Nógrád Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-125. szám)
1998-05-25 / 121. szám
1998. május 25., hétfő Látóhatár 5. oldal Önként és dalolva a szakadékok szélén - Menteni és életben maradni — Salgótarjáni mentők Olaszország katasztrófa sújtotta vidékén Hetvenkét óra a sárhalál poklában Ha a pásztorok újabb legelőterület nyeréséért nem égették volna le az olaszországi Alvano hegy erdősávját, valószínűleg nem következik be az az iszonyatos természeti csapás Cam- paniában, melynek pusztítása, még a katasztrófaedzett magyar különleges mentőket is megdöbbentette. tát a salgótarjáni Manga Mihály vezette, de a szintén tarjáni Takács Róbert is vele tartott. Egy groteszk, rommá „sározódott” város, Samo eltűnt lakosai, az életben maradtak értékei után kezdtek kutatni. Kevesebb, mint tizenöt kilométerre a majd kétezer éve eltemetett római kori Pompejitől... A helyi krónika úgy szól: késő esti órákban indult meg az Alvano borzalmas iszapfolyama. Sárlavinák tucatjai zúdultak alá, maguk alá temetve kertvárosrészeket, házastól, mindenestől. A szürkésfekete folyamok helyenként hét-nyolc méteres magasságig nyomulva teljesen beterítették, eltüntették az élet nyomait, csupán egykét magasabb épület emelkedik ki az elterült sárfolyamokból. Több megrongált épület torzóként maradt állva az áradat után. Továbbiakban már azok számára jelentve veszélyt, akik a több mint háromszáz ál- Az ablakon keresztül kaparják ki a sarat.. dozat, az eltűntek után kutattak. Az olaszországi mentőszervezetek mellett csatasorba álltak a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoport, a Magyar Speciális Mentők és a Központi Különleges Mentőszolgálat tagjai is. A „különlegesek” csapaManga Mihály beszámolójának egyik részlete:- Földmunkagépekkel és kiképzett kutyákkal, a település térképét segítségül véve folyt a mentés. Szinte csak emberi testmaradványokat találtunk. A romos épületekből az értékeket szedtük össze, a hatóságok engedélyével az ilyen munkánál jelen lehetett a tulajdonos is. Papírgalacsinná gyűrt autókból roncshegyeket emeltek, megroggyant, sérült lakásokból viszonylag épen maradt tárgyakat bányásztak elő, de életet már nem menthettek. Bő egy héttel a tragédia után semmi esély nem volt erre. Életveszélyessé. görbült házfalak között, aknanyílássá hasonult bejáratok mögött Manga Mihály és csapata hetvenkét órát töltött Sar- nóban, ahol szerintük még be- láthatatlanul hosszú ideig fog tartani a sárvölgy feltárása. És, mint rendszerint: a hajuk szála sem görbült, épp csak a rúhájuk sározódott be. S mindezt semmi egyéb nem tetézi, mint a csapatvezető enyhe megfázásról árulkodó tüsszentése... A tragédiát hátuk mögött hagyva napjaik menete visszatért a rendes, de nem szokványos kerékvágásba: a következő akcióig nagyokat pihennek, s közben - mert az ilyen szolgálatba legfeljebb belehalni, de belőle megélni nem lehet, Manga Mihály lehet, valamilyen ipari munkát vállal. Hajmeresztőt természetesen, így például a felhőkarcoló-szerű kémények javítását. Olyan otthonosan mozog a világban, amit - mint mondja - kitalált magának (már mint a különleges mentősök jelenleg 17 fős szervezetét) mint a háziasszony a konyhában. Helyzetének kulcsa... — ...Egyrészt az a magabiztosság, biztonságérzet, amit egy óramű pontosságú, minden feladatot technikai-szakmai fölénnyel végrehajtó csapatmunka ad. Másrészt a megszokás. El és vissza lehet szokni a szédítő magaslattól, magaslathoz. Ezt én is észre veszem, amikor kihagyok, s folyton támasztékot, kapaszkodót keres a kezem. Megfelelő „edzés” után viszont a talpalatnyi helyen újra fesztelenül tudok mozogni. Számára elképzelhetetlen, hogy valamely akció kellős közepén magára maradjon, any- nyira precízen csinálták eddig.- Nem véletlen, hogy kisszámú a válogatott, ide nem juthat be bárki - mondja Manga Mihály. Szolgálatuk önkéntes, elismerésük esetleg egy-egy másnapi „köszönöm”-ből, vacsorameghívásból áll. Utóbbira nem szoktak igent mondani. Pénzt kutatás folytatásának költségeire fogadtak már el olyan esetben, amikor - mert nem látták értelmét a folytatásnak - befejezettnek tekintették az eltűnt keresését. Ám a hozzátartozók könyörögtek... A könyörgő tekintetek nekik Emeletet elborító nyomok; hideg pokol lehetett... A szoba félig megtelt a lezúduló iszappal Manga Mihály munka közben az épületben nem jelenthetnek többet, mint az adott eset körülményeit figyelembe véve a lehetséges teljesítmény nyújtását. Az életmentés nem nélkülözheti a valószínűsíthető eredmény, s esélyeinek hideg fejjel való mérlegelését. Hiszen menteni csak az tud, aki életben marad. (M. J.) Takács Róbert (guggol) egy eltemetett autóval A világkiállítás témája: Óceánok - a jövő öröksége Dunai utazás Portugáliában Sampaio köztársasági elnök és Gueterres miniszterelnök számos állam- és Kormányfő jelenlétében ma nyitja meg a lisszaboni Expo ’98 világ- kiállítást, amelynek témája az óceánok, a jövő öröksége. Az évszázad utolsó ilyen rendezvénye 400 milliárd escudo (560 milliárd forintos) költséggel létesült. A háromszázharminc hektár területű kiállításon mintegy százötven ország vesz részt, köztük természetesen hazánk is. A magyar pavilonban a leghíresebb utazókat, felfedezőket bemutató tárlaton, túl Duna menti utazásban vehet részt a látogató Esztergom és Mohács között - diaképek, hologramok segítségével. Látható a világörökség részét képező budai Vár és a Parlament is. A pavilon fő látványossága az Aqua-Mobil vízemelő faszerkezet, amit maguk a vendégek is működtethetnek. Világkiállításokat száznegyvenhét év óta rendeznek azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapjanak a tudományos és műszaki élet legfrissebb vívmányai. Miután napjaink legégetőbb gondja a természeti környezet védelme, azaz megmaradásunk, ezért ez/.el a témával kiemelten foglalkozik a lisszaboni expó. Egy-egy különleges létesítményhez is kötődnek a világkiállítások, így például az elsőn (1851) Viktória brit királynő avatta fel a londoni üveg-acél Kristálypalotát (Chrystal Palace), a párizsi világkiállításon (1889) az Eiffel- tomyot. A mindennapi élet tárgyai közül is nem egy Világkiállításokon mutatkozott be. Ilyen volt a fogpiszkáló 1904-ben a St. Louis-i (USA) expón. A világkiállítások rendezésének jogát az éppen hetven esztendővel ezelőtt alakult párizsi nemzetközi kiállítási iroda adományozza a legsikeresebben pályázó városnak. A legközelebbi világkiállítást 2000-ben rendezik a németországi Hannoverben. A rendezők legalább 8,5 millió látogatóra számítanak. Látványosságokból nincs hiány: ezek között figyelemre méltó az „óceonárium”, a tenger tudománya pavilon. A világkiállítás zavartalan megrendezéséért a városatyák mindent megtettek, ám a fokozott elővigyázatosság ellenére a kelet-európai prostituáltak máris megjelentek a portugál fővárosban. Kulcsár László
