Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11-12-13 / 86. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE _______________________________________1998. ÁPRILIS 11-12-13.1 A rimóci fiatalok jól tudják: az elődöktől van mit tanulniuk Viruló Gyöngyösbokréta Évtizedek óta együtt ropja a táncot Vincze Ferenc és Holecz Istvánná. A néptánc-antológiákon, táncházakban, pesti és külföldi színpadokon is szép sikereket arató rimóci táncospár rangos kitüntetésekkel summázta az elmúlt évet, s csoportjukkal, a rimóci Gyöngyösbokréta hagyományőrző együttessel újra az útlevelüket készítik elő, számos fellépés elé néznek. Vincze Ferenc kilencvenévesen is ropja A harmincas években Paulinyi Ede indította el a Gyöngyös- bokréta-mozgalmat. Augusztus húszadikán a Szent jobb-kör- menetben az ország minden tájegységéről viseletűkben vonultak fiatalok és idősek, s a nemzettudatot erősíteni hivatott gyöngyösbokrétások színpadi bemutatói a viselet mellett a táncokat és szokásokat is tovább éltették. Igaz, a politika is megpróbált hasznot húzni ebből, de ami igazán haszonként megmaradt, az a falusi tanítók és jegyzők lelkesedésének, valamint a Néprajzi Múzeum munkatársai tudományos alaposságának köszönhető. A magyar folklór ekkor ugyanis egy utolsó esélyt kapott. Nógrádban még legősibb gyökereiben volt ekkor jelen a néphagyomány, s ezt sikerült tovább éltetni. A Gyöngyösbokréta-mozga- lom Rimócon is jelen volt, az 1935-ös fellépéseket követően majd fél évszázaddal később, 1983-ban a Vincze Ferenc - Holecz Istvánná táncospár Braun Miklós néptáncoktató segítségével elevenítette fel a régi dicsőséget. Ma már bejegyzett egyesületként működik a rimóci Gyöngyösbokréta hagyomány- őrző együttes. Az aranyminősítésű csoport lelke a kilencvenéves Feri bácsi és a hozzá képest igencsak fiatal, ötvennyolc éves Margit néni. A majd harminc év alatt összekopott táncospár csizmával a vállán, batyuval a hátán megy a pesti táncházakba, hogy a maguk és csoportjuk sorsát igazgassa, s tovább éltesse a palóc néphagyományokat. A rimóci Gyöngyösbokrétában tíz pár fiatal tanulja tőlük a tánclépést, a mesét, a viselet gondos összeállítását. A fiatalok jól tudják, hogy az elődök tiszteletet érdemelnek. Tavaly is rádiófelvétel, országos és megyei néptánc-antológia, a mesterségek hagyományőrző találkozója, a nemzetközi népzenei fesztivál, a hagyományőrzők országos találkozója s számos más fellépés is mind-mind szakmai és közönségsikert hozott. Feri bácsi szólót is énekel, mesél, s Margit néni dalaira is már a ’81-es „Röpülj páva!” döntőjében felfigyeltek. Tavaly egy német forgatócsoport is járt náluk. Szintén az elmúlt év hozadéka a Vass Lajos-emlékplakett, melyet külön-külön is megkaptak, s a Népművészet Mestere cím, melyet Magyar Bálint művelődési és közoktatási minisztertől személyesen vehetett át Vincze Ferenc. Tarnóczi László Szép siker: a Vass Lajos-emlékplakett is Egy negyedszázad Gerelyes nélkül Megíratlan percek, évek Szomorú, kedves levelet kaptam a hét elején. Szomorú volt, mert temetőbe invitált, Budapestre a Farkasrétibe, a 44. sz. kolombáriumhoz. Kedves volt, mert Schlattner Edit írta. Keserves évforduló vetette fel vele a tollat. Huszonöt éve, hogy társa, férje, Gerelyes Endre örökre eltávozott. Erre a kegyetlen napra, 1973.- április 6-ára emlékeztette azokat, akik szerették Bandit és szeretik öt. Sajnos én magam személyesen nem tudtam fejet hajtani a sírnál, nem sikerült a lágymányosi lakásba sem eljutnom, de - mint bizonyára sok más, közös barátunk tette- lélekben együtt voltam a családdal és emlékeztem Bandira. Emlékeztem, mert vannak emlékeim. De vajon a mai harminc-, negyvenévesek - a még fiatalabbakról nem is szólva - mit tudnak róla? Úgy általában is az országban, de akár itt Pálfalván, Tarján környékén is, ahol mindig is otthon volt, ahová mindig is hazajárt. Egyáltalán mit mond ma Gerelyes neve annak, aki nem foglalkozik irodalommal, akit nem érdekel a kultúra, aki ha olvas is valamit, az biztosan nem szépirodalom és nem olyan magvas próza, mint az övé? De vagyunk még jó néhányon, akik tudjuk, hogy mit veszített a magyar literatúra, a nógrádi szellemi élet Bandi korai halálával, s ketsegbe- esve kérdezzük: vajon hány „Kilenc perc” maradt meg- íratlanul. Nagyon hiányzik karaktere, megalkuvás nélküli dacossága is, ahogyan Baranyi Ferenc írta: „legfőképpen a tartásunkból, a jellemünkből hiányzik.” Egyetlen vigaszunk lehet-, amit Edit is megfogalmazott-, hogy rajta az elmúlt negyedszázad nem változtathatott s így megmaradt „önmaga zsinórmértékének”. Maradunk hát mi is hűek hozzá, emlékét, munkásságát, esztétikai rangját, értékét őrizzük, amíg csak időnkből adatik. S addig Gerelyes is él! Csongrády Béla Száz esztendeje született Paul Robeson, a spirituálé kiválósága / Életműdíj a „Zúg a folyó” énekesének Száz éve született Paul Robeson, fekete amerikai énekes. Fantasztikus hangszínű, érzelemgazdag basszusa spirituálé- és operafelvételeken maradt ránk. Mostanában eltűnőben vannak vele szemben az ellenérzések, amelyekért valósággal kitaszították őt az amerikai kulturális életből. A születésnapjával kapcsolatos eseményeket bizottság szervezi, saját honlapja van az Interneten, s kiderül: az Egyesült Államokban és szerte a világon több mint 150 megemlékezést szerveztek. Robeson 1898. április 9-én Princetonban született, „jó családból” - apja miniszterként is szolgált. Paul éltanuló, kiváló sportoló volt, majd színészként is bemutatkozott a húszas években: előbb prózai, majd operaszerepekben. Eugene O'Neill drámájában, a Jones császárban aratta első szakmai és közönségsikerét. Ezt a Porgy és Bess követte 1928-ban, majd az Othello 1930-ban - utóbbival Londonban vívott ki elismerést. Különleges zengésű hangja jól érvényesült a spirituálékban. Az „Old Man River” valóságos védjegyévé vált. Évtizedekkel később szövegét magyarítva „Zúg a folyó” címen énekelték. A harmincas évektől a politika meghatározóvá vált életében. Fellépett a társadalmi igazságtalanság, a négerek jog- fosztottsága ellen, a béke védelmében. A Szovjetunióban akkor - érthetően - felkarolták, hazájában viszont ellenségeket szerzett a legfelsőbb körökben. Paul Robeson fellépett Spanyolországban a köztársasági katonák előtt, majd a világháború idején is sokat énekelt a frontok háttérszínpadain. A háború végeztével, amikor kitört a hidegháborús hisztéria, Paul Robesont Amerikában leparancsolták a színpadról, a „vasfüggöny” mögötti országokban viszont valóságos hősként néztek fel rá. Egy időben útlevele sem volt, csak Kanadába utazhatott, és az FBI megfigyelése alatt állt. A politika mellett maradt energiája az éneklésre is: szép sikerei voltak a spirituálékkal, az operákkal, főként az Othellóval. Megbarátkozott a filmmel: szerepelt Korda Sándor több alkotásában. A most hetvenkilenc éves Pete Seeger, az egyik legkiemelkedőbb fehér folk- és pro- testsongénekes nemrégiben azt mondta: Paul Robeson annak idején Amerika kínos pontjára tapintott. Harry Belafonte, e műfaj másik kiemelkedő előadója 1976-ban bekövetkezett halálakor (saját nevében is) kijelentette: pályatársai elárulták Robesont. Az idei Grammy-díjak átadásánál már nem feledkeztek el róla: életműdíjat kapott. Filmjegyzet: A holló 2. — Az Angyalok városa Elkerülhetetlen leszámolás Ismét egy képregény és ismét egy képregény-megfilmesítés. Sőt, egy képregény-megfilmesítés folytatása! Pontosan négy évvel ezelőtt, A holló forgatását tragikus esemény szakította félbe: a film főszereplője, a jövő egyik legígéretesebb akciósztárja, Brandon Lee követte apját az elmúlásba. A fiatal sztár egy le nem ellenőrzött fegyver lövésétől életét vesztette és se holló, se ember nem volt képes a túlvilágról visszahozni őt. A nélküle befejezett film óriási nemzetközi sikert ért el és már akkor sejteni lehetett: a folytatás sem várat sokáig magára. A fekete madár tehát újra felröppent, hogy egy újabb, jogtalanul meggyilkolt lelket hozzon vissza a túlvilágról. Ez a folytatás: A holló 2. — Az angyalok városa. Ashe (Vincent Perez) és kisfia az egyik éjszaka kegyetlen gyilkosság szemtanúi lesznek. Sajnos a tettesek észre is veszik őket és, hogy ne maradjon semmi terhelő bizonyíték ellenük, Ashe-t és fiát is agyonlövik. Az apa azonban nem léphet át a túlvilágra, hiszen erőszakos halála miatt —a fekete holló vezetésével - vissza kell térnie, hogy bosszút álljon gyilkosaikon. Az első visszatérőhöz, Erichez hasonlóan azonban ő sincs tisztában azzal, hogyan került vissza az életbe, egészen addig, amíg össze nem találkozik Sarah-val (Mia Kirshner). Sarah, aki kislánykorában már az első visszatérő, Eric oldalán is ott volt, segít Ashe-nek, a múlt és a gyilkosság körülményeinek tisztázásában. Az emlékek felelevenítésekor Ashe egyre több emlékfoszlányra bukkan és a kutatás során eljut az alvilág főnökéhez, Judah-hoz (Richard Brooks). A leszámolás elkerülhetetlen, hiszen nemsokára elérkezik Halloween napja ... James O'Barr kultuszképregényének filmváltozata április 9-étől látható a salgótarjáni Apollo Kamaramoziban. Szilágyi Gábor Sztárvendégek: huszonnégy karátos jazz a németországi Weimarból „Sárgaréz”, de korántsem fémzene Brass Up: bárhogy is próbálkozunk a weimari jazzegyüttes angol nevének fordításával (azt is jelenti, hogy „feldob”, s ebben is van valami), akkor jutunk legközelebb a megoldáshoz, ha hangszeres felállásukhoz igazítjuk „szótárunkat”. Rézre, pontosabban sárgarézre esküdött fel a német csapat. Négy „rezesből” és egy „húrosból” áll a banda, amelyik nem fémzenét, hanem igazi jazzörömzenét játszik. A rezesek közül Bernd Forkel, a rangidős, lóg ki a sorból Gibson márkájú bendzsójá- val. Ő viszi a prímet az éneklésben is, ám fiatalabb társai sem Játsszon a dixielanddel és lapunkkal! Nyerjen a fesztivállal! Április hónapban minden hét végén jelentkezik játékunk. Az olvasók feladata, hogy az alábbi kérdésekre adott válaszok közül válassza ki a helyeset. A négy fordulót követően a helyes válaszokhoz tartozó betűkből ki kell rakni a fesztiválhoz kapcsolódó értelmes szavakat. Ezt kell beküldeni a József Attila Művelődési Központ címére (3100 Salgótarján, Pf. 100., („Rejtvény”). Beérkezési határidő: április 30. Akik helyesen küldték be az összerakott szavakat, részt vesznek a május 1-jén délután a dixielandmajálisan sorra kerülő sorsoláson, ahol a fesztiválhoz kapcsolódó ajándékokat nyerhetnek. 1. Melyik az a zenekar, amelyik kezdetektől a fesztivál házigazdája?- Z - Molnár Dixieland Band- K - Benkó Dixieland Band- V - Bohém Ragtime Jazz Band 2. Milyen hangszeren játszik Benkó Sándor?-1 - Szopránszaxofon- A - Klarinét- U - Bendzsó. Öt jazz-showman: azaz a Brass Up maradnak némák a koncertek során. Guido Wernert valószínűleg már a babaágyban szaxofondallammal altathatták, de amikor fel tudta emelni a varázslatos hangszert, maga is azonnal megpróbálkozott vele. Jól tette. Azóta a szoprán-, alt- és tenorszaxofon egyik mesterének számít a jazz világában. Dániel Hoffman trombitájával és kürtjével kürtöli az együttes hírnevét, de ne feledkezzünk meg a basszusszaxofonosról, Frank Nebelről és a pozannal prezentáló Sebastian Dorschnerröl sem, akik nélkül nem lenne 24 karátos „sárgaréz” a Brass Up. A fiúk stílusa leginkább a Budapest Ragtime Bandére hasonlít, műsorukat megannyi humorral és zenei geggel fűszerezik, sétálnak, menetelnek játék közben. Repertoárjukban természetesen megtalálható a jazzstandard Sweet Georgia Brown, de a sokat mondó más „címeket” is kívülről fújják, mint például a Te- quila-t, a Superlocomotion-t, a Girls, Girls Girls-t, a Rock'n Roll Music-ot és a sárgarézen is örökzöld La Bamba-t. B. M.
