Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-01 / 77. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Az édesanya várja a további segítő kezeket a fia gyógyulásához Vesszőfutás az életért Március 9-én volt öt éve, hogy egy tizenöt hónapos budapesti kisfiút allergiás tünetekkel kórházba szállították. Péntek éj­szaka volt. A hét végére ott fogták megfigyelésre. Az allergiás jelek szépen el is múltak, ám a vizsgálatok során véletlenül derült fény a szörnyű tényre: Bálintka leukémiás. Miután a betegség legrosszabb indulatú válfaját diagnosztizál­ták nála, nagyon gyorsan meg kellett kezdeni a chemotherá- piás kezelést. Az egyik pofon a másik után érte a családot. Az orvosok szerint kicsi volt az esély a gyógyuláshoz. Hatal­mas adag erős gyógyszert ka­pott, hogy elölje a kóros sejte­ket, ám ezek nem válogatnak, s kíméletlenül bánnak az egészségesekkel is. Ráadásul - miután szinte egyáltalán nem volt kitapint­ható vénája, ahová az infúziót beköthetnék - egy preparált vénát építettek a mellkasába. Ettől azonban egy olyan fertő­zést kapott, hogy egész hóna­pon át küzdöttek az életéért, s addig természetesen nem lehe­tett folytatni a leukémiás keze­lést sem. Az édesanya kétségbeeset­ten szaladt egyik orvostól a másikig, míg a Heim Pál Kór­házban egy érspecialista megmentette gyermeke életét. Átkerültek a Tűzoltó utcai kli­nikára, ahol aztán szakszerű kezelésben részesítették a fi­úcskát. A ’93-as esztendőt végig kórházban töltötték. A mama a betegség megállapítása pilla­natától nem engedte el gyer­meke kezét. Mindenhová elkí­sérte. Viszonylagos szerencse a szerencsétlenségben, hogy Bálintka szervezete jól reagált a gyógyszerekre. Elkövetkezett egy kétéves gyógyszeres otthoni kezelés, majd egy egész év, mikor már tünetmentes volt s a tablettákat sem kellett szednie. Édesanyja még a széltől is óvta. Nem mehetett közös­ségbe, játszótérre, állatkertbe. Élete a lakásban zajlott, s csak a kórházi kezelések szakították meg. Mind ritkábban követték egymást a kontrollvizsgálatok, míg az elmúlt év januárjában egy ilyen alkalommal újra a kór súlyos stádiumát állapítot­ták meg vérében. Újra che- motherápia következett, im­már még nagyobb dózisokkal. Szinte az egész évet ismét a kórházban töltötték. Az édesanya - Györiné Szarvas Éva - két évvel ezelőtt Diósjenőre költözött. Itt neveli egyedül két gyermekét. A nagyszülők segítenek, ha ép­pen kórházban van a picivel. A nagyobbik fiú is csak telefo­non tudta elújságolni a bizo­nyítványa jegyeit. Bálintka pillanatnyilag tü­netmentes. A szakemberek azonban azonos véleményen vannak abban, hogy egy újabb visszaesés már tragikus lehet. A transzplantációs bizottság támogatta a csontvelő-átültetés ügyét. Tudvalévő, hogy egy ilyen átültetés költsége eléri a tízmillió forintot. Sajnos a testvére nem adhat számára. Az idegen donor igénybevé­tele viszont Óriási rizikóval jár. A nemzetközi kereső hálózat­ban figyelik a lehetőséget. Már négy alkalommal hívták be őket, de oly sok szempontnak kell megegyezni, hogy eddig sajnos még minden próbálko­zás eredménytelen volt. A na­pokban ötödször is mennek. Egy olasz donor vérével vetik össze a kisfiúét. Ha sikerülne, ez toronymagasan megnövelné Bálintka életesélyét. Az édesanya és gyermeke nem adják fel. Már szinte egymásért élnek. Az anya hét éve gyesen van a fia mellett. Természetes, hogy anyagi problémák is felmerültek. A szégyenérzetet legyőzte a szükség. Afféle modern koldu­lás ez a mód, - az anya fogal­maz így - amelyre rákénysze­rült. Telefonon, levélben kér, s gyakorta kap is segítséget. Sokan vannak, kik nem né­zik jó szemmel az ő másságu­kat. Szerencsére azok is, akik azonnal a bajba jutottak önzet­len megsegítésére sietnek. A közelmúltban a rétsági DÜFA- Hungária Kft. annyi festéket adott, amely elegendő lett a kis ház kifestésére, a Salgglas Üvegipari Rt. egy pedálos kis­autóval lepte meg Bálintkát, a salgótarjáni Invest Lízing Kft. pedig a Vöröskereszt közvetí­tésével küldött tízezer forintot. Realizálódott a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. és egy magát megnevezni nem kívánó na­gyobb nógrádi megyei ipari üzem segítsége is. Remélhetőleg további meg­értő kezek is nyúlnak majd fel­éjük, hisz hiába az óvónői dip­loma, az édesanya nem mehet dolgozni. Ábrándozik valami otthon végezhető munkáról, de Bálintka betegsége miatt attól is fél, hogy esetleg nem minden esetben tudná a határidőket tar­tani. Nem marad más hátra, mint erős hittel, vasakarattal küzdeni. Akár a leghalványabb remény­sugár fényéért is... y. J. Bálintka jelenleg tünetmentes, de nem eshet vissza "Misi#’ „Vezérlő Fejedelmi Asztaltársaság” Szécsényben Hagyomány és jövő PÁSZTÓ 1^98. április 1., szerda II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem születésének 322. évfordulóján Szécsény leg­rangosabb középületében, a városháza dísztermében az államférfi teljes életnagy­ságú festmény előtt egyesü­letet alakító közgyűlést tar­tottak. Huszonhárom közismert városi polgár egyhangú dön­tése és ennél jóval több város­lakó akarata előzte meg az eseményt, amely illeszthető a térségfejlesztési programok­hoz, az önkormányzati célki­tűzésekhez. Történelmi örökség Az asztaltársaság megalakítá­sának az igénye nem az utóbbi hetek terméke, nem is öncélú kezdeményezés, ha­nem annak a felismerésnek az egyik sajátos következménye, hogy a „spontaneitásból” a tervszerűség irányába moz­duljanak el a városi életet meghatározó folyamatok és elinduljon mindazoknak a projekteknek a megvalósí­tása, amelyek végül is köz­pénzen készültek el. Szécsény legnagyobb tör­ténelmi öröksége kétségtele­nül az 1705-ös országgyűlés törvényalkotó munkája és az akkori összmagyarság vezérlő fejedelmének a megválasz­tása. Ezt a hagyományt csakis a mai komák megfelelő szel­lemiségben lehet és szükséges éltetni. A hagyományápolás egy konkrét formája egy három­naposra, az országgyűlés és a vezérlő fejedelem eskütételé­hez igazodó időpontban ter­vezett „Szécsényi vezérlő fe­jedelmi és turisztikai napok” megrendezése lesz. A tervek szerint ehhez kapcsolódik majd egy történelmi emlék­ülés is. Minőségi turizmus A gazdasági élet szervezői a városi és a térségi piacképes gazdasági élet eredményeit kívánják bemutatni kiállítás keretében és több kamarai rendezvényt is igyekeznek hozzátársítani. A turisztikai és idegenfor­galmi látványosságok mellett mindazokat a szolgáltató le­hetőségeket is bemutatják, amelyek egyre jobban megfe­lelnek a minőségi turizmus igényeinek. A „Vezérlő Fejedelmi Asz­taltársaság” tagjai sorába csak cselekvőkész, az alapszabályt támogató egyént és úgyneve­zett jogi személyt lehet fel­venni. Társakat várnak A frissiben alakult egyesület természetesen tiszteletben tartja a kisközösségek és más szervezetek autonómiáját, sőt kéri, hogy társítsák törek­véseiket és önálló rendezvé­nyeiket, ha azok illeszthetők az évenként háromnaposra tervezett rendezvénysorozat­hoz. Az asztaltársaság a megyei turisztikai egyesület helyi csoportja, annak programjá­ból részt vállal és támogatá­sában is bízik. A szécsényi „Vezérlő Fe­jedelmi Asztaltársaság” elnö­kének Reznicsek Lászlót vá­lasztották meg, az elnökség tagja lett még: Sümegi Ferenc, Petrás László, Szabó Ferenc és az esemény krónikása, e so­rok szerzője. Rácz András A dán gimnazisták véleménye szerint barátságosak a pásztói emberek Tetszett a szép környezet- Mély benyomást tett rám a gimnáziumban a tanulási rend­szer. Teljesen más, mint nálunk. Itt naponta hat-hét tárgyból negyvenöt perces órák vannak, Dániában egy-egy témával másfél órán át foglalkozunk. Nyitottabban közelítjük meg az egyes problémákat - mondta Morten Andersen, Dánia máso­dik legnagyobb városában, Arhusban található Marselisborg Általános Gimnázium végzős tanulója. A tizenhét diákból és három felügyelőből álló küldöttség egy hétig tartózkodott Pásztón. A Tittel Pál Kollégiumban be­szélgettünk velük. Dánné Sályi Mária a pásztói Mikszáth Kál­mán Kéttannyelvű Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépis­kola angol szakos tanára vál­lalta a tolmácsolást.- Mielőtt Pásztora jöttek mit hallottak a városról és az itt élő emberekről?- Történelemtanárunk Hanne Thomsen, aki most is itt van velünk, már járt Pásztón. Ő mondta, hogy barátságos embe­rek élnek itt- vélekedett Tua Vinther-Jensen.- Azoktól a tanulótársainktól is kaptunk információt, akik korábban jártak itt. Csak jókat mondtak - tette hozzá Annema­rie Peen Rodt.- Nagyon meglepődtem, mert a mi világunk egészen más, mint a pásztóiaké - vette vissza a szót Tua.- Mire gondol?- Az itteni építkezésre és a szép környezetre - válaszolta Annemarie.- Én nem voltam annyira meglepve, a látottak viszont visszaigazolták az előzetes in­formációkat, ami pozitív be­nyomást tett rám - folytatta Morten.-Hallottuk, hogy a szocia­lista országok közül a magya­rok és a csehek voltak a legfej­lettebbek. Ezen kívül igaznak bizonyult az is, hogy a magya­rok fejlődésben vannak, nyitot­tak - állította Morten.- Szüleik milyen útravalóval látták el önöket?- Nagyon örültek - válaszol­ták mindannyian.-Mi tetszett a legjobban?-A környezet, a fogadás a városházán - mondta Morten.-Külföldről jöttünk, mégis otthon érezzük magunkat - vé­lekedett Annemarie.- Nagyon tetszik a város, kellemesen érintett bennünket a városházi látogatás. Sok infor­mációt kaptam az unalmas fo­gadás helyett - hangsúlyozta Morten. Témát váltva megkérdeztük:- Milyennek látják a pásztói fiúkat?- Nem igazán érdeklődnek a külföldiek iránt. Egyénként csak néhányukkal találkoztunk - mondták a lányok.- Nagyon helyesek - állította a közben megérkezett Susanna Ti Ima.- A lányok szégyenlősek. Amikor hallóval köszöntöttem őket, a szemüket lesütötték. Lehet, hogy az idegen nyelv használata miatt - mesélte Mor­ten.- El tudná képzelni az életét Pásztón?- Igen. Akkor, ha a városhá­zán dolgozhatnék és a fejlesz­tési feladatokat bíznák rám. Mint vállalkozó is itt maradnék helybeli segítőtárssal.-Célunk egymás életének, kultúrájának megismerése, a magyar gyermekek angol be­szédkészségének fejlesztése. Dán vendégeink készségesek és nyitottak- mondta Herczegné Varga Ilona, a gimnázium megbízott igazgatója. V. K. Pozsonyi vendégkoncert balassagyarmati zenebarátoknak Ifjú szlovák tehetségek A Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak hang­versenyére várják a zeneba­rátokat április 4-én, szomba­ton 18 órára a balassagyar­mati Rózsavölgyi Márk Ze­neiskolába. A koncerten közreműködik: Marek Brna (hegedű), Radslav Kasuba (fagott), Vratko Bu- dzák (kürt) és Dániel Simono- vics (zongora). A műsort ugyancsak vendég, Alexander Mozi vezeti. A hangverseny rendezői között található a Budapesti Szlovák Intézet, valamint a békéscsabai Bartók Béla Ze­neművészeti Szakiskola is. A nyugdíjasoknak díjtalan a részvétel. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A Salgó Vagyon Kft.-ről más szemmel nézve Nincs tere az „Élettérnek” Március 27-én hátrányos helyzetű tagjainak tartott fórumot Salgótarjánban a Lakatos Ernő vezette Élet­tér Lakókörnyezeti és Egészségvédelmi Egyesü­let. A Nógrád Megyei Hírlap - annak rendje-módja sze­rint - március 30-i számában címlapon megjelent a ci­gányságot és a szegénysorsú embereket érintő, szociális helyzetükről, erkölcsi meg­becsülésükről szóló írás, amely beszámol a fórum eseményeiről, a negatívu­mokat kiragadva. Romák között járatlan ember csupán a nagy hangot, veszekedést és a túlfűtött in­dulatokat látja, ami termé­szetes, hiszen ez a viselke­dési mód számára teljesen érthetetlen. Problémát jelent az, hogy a lényeg a szemében elsik­kad, ebből adódóan képtelen az igazi problémákat fel­színre hozni. Jómagam, cigány szárma­zású lévén, a veszekedést észre sem vettem, azt viszont igen, hogy milyen igazságta­lanságok történnek ezekkel az emberekkel, akik kifogá­solták, hogy lakásaikat évti­zedek óta nem újítja fel a Salgó-Vagyon Kft. A cég „mossa kezeit”, mondván, hogy „éppen az a hatvanmil­lió forint hiányzik a bérlaká­sok felújításához, amit a bér­lők nem fizettek meg” lakbér címén. A gondot csupán az je­lenti, hogy voltak a fórumon olyan panaszosok is, akiknek soha nem volt lakbértartozá­suk, mégsem újítják fel laká­saikat. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nem ta­taroztak az elmúlt évtize­dekben sem, pedig a régi rendszerben mindenki fize­tett lakbért. A cikkből az is kimaradt véletlenül!?), hogy Fiikor úr, a Salgó-Vagyon Kft. képvi­selője megjegyezte egy pa­naszos bérlőnek - aki a nem­rég számára kiutalt lakásban poloskát talált -, hogy „nem én helyeztem oda a poloská­kat!” Senki nem mondta azt, hogy ő tette bele a lakásba a poloskákat, viszont a Salgó- Vagyon Kft.-nek - vélemé­nyem szerint- az a dolga, hogy egészségesen adja át bérleményeit az új lakóknak. Vajon miért könnyebb hagyni tönkremenni a laká­sokat és hátralékos bérlőkre ruházni a felelősséget? Voltak a gyűlésen olyan hátralékosok is, akik OTP- hitelt vettek fel, hogy rendbe tegyék romos lakásaikat, mert már nem bírták nézni az élet- veszélyes és egészségre ártal­mas „otthonaik” állagát. A Salgó-Vagyon Kft. viszont a felvett kölcsönt se vissza nem téríti, se nem engedi, hogy a lakbérhátralékba be­számítsák. Következő lépésként a hát­ralékost kilakoltatják, mivel lakbérét nem tudja fizetni, la­kását pedig kiadják egy új „la­kóáldozatnak” magas lakbé­rért, mivel a lakás jó állapot­ban van, hiszen az előző lakó felújította. A lakók számára mentség­ként szolgáló szerződés, ami­ben vállalják hátralékuk ren­dezését, szinte teljesíthetetlen, mivel olyan nagy összegek szerepelnek a szerződésekben, hogy azt egy több gyermekes, segélyekből élő család teljesí­teni nem tudja. Jön a megol­dás: a kilakoltatás! Voltak olyan bérlők is, akiknek a felgyülemlett lak­bérhátralékuk miatt nem en­gedélyezték a lakáscserét, el­vágva ezzel annak a lehetősé­gét, hogy kisebb bérű lakásba költözvén, előző lakásuk el­maradását pótolni tudják. Végső eszköz: a kilakolta­tás! Minden út a kilakoltatás­hoz vezet! A legelszomorítóbb azon­ban mégis az, hogy az „Élettér Egyesület” alternatívákat kí­nál arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezeket a problémákat orvosolni, a Salgó-Vagyon Kft. mégsem veszi komolyan őket. Oláh Baranyi Laura Salgótarján t

Next

/
Oldalképek
Tartalom