor a beteljesülés túlhaladta az álmaikat is. Leszállt rájuk a Lélek és betöltötte őket. Új teremtmények, a Lélek emberei lettek. Nem féltek, nem féltették kis földi életüket. Önmagukat felülmúlva tudtak szólni, méghozzá úgy, hogy az emberek, akik hallgattak rájuk, megérezték, hogy nem is az apostolok, hanem maga az Isten szól az emberekhez, akinek engedelmeskedniük kell. így keresztel- kedtek meg oly sokan első pünkösdkor. Mi is várjuk a Lelket, a Lélek adományait. Annyira hiányzik, hogy Létek járja át az életünket! Oly gyakran vagyunk lelketlenek, félénkek, erőtlenek. Sokan megkapták közülünk a Létek pecsétjét a bérmálásban, de a kegyelem mintha csak szunnyadna a közöny és a kényelem hamuja alatt. A Lélek pünkösdi szélvihara fújja el ezt a bénító hamut és kezdjen bennünk is lobogni a Lélek tüze! Meg kell újulni! Lehetséges ez mindnyájunknak. Nem számítanak bűneink és mulasztásaink, gyengeségünk és éveink száma sem. Csak egy számít: merem-e az életemet az Úrnak adni, akarok-e a Lélek eszközévé válni a mai világban? Ma olyan keresztények kellenek, akik a Lélek sugallataira hallgatnak, akik nem féltik a saját kis életüket és kényelmüket, akik szólni is mernek és azt is tudják, mit kell mondaniuk. Olyanok, akik mernek megújulni és szolgálni akarják a világ megújulását is a maguk újjá éledő szívével és leikével. El kell tudnunk felejteni a rosszat, fel kell idézni a jót! Kell, hogy a lelkűnkben ott éljen az Isten dicséretének öröme, hogy mindig hálásak legyünk Istennek a sok jóért, kegyelmeiért. Ezek a dolgok átalakítják életünket. Talán nem leszünk olyan betegesen érzékenyek, talán nem fogunk rosszat mondani, talán még a felesleges szavakra is fogunk tudni vigyázni, talán naponta tudunk jót tenni, amiből másnak öröme lesz... A Lélek ott fúj, ahol akar, olvassuk a Bibliában. Vágyakozunk, de jó is tenne, ha a mi lelkűnkben is fújna! Pedig fúj: el akarja fújni a bűnök fullasztó, a magunkhoz való ragaszkodás halált okozó önzését, a megszokások életet gátló merevségét... A bennünket is megújítani akaró Lélek kegyelmét kívánom az olvasóknak, családjaiknak, valamint a hétéves Nógrád megyei szolgálat alatt megismert híveknek, hogy a Lélek gyümölcseit teremve egymást megörvendeztessük és Istent dicsőíthessük életünkkel. Spányi Antal címzetes püspök Ami az egyházban ünnep, rendszerint a népszokásokban is megjelenik, hol játékos, hol komolyabb formában. így van ez világszerte, de hazánk is bővelkedik a „pünkösdi folklór” nyelvi, zenei elemeiben. Már Kállay János 1528-ban Kompolthból írott és Báthory Andrásnak címzett levelében Ferdinándot többször is „rex pynkesthyensis”-nek, azaz pünkösdi királynak nevezi. Az ismert közmondás, miszerint „rövid, mint a pünkösdi királyság” szinte a XVI. századtól él nyelvünkben, tehát a népszokás, a játék is korai eredetű - írja Dömötör Tekla. Bálint Sándor feljegyzései alapján a Dunántúl jeleskedett ilyen tavaszi mulatságokban, főként a lóversenyen győztes pünkösdi királlyá választásában. Szerinte itt a királyság nem csupán egy napig tartott, hanem a kiválasztott személy a következő pünkösdig tarthatta rangját és hivatalos volt a falu minden lakodalmára; mulatságára. Szintén Bálint írja, hogy a Balassi által is megénekelt „áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” a magyar katonának is ünnepe volt, így a régi huszárezredekben erre a napra „huszárkirály” választatott, de az ő mandátuma csupán egyetlen napig élt. Takáts Sándor etnográfus ehhez még hozzáteszi, hogy a XVI. században a katonának -magyarnak, töröknek egyaránt- a pünkösd volt a legszebb és legvidámabb ünnepe, a „Május-király” például a Splényi huszárezred 1727-es választásakor „népekkel - is rendelkezett, úgymint: adjutáns, assessor, két bévádló, két pártfogó, egy lapickás mester, tréfás asztali és udvari szolga, stb.” Egyszóval megadták a módját... A pünkösdi királynő megválasztásáról például Manga János azt írja, hogy a Mátra nyugati lejtőin, de az északi vidékein is, végig az Ipoly mentén a harmincas, negyvenes évekig szokás volt a pünkösdi „királynéjárás”. A lányok pünkösd vasárnapján szép ruhába öltöztek, így indultak útnak, házról házra, udvarról udvarra. Egyikük fején fehér vagy színes viaszból gyúrt koszorú volt, ő lett a „királyné”, vagy a „menyasz- szony”. Bélapátfalván, Eger- csehiben, Szucson volt ennek hagyománya. Énekeltek, táncoltak, vidámak voltak és rendszerint minden háznál kaptak tojást, vagy pénzt. Fedémesen a lányok „pünkösdi királyt” is jártak, azt a lányt öltöztették, „aki királynak való szép vót” - királynak fejére koronát tettek és két kasmírkendőből „ka- szitka” került rá elöl, hátul. Énekük után a háziasszony „szabad-e a királyt meg- nyízni?” kérdésre a válasz ez volt: „szabad, két forintért”. Mátraballáról, Drégelypalánk- ról is hasonló feljegyzéseket közöl Manga János. Emberemlékezet óta pünkösd is a jeles szentkúti búcsújáró napokhoz sorolandó, ahonnan „búcsúfiát” lehetett kapni fiúnak, lánynak egyaránt. A Mátraverebély-Szentkút búcsújából „tükrös szív, verebélyi bot, bokréta” tehetett vásárfia, de olvasó, szentkép, kis üvegben szenteltvíz is az ajándékokhoz tartozott. A pünkösdi lófuttatás, bikahajtás, kakasverés hazai, felvidéki, erdélyi népszokásait Jókai Mór is nem egy regényében feldolgozta. Énekes emlékünk - természetesen a sok egyházi népének mellett - Kodály Pün- kösdölője, melynek eredete egy latin, nálunk elsőként 1651 -ben kottával kinyomtatott gregorián. D. F. Királyság - egy napig?
