Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-03 / 52. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN I ? BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Közalapítványé a táncház irányítása - „A szakmai hozzáértésünket kérdőjelezik meg” ^ Ropd a táncot, ne siránkozz? Pásztó 1998. március 3., kedd Ismerős helyszínen - - A Salgótarjánból elszármazott Becze Szilvia (középen) oboaművész a városi zeneiskolában mutatta be diplomakoncertjét. Jobbra Velenczei Tamás trombitaművész, balra Wollmann Mira zongoraművész. Környezetvédelmi profit (Folytatás az 1. oldalról)- Szó sincs arról, hogy bárki is megkérdőjelezi ennek a két embernek a hozzáértését - jelenti ki Braun Miklós koreográfus, a közalapítvány kuratóriumának elnöke, aki az esetleges félreértések eloszlatására a következőkre emlékeztet: a városi közgyűlés múlt év októberi határozatában foglaltakat a kuratóriumnak végre kell hajtani. Vagyis a néptáncművészeti és népzenei tevékenységet az eddigi tradíciók megőrzésével, a szakmai munka sérülése nélkül tovább kell vinni úgy, hogy a változások emberi vonatkozásait is szem előtt tartsa. Nem közintézmény- Az intézményvezetővel együtt kerestük a megoldást arra, hogyan újítsuk meg a táncház működését - utal a folyamat kezdetére Pelléné Czene Csilla, a városháza humánpolitikai irodájának vezetője. - A régi forma a rugalmas munkaidőben történő foglalkoztatással nehezebben szabályozható. Úgy ítéltük meg: a közalapítvány létrehozásával tágul a gazdálkodás tere, s új elemekkel gazdagodhat a táncházi tevékenység. Egyébként máshol az országban sincs példa arra, hogy táncegyüttes közintézményként működjön. Az előkészületek fázisában a Magyar Művelődési Intézet véleményét is megkérték, s ez is azt erősítette, a közalapítvány létrehozása kedvezőbb, rugalmasabb működést nyújthat.-Az a tény, hogy az önkormányzat az alapító, egyértelműsíti, hogy fontosnak tartja, elismeri ezt a fajta művészeti tevékenységet. Lényegében a korábbi munkára építő alapító okiratot fogalmazott meg és a megvalósításhoz szükséges pénzt is hozzárendelte- teszi hozzá Pelléné Czene Csilla. Mást vártak- Nem teltek eseménytelenül az elmúlt hónapok. Ellenkezőleg: épp a jövőbeni szakmai munka kidolgozásával voltunk elfoglalva, s ehhez kértük a volt táncházvezető segítségét december 23-án - közölte Braun Miklós a közalapítvány kuratóriumának elnöke.-Nem azt vártuk azonban, amit letett az asztalra, így nekünk kellett kimunkálni a köz- alapítványi „hogyan tovább" részleteit - folytatja Braun Miklós. De leginkább a dolgok pénzügyi oldala adja fel a leckét. Tudniillik a közgyűlés erre és a következő évre is 5,1 milliót szavazott meg a működésre, s ha valamennyi személyt alkalmaznánk, csak a bér és a járulékköltség 4,6 millió. Alig maradna valami világításra, fűtésre. Meglátásunk az, hogy három táncoktatóval a szakmai munka csorbulása nélkül megoldható a működés. Hozzátette: nagyon nehezen, hosszas viták közepette születtek ezek a döntések. S itt nincs szó megszűnésről, felszámolásról, csakis átalakulásról, melyet- ismételten hangsúlyoz - mint végrehajtandó feladatot március 1-jéig a közgyűlési határozat, ettől fogva pedig az új forma „írt illetve ír elő.” A végrehajtásért a vagyonával felel az alapítvány.- Azt az időszakot, ami már a hátunk mögött van, jobban ki kellett volna használniuk Hája- séknak. Mi számítottunk, építeni akartunk az alapítványi működésről szóló elképzeléseikre. A meglévő értékek mellett, hogyan lehet a táncház tevékenységét kiszélesíteni úgy, hogy markánsabban benne legyen a város, a megye művészeti életében, arculatformálásában- mondta Pálinkás Sán- dorné kuratóriumi tag. Régi sérelmek? Az alapítványi működés jelent egyfajta anyagi és tartalmi szabadságot, - pályázni lehet stb. - ugyanakkor másfajta felelősséget és kemény pénzügyi függőséget is a kuratóriumtól. Hájasné Nagy Anikó úgy véli, régi sérelmek is közrejátszhatnak abban, hogy nélkülük képzelik el az intézmény további sorsát, színvonalának megtartását. Arra utal, hogy a vezetői állásra annak idején Braun Miklós is pályázott. A kuratórium elnöke az utóbbi kapcsán annyit mondott:- Erre az utalásra nem tudok mit mondani, hiszen nyílt pályázat volt. Nem egyszer megjegyzi: megérti a változások emberi vonatkozásait, s az a véleménye, ha az ember egyik helyen nem találja meg a számítását, másik helyet keres. Az elnöki megbízatás meglepte, s mivel elvállalta, maradéktalanul eleget kíván tenni vállalásának. Nem hallgatja el a formaváltás nyűgjei miatt benne bujkáló gondolatot, kérdést sem:- Miért kellett megbolygatni egy régi, konszolidált formát? Bizonyos újításokat talán a régi kereteken belül is meg lehetett volna oldani.- A kuratórium nem személyekben, hanem megvalósítandó feladátokban gondolkodik, hiszen a táncháznál többről: együttesekről, két évtizedes, sikerekben gazdag néptáncéletről van szó. Nem tartom szerencsésnek vélt összefüggések keresését, mert éppen a lényegi dolgokról tereli el a figyelmet. Hiszen nem mindennapi átalakításról van szó, röviddel a nonprofit törvény megjelenése után - fogalmazott Pelléné Czene Csilla. -A napokban lezajlott beszélgetés a munkavállalókkal, a szülői értekezlet reményt ad arra, hogy a továbbra is ott dolgozók nagy felelősséggel látnak neki a munkának, s mindent megtesznek azért, hogy a szakmai színvonal megmaradjon. „Tor” és fenyegetés Hájas Tibor és Hájasné Nagy Anikó egészségét kikezdték az utóbbi hetekben átélt feszültségek. Egyikük sem biztos abban, hogy találnak ebben a megyében olyan állást, ahol bizonyíthatják tehetségüket, rátermettségüket. S ha találnak - nyolc év után - akkor is újra fel kell építeniük az életüket, s ezt azért élik meg nehezen, mert csalódtak, s úgy érzik, az eddigi vonalon még nagyon sok tennivalójuk lenne. Hát, ezek azok a többek által említett emberi vonatkozások, amelyeket csupán megérteni talán mégsem elég. * Február 27-én volt a „tör”. A gyerekek, az utánpótláscsoportok tagjai nevezték így azt a furcsán ünnepélyes találkozót, ahol szüleikkel együtt búcsút vettek az utolsó munkanapját töltő Hájas házaspártól. Aztán másnap lakásukon csengett a telefon, s egy ismeretlen nő szólalt meg: „Takarodjatok a városból, piszkos, mocskos banda!” (M. J.) Fél év alatt mindössze öt cég jelentkezett az Öko-Salgó környezetvédelmi egyesület felhívására, mely a tisztább termelést célozta meg. Ennyire jók lennének a környezetvédelmi mutatóink?-A napokban öt salgótarjáni vállalattal elindítottuk a Tisztább Termelés Magyarországi Központjával közös projektünket, az „Öko-profitot”- mondta érdeklődésünkre Horkai Miklós Zoltán, az Öko-Salgó környezetvédő egyesület elnöke. Mint arról már beszámoltunk, tavaly nyáron levélben tájékoztattak több mint száz nógrádi céget arról a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium által is támogatott programról, amely a tisztább termelést célozta meg. Ezt követték a személyes megkeresések, s február közepén Tarjánban, valamint Dorog és Esztergom városában útjára indult a hazai modell. A környezetvédők ennek keretében gyakorlatban bizonyíthatják, hogy a környezetszennyezés nem más, mint fölöslegesen felhasznált anyag és energia, melynek mérséklése a cégeknek profitot hoz. A szennyezőanyag kisebb mértékű kibocsátása kevesebb anyag- és energiafelhasználást jelent, s ha korábban volt környezetvédelmi bírságja a cégnek, nos ennek elkerülése is megtakarítás. A 19 fős Öko-Salgó tagjai valamennyien egy-két diplomás kömyezetgazdászok. A programjukban részt vevő VGÜ, a Salgótarjáni Üveggyapot Rt., a Tar- jánhő Kft., a Salgó-Metál Kft., valamint a Labor-coop Kft. a segítségükkel folyamatosan ellenőrzi tevékenységében az energia, és a nyersanyag racionalizálásának folyamatait. E cégek vezetői havonta közösen is megtárgyalják a teendőket a TIT-székház- ban. Tíz hónapra tervezett energiaracionalizálási felmérésük eredményéből nem csupán a cégnek, de a környezet lakóinak is haszna származik. (tarnóczi) Végső esetben vízelzárás - Öreg hálózat, nagyobb veszteség Berceli csap - elzárva?- Kinnlévöségünk több millió forint, az adósok elsősorban Pásztón, Jobbágyiban és Szirákon felejtik el azt az igazságot, hogy a vizet nemcsak fogyasztani, hanem fizetni is kell! A „feledékenyeket” többször felszólítjuk kötelezettségük teljesítésére, személyes beszélgetésekre invitáljuk, részletfizetési lehetőséget ajánlunk fel. Amennyiben nincs más megoldás, akkor megszüntetjük a fogyasztónál a vízszolgáltatást. Erre tavaly Jobbágyiban került sor. Továbbra sem gondolkodunk a nem fizetőkkel szemben azonnali vízelzárásra. Amikor e célból megjelenünk, a hátralékosok közül sokan fizetnek, vagy részletfizetésben egyeznek meg velünk. A nem fizetők elsősorban a fizetőket sújtják ezzel (gondolok itt a lakótelepi lakásokra). Egyébként a vízért nekünk kéthetenként kell fizetni az Észak-magyarországi Regionális Vízmű Rt.-nek, - utal többek között múlt évi tevékenységük egyik neuralgikus területére Borbás János, a Dél-nógrádi Vízmű Kft. ügyvezető igazgatója.- Bizonyára nem mondok újat, amikor tolmácsolom -főleg a pásztóiak visszatérő véleményét -, drága az ivóvíz! A nemrég lezajlott közmeghallgatáson pedig elhangzott, hogy majd olcsóbb lesz!-A lakosságnak fizetendő vízárat a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium tárcaközi bizottsága szabja meg évenként. Erre az esztendőre a lakossági vízár a megyében 162 forint/köbmé- ter. A termelői vízár kialakításánál a kft. által végzett műszaki, gazdasági számításokat vesszük alapul, a minisztérium ezzel kapcsolatos állásfoglalása alapján. Ez utóbbi nagyságát a 23 önkormányzati tulajdonos képviselője (polgár- mesterek) fogadta el. A 23 településen az évi fogyasztás 810 ezer köbméter. Ebből 470 ezret az ERV-től vásárolunk, a többit saját kútjaink adják. A vásárolt vízből 300 ezer köbmétert Pásztó használ fel.- Információnk szerint a megyében több olyan város van, ahol a termelői ár magasabb, de van ennél alacsonyabb is.-Én is hallottam erről, de mi saját területünkkel vagyunk elfoglalva. A mi termelői árunk 227,60 forint.-Ha jól emlékszem, a cég üzemeltette a Bercel-Pásztó között elkészült vízvezeték- rendszert, mely a Duna vizét hozta a megyébe és olcsóbb áron biztosította volna az ivóvizet. Most mi a helyzet?- Valóban a hálózat üzembe helyezése után fél évig mi voltunk a gazdák. Utána a megyei közgyűlés az ÉRV-nek adta át üzemeltetésre.- Többen úgy vélekednek, olcsóbb lehetne a víz, ha a ■veszteségeket jobban csökkentenék!?- A cég megalakulása - 1995 óta - minden évben csaknem 18 millió forintot fordítunk fejlesztésre, fenntartásra és beruházásra. Ebből az összegből kisebb vezetékcseréket, tolózárak, tűzcsapok felújítását, cseréjét oldjuk meg, illetve korszerűbb, modernebb szerelvényeket vásárolunk. Tavaly 800 hibabejelentés érkezett. Ennek 50-60 százaléka Pásztón következett be, mivel a hálózat igen elavult, életkora meghaladja a 20-25 évet. A további sorrend az előbbiek alapján: Jobbágyi, Szirák, Szurdokpüspöki.- Az elavult hálózatból adódó kedvezőtlen hatás miatt a veszteség mennyiben haladja meg az országos átlagot?- A vízveszteség a cég megalakulásakor 35^10 százalék volt. Mára lecsökkent 30-33 százalékra. A kft.-hez tartozó 23 településen a víz- veszteség változó, van, ahol csak 10-15 százalék. Ez a szám az az országos átlag alatt van. Ide tartozik Alsótold és környéke, Ecseg, Csécse, Ko- zárd, Buják stb., és vannak olyan helységek, ahol jóval magasabb az országos átlagnál (Pásztó, Jobbágyi, Szirák). Itt a vezetékek életkora 25-30 év.- A tulajdonosok mit kívánnak a kft.-tői 1998-ban?-Az 1997. évi üzleti és gazdálkodási tervet, melyet a taggyűlés fogadott el (jó minőségű ivóvíz biztosítása, rekonstrukció folytatása, illetve a vízveszteség csökkentése), teljesítettük. Nem hoztunk nyereséget, de veszteségesek sem voltunk. Erre az évre a tulajdonosok megbízásából alapvető céljaink nem változtak, csupán azzal a határozott kívánsággal egészítettük ki, hogy őrizzük meg működőképességünket, ne legyünk veszteségesek! V. K. Csizmár Gábor: „Most valóban az életre kell nevelni!” Ki kell tárni az iskola ablakait A tanszabadság érvényesítése, az oktatásirányítás változásai, a helyi önkormányzatok felelőssége, az iskolaszerkezet változása, az esélyegyenlőtlenségek alakulása az oktatásban, a közoktatás finanszírozása, az általános és szakképzés átalakulása - ezek a címszavak csak töredékét adják azoknak a területeknek, amelyeket a minap Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola nagytermében megtartott fórumon érintettek az oktatási intézmények vezetői, valamint pedagógiai és közigazgatási szakemberek.- A következő évek, évtizedek során a pedagógia és egészében az iskola szerepe, jelentősége és tevékenységi területe meghatározóan változik. Egy most iskolapadban ülő gyerek az élete során legalább 5-6 alkalommal vált munkahelyet és foglalkozást. Erre a ma oktatáspolitikájának és pedagógusainak már most fel kell készülniük - mondta Csizmár Gábor oktatási szakértő, az Országgyűlés oktatási és sportbizottságának tagja bevezető előadásában. Stratégiai kérdés- Tudomásul kell venni, hogy a hagyományos iskolarendszer egyre kevésbé lesz az oktatás és képzés egyedüli letéteményese. Fel kell tehát használni minden új területet a pedagógia rendszerébe való integrálásra. Ki kell tárni az iskola ablakait, sőt, ha szükséges, ki kell lépni akár a kapukon is a gyerekekkel. Az oktatáspolitikának pedig a komplett feltételrendszer közép- és hosszú távú megteremtése nemcsak feladata, hanem elsőrendű kötelessége - hangsúlyozta az előadó.- Szakképzetlenül, vagy érettségi nélkül esélye sem lesz a holnap állampolgárának arra, hogy saját megélhetését biztosítani tudja, a családalapításról nem is beszélve. A magyar gazdaság jelentős szerkezetátalakuláson megy keresztül és új növekedési pályára áll. Ennek fő forrása a korszerű, tudásin- tenzív technikák, technológiák, termelésszervezési rendszerek elterjedése. Ennek alapvető feltétele az ezeket működtetni és fejleszteni képes, széles körű általános műveltséggel rendelkező munkaerő. Hosszabb távon a magyar társadalom legjelentősebb „természeti kincse” és befektetése a humán erőforrás. Ez a ma stratégiai kérdése - fejezte be Csizmár Gábor vitaindító előadását. A következő órákban az addig figyelmesen hallgató pedagógusok elszánt vitapartnerekké váltak. Nemzeti alaptanterv Borenszkiné Imre Éva, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója és Babicz István, a szátoki nevelőotthon vezetője hangoztatta, hosszú évek óta az első eset, hogy Budapestről olyan előadó érkezett, aki kollégának és vitapartnernek tekintette hallgatóit. Mind ők, mind pedig Mo- csáry Gergely, a diósjenői, Gyürky Tibor, a galgagutai, Kucsera Andrásáé, a nézsai iskolaigazgató, Huszár Ferenc az őrhalmi helyettes igazgató és mások aktuális problémákat vetettek fel és vitattak meg. Szóltak arról, hogy szerintük a nemzeti alaptanterv (nat) elkészítésébe és az oktatáspolitika irányításába a teoretikusok mellé több gyakorlati szakembert kellett volna bevonni. Felvetették, hogy országos szinten kritikus helyzetben van a pedagógiai szaktanácsadás. Kifogásolták a nemzetiségi iskolák speciális és indokolatlan problémákkal terhes helyzetét, valamint azt, hogy a költségvetési és az oktatási törvény nincs egymással összhangban. Nehezményezték, hogy az önkormányzatok egy részénél rossz gyakorlat kezd kialakulni. Előfordul ugyanis - főleg kis településeken -, hogy az oktatáshoz kevéssé értő önkormányzati vezetők a költségvetés forráshiányosságát a pedagógia rovására próbálják megoldani. Nem tiszta Amerika Az összeférhetetlenségi jogszabályok kapcsán indítványozták, hogy a pedagógus értelmiségit ne szorítsák ki végképp a települési önkormányzatokból. Egyetértettek ugyanakkor az oktatáspolitika törekvésével a számítástechnikai, informatikai alapképzés minél szélesebb lehetőségeinek megteremtésére. Elvárják ugyanakkor, hogy a magyar oktatáspolitika ne vegye mintának az élet minden területén egyre inkább csődöt mondó amerikai oktatási rendszert. A fórumot értékelő Urbán Árpád, a balassagyarmati Dózsa iskola volt igazgatója, a térség országgyűlési képviselője azzal fejezte be hozzászólását, hogy a jelenlévők most csak félbehagyták tanácskozásukat. Ősszel visszavárják Csizmár Gábort. G. Szűcs László