Nógrád Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-125. szám)

1998-05-23-24 / 120. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN r BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1998. május 23., szombat „Az esperes úr olyan szépen beszélt rólunk, hogy mindenki siratott” Gyémántlakodalom Ságújfalun Szentmisén köszöntötték Ságújfalun az Ondrék házaspárt, kik hatvan évvel ezelőtt a falu templomában mondták ki egymásnak a boldogító igent. Nehéz, munkával teli életük, egymás iránti tisz­teletük és figyelmük, a nagy család amit ma is összefognak, so­kaknak jelent példaértékű üzenetet. Az idős házaspár úgy tartja, hogy „mindent a jóisten segítségével értek el”. Hatvan éve együtt vannak jóban, rosszban A 86 éves Ondrék András aszta­losmesterrel és feleségével a szépen rendezett ságújfalui por­tájukon beszélgetünk. Finom sütemény kerül az asztalra, Má­ria néni tudományát dicséri. Az aranylakodalomra még min­dennel maga készült, most is úgy tervezte, de gyermekei már nem hagyták azt, hogy ekkora családra egyedül dolgozzon. Hiába, no a négy gyermek, és a kilenc unoka vendéglátása az már egy kisebb lakodalom. A gyémántlakodalmat így Salgó­tarjánban, a Galcsik fogadóban tartották. Előtte azonban a templomi mise volt, melyről András bácsi csak ennyit mon­dott: - Az esperes úr olyan szé­pen beszélt rólunk, hogy min­denki siratott A falu köztiszteletben álló polgárai nem csak a portájukat, családjukat gondozzák, de a köz dolgaira is odafigyelnek. Ondrék András tíz évvel ezelőtt megírta Ságűjfalu történetét is. Levéltári kutatásainak, az idős emberek visszaemlékezéseinek köszönhetően e munka, mely a Nagy Iván honismereti pályáza­ton és Budapesten is díjat nyert, ma a helyi iskolában tankönyv­nek számít. Erről így nyilatkozott a lek­tor, dr. Szomszéd András: „Az írásból egy szerény, de értékei­vel tisztában lévő asztalosmes­terrel ismerkedhetünk meg. Az első fejezetben elmondja, hogy mit akar, a követő 12 fejezetben pedig végrehajtja azt. .. Első díjra javaslom.” Ondrék András 1912 decem­berében született. Tizenkét éves korától dolgozik. Csemetéket ültetett a lucfalvai báró birto­kán, tizenhat évesen aratni járt, borjúpásztorként is munkát vál­lalt. Ezermester bányász édes­apja mellett sok mindent elle­sett, s asztalosságra adta a fejét. Pongrác napján, 1929-ben Etesre indult, ahol mesterénél három és fél éven át napi tizen­két órát dolgozott. Mikor segéd lett, fél évig a környék asztalo­saitól tanult, majd négy pesti műhelyben, míg maga is letette a mestervizsgát. Szakmájának, az asztalos­ságnak köszönhető az is, hogy megismerte élete párját, Dénes Máriát. A Dénes család ugyanis valami bútort rendelt nála, András bácsi meg mind szívesebben járt át, s egy idő után már nem csak a bútor mi­att. Tizenhat éves volt jegyese, mikor a templomban kimondta az igent. Közös életük szépen indult, 1940-ben megszületett Sándor fiuk, majd ’45-ben Julianna, ’49-ben András, ’53-ban pedig Alfréd. A háború alatt viszont elvit­tek a műhelyükből minden szerszámot, anyagot, gyakorla­tilag mindent elölről kellett kezdjenek. Ekkor lett András bácsi faszénégető, szállítómun­bácsi egy tarjáni építő ktsz-be ment dolgozni, Mária néni ugyanitt vállalt bedolgozói munkát. Késő éjszakákban sok­szor a Singer varrógépére bo­rulva aludt el. Ma már könnyű szívvel me­sélnek a nehezebb időkről is.- Mi a gyermekeinktől is so­kat kaptunk, s a jóisten segítsé­gével értünk el mindent - mondják egyetértőleg. S mikor arról kérdezzük őket, hogy mi a titka a hatvan éve tartó - láthatóan harmoni­kus - házasságnak, András bá­csi azt mondja, hogy ő mindig sokat engedett az igazából (Má­ria néni ezt nem pontosan így látja). Sokat jelentett a konyha is, ami Mária néninek ugyanaz Az ünnepelt Ondrék házaspár négy gyermeke körében kás, s feleségével együtt felvá­sárló. Tíz hold földjüket bevit­ték a tsz-be, Mária néni itt dol­gozott, 120-150 mázsa cukor­répát termelt. Munka sok volt, fizetség alig. Amikor András volt, mint András bácsinak a műhely. Aztán ugyancsak együtt mondják azt a szót, sze­retet, e nélkül ugyanis mindez elképzelhetetlen. Tarnóczi László Kettő plusz egy Fábiánéknál - Segítőkben bíznak Szívbe markoló kérdések Vajon milyen életpálya kere­kedhet egy olyan helyzetben, melyben adott egy rendkívül mozgékony kisgyerek, aki néha viharos kerékpározással riogatja szüleit, ugyanakkor öt szinte a széltől is óvni kell? Hogyan sikerül elfogadtatni egy most még kis emberrel, hogy fizikai értelemben nem élhet intenzív életet? Bármilyen fogós is ez a kér­dés, az Etesen élő Fábián csa­ládnak már most feladja a leckét. A kettő plusz egy ná­luk azt jelenti: van két makk- egészséges gyerekük, plusz egy szívbeteg, a tízéves Ta­más, aki óriási mozgásigényé­vel mintha folyton azt a moz­gásmennyiséget akarná bepó­tolni, amiről eddigi életében le kellett mondania.- Születése utáni szívzörejek hívták fel a figyelmet a bajra, melynek kamra közti sövényhi­ány az.orvosi neve taglalja fia kórtörténetét Fábián Zoltán, a fiatal apa. Aprócska fia tizenhá­rom napos korában élte át az első műtéti beavatkozást, két­éves volt, amikor a következőt, fél év múlva az ismét esedékest. Pacemaker, szívritmus-sza­bályzó behelyezése, plasztikai műtét következett a sorban.- Sajnos, a kis készülék nél­kül nem tud élni a fiam, enélkül jóformán nem működne a szíve - magyarázza a szomorú tekin­tetű édesapa. - Ráadásul a be­helyezés sem volt probléma- mentes: idegentest-reakció lé­pett fel, a bőr begyulladt a ge­nerátor felett. Áthelyezése az­tán megoldotta ezt a gondot, melyet újabb komplikáció kö­vetett ... Az idei vizsgákat kö­vetően emiatt fekszik majd be a kardiológiai intézetbe. Tamás iskolai felkészítése során szerencsére nem kerülheti el a vizsgákat. Azért szeren­csére, mert - mint apja mondja - jó eszű gyerek, a hiányzó is­mereteket gyorsan pótolja, fi­gyelmes, segítőkész tanárainak köszönhetően is. A számítógé­pezés szinte a kisujjában van, ezt a képességét egy kórházi bentfekvés árulta el.- Számítógépen dolgozott az egyik orvos, a fiam mögé set­tenkedett, elleste, mit hogyan kell csinálni, s a felnőttek bá­mulatára meg is mutatta, rög­tönzött tudását. Azóta már van egy Commodore-64-es gépe joystick-kal, apróbb kiegészí­tőkkel, de nem tőlünk kapta. A Juventus Rádió segélyműsorá­ban volt szó rólunk, s egy pesti magánszemély ajándékozta a használt, de jó készüléket. Most már tovább kellene lépni, okta­tóprogramokra volna szükség, de nem azért, mert elszabadult a fantáziánk és az igényünk. Az ok az, hogy a családnak muszáj olyan elfoglaltságra hangolni a fiú figyelmét, érdek­lődését, amely kímélő életmó­dot jelent. Az anyagiak azon­ban nem teszik ezt lehetővé. A családfő targoncásként, fele­sége főállású anyaként, plusz a napi négyórás munkáért a „ta­nácstól kapott pénzzel” együtt sem keres annyit, hogy elérnék a létminimum szintjét. S Tamás minden újabb kórházi bentfek- vésének árnyoldalai a kiadási oldalon is jelentkeznek. Hogy lesz-e ez valamikor másként? Fábián Zoltán az „igen”-ben bí­zik. Máskülönben el sem mondta volna szívszorító törté­netüket. (mj) Hétfőn nyit a salgótarjáni Galcsik fogadó pinceklubja Biliárd, cso-cso, darts, asztali föd Örökös megújulás - ez a Galcsik fogadó titka! A napokkal ezelőtt teljesen átépített teraszon újabb szolgáltatást jelző tábla je­lent meg. Hétfőn indul a város egyik legele­gánsabb pinceklubja.- Kiknek a számára alakította ki a fogadó legnagyobb helyiségét? — kérdeztük Galcsik Lajostól.- Felmérésink, tapasztalataink szerint a fiatal korosztály igényli az ilyen jellegű szórakozást. Salgótarjánban meglehetősen kevés színvona­las hely áll rendelkezésükre, bízom benne, mi ebben is élen járunk majd. Mindenesetre a leg­korszerűbb játékokat szereztem be.- Mit nyújt majd a pinceklub?-Két biliárdasztalt állítottunk be, emellett lesz két elektronikus dartsjáték - 360-féle já­tékmóddal! — és egy beszélgetős asztali foci is. Később újabbak is színesítik majd a palettát. Minden vendéget szeretettel várunk, délután 4- től este 10 óráig.- Ezek a játékok versenyre ingerük az embert...-Terveink szerint lesz is erőpróba, vala­mennyi játéknemben. A győztesek választhatnak egy 2000 forintos vacsora, vagy egy ugyanilyen értékű plüsska- bala között. Á részletekről a helyszínen lehet tá­jékozódni! (X) A V V ARANCIA BIZTOSÍTÓ RT./ AZ CSOPORT TAGJA II KELENGYE II 6YERMEKSZEPÍECVER$fN¥ nógrad£hírlap KEDVES SZÜLŐK!. Június elejétől a Nógrád Megyei Hírlap és a Garancia Biztosító Rt. Nógrád Megyei Igazgatósága közös rendezésében a nagy sikerre való tekintettel újra indul a KELENGYE GYERMEKSZEPSÉGVERSENY. Ha tavaly részt vett, most újra indulhat, ha tavaly még kimaradt, most elindulhat ebben a versenyben, amelyben az olvasók szavazata alapján dől el, ki lesz Nógrád megye legszebb gyermeke 1998-ban. A verseny feltételeiről folyamatosan olvashatnak a hírlap hasábjain. Pilisi Zoltán: Soha nem szabad Lada-olajszűrőt tenni a Toyotába! Meddig él egy mikrobusz? Pilisi Zoltán salgótarjáni fuvaros vállalkozó Toyota Hiace mik­robusza kuriózumnak számít a szakmában: futásteljesítménye hamarosan megközelíti az egymillió kilométert. A kuriózum abban rejlik, hogy üzemideje alatt szinte gondtalanul viselke­dett a „Toyo”.- Ahogy Zoli összenőtt a gép­pel, az valami fantasztikus - meséli Bolla Krisztián, a Toyota Kakuk szerviz munka­vezetője. - Egyszer elkísértem egy útjára. Órákig képes volt tartani az utazási sebességet az autópályán úgy, hogy előzés közben se nem gyorsított, se nem lassított: szerintem tíz ki­lométerrel előbbre lát, mint ahol épp halad! A szervizben azt is megtu­dom, hogy Pilisi Zoltán mikro­busza 400 ezer kilométer után fogyasztotta el az első fékbeté­tet, s eddig mindössze kétszer kellett gumiköpenyt cserélnie. A minap kipróbálta a gépkocsit Vanó Sándor is, a Kakuk Toyota minősített szerelője, s úgy nyilatkozott: nem érzékel különbséget a 900 ezres kocsi és az új között! Pilisi Zoltánt két utazás kö­zött csípem el. Leginkább Olaszországba jár, most éppen Triesztbe készül. Háromszáz- ötvenedszer.. . Története egyszerűen kez­dődött: munkahelye megszűnt, s főnöke szólt, időben nézzen valami megélhetés után. Egy Volkswagennel kezdett, de a hosszabb utak strapabíróbb gépet igényeltek.- Szólt Kakuk Józsi bará­tom, hogy nézzem meg a Hi- ace-t — emlékszik vissza.- Nem bántam meg, hiszen azzal is 650 ezer kilométert futottam, s nagyon sajnáltam, amikor megváltam tője. Egy­szer hagyott csak cserben. Lada-olajszűrővel indultam el, s félúton felmondta a szol­gálatot. — No, akkor megfogadtam, csak szakszervizben, gyári al­katrésszel működhet a dolog. Szinte gondtalanul autózta le a százezreket, csupán a vízpumpa és a generátor csapágya bizonyult fáradéko­nyabbnak. Illetve, mivel gyakran jár ötödik sebességi fokozatban, a fogaskerék is cserére szorult. Ettől elte­kintve hihetetlen megbízha­tónak bizonyult a gép. Hátsó fékbetétet csak 650 ezernél kellett cseréltetnie... — Most hatéves a „Toyo” — szól ki borotválkozás közben.- Eleinte évente száznál is több utat vállaltam, önszerve­ződő csoportoknak: Tarvisi- óba, Bécsbe, most leginkább Triesztbe. Ma már csak het­venet vállalok, mert én jobban fáradok, mint az autó. Dél­után indulok, s hajnalban már ott vagyok. Kilenc órát pihe­nek, majd irány haza. A jó kondi alapja a futás. Fuvarosunk a Tatárárkot sze­reti a legjobban, s nem vélet­lenül lakik csendes helyen, a Tóstrand mellett. Kertjében szebbnél szebb egzotikus nö­vények, az utazások emlékei. — Valamikor taxiztam, az­tán céges sofőr lettem — pa­kolja össze rutinos mozdulat­tal a csomagját.- Most úgy két és fél millió lehet a lábamban. Hál’ isten­nek, egy kisebb koccanástól eltekintve balesetmentesen közlekedtem!- Ehhez kell egy Toyota mikrobusz, egy jó szervizhát­tér — Kakuk József és csapata —, s jó idegrendszer. Egy dolog aggasztja: új gépnél a törvény szerint nem igényelheti vissza az áfát. Nem érti, miért? (P. R.) Háromszázötvenedszer(l) készül Triesztbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom