Nógrád Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-125. szám)

1998-05-15 / 113. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1998. május IS. péntek__________________________________________________________________________________________________________________________________7. oldal Juhász László Salgótarján hetvenöt éves filatelistatörténelmét szólaltatta meg „Pihenés a munkában és munka a pihenésben” Salgótarjánban az idén 75 éves a szervezett bélyeggyujtés. A bélyeggyüjtéssel való foglalatosság „otium in negatio, et nego­tium in otio”, vagyis „pihenés a munkában és munka a pihe­nésben.” A kétezer évnél is régebbi római mondás nagyszerűen kifejezi a nemes szabadidős-elfoglaltság lényegét.- Milyenek az elozmények?- kérdeztük Juhász Lászlót, aki képzett filatelistaként évtizedek óta foglalkozik ezzel az embert nemesítő szabadidős-tevékeny­séggel.- A világ első bélyegének 1840 májusában történt megje­lenését követően a bélyeggyűj­tés futótűzként terjedt el a vilá­gon. Mintegy húszéves eltérés­sel hazánkban is elkezdtek bé­lyeget gyűjteni. Salgótarjánban egy ambiciózus polgári iskolai tanár önképzőkör keretében már az első világháború idején ösz- szetoborozta a bélyeggyűjtők kis táborát. Ámde Küster Lajos tanár úr kísérlete abbamaradt, s a folytatása majdnem csak egy év­tizeddel később lett. Alapító tagok- Ki volt az, aki a folytatást elő­segítette?- A településen 1894-ben alapított Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. irá­nyítására a fővárosból 1922-ben ide érkezett Horváth Géza fő­mérnök, akinek szervezőmun­kája nyomán 1923. október 21- én a Hirsch gyár kaszinójában 15 taggal megalakult a Salgótar­jáni Bélyeggyűjtők Egyesülete.- Mit tudunk az alapítókról, ... I I »I O -»>'•. „V kik voltak ok?- Nevüket megőrizte az em­lékezés \Cservenszky János já­rásbírói tisztviselő, az egyesület pénztárosa, Csics Gyula és Csics László bányai tisztvise­lők, Delfini Ferenc postatiszt, Fekete Gyula tanító, Forgó An­tal postai kézbesítő, Horváth Géza főmérnök, az egyesület elnöke, Horváth László járás­bíró, Köntzey Ferenc városi épí­tészmérnök, Moravek Endre postafőnök, Nagy János detek­tív, dr. Pitta Lipót rendőrfőta­nácsos, dr. Schultész Lajos ál­latorvos, Stonner Béta gyári tisztviselő, az egyesület jegyzője, valamint még egy személy, aki­nek a nevét nem őrizte meg a krónika. Három évvel később, 1931-ben Horváth Géza gyár­igazgató visszaköltözött a fővá­rosba.- Mi történt ezt követően?-Nehéz éveket követően a város filatelistaéletében ked­vező változást hozott, hogy Ba- ráthy István bélyeg-, könyv- és papírkereskedést nyitott. A kira­katban elhelyezett bélyegek, bé­lyeggyűjtési kellékek sok fiatal­ban keltették fel az érdeklődést a bélyeggyűjtés iránt. A háború azonban megakasztotta a fejlő­dést. Régiek és újak- Sikerült-e újra talpra állni?- A második világháború be­fejeződésével Baráthy István újra kinyitotta az üzletét a bé- lyeggyűjtők előtt. S ekkor a ré­gebbi gyűjtők mellett újabbak is megjelentek, többek között Csákvári Endre, Dombi Andor, Kilvády Tibor, Patay István és még mások. Történtek kísérle­tek a helyi gyűjtők egyesületé­nek megalakítására, de ez azon­ban csak 1948 tavaszán sikerült. Négy év múlva pedig a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szö­vetségének létrejötte után nem sokkal a Salgótarjáni Bélyeg- gyűjtő Kör is létrejött 26 taggal. Az elnök Dombi Andor, titkár Zavilla Viktor, tagok Molnár Béla, Hegyessy Gyula és Alb Ferenc. A következő évek szor­gos munkával telnek.- Milyen fontos feladatok álltak ekkor afilatelisták előtt?- Ebben az időszakban napi­rendi kérdéssé vált az üzemi, hi­vatali körök megalakítása, s a városi körből egymás után vál- tak ki az ónálló korok. Az SZMT-kört követően Somoskő­újfalun a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységében, a megyei tanácsnál, majd 1963 júniusában 37 acélgyári bélyeg- gyűjtő döntésével létrejött az önálló gyári kör 55 taggal. Tíz hónap múlva pedig az öblös- üveggyárban. A körökben zajló filatelista- munka is kezdte megérlelni első eredményeit. A salgótarjáni bé­lyeggyűjtők közös összefogás­sal létrehozott első zsűrizett bé­lyegkiállítását 1966. októberé­ben rendezték meg az öblös- üveggyári művelődési otthon­ban.- A számszerű növekedést követte-e a tartalmi munka. Miben fejeződött ki ez?- A körök helyi bemutatókat rendeztek és az ország más vi­dékein rendezett kiállításokra is mind több salgótarjáni gyűjtő küldött anyagot - mondta Ju­hász László. - A salgótarjáni fi- latelisták eddigi munkájának nagy elismerését jelentette, hogy 1970-ben a 8. országos if­júsági bélyegkiállítást a Bolyai János Gimnáziumban rendezték meg. A helyi és a megyei kiállí­tók 2-2 első és 3 harmadik díjat nyertek el. Ebből az alkalomból 200 résztvevővel Salgótarján­ban tartották az ifjúsági szak­körvezetők országos tanácsko­zását, majd itt ülésezett a MABÉOSZ országos vezető­sége. A tarjáni bélyeggyűjtők ott vannak a hazai és külföldi kiállí­tásokon és mind több sikert aratnak. De ott vannak a bé­lyeggyűjtés szakmai testületéi­ben is. A megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő MABÉOSZ IX. küldöttközgyű­lésén Juhász Lászlót, a kohász kör titkárát beválasztották az or­szágos vezetőségébe. Motívum-seregszemle Ismét nagy elismerést jelentett a helyi filatelistáknak, hogy 1978- ben a Kohász Művelődési Köz­pont alapításának centenáriuma alkalmából a patinás intézmény­ben rendezték meg az V. orszá­gos motívum-seregszemlét.-Hogyan alakultak a kap­csolatok a külföldi filatelisták- kal?- A sikerek további sikerekre buzdították a bélyeggyűjtőket, különösen a kohász kör filatelis- táit, akik az országon belüli kapcsolatokon túl megteremtet­ték az együttműködést a test­vérváros kemerovói, a freitáli, besztercebányai, a rimaszombati filatelistákkal. Nem véletlenül rendezték meg 1985. június 14-23. között a Kohász Műve­lődési Központban a Magyaror­szág és Csehszlovákia bélyeg­gyűjtő-szövetségei közötti együttműködés alapján a ha­gyományos államközi bélyegki­állítást. Ámde az 1987. végén az egész város filatelistatevékeny- ségét ismerik el azzal, hogy a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központban ren­dezték meg a II. országos politi- kaibélyeg-kiállítást.- A rendszerváltás valóban a körök halálát jelentette?-Ha halálukat nem is, de gyorsabb ütemben folytatódott a bélyeggyűjtő körök eróziója. Különösen az egyre szélesedő munkanélküliség rombolja a köri életet, hiszen a megélhetés is egyre nehezebb, nem hogy a keservesen kifizetett tagdíj mel­lett még az éves bélyeganyagot is meg tudja vásárolni. Csökken a körök taglétszáma és megkez- . dődik a körök megszűnése. A legerősebb körök azonban még próbálnak dacolni az egyre sú­lyosbodó helyzettel. Azonban még mindig erőt gyűjtenek, ösz- szefognak egymással, társulnak az éremgyűjtőkkel egy-egy kiál­lítás megrendezése érdekében. A költségek fedezése érdekében pedig szponzoroknál koldulnak.- Ebben a nehéz helyzetben is jelentős filatelistatevékenységet folytat néhány bélyeggyűjtő. Ebben példamutató Juhász László, aki a kiállításokon való folyamatos részvétel mellett évek óta elméleti filatelistatevé­kenységet is folytat. Nemrégiben fejezte be a salgótarjáni bélyeg­gyűjtés történetét felölelő művét. Vajon mikor fogalmazódott meg a könyv gondolata?- Elviekben akkor fogalma­zódott meg bennem, amikor Fe­kete Gyula bácsi szinte a halála előtt leírta azt a négy gépelt ol­dalnyi visszaemlékezést a ko­rabeli bélyeggyűjtésről - vála­szolta Juhász László, s így foly­tatta:- Akkor 32 éves voltam, s már több mint tíz éve bélyeg- gyűjtő. Korábban már szóba került a filatelistatörténet meg­írása. Számba vettük, hogy hová, kihez megyünk, de ab­bamaradt a dolog. - Juhász Laci azonban nem hagyta abba. Kitartóan, szinte megszállottan gyűjtögette hozzá a nyersanya­got. A mindannyiunk által mai napig is csodált kitartásával ku­tatta a körök meglévő iratanya­gát és cédulázta magának a könyvhöz szükséges adatokat. Van, aminek nincs nyoma- Azt nem tudom konkrétan megmondani, hogy a könyv köz­vetlen megírásához mikor kezd­tem hozzá. Egy éve kezdtem az anyag rendszerezéséhez. Külön nem jártam sehol. Szegény Rá­bai László még élt, s ő elküldte Miskolcról, a területi irodától amit akkor ott még fel lehetett lelni. Egy idő után azonban a MABÉOSZ megszüntette az irat- és tagnyilvántartást. A bé­lyeggyűjtő körök rendetlensége miatt sajnos vannak hiányok a könyvben. Van akiről nem tud­tam írni, mert nincsen nyoma. A működésének sem volt nyoma. Létezni léteztek, csak azt a szer­vezeti életet nem élték, amit mondjuk az öblös, a kohász, a városi vagy az SZMT-kör élt.- Mennyi idő munkája fekszik ebben a könyvben?-Rengeteg. Életemben már sok mindent írtam, de isteniga­zából ezt éreztem mindig fon­tosnak, erre készültem úgy, hogy ezt tökéletesen kell meg­írni. Pádár András Csalafinta rekeszhiány A pénztárhoz kígyózó sorban álló nyugdíjas bevásárlóko­csijából kirakta az üvegeket a pultra. Néhány Adventi félbarna - ezt még húsvét előtt vette kíváncsiságból - meg néhány Spaten palack­ját. A pénztáros előbb beütötte a vásárolt holmik árát, majd az Adventi sörösüvegeket szó nélkül átvette, ámde a Spaten feliratúra rá sem pil­lantott. Amikor nyugdíja­sunk ezt szóvá tette és bi­zonygatta, hogy nem máshol, hanem itt vásárolta ezeket is, a pénztároshölgy csupán annyit válaszolt, hogy ezeket nem veheti át, mert rekeszhi­ány van. Mit volt mit tenni, nyugdí­jasunk kényszeredetten visz­szarakta a szatyrába és haza­vitte a palackokat. Közben elgondolkodott azon, hogy mit ér a rendelet, ha nem tart­ják be. Ugyanis az üvegeket az üzlet köteles visszavál­tani. Igaz, arról nem szól a rendelkezés, hogy mi van akkor, ha történetesen re­keszhiány van, mint ebben az esetben Salgótarján belváro­sában. O pedig nagyon szá­mított rá, hogy a tizenkét fo­rintos betéti díjat vissza­kapja. Való igaz, a Spaten sörö­seket máshová is elviheti, hi­szen más üzletekben is árul­ják ezt a fajtát, csakhogy má­sutt kevesebb betétdíjat fi­zetnek vissza. Ejnye, csapott a homlokára, nem is rossz öt­let ez a rekeszhiány! (p. a) Rimóc jelképei zászlómúzeumban A világ első zászlómúzeuma három éve nyílt meg Budapes­ten, (VIII. kerület, Szigony út 39.) kiállítási anyaga ma is fo­lyamatosan gyarapszik. Nem­régiben például a rimóciak jut­tattak el részére a település múltját, jellegzetességeit meg­örökítő, a nagyközönség érdek­lődésére is érdemes darabokat. A történet előzménye a követ­kező: a múzeum alapítója le­vélben megkereste meg a ri- móci önkormányzatot azzal a kéréssel, hogy a település jel­képeit - címerét, zászlaját, kiál­lítás céljából bocsássák a ren­delkezésére. A képviselő-testület eleget tett ennek, a község zászlajáról másolatot készíttetett, melyet a címert ábrázoló rajzzal, illetve ennek leírásával, bemutatás cél­jára átadtak. Az emberek többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Megismerni, érteni és megszeretni A mai, falun élő idősek zöme életében nem vagy csak nagyon ritkán változtatott életteret: a szülőhelyén élte, éli az életét. A papok helyzete viszont sajátos, a szolgálat el-elszólítja őket egyik településről a másikra. Jarábik János Kállóról került Romhányba, természetes fel­adatának tartja a 760 éves nagyközség múltjának megis­merését. Intelme szerint „a pa- pocskának mindig, mindenhol fel kell ismernie a múltat, énéi­Sok az újdonság Beszélgetés a nyugdíjbiztosításról A közelmúltban ülést tartott a Nógrád Megyei Nyugdíjbizto­sítási Önkormányzat, ahol dr. Danyi Sándor, a nyugdíjbiz­tosítási igazgatóság vezetője szólt a változásokról.-A nyugdíjreform két fon­tos elemével már ’97-ben szá­molnunk kellett. A nyugdíjkor­határ emelése megtörtént, az idén változtak a rokkantsági nyugellátás feltételei is. Szakmai felkészülés- Úgy érzi, nehéz esztendőt hagytak maguk mögött?-Igen. A napi nem kevés munka mellett készülnünk kel­lett a várható változásokra. Ezért tavaly teljes körű szakmai képzést indítottunk el. Ez át­fogta munkánk szinte vala­mennyi területét, a nyugellátást, a nyilvántartást és az ellenőr­zést is. Most fejezzük be a kö­zépfokú végzettséget adó társa­dalombiztosítási, ügyintézői tanfolyamot, amelyen 60 mun­katársunk ismerkedett az új jogszabályokkal. Igyekszünk folyamatosan kulturáltabbá tenni munkakörülményeinket, az ügyfélfogadás kulturáltságát. Az épületátalakítási munka, a számítógéprendszer korszerűsí­tése is ezt szolgálja. Elkészült az igazgatóság működési sza­bályzata amely ugyancsak te­vékenységünket teszi egyértel­művé és hatékonyabbá is.-Az ellenőrzés fontos része munkájuknak?- Igen. A tb-jarulék fizeté­sét, a felszámolás alatt álló vál­lalkozásokat, de a feketegazda­ságot is folyamatosan ellen­őrizzük. Tavaly majd 900 mun­káltatónál vizsgálódtunk, és több mint 400-nál találtunk rendellenességet a járulékbefi­zetésnél és ezért fizetési meg­hagyást kaptak 83 milliós ér­tékben. Tavaly több mint 250 vállalkozás fejezte be tevé­kenységét, amelyeknél záróel­lenőrzést tartottunk. De a cég­bejelentésekkel, a munkáltatók bejelentésével is sok a gon­dunk. Több mint 30 egyéni és társasvállalkozásnál, alapít­ványnál is megnéztük ezt. A be­jelentési kötelezettség elmu­lasztása, a feketemunka, vala­mint a járulékbefizetés elmara­dása miatt majd 11 millió forint fizetési meghagyást küldtünk ki.-A rokkantsági nyugdíj is változás előtt áll. Mit kell tud­niuk a rokkantaknak, az ilyen járadékot kérőknek?- Nógrád megyében magas a nyugdíjasok, ezen belül is a rokkantsági ellátásban részesü­lők száma. A bányászat, a ne­hézipar minden bizonnyal job­ban elkoptatta az emberek egészségét. De az üzemek bezá­rása, a munkahelyek felszámo­lása után sokuknál egyfajta elő­remenekülés is volt ez a mun­kanélküliség és a szegénység elől. Ez is az egyik oka, hogy az idén Baranya és Győr mellett Nógrádban is kísérleti jelleggel, a tervezett új rendszer szerint történik a rokkantsági nyugellá­tás megállapítása. Sok a rokkant ember A változás lényege az, hogy a nyugellátást kérő, csökkent munkaképességű ember valós egészségi állapotában kerüljön az orvosi bizottság elé. Ezzel ta­lán elejét lehet venni jó néhány szubjektív ítélkezésnek. Ná­lunk, tavaly is a legtöbb bíró­sági ügy a rokkantsági nyugdí­jak kapcsán keletkezett. E fo­lyamatban az eddiginél jobban bevonják a beteg állapotát jól ismerő háziorvosokat. S nem­csak azt várják tőlük, hogy a mindenkori egészségi állapotot rögzítsék. Tanácsukat kérik ab­ban is, hogy milyen lehetőséget látnak a rehabilitációra, a gyó­gyuló ember tud-e az eddiginél könnyebb munkát végezni. Ugyanis az eddigi rokkantsági határ várhatóan a 80 %-os egészségkárosodásnál áll meg. Aki ezt nem éri el, annak szoci­ális segélyt, vagy elvégezhető munkát kínálnak. Érdekeltség- Ennek akkor lenne nagy ér­téke, ha a munkáltatók igényel­nék a csökkent képességűeket és lennének olyan munkahelyek, ahol foglalkoztathatnák őket.- Elismerem, a rehabilitációs munkahelyek megteremtése társadalmi szintű feladat. Eddig csak szerény erőfeszítések tör­téntek a támogatási alapok oda­ítélésében, a munkavállalók képzésében és átképzésében. Ez a folyamat csak akkor hoz eredményeket, ha anyagi és jogi rendezettség előzi meg. Olyan érdekeltségi rendszer életre hívása és működtetése, amely érdekeltté teszi a mun­káltatót, hogy csökkent munka­képességűeket is foglalkoztas­son. A munkavállalókat pedig arra ösztönzik, hogy a munka- nélküliség, a rokkantsági nyug­ellátás helyett inkább az elvé­gezhető és a kellőképpen elis­mert munkát válasszák. V. G. kül csak ide-oda táblából, a le­vegőben lóg.” Segítségül veszi ehhez egyik elődje, Köböt Ferenc írásos munkáját, tanulmányát, mely­ben a váci egyházmegye vala­mennyi plébániájának történe­tét feldolgozta. A másik forrása a rapszodikusan vezetett Histó­ria Domus, ez alapján a „falu képe kezd kikerekedni.” Ez a kép rendkívül mozgalmas és érdekes. Például azért, mert a hozzá tapadt nevek szerint nem egy Romhány van: a dombi, pásti, Kastélyka-dűlői, a régi és az új Romhány, külön temetők­kel, eltérő és azonos közösségi jegyekkel. Védőszentjük persze azonos: Szent György.- Nevezetessége a falunak a háború után épült Pró- nay-Laszkári kastély, valamint a cserépkályhagyár, melynek megépítése után igen sok ide­gen telepedett itt le. - mondta Jarábik János, s szomorú han­gon folytatta:-Az üzem megváltoztatta a helyiek gondolkodását, lelkivi­lágát. Sajnos, rossz irányba. A téesz tönkrement, nem tudott munkát adni, így a gyárhoz kö­tődtek az emberek. Áz egykori mintafalu szellemiségében is tönkrement. Hol van már az az idő, amikor négyszázötven férfi népviseletbe öltözve ment in­nen zarándoklatra. S bár ma már nem kell attól félni, hogy az iskola ablakából nézik, kik mennek a templomba, de a ter­ror, nehezen törlődik ki a lel- kekből. Következik: három nemzedék megfér még egy fedél alatt? - Válaszol a nagymama, a lánya és az unoka.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom