Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-09 / 84. szám

2. oldal 1998. április 9., csütörtök Bátonyterenye És Környéke Új állatorvos Mátraterenye - Hat ön­kormányzat társulást ho­zott létre állatorvos fog­lalkoztatására; a társulás székhelye Mátraterenye. Az új állatorvos már meg­kezdte tevékenységét, áp­rilis elsejétől dr. Ottmár Györgyöt hívhatják Mát- ramindszent, Szuha, Nem- ti, Dorogháza, Mátrano- vák és Mátraterenye lako­sai a beteg állatokhoz. Hírek a Városból és környékéről * Épül a csatorna és a tisztítómű Nagybárkány - Tavaly októberben kezdődött az önkormány­zat 112 millió forintos beruházása szennyvízcsatorna és szennyvíztisztító telep építésére. A négy települést ellátó - Nagybárkány, Kisbárkány, Márkháza és Sámsonháza - szennyvíztisztító telep már készen van, a Nagybárkányban rea­lizálódó szennyvízcsatorna rendszer készültségi foka 80 száza­lékos. Az időjárás kedvező a munkák folytatására, így a tervek szerint április végén megkezdődhetnek a lakossági bekötések. A rendszer teljes átadását július 30-ra tervezik. Középiskolások és kapcsolatok Mátraverebély - A település művelődési házában hétfőn új foglalkozást indítottak középiskolás diákok részére a kapcsolat- teremtés módjai és lehetőségei témakörben. A témavezető Jan- csó Henrietta könyvtáros. A tervek szerint hetente egyszer ta­lálkoznak, de a résztvevők igényétől függően a foglalkozások gyakorisága növelhető. Felújítják a katolikus templomot Mátranovák - Megkezdték a község római katolikus templo­mának felújítását. A 200 éves Isten háza renoválásához az ön- kormányzat képviselő-testülete az idén 500 ezer forintos támo­gatással járul hozzá. Húsvéti sütés-főzés, főleg hölgyeknek Bátonyterenye - Az Ady Endre Művelődési Központban mű­ködő nők klubja április 9-én 16 órától tartja összejövetelét. A foglalkozás a közelgő húsvét jegyében zajlik: a tojásfestés, a húsvéti sütésTőzés lesz az összejövetel témája.. Sok-sok türelem kell a madárszelídítéshez - Melyik tojó, melyik hím? - Egy csont eldönti Papagájfarm egy garázsban Egy hetedik osztályos fiú számára elég megszokottan zajlanak a hétköznapok: délelőtt iskola, délután tanulás, esetleg valami­lyen szakkör és hát játszani is kell valamikor. Kivételek azon­ban mindig vannak, mint jelen esetben is: Bátonyterenyén, a Jó szerencsét úton lakik ifj. Bakos Gyula, akinek délutánjai bi­zony másfajta elfoglaltsággal telnek. Ügy kezdődött az egész, hogy édes­apja kutyákkal fog­lalkozott, és rend­szeresen magával vitte fiát a kiállítá­sokra. A kisfiúnak azonban jobban tet­szettek a madarak, mint a kutyák, oly­annyira, hogy elha­tározta: tenyészteni fogja őket. És mit meg nem tenne egy szülő a gyerekéért? Bakos apuka is át­engedte a garázst fi­ának, ahol mára már papagájcsiviteléstől hangos még a kör­nyék is.- Az első pár nimfa papagáj volt, amelyeket három éve kaptam aján­dékba az unokatestvéremtől - meséli ifj. Bakos Gyula. - Ezek azonban nem költöttek, így az­tán édesapával vásároltunk egy másik párt az egyik kiállításon. Mostanra már többfajta papagá­jom van: négy pár hullámos, két pár nimfa, két pár feketefejű és két pár rózsásfejű törpepa­pagáj, egy pár rozella, egy pár énekes és egy pár rózsástorkú papagáj várja mindennap, hogy gondoskodjak róluk.- Bármilyen állat tenyésztése feltételez bizonyos fokú szaktu­dást. hiszen ismerni kell a faj­tára jellemző sajátosságokat. munka lehet. Ki tartja őket rendben, mit szólnak hozzá szü­leid, barátaid, hogy neked ilyen „kötelező" elfoglaltságod van?- Naponta két óra megy el az etetéssel, takarítással. Termé­szetesen én tartom rendben M : * Mg ____ >- -y- i Azért kell a kesztyű a hosszú farkú szárnyas kézbevételéhez- Ez így van, nagyon sokat beszélgetek tenyésztőkkel, ka­pok segítséget kisállat-kereske­dőktől, szakkönyvekből is. A legtöbbet azonban Sándor Jan­csi bácsitól tanultam, aki ré­gebben foglalkozott papagájok tenyésztésével. Elmagyarázza nekem, hogy hogyan lehet ke­resztezni őket, hogyan lehet megállapítani, hogy melyik a tojó, és melyik a hím. Vannak közöttük, amelyeknek a tollaza­táról, vagy egyéb külső sajátos­ságairól meg lehet állapítani, de például a törpepapagájoknál csak a tojócsont kitapintásával dönthető el a kérdés.-Ennyi madárral elég sok őket, ha nem vagyok itthon, akkor ezt édesapa szokta elvé­gezni. Édesanyának először nem nagyon tetszett, mert han­gosak, de később megszokta őket. A haverok pedig papagáj­nak csúfolnak miatta. De engem ez nem zavar, ők is elnézegetik a madarakat, be­szélnek hozzájuk, de a gyere­kek már csak ilyenek. Minden­esetre az biztos, hogy én ké­sőbb is szeretnék ezzel komo­lyan foglalkozni.-Mit csinálsz a szaporulat­tal, van-e kedvenced közöttük?-A fiókákat a kiskereske­désben adom el, a pénzből pe­dig újabb párokat vásárolok. Van közöttük kedvencem, leg­jobban a rózsástorkú papagájo­kat szeretem, őket „princnek” is hívják egyébként. Ők a legsze­lídebbek, természetes színeik­kel, szelídségükkel hamar megnyerik az ember szeretetét. Nem fél­nek tőlem, ha enni adok nekik a tálká­jukba, rögtön le- szállnak, szinte a kezemből esznek. Régebben volt egy másik kedvencem is, egy hullámos pa­pagáj, az nagyon szelíd volt: megfog­hattam, a vállamra ült, ő a szobámban lakott. Egyszer a sö­tétben nekirepült a falnak, és sajnos, el­pusztult.-Hogyan lehet a legkönnyebben meg­szelídíteni a papagá­jokat?- Sok-sok türe­lem szükséges hozzá. Akkor a leg­könnyebb, amikor még nem re­pült ki az odúból, de már tollas. Ilyenkor külön kalitkába kell tenni, kézből etetni, hamar hoz­zászokik a gazdájához. Ha már felnőtt állatot vásároltunk, úgy kell próbálkozni, hogy először egy ágra ültetjük, amelyet mi fogunk. Mindig csökkentsük a távolságot a madár és a kezünk között, ha türelmesek vagyunk, előbb-utóbb ráül a kezünkre. Aztán már nyert ügyünk van: magától is rászáll a vállunkra, meghúzkodja hajunkat, fülün­ket, így fejezi ki, mennyire kedvel bennünket. Hegedűs Erzsébet FOTÓ: RIGÓ TIBOR Schilke Markus: „Egy hajóban ülünk, egy célért dolgozunk” - Varrodai gondolatok Vezetőváltás a ruhagyár élén Ha a bátonyterenyei Hammer Hungária Ruhagyár szóba ke- - Korábban különféle tiká­rait, legtöbbször negatív előjellel emlegették: rossz hangulat, teljesíthetetlen normák, kevés fizetés, kötelező túlóra és minő­síthetetlen vezetői magatartás volt a „vád”. Az ott dolgozók, ha csak tehették, elmentek a cégtől máshová dolgozni, sok esetben inkább a munkanélküli-segélyt választották. Úgy tűnik, mindez már a múlté: tavaly októberben vezetőváltás történt a ruhagyár élén. Az új ügyvezető igazgató egy fiatal szakember, Schilke Markus.-Tudtam, hogy a Hammer­nek nagyon rossz híre van - idézi fel a kezdetet Schilke Markus. - Megerősítette ezt a tényt a város polgármestere is, aki első megbeszélésünk al­kalmával elmondta, hogy dol­gozóink rendszeresen jártak hozzá panaszra. Tudtam persze én is, hogy vannak problémák, de ez a tény mégis kellemetle­nül érintett. A legnagyobb gon­dot az jelentette számomra, hogy nagyon zárkózottak vol­tak az emberek: nem hitték el, hogy tényleg változtatni és se­gíteni akarok. Beletelt 3-4 hó­nap, mire rájöttek, nem csak szép szavaknak szántam, ami­kor felajánlottam segítségemet. Mostanra elérkeztünk oda, hogy felkeresnek problémáik­kal, és amit meg lehet oldani, abban maximálisan kompro­misszumkész vagyok.-Hogyan kezdett hozzá az átalakításhoz?- Azzal kezdeném, hogy a szerkezet átalakítását a lehető legkisebb létszámcsökkentéssel próbáltam megoldani. Nem is éreztem volna tisztességesnek, hiszen a legtöbb dolgozó már kezdettől a Hammemél tevé­kenykedett, együtt élték meg a céggel a magas- és mélyponto­kat. Ezért inkább a munkakörök átstrukturálásával variáltunk. Erre a legjobb példa a szabá­szat: míg korábban 21-en dol­goztak ennél a részlegnél, ma nyolcán végzik el a munkát. Azt pedig, hogy jó irányba vál­toztattunk, mi sem jelzi jobban, minthogy október óta a telje­sítmény megduplázódott. Ée- lülvizsgáltuk a normarendszert is, bár ebben a németországi anyacéghez kell igazodnunk, de ahol szükséges volt, időt mér­tünk, új normát vezettünk be. Idén januárban rendeztük a bé­reket is: a legalacsonyabb óra­bér 113 Ft, a legmagasabb 140 forint. 100 százalékos teljesít­mény esetén erre még rájön 13 000 forint, és fizetünk jelenléti prémiumot is. Ez azt jelenti, hogy aki egész hónapban 3 napnál kevesebbet hiányzott, az még 2000 forint prémiummal, és 1400 forint értékű étkezési utalvánnyal toldhatja meg a fi­zetését. sokkal kellett számolni a dolgo­zóknak: meghatározott időben lehetett kimenni a mosdóba, nem lehetett dohányozni.- Én is hallottam hasonlókat, ezért igyekeztünk itt is komp­romisszumos megoldást találni: engem ugyanis nem az érdekel, hogy mikor mennek a mosdóba a dolgozók, vagy mikor szívnak el egy cigarettát, mindaddig, amíg teljesítményt és minősé­get produkálnak. Nem kell „bujkálva” cigarettázni, mert az ebédlőben kijelölt dohányzó- hely van: bármikor kimehetnek - persze nem ötvenen egyszerre -, de a teljesítményt elvárom. Az idő igazolta, hogy jól gon­dolkodtunk, hiszen a megdup­lázott teljesítmény a legjobb mérce. Az is hozzátartozik, hogy ez nagy mértékben kö­szönhető az embereknek is: po­zitívan nézték az átszervezést.- Hogyan alakult a kapcsolat a munkaügyi központtal?- Jól funkcionál a kapcsolat, közvetítik hozzánk az embere­ket, de ehhez azt is hozzáten­ném: olyannal is találkozunk, aki úgy jön be, hogy itt voltam, mert küldtek, de nem akarok itt dolgozni. Olyan is van, aki azt mondja, szívesen dolgoznék itt, de nem tudok varmi. Most már ez sem akadály, mert van egy bázistréningünk: ez egy 12 na­pos tanfolyam, amely alatt ki­derül: akar-e, tud-e varmi, meg tudja-e tanulni.- Mi a helyzet a túlórákkal?- Sajnos még mindig több mint amennyit szeretnék: ehhez azt is tudni kell, hogy a ruha­ipar egy „őrült” ipar. Nagymér­tékben függünk a megrendelő­től, az anyacégtől, szezonok vannak, amikor a tavaszi-nyári, az őszi-téli kollekciót kell gyár­tanunk, ahogyan ezt mondani szoktuk, „tegnapelőttre”. Ezért előfordul, hogy szombaton be kell jönni dolgozni, hétfőn pe­dig otthon maradhatnak. Nehéz ezt megértetni, de most már jó úton haladunk. Az az elvem, hogy érezzék a munkások: em­berszámba veszik őket, ennek pedig a kompromisszumkész­ség az alapja.- Milyen tervekkel vágtak neki ennek az évnek?- Világmegváltó tervek nin­csenek, folyamatosan és telje­sítményt növelve kell dolgoz­nunk. Mégpedig együtt, hiszen egy hajóban ülünk, egy célért dolgozunk. Az pedig minden­kinek érdeke, hogy ezt jól te­gye, hiszen megígértem: év kö­zepén még egyszer lesz bér­emelés, de csak azt tudjuk szét­osztani, amit megtermeltünk. Gépparkunk jó, itt nem terve­zünk nagyobb beruházást, vi­szont az épület állagán javíta­nunk kell: gondok vannak a te­tővel, korszerűsíteni kell a fű­tési rendszert is. Ez körülbelül 20 milliós nagyságrendű beru­házást jelent. Hegedűs Bállá Krisztina munka közben fotó: -rt­„Szeretném, ha az emberek tudnák: értük vagyunk” Elismerés a jó munkáért Megszokott dolog, hogy a je­lesebb ünnepek alkalmával kitüntetéseket, elismerése­ket adományoznak azoknak az embereknek, akik mun­kájukkal kiérdemelték. Nincs ez másként a rendőr­ségnél sem: március 15-én a bátonyterenyei rendőrkapi­tányság törzszászlósa, Petre Gábor részesült az ORFK elismerésében.- Eredeti szakmám gépla­katos -mondja Petre Gábor. -Éppen április elsején jubi­láltam, akkor lett 10. éve, hogy felszereltem.- Miért választotta a rend­őri hivatást?- A családban senki nem volt rendőr. Abban az időben a vasasszakmában egyre ne­hezebb volt dolgozni, úgy láttam, hogy a rendőrségnél nagyobb lehetőség lesz elő­rehaladni. Salgótarjánban, a közbiztonsági osztályon kezdtem, járőrként. 1989- ben végeztem a miskolci tiszthelyettesképzőn, majd Pesten a középfokú zászlós­iskolát. Két ízben is felvéte­liztem a rendőrtiszti főisko­lára, sajnos, nem sikerült. Bátonyterenyén akkoriban még csak kmb működött, a mellette megalakuló nyomo­zócsoporthoz kerültem vizs­gálónak. 1990-ben alakult meg a rendőrőrs, 1993-ban pedig a rendőrkapitányság. 1993-tól kinevezett vizsgá­lóként dolgoztam, tavaly de­cembertől vagyok nyomozó.- Miből áll a feladata?- Ez egy összetett munka: a felderítést követően a gyanú­sított ártatlanságának vagy bűnösségének bizonyítása, bizonyítékok felkutatása, az ügy vádképessé tétele. És egyben ez adja ennek a mun­kának a szépségét is: segíteni a bajba jutottakon, elfogni az elkövetőket, egy ügyiratot vádképesen befejezni. Éz így, elmondva nem tűnik túlságo­san bonyolultnak, de problé­mák, mint mindenhol, itt is adódnak: a pénztelenség a rendőrség munkájára is rá­nyomja bélyegét. Bár az utóbbi időben sokat javultak a technikai feltételek, szinte a nap minden órájában találko­zunk a pénzszűkével, amely miatt nem elég gördülékeny a munka.- Ön Mátraverebélyben la­kik családjával. Ismerve a te­lepülés közbiztonsági helyze­tét, gondolom, nem mindig je­lent előnyt hivatása.- Ez nagyon érdekes dolog. Elhiszi, ha azt mondom, hogy a szemrehányást túlnyomó­részben nem a verebélyiektől kapjuk? A magánembert el kell különíteni a rendőrségtől. Úgy érzem, hogy szűkebb pátriámban szeretnek, tisztel­nek. A hivatásról szólva pe­dig, mint minden rendőr, én is azt szeretném, ha a tisztessé­ges emberek tudnák: értük vagyunk.- Meglepte az elismerés?-Nem számítottam rá. Én mindig azt tartom, hogy a rendőrségi munka csapat­munka. Nem is „egyszemé­lyes” kitüntetésnek veszem, mert bármelyik kollégám kaphatta volna, aki az elmúlt időszakban becsületesen, ke­ményen dolgozott. Úgy tekin­tem, hogy az én személyemre szólóan ugyan, de a csapat munkáját ismerte el az ORFK vezetője. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom