Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-20 / 92. szám
Új vezetőséget választottak Balassagyarmaton Gazdaköri tervek- Kupecek járják a falvakat és szedik össze a búzát. Maradt még harminc mázsám a tavalyiból, most adjam oda fillérekért? - háborog a balassagyarmati gazdakör taggyűlésén Vince István gazda. Képviselet kell a kistermelőknek, ezért is vagyunk itt - biztatja a jelenlévőket.- Hol van az agrárpolitika, a szektor semlegessége? - kérdezi idős Fényes Balázs. - A helyzet rosszabb, mint négy évvel ezelőtt volt és ha így megy tovább, nem lesz kistermelő. Ezt nem nézhetjük tétlenül. Ilyen és hasonló vélemények hangzottak el a gyarmati gazdák találkozóján. Szó esett arról, hogy közel háromezer őstermelői igazolványt váltottak ki Balassagyarmat és térségében, és ebből csak kis töredék lépett be az agrárkamarába. A számok azt is jelzik, hogy jelentős számú mezőgazdasági kistermelő magányosan, a felvásárlóknak kiszolgáltatottan, tanácstalanul tevékenykedik. A málnaháborúk nem csak a szerződéses fegyelem hiányának a történései, hanem a kistermelés szervezetlenségéről, magára- hagyottságáról is árulkodnak. Pedig a kiskertekben termelők, a különböző nagyságú kárpótlási földeket szerzettek nem csak jelentős mennyiségű piacképes terméket állítanak,állíthatnának elő, hanem számos család megélhetését szolgálja ez a tevékenység. Akár Ipoly- menti Gazdakörként is,a térséget is szolgálva tevékenykedhetne a balassagyarmati gazdák szerveződése, igy a kissebb települések kistermelőit is szolgálhatná. A mezőgazdaságban végbemenő változások is indokolják a kistermelés integrációját és érdekvédelmének megszervezését. A Gazdakör a tagsága termelvényeinek, lehetőségeinek ismeretében jogi személyként tárgyalhatna a termeltetőkkel, biztosíthatná a jobb piacot. A balassagyarmati gazdák szerint erősíteni kellene a kistermelők, a megyében tevékenykedő Gazdakörök érdek- képviseletét az Agrárkamarában. Ez agrárpolitikai érdek is, mert az EU csatlakozásnál az erre felkészült kistermelés is ezt az ügyet szolgálja. Az elmúlt évek mezőgazdasági politikája nem kedvezett a Gazdaköri mozgalomnak, ezért is halt el sokjó helyi kezdeményezés — vélekedett az Antall kormány idején megalakult Gazdakör vezetősége, és lemondott. Új vezetőséget választottak. A balassagyarmati Gazdakör elnöke Varga Mihály lett. A harminchat éves üzemmérnök növény- termesztőként és állattenyésztőként dolgozott nagyüzemekben és jelenleg 70 hektáron gazdálkodik családi művelésben. A Felügyelő Bizottság elnökének Dr. Koós Hutás Ferenc állatorvost vállasztották meg. A gazdasági ügyeket Mrávikné Oravecz Agnes viszi. A Gazdakör következő találkozója április 30-án, csütörtökön 19 órakor lesz a Művelődési Központban, ezen szó esik a támogatási lehetőségekről, az őstermelői igazolvány adatlapcseréjéről és tájékoztatást adnak a felvásárlók. Szabó Endre Mikszáthra emlékeznek Nógrádmegyer - A Mikszáth Kálmán Általános Iskola névfelvételének első évfordulójának tiszteletére, május 16-ára vers- és prózamondóversenyt hirdet az alsó és felső tagozatos tanulóknak. A versenyzők egy Mikszáth-prózát és egy Mikszáth korabeli verset kötelesek elmondani. Nevezési határidő: április 30. Mikszáth Kálmánra emlékeztet az iskola által kiírt rajzpályázat is, amelyre a néhai bárány és egy szabadon választott Mikszáth-mű illusztrációjával lehet nevezni. Az A4-es mű bármilyen technikával készülhet. Beküldési határidő: május 4. Érdeklődni lehet az intézményben: 3132 Nógrádmegyer, Petőfi út 140. Telefon: 32/376-011. BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1998. április 20., hétfő Hétköznapi szociográfia: Átikszelt cigi, bakterházak, csernobili faktor és egyebek Budapestről, hatvan és hetven között Mottó: A vonaton utazva alapvetően kétfajta embert nem lehet elviselni: azt, akinek a kaja miatt, illetve azt, akinek a duma miatt be nem áll a szája (és van még egy harmadik típus is, de arról később). Nem egyszer kényszerültem már távozásra, s inkább a peronon állva vártam ki a honi tájak integetését, mintsem minden bakterháznál a képembe böfögjön valaki. De arra is volt már példa, hogy egy hosszas (énrám egyáltalán nem tartozó, de Hatvantól Salgótarjánig nekem egyenesben közvetített) családi perpatvar során kiválóan elmeditáltam a saját dolgaimon. Amikor „beszélgető- partnerem” Salgótarján külsőnél feltette a kérdést, hogy: „mi a véleménye erről az egészről?”, némi technikai szünet után azt válaszoltam neki: „uram, ön egy őszinte ember!”. Arany középutas válaszom ült, azaz a két órán keresztül egyfolytában fecsegő férfi, arcán büszke mosollyal távozott. Amikor leszálltam a vonatról, arra gondoltam, hogy útitársam még hálás is lehet nekem, mert passzívan ugyan, de végighallgattam, s mivel családi titkokat árult el, valóban kiérdemelte az őszinte jelzőt (az ostobának már biztos nem örült volna). Nem említettem még a harmadik alapvető vonatos típust (mert ilyen is van). Ő az olvasni nem tudó, vagy nem akaró dohányos, akinek az átikszelt cigi látványa sem indít el asszociációt füstködös agyában. Csak szívja-fújja a magáét és rendkívül meg tud sértődni, ha valaki felhívja ostobaságára a figyelmét. Soha nem felejtem el azt, amikor egyszer egy ilyen útitárs kiingerelte szituáció részese voltam, valahol Budapest és Pécs között. Egy harminc körüli, négy darab fülbevalóval felcicomázott férfí(?) gondolta úgy, hogy egyedül van a vonaton. Egyik cigiről a másikra gyújtott - pontosabban az elsőről a másodikra - a nemdohányzó fülkében, velünk szemben. A „velünk” alatt én és egy olyan karakter értendő, akiről a szórakozott professzort szokták mintázni a stupid, de szórakoztatásra szánt amerikai filmekben. A „professzor” azonban most egyáltalán nem szórakozott a tapasztalt bunkóságon.- Ön is látja? - fordult felém.- Mit? - kérdeztem vissza, meglehetősen bambán.- A kedves útitársunknak fokozatosan elszíneződnek a fülbevalói - válaszolta egykedvűen, miközben közelebb hajolt a szemben ülő négydarabos fülbevalóshoz.- Volt mostanában rosszul- léte? - kérdezte a dohányzót.- Miért kérdi? - reflektált emberünk, s látszott rajta, hogy korábbi önbizalma legalább hetven százalékra csökkent.- A dohányzás logaritmikus egészségkárosító hatásával foglalkozom, különös tekintettel a csernobili faktorokra - közölte könnyedén a „profesz- szor”, majd lazán hozzáfűzte.- Ha 1986-ban fülbevalója lett volna, már akkor tapasztalhatta volna a dohányzás károsító hatását. Nem részletezem tovább az épületes párbeszédet, amely az egyik fél részéről az előzőekhez hasonló felvilágosító mondatokban, a „befogadói” oldalon kurta, félelemmel teli válaszokban, a végén pedig fulladásba torkolló köhögési rohamban nyilvánult meg. Négy darab fülbevalós tíz perc múlva olyan összetörtén távozott a fülkéből, mintha több hónapra való nikotint slukkolt volna be egyszerre. Másnap is eszembe jutott, vajon fair volt-e a kiközösítő megoldás, végül is azzal nyugtattam magamat, hogy önvédelem volt. Az intelligens pszichiáteré. A mellettem ülő ugyanis az volt. A fentiek után bizonyára furcsállni fogják, hogy legutóbbi vonatozásom során minden, az általam eddig negatívumként felsorolt, viselkedést elnéztem volna annak az embernek, aki Budapestről velem utazott Salgótarján felé. Ka- jolhatott volna nagyokat, dumálhatott volna Tarjánig százhúsz kilométereset, talán (ez nálam tényleg nagy szó!) a pö- fékelése sem zavart volna. De... Se nem kajált, se nem dumált, se nem pöfékelt. Ha a sztori logikáját nézem, akkor önzőségemről is számot kell, hogy adjak, ugyanis a fentiekben azért voltam annyira nagylelkű vele szemben, mert tudtam, illetve éreztem, hogy egyiket sem fogja megtenni. Ha valaki egy csendre vágyó emberrel szemben hasonlóan csendben ül a vonaton azt minden szó nélkül meg lehet érteni. Az „sorstárs”, abba duma nélkül, kérdőív nélkül is látni lehet. Kiközvetíteni nem lehet őt szociológiai alapon, mindenki okulására, de kit érdekel akkor a szociológia, amikor nem akarja érdekelni a szociológia? A szóban forgó útitárs hatvan és hetven közötti volt, ruházatát a szerény jelzőtől a feltűnő helyeken éktelenkedő foltok fosztották meg. Rongyos volt.. Szeme tükrében megvillanó értelme azonban vasal- tasnak látszott, szellemi gyűrődésnek g nyomát sem véltem felfedezni. A kalauz Hatvan felé tört rá. A jegyet kérte tőle. A válasz a személyi igazolvány átnyúj- tása volt. A kalauz tisztában volt azzal, hogy nyugodtan kíváncsiskodhat Salgótarjánig, mivel ez az évezred már úgy telik el, hogy nem villamosítják a Hat- van-Salgótarján közötti vasútvonalat. Szóval döcögtünk tova, a kalauz meg bibi iázott a hivatalos okmányban.-Tudja-e, hogy mán lejárt az igazolványa? - kérdezte a rongyost, nem titkolt felsőbbrendűséggel.- Lehet - válaszolta az halálos nyugalommal, de borzasztó egykedvűséget is sugározva a hangjában.- Aztán oszt nem akarja-e meghosszabbítani? - firtatott tovább az egyenruhás.- Lehet - jött az újabb, a kalauz számára egyáltalán nem kimerítő válasz.- Ne má! Maga tanár?! - csodálkozott egy hatalmasat az okmányfelderítő, amikor a még az átkosból származó beírásra bukkant.- De má biztos nem az — tette hozzá gyorsan.-Azért csak azt ajánlom, hogy hosszabbítsa meg - folytatta. -Amúgy .hová megy, Tarjánba?- Lehet - jött a szokásos válasz.- Maga biztos nem magyar irodalmat tanított - jött ki némileg a sodrából az önérzetes kalauz. - Lehet, hogy nem is az, aki. Mutassa csak vissza az igazolványt. A következő tíz percben a dokumentumok vizsgálatára szakosodott vámosokhoz hasonlatos kurkászásokat követte el kalauzunk a viseltes dokumentumon. Még elemlámpájával is rávilágított az igazolványképre, hátha ott bukkan rá valami rejtély nyomára.- Szerencséje van, igazinak látszik - „nyugtatta” meg a rongyos tanárembert. - Maga is Tarjánba megy? - fordult hozzám. Először a velem szemben ülőre tekintettem, majd a kérdezőre.- Lehet - válaszoltam neki. A kalauznak se kellett több. Becsatolta oldaltáskáját, s fejcsóválva elrohant. Műszak végén, otthon biztos elmesélte a családjának, hogy két műveletlen fickóval hozta össze a sors. Távozása után még egyszer összenéztünk a tanáremberrel. Csupán egy cinkos, de a százhúsz kilométeres dumánál többet mondó mosolyt váltottunk. Máig is sajnálom, hogy nem beszélgettünk ennél többet... Benkö Mihály A legforgatottabb szakmai telefonkönyv 75 000 példányszámú megjelenés Nógrád megyében Ingyen jut el valamennyi telefon-előfizetőhöz Üzletági besorolás három nyelven Alfabetikus cégmutató a Egyedülálló hirdetési lehetőségek JL Hirdetésszervezés: Magyar Telefonkönyvkiadó Kft. 2040 Budaörs, Baross u. 89. Telefon: (23) 504-999 Fax: (23) 504-989 Internet: http://www.mtt.hu Csak jo oldala van Győzelem Vastapssal (Folytatás az 1. oldalról) társulat lép majd a világot jelentő deszkákra. Ablonczi Lászlóné, a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet munkatársa, a gyermekszínjátszótalálkozó megyei szervezője úgy véli, hogy a pénztelenség miatt tehetségek sora veszik el. Ugyan évről évre nő a találkozó iránti érdeklődés, de már az utazási költség előteremtése sem egyszerű feladat a kis iskoláknál. Talán ez is értékeli fel a KNC Rt. kétszázezer forintos támogatását, melynek révén a május 2-3. között Vácott megrendezendő területi döntőre jutó csapatok a felmerülő költségnek legalább töredékét fedezni tudják. Pásztón remek előadásokat zsűrizett a Sándor István színi- kritikus által vezetett zsűri, melynek tagja volt P. Kerner Edit és T. Pataki László. A továbbjutást jelentő arany minősítést a bátonyterenyei Bartók Béla Általános Iskola „Vastaps” együttese szerezte meg Karinthy Tanár úr kérem című művének feldolgozásával. Ugyancsak arany minősítést ítélt a zsűri a salgótarjáni Beszterce-lakótelepi Általános Iskola „Szivárvány Színpada”. A baglyasi hétközi diákotthon „vadócok” társulata bronz, a dorogházi általános iskola „Szivárvány Színköre”, a pásztói Dózsa György Általános Iskola „Kuckó-Mackó” csapata, a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola „Csupaszáj” társulata és a pásztói Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ „Palánta Színköre” ezüst minősítést kapott. A váci továbbjutáshoz a hét végén Balassagyarmaton rendezendő második fordulón még két hely kiadó, ezekért, s természetesen a minősítésekért Ságújfalutól Dió- sjenőig, Magyamándortól Felső- petényig összesen tizenhét általános iskola színtársulata kel versenyre. (tarnó) Kis színjátszók előadása
