Nógrád Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-125. szám)
1998-05-23-24 / 120. szám
6. oldal Mozaik 1998. május 23., szombat Gépi varró országos verseny Balassagyarmaton - 22 leányzó 11 iskolából Nárcisz, ciklámen, jácint és a többiek Az írásbeli érettségi vizsgákkal egy időben rendezték meg Balassagyarmaton a speciális szakiskolák országos versenyét. A kétnapos küzdelemnek a 217. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet adott otthont. A szakmai versengésben huszonkét leány vett részt, tizenegy iskolát képviselve. Mint Lévai Jánosné gyakorlati oktatásvezetőtől megtudtuk a gyarmati szakmunkásképző intézetben jelenleg is folyik speciális osztályoknak képzés kőműves-, géplakatos- és gép- ivarró-szakmában. A most második alkalommal Balassagyarmaton megrendezett országos versenyen a gépivarrószakmában tanuló lányok mérhették össze gyakorlati és elméleti tudásukat. Gyakorlati versenymunkaként egy farmer jellegű rövid szoknyát kellet elkészíteniük, amiben értékelték az összevarrási, tisztázást, a folt- és svédzsebek elkészítését, a háta ék elkészítését valamint a tűzéseket és a derekazást. Az elméleti versenyen tesztlapot kellett kitölteni, amiben szakrajzi, anyagismereti és szakmai ismereti kérdések is szerepeltek. Mindkét verseny számban 100 pontot lehetett elérni. Bár furcsának tűnik, de az otthont adó iskola tanulói nem vehettek részt a szakmai erőpróbán, a házigazdák ezzel is a verseny tisztaságát kívánták hangsúlyozni. így is szép számú csapat állt össze az esztergomi, nyírbátori, csornai, keszthelyi, kőszegi, egri, bajai, tapolcai, soproni és a két budapesti speciális szakiskola versenyzőiből. Lévai tanárnő kedves ötlete alapján a lányok nem a saját nevükkel neveztek a versenyen, hanem mindegyikük kapott egy virágnévvel ellátott kis lapot és ezt kellett a munkadarabra tűzni és a tesztlapra felírni. így az eredményhirdetés is vidámabban és színesebben zajlott, amikor Arató János igazgató férfias hangján kiáltotta ki a győzteseket: Nárcisz! Ciklámen! Jácint! A virágnevek után magukra ismerő lányok pedig boldogan vették át a díjaikat. Az első helyezett Soós Juli (felkészítője Kalmár Györgyi) a XI. kerületi Budai Speciális Szakiskolából jött. Az első három versenyző hatezer forintos tárgyjutalomban részesült, a győztes átvehetett egy emlékplakettet is, amiből az országban összesen húsz lehet. A díjakat átadó zsűri tagja dr. Vajda Józsefné ruhaipari mérnök a többi versenyzőről sem feledkezett meg. Arató Jánossal együtt minden lánynak átadtak egy emléklapot és néhány kedves emléket, ami a várossal kapcsolatos-. A vendéglátó iskolától mindenki kapott egy kis elemózsiás úticsomagot. Arató János mindenkinek megköszönte a részvételt és szeretettel invitálta a messziről jöttékét, hogy máskor is legyenek a város vendégei. És mint mondta, bízik benne, hogy más városokban is megrendezik ezeket a versenyeket és hagyományt teremtve elismertebbé teszik a speciális szakiskolákban végzett gyermekeket. Szabó Barbara Százötven évvel ezelőtt született Ottó Lilienthal, a repülés úttörője Kipróbálni a repülőt, az a valami Megtanította repülni az emberiséget, és első áldozata lett ennek a szenvedélynek. Otto Lilienthal 150 évvel ezelőtt, 1848. május 23-án született a pomerániai Anklamban, textilkereskedő fiaként. Lilienthal első siklórepülései Potsdam közelében ma már a legendák körébe tartoznak. Ámbár fényképfelvételek is készültek ezekről az első repülésekről, senki - még Otto és Gustav Lilienthal sem - nem jegyezte fel az emberiség első sikeres repüléseinek pontos dátumát. 1891 nyárelején Lilienthal akkor a maga készítette szerkezettel 25 métert siklott. Mintegy 18 különböző „függő” siklógéppel kétezernél több repülést végzett és 300 méter repülőtávolságig jutott el. A 48 éves korában egyik egyfedelű gépével halálos balesetet szenvedett Otto Éilienthal és 83 évet megélt, 1933-ban elhunyt, egy évvel fiatalabb öccse, Gustav lerakták az alapjait annak a valaminek, amit ők „a repülés művészetének” neveztek. Ők ketten átültették a gyakorlatba azt, amiről mások csak álmodtak, és véglegesen megcáfolták azt az állítást, hogy az ember soha nem lesz képes repülni. A Lilienthal fivérek, akik minden hozzáférhető írást tanulmányoztak ebben a témában, szinte valamennyi ide vágó gondolatot és előkészítő munkálatot ismertek. Otto Lilienthal ezért képes volt sok zsákutcát elkerülni és nyílegyenesen haladni a célja felé. A repülés úttörőjének, Otto Lilienthal német mérnöknek halála tragikus hirtelenséggel következett be. 1896. augusztus 9-én viharos volt az időjárás. Otto Lilienthal egy magaslatról indult próbarepülésre siklóinak egyikével. Egyetlen szemtanú volt jelen: Paul Beylich, a szerelője. Amikor éppen új kormányszerkezetet akart kipróbálni, hirtelen nagy erejű szélroham repítette a magasba a „madárembert”. A sikló megperdült a levegőben és Lilienthal 15 méter magasból a földre zuhant. Gerinctörést szenvedett. Otto Lilienthal a baleset következtében 1896. augusztus 10-én elhunyt egy berlini klinikán. Azóta két legenda is fűződik tragikus halálához. „Áldozatokat kell hozni” - ezek lettek volna az utolsó szavai. Soha nem mondott ilyet. Az a híressé vált mondás pedig, amely szerint „egy repülőgépet feltalálni nem nagy dolog, megépíteni sem sok, de kipróbálni - az minden” szintén nem tőle származik. Együtt bejárni az 1848/49-es csaták színhelyét Keresik a leszármazottakat A Tartalékos Katonák Nógrád Megyei Egyesülete a Magyar Honvédség megalakulásának 150. évfordulója alkalmából keresi az egykori, az 1848-as salgótarjáni honvédok leszármazot- tait. A történelemkutató akció részleteiről kérdeztük Andó Józsefet, a tartalékosok egyesületének elnökét.- Milyen ismereteik vannak a szabadságharc salgótarjáni vonatkozásairól?-Százötven éve, 1848 szeptemberében a szabadságharc katonai eseményeinek szele Salgótarjánba is eljutott, s 6-án reggel megkezdődött a 19-22 éves fiatalok sor alá állítása és bevonultatása a honvédseregbe. A történelmi kutatásokból ismert azoknak a salgótarjáni honvédoknak a neve, akik katonaként részt vettek az 1848/49-es szabadságharcban. A salgótarjáni fiatalok 1848 októberében indultak el, s decemberben már ott küzdöttek a Kassa—Miskolc környéki harcokban. A honvédsereg átszervezése után az első hadtest kötelékében Kápolnánál küzdöttek. A tavaszi hadjárat diadalmas ütközeteiben Tápi- óbicskénél, Isaszegnél, Vácnál, Nagykállónál is helytálltak, s részt vettek a Komárom felmentéséért folyó harcokban.- Miért keresik a másfél évszázaddal ezelőtti nógrádi szabadságharcos katonák leszármazottait?- Reméljük, hogy jelentkezik valaki az egykori hősök leszármazottai közül, akikkel megismerkedhetünk. Úgy gondoltuk, hogy velük együtt bejárhatjuk azokat a helyeket, ahol százötven évvel ezelőtt őseik harcoltak a magyar szabadságért.- Megtudhatjuk, hogy kik azok a salgótarjáni szabadságharcosok, akiknek leszármazottait keresik?- Ifj. Dancsák János, Ba- ranyi Bálint (kotyházi), Da- nyi Ferenc Salgó Tarján (ST), Mazuja András (Soós Lehotai), Botos Károly (Andrásfalvi), Kutasi Kovát s (Kutas), Legény N. N., Id. Godó Antal (ST), Ifj. Dancsák János (ST), Miha- lik Antal (ST), Balgószki György (ST), Ponyi Mihály (ST), Fülep János (ST), Dantsák Josef (ST), Ifj. Ponyi János (ST), Like János (ST), Földi Pál (ST), Vintze Antal (ST), Hertzeg István (ST), Olá Jósef (ST), Vaisz Ignátz (Szécsény ST). Amint megtudtuk, a Nógrád Megyei Levéltár a kutatók munkájának segítése érdekében dr. Szomszéd András főlevéltáros szerkesztésében tervezi megjelentetni az 1848-as nógrádi nemzetőrök, újoncok, honvédek és úgynevezett gerillaharcosok névsorát. T. L. Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- zunk. Ezerforintos vásárlási mai rejtvény megfejtését május fejtése: Ne menj túl messzire utalványt nyert: Széles Péter, 28-ig lehet beküldeni szerkesz- Jenö, öt perc múlva vacsorá- Csesztve, Kossuth u. 58. sz. A tőségünk címére. SZÁMÁR ELEDEL! NÉPI JÁTÉK —V COMBVÉGEK! ÉSZAKI VÁROSUNK HÚST FŰSZERES LÉBEN PUHÍTÓ I A VICC POÉNJA. 1. RÉSZ > V V Is . . r t 4 | w FENYÍTÖ ESZKÖZ > JERRY ELLEN- rn Pl > 5# 15) n DÁR IDŐ VÉGEI-1 *—1 fTX_ FELSZÍ > O ...MIO KABÁT BÉLÉSE LEHET “w w M '"ff ÖRVÉNYLIK F 1 MÉZGA SZOMSZÉDJA RUINA —v ÉLETRE KELT AGYAGSZOBOR v~ ÖRÖKLŐDŐ MÁD HA- TÁRAII VETÍT2!8KÉP V VADÁSZ REJTEKE íternit > VÁLTOTT evezöLAPAT D vA P^NZT ISv'LUÜ NAPSZAK > TIMPANON. . ÖSSZECSENGŐ SORVÉG * iF fc> RITKA NŐI NÉV > AMPER > TOZ MAGJAI VARPALOTA RÉSZE > KOTLÓ TYÚK JAPÁN VÁROS DOHA LAKÓJA E NAP > ENTIBUS as§A ___ R OSSINI GRÓFJA > ILJUSIN ILONA. BEC. r*“ b> OXIGÉN. URAN > MOLIBDEN > Düffel SZÉN > VESZPRÉM M.-l KÖZSÉG MÓKUS ROKONA KEZÜNK RÉSZE > v NÓTÁSKEDVu > A VICC POÉNJA, MÁSODIK RÉSZ 8ST LUCIAN ?* FFD SOMOGYI SZERVÁL A VÁROS IS EZ SZEZON JELZŐJE LEHET __ M ÁTKA > ZLOTY URÁN > AZONOS MIÖK MADÁR FEGYVERE > alkatrész; . > ZAMAT MÉTER r ANGOL SÖR! ’4 DÉLNÉMET MŐVÉSZ- , CSALÁD JÓKEDV > KELET > V DÉL [ 1 RÉGI OO LOG HENRY TEREMSPORT FELTÉVE ANGOL POLITIKUSI > É LTES ÍR SZERVEZET érvényesülő TEVE TESTRÉS2S > v ■ v— TÁRSA. RÖV. >T ii OOLGO— ZAT KELLÉKE VER V > (Ml > BETŰ. KIEJTVE 11 PEST VEI KÖZSÉG LAKÓJA > NAGYSZÜLŐ KEDVENCE > JÓD-J3>Templomaink története Szent József nevével - SALGÓTARJÁN Salgó-Tarjánt a pápai tized- szedők már az 1331—37-es években plébániaként említik; 1665 július 18-án Csiky István plébánost iktatták be ide; 1746-tól pedig a város plébániáját -ma ez a főplébánia - önálló plébános vezeti. A település a múlt század közepéig jelentéktelen falunak számított, mindössze 808 római katolikus vallású lakóval. A bányászat, az iparosodás, a gyárak telepítése révén Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, Sziléziából és a Felvidékről áramlottak a vendégmunkások. Ennek folytán 1910-ben már 11 ezer, 1925 körül pedig 18 ezer volt a város - elsősorban római katolikus vallású - lakóinak száma. Akkoriban a főplébánia látta el a filiákat is, Forgách és Somlyó-bányatelep, Zagyvaróna, Zagyvapálfalva, Inászó, Baglyas és Salgó katolikusai jártak be a tarjáni szentmisékre, vagy Zagyvarónára, ahol volt ugyan templom, de papot Tarján adott. Ekkor vált szükségessé egy új templom felépítése. A lelkes hittanár, Upponyi József 1925. I. 8-tól 1929 decemberéig oktatott hittant a tarjáni gimnazistáknak. Az ő érdemeként indult meg az a folyamat, amelynek eredményeként a salgótarjáni acélgyári környéken kijelölhették az új plébánia és a templom helyét, miután Bubnics Mihály rozsnyói megyéspüspök is áldását adta a nemes célhoz. A hívek köréből bizottság alakult, Balhauzer főmérnök, Szilvássy Ferenc, Brezina Gyula, Puschmann Gyula acélgyári tisztviselők részvételével, az elnök Upponyi József lett. Bubnics püspök a helynö- kének, Pájer Jánosnak közreműködését kérte egy agilis hitoktató-káplán Tarjánba helyezésére, így került a városba Márkus Lajos, az akkori hely- nöki titkár. Megérkezése után rögtön akcióba is lépett, az olvasókör nagytermében gyűlést tartott a híveknek, sőt a Rimamurányi St. Rt. vezérigazgatóját, Zorkóczy urat is megnyerte a célnak: az acélgyár a plébánia részére telket, az új épületek - rendház és templom- megépítéséig pedig az 1902 júniusában meghívott ferences atyák számára egy kolóniaépületben misézési lehetőséget biztosított, ahol Kiss István kántorizált. Különböző magán- és gyári adományokból, társadalmi munka segítségével 1932-ben megépült a ferences rendház, a kápolnát Zadravecz István ferences püspök szentelte fel november 20-án. 1934. október 28-án tették le a templom alapkövét ( Szontágh Pál fővárosi építész tervei alapján a hatvani Ring Gyula és Kálmán építőmesterek végezték a munkát) és 1936 májusában Munkás Szent József tiszteletére szentelték fel Salgótarján új templomát. Réz Marián, Tátrái Lázár és a többi ferences atya 1950-ig működhetett a templomban és filiájában Saigon. Azóta világi papok kormányozzák a plébániát, Bajfi István már negyedik éve. Elődei voltak Strichirs Károly, dr. Veres Barna, dr. Borovi József. A templom 1970-ben és 1989-ben már felújított Angster orgonáján évtizedekig játszott művészien Rostár László kántor. Szobrait Bóna Kovács Károly, freskóit Kon- tuly festőművész, stációit Farkas ötvösművész készítette. D. F. Sokan acélgyárinak, mások ferencesnek ismerik
