Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-11 / 59. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Nyilvános levélváltás a Salgótarjáni Polgári Kör kezdeményezésére Közügy a Nógrád táncegyüttes sorsa Mint múlt heti pénteki szá­munkban közöltük, a Salgó­tarjáni Polgári Kör legutóbbi összejövetelén úgy döntött, hogy nyílt levél közlésére kéri fel a Nógrád Megyei Hírlapot. A nyílt levelet az alábbiakban tesszük közzé, együtt az illeté­kesek válaszával. A Salgótarjáni Polgári Kör a Nógrád Megyei Hírlap már­cius 4-i számában megjelent cikk („Ropd a táncot, ne sirán­kozz?" - M. J.) alapján meg­döbbenésének adott hangot a Nógrád táncegyüttes és a táncház körül kialakult helyzet okán. Tekintettel arra, hogy az együttes Salgótarján és Nóg­rád megye országosan és nem­zetközileg is elismert művé­szeti csoportja. Az a meggyő­ződésünk, hogy az ezzel kap­csolatos valamennyi intézke­dés közügy. Mindezek miatt 3 kérdésre kérünk választ a fenn­tartó önkormányzattól: 1. Méltányosnak tekintik-e a korábbi - egyébként sikeres - vezetők felmentésének körül­ményeit, illetve, érvényesült-e kifejezett szakmai szempont a kuratórium elnökének kineve­zésénél? 2. Anyagilag és szakmailag mennyire tartják biztonságos­nak a táncház és a Nógrád táncegyüttes működését? 3. Megnyugtató-e a nép- , tánc- utánpótlás-nevelés az át­szervezést követően? 1998. március 4. Salgótarjáni Polgári Kör * Teljesen egyetértünk a Sal­gótarjáni Polgári Körrel abban, hogy a kultúra számos kérdése, így a Nógrád táncegyüttes, a táncház - a sorból kihagyhatat­lan Dűvő népzenei együttes - működése közügy Salgótarján­ban és az kéne legyen egész Nógrád megyében. A salgótarjáni önkormányzat - miután közügyként ismeri el a fent nevezett intézmények lé­tét - évek óta gyakorlatilag egyedül vállalja azok fenntartá­sát. Ugyanez a felelősség jelent meg akkor, amikor az önkor­mányzat felismerve az intézmé­nyi működés korlátáit arról dön­tött, hogy a Nógrád táncegyüttes és a táncház közalapítványi formában - és most jön a lé­nyeg- működjék tovább! „A közalapítvány úgy tűnik kedvezőbb és rugalmasabb működést tesz lehetővé” - az idézet a Magyar Művelődési Intézet népművészeti főosztá­lyának előzetes szakvélemé­nyéből való és az önkormány­zat éppen e művészeti ág jövője érdekében döntött a „várhatóan kedvezőbb és rugalmasabb” működési megoldás mellett. Az átalakítás - miután min­dig megváltoztatja a kialakult gyakorlatot és érdekviszonyo­kat - természetesen sok fe­szültséggel is együtt jár. A konfliktusok ilyen esetekben, tehát inkább természetesek, mint megdöbbentőek és sem­miképpen nem ezek jelentik ki­zárólag a közügyeket. A konkrét kérdésekre vála­szolva: 1./ A korábbi vezetők fel­mentése nem méltányossági alapon vagy annak hiányában történt, hiszen az intézmény megszüntetéséből, illetve a közalapítvány létrehozásából természetesen következett a közalkalmazotti - vezetői munkaviszonyok jogszerű megszüntetése. Ezt a döntést a közalapítvány kuratóriuma alapos helyzete­lemző vizsgálatok után hozta meg, meghatározóan az új szervezeti - vezetési és gazdál­kodási szempontok alapján. Itt kell megemlítenünk - csupán a rend kedvéért, hogy az új szer­vezetben a kuratóriumé minden jogosítvány; az önkormányzat, illetve a hivatal csak a testület által elfogadott támogatási megállapodás és alapító okirat betartásával foglalkozik. A kuratórium tagjait és elnö­két a közgyűlés választotta és minden további magyarázko­dás helyett következzék a név­sor, amelynek alapján a polgári kör - miután minden szereplő ismert előttük is- eldöntheti maga számára, hogy szakmai szempontok szerint szervező- dött-e a kuratórium vagy sem. Dr. Horváthné Győri Mag­dolna intézményvezető, akinek iskolája a Nógrád táncegyüttes utánpótláscsoportjának bázis- intézménye, Pálinkás Sán- dorné, a TIT munkatársa, népművelő, Fehér Miklós könyvtárigazgató, a füleki fér­fikar karnagya, Gazsi Ferenc vállalkozó (a szülők képvisele­tében is), Braun Miklós elnök, a Nógrád táncegyüttes alapító tagja, egykori vezetője, aki ma is tevékeny résztvevője e mű­vészeti ágnak. 2./ A biztonságos működés­nek az alapjait a pénzügyi, gaz­dasági háttér jelenti, amelyet az önkormányzat biztosít. Hiszen 1,5 millió forint alapítói va­gyonnal létrehozott egy non­profit közalapítványt, ingyene­sen a közalapítvány használa­tába adja a jelenlegi épületet és a megszűnő intézmény összes vagyonát, ezen felül a közala­pítvány 2 évig változatlanul megkapja az eddigi éves támo­gatásnak megfelelő összeget (ez 1997-ben 5,1 millió forint volt.) A kuratórium természete­sen fontos feladatának tartja, hogy ezt a pénzforrást egyéb helyről (pályázatok, szponzorok stb.) kiegészítse és ezekkel lehe­tőségei szerint gazdálkodjon. A szakmai munka folyama­tosságának záloga - a fent em­lített feltételeken túlmenően- az, hogy az együttes a korábbi sikereket igazi közösségi munkával érte el és ennek folytatására megvan a hit és a szándék minden résztvevőben. A művészeti vezetői és a táncoktatói feladatokat az új felállásban két nagyszerű szakember -Gyebnár László és Szabó János - látja el. Sze­mélyük és munkájuk sem a táncegyüttesnek, sem a szü­lőknek, sem a kuratóriumnak nem ismeretlen, mindenki bi­zalmát élvezik. Az alapító az alapító okirat­ban olyan feladatokat határo­zott meg, amelyek az eddigi­eknek megfelelnek, annak csak keretei változnak és egy­fajta nyitottságot sugallnak. Ezek: a Nógrád táncegyüttes és utánpótláscsoportjának mű­ködtetése; az általános iskolák néptáncoktatásának segítése; városi rendezvények szerve­zése, azokon való közreműkö­dés; megyei, regionális szak- módszertani tevékenység. Mi sem bizonyítja jobban, hogy minden esély megvan a munka színvonalas folytatá­sára, mint az, hogy megvoltak az első egyeztetések, ahol a kuratórium és a táncoktatók beosztották a tanév hátralévő részének órarendjét, kialakult az első félév programterve (fellépések, fesztiválok, kül­földi utak). 3./ Az utánpótlás-nevelés az egyik leglényegesebb kérdés, több okból is. Azzal, hogy a néptánc bekerült a nemzeti alaptantervbe, felértékelődött a szerepe az iskolai művészeti, esztétikai nevelésben. Egy olyan új műveltségterület je­lent meg tehát az iskolai neve­lésben, amelyben a tantervi részletek kidolgozását és gya­korlati megvalósítását a tánc­ház szakmai kollektívája az egész városra, sőt azon túl ki­terjedően szép küldetésként vállalhat fel szakmai, módszer­tani műhelyként. Azzal pedig, hogy mindezt a tevékenységet a város számos általános isko­lájában, óvodájában - az eddi­ginél tágabb körben - végzi, nagyobb lehetőség nyílik a vá­logatásra, a tehetségek felfe­dezésére. Végezetül -őszintén meg­köszönve a polgári kör fi­gyelmét - azt kérjük, hogy to­vábbra is kísérjék figyelemmel e fontos kulturális közügy ala­kulását és befolyásukat latba vetve segítsenek abban, hogy a Nógrád tárícegyüttes és a tánc­ház ne csak a városi önkor­mányzat számára, és ne csak szavakban, hanem tettekben, támogatásban is váljék köz­üggyé. Karakasev Anna, az önkormányzat oktatási, kulturális és sportbizottságának elnöke Braun Miklós a kuratórium elnöke rf ■T" pásztó 1998. március 11., szerda Veszélyekkel is járnak az álomkerékpárok Fejvédők Keszegről Szerencsére hazánkban is el­indult az a folyamat, mely több nyugati országban már reneszánszát éli: egyre töb­ben választják élményt nyújtó és egészséget adó sza­badidő-eltöltésként a kerék­páros turizmust. Az utakon megnövekedett forgalom, az újfajta álomke­rékpárokkal elérhető sebesség azonban veszélyforrást is je­lent. Ezért üdvözölhető öröm­mel annak a szokásnak a terje­dése is, amely a kerékpáros- fejvédő használatában jelentke­zik. Nem is gondolná az ember, hogy az utakon látott fejvédők többsége nagy valószínűséggel Keszegen készült. Janek Ist­vánt, a Kestyrol Kft. vezetőjét kerestük fel.- Ötödik éve működik ez a vállalkozás, s pillanatnyilag tíz­fős a dolgozói gárdánk. Külön­féle termékeket gyártunk, a ke- rékpáros-fejvédőket mi forgal­mazzuk hazánkon kívül Né­metországban és Szlovákiában is. A szigorú német előírások szerinti vizsgálat során nem csupán a terméket, hanem tu­A bányamúzeum nemzetközi katalógusban Háromból egy nógrádi nevezetességeit, különle­gességeit és természetesen kempingjeit mutatja be. Hazánk speciális látniva­lói között a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum bányászati kiállítóhelye sze­repel, a budapesti Nemzeti Múzeum és a Közlekedési Múzeum mellett. A hollandiai székhelyű szervezet megkülönböztető kártyáját feífnutatók ked­vezményesen, illetve ingye­nesen vehetnek igénybe szolgáltatásokat, amely el­sősorban négyfős családokat vesz alapul, akik e kártyát kiváltották, a CCI-matricá- val ellátott helyeken. A színes, több mint szá­zoldalas ajánló füzetben a bányamúzeumról fotót és rövid tájékoztatót jelentettek meg. Bagyinszky Istvánná mvmmcM. mmm ar rs* séGtóD bktmct-S- (W2A2QZS& íwpísfSwsífift ft« «ívftrés«W; dnfes tteft^^b % w# esfcft íífttvíSxft ^«-1 s&wv j<x> -% Cpc« i 4»'? sí». »:■ 3 ftm. frs«> I ŰCHtaru» i\ tAmtt1naa\ ÍÖ un-*»2 jw». CO spscsa) '<M&m ««des ífee literé 18, Részlet a katalógusból Az elmúlt napokban jelent meg a CCI - Camping Card Intemacional - katalógusa, amely Nyugat-Európa va­lamennyi államát, valamint Magyarország és a Cseh Köztársaság idegenforgalmi Janek István üzemvezető lajdonképpen az egész üzemet, a technológiai folyamat betar­tását minősíti a kölni TÜV Re- inland cég. Az igényes vásárló­ink megkövetelik tőlünk ezt a minősítést. Keszeg apró település. Kevés a munkahely. Éppen ezért van nagy jelentősége minden olyan vállalkozásnak, amely munkát biztosít. V. J. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A „Tájak, Korok, Múzeumok”-klub emléktúrája Petőfi útján Somoskőre A „Tájak, Korok, Múzeu­mok” salgótarjáni klubja em­léktúrát szervezett Salgóról Somoskőre. A buszról a felsőeresztvényi megállónál szálltunk le. Az útról erdei ösvényre kanyarodva indul­tunk el harmincán vidám termé­szetbarátok, hallgatva Petőfi „Útirajzok” könyvében leírtakat. A legszebb látványt nyújtó he­lyeken csoportba gyűlve csodál­tuk az alattunk fekvő völgyek le­írhatatlan szépségét. Szemben a Karancs vonulata és a Sátoros­hegy látványa a lebegő párában újra „megfogott” bennünket. A kilátóhelyeken régebben gondos kezek kellemes pihenőket építettek ki, ezeket már a vandá­lok értelmetlenül tönkretették. A lassan tavaszodó erdő számtalan csodája azonban feledtette velünk az ember rombolását. A kőbánya meddőjén a szikladarabok között kinőtt kis csenevész fenyők lát­ványa bizony nem versenyezhe­tett az óriás fenyőfák méltóságá­val. Lépteink zaját hol selymes fenyőtű-szőnyeg, hol a moha nyelte el. A kristálytiszta levegő­ben az örökzöldek mély zöldje ragyogott, a nyírfák törzse vakí­tóan fehér volt. Az erdő széléhez simuló hét­végi házaktól kezdve kényelme­sen folytattuk utunkat. A Petőfi- forrásnál megpihentünk, éhünket, szomjunkat oltottuk, jóízűt be­szélgettünk, s azután indultunk tovább toronyiránt Somoskő vá­rához. A vár alatt szabadon ser­kenhet a friss fű, a száraz avart, a gazt gondos, szorgos kezek felta­karították. Mielőtt hazaindultunk volna, ott a magaslaton élveztük a békességet, a nyugalmat és ter­veztük az újabb túrákat. Emlékezetünkben ez a néhány óra a melengető napsugarat, a Pe- tőfi-kunyhó félhomályát, a barka selymét, a barátság jó érzését je­lentette. Jakabné Grexa Júlia klubtag Salgótarjáni állatvédelem, avagy van még tennivaló bőven Feloldani az emberek közömbösségét! Minél fejlettebb egy ország, minél műveltebb, tájékozottabb egy nemzet, annál nagyobb gondot fordít környezete védel­mére. Az utóbbi években Magyarországon is egyre több szó esik a témáról, a törvényhozás szintjén éppúgy, mint a hét­köznapokban. Egyre-másra alakulnak a környezet- és állat- védelemre szakosodott polgári szervezetek, klubok. Salgótar­jánban az állatvédő és -segítő egyesület vezetője, Guthy Éva, akit arról kérdeztünk, hogy milyen problémákkal kell szem­besülnie annak, aki itt kíván állatvédelemmel foglalkozni.-Legfőképpen az emberek kö­zömbösségét kellene feloldani. Bár vannak nagyon segítőkészek is, a többség érzéketlen e tekin­tetben. A legfontosabb az lenne, hogy felkeltsük a figyelmet és hassunk az emberek lelkiismere­tére. Az állatok a közvetlen kör­nyezetünkhöz tartoznak, nem lehetünk közömbösek.- Kik tudnának a legtöbbet se­gíteni? Kikhez szól a salgótar­jáni egyesület?-Az egyesület tagjainak na­gyobb része a középkorosztály­hoz tartozik, de megpróbálunk a fiatalokhoz is szólni. Az elmúlt évben az egészségügyi világna­pon iskolásoknak szerveztünk programokat. Nagyon sikeres volt.-Mi jelenti a legnagyobb állatvédelmi problémát a vá­rosban?- A kóbor állat. Főleg a gaz­dátlan kutyák száma nőtt meg mostanában. Nagy gondot jelen­tenek a harcikutyák is. Probléma az orvvadászat is, sajnos ez ellen sem tud egy ilyen kis szervezet hatékonyan fellépni.-r- Elegendő e az, ha nem bánt­juk az állatokat vagy aktívan is segíteni kellene?- Már az is jó lenne, ha nem bántanák az állatokat. Fontos •lenne tanítani a gyerekeket is arra, hogy ugyanezt tegyék. Ez a szülők és az iskola közös fel­adata és mindenki érdeke. Örül­nénk, ha az állatbarátok megke­resnék a szervezetünket és segí­tenének bennünket ötleteikkel. — Mennyire nyitottak az ilyen nevelésre a salgótarjáni isko­lák?-Az egyesület tervezi, hogy beindít egy állatvédő programot iskolásoknak. Ehhez leginkább tényleg az iskolák nyitottságára és olyan emberekre lenne szük­ség, akik felvállalják e feladatot. A Gagarin, a Kodály Zoltán és a Domyay Béla általános iskolák vezetősége kimondottan érzé­keny a környezetvédelemmel és állatvédelemmel kapcsolatos témák iránt. Velük biztosan együtt tudunk működni a későb­biekben. Jelenleg inkább az óvodákban jellemző, hogy a gyerekeket az állatok szeretetére is nevelik, természetesen az ő szintjükön.-Hol érhető el az egyesü­let?- A címünk: Állatvédő és se­gítő egyesület, áfész-székház, TESZ, 3100 Salgótarján, Rákó­czi út 13. * * * A salgótarjáni állatvédő szerve­zet vezetőjével folytatott beszél­getés után kíváncsiak voltunk arra, hogy az említett problémák mennyire gyakoriak máshol és milyen megoldások léteznek fel­számolásukra. Milyen a Ma­gyarországról kialakult kép a nemzetközi állatvédő szerveze­teknél. És a világ legtapasztal­tabb állatvédő aktivistái vajon mit tanácsolnának a salgótarjáni állatvédőknek? Kérdéseinkkel a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals - Emberek az állatok­kal való etikus bánásmódért) norfolki irodájának munkatársa­ihoz fordultunk.- Önök szerint mi a legna­gyobb állatvédelmi probléma Magyarországon ?- Nemzetközi adatbázist ve­zetünk, így az önök országáról is vannak információink. Ezeket főleg a nemzetközi sajtóból és néhány magyar állatvédő szer­vezet kiadványaiból gyűjtjük össze. Örülünk, hogy önöknél is egyre fontosabb ez a téma. A vi­lágban mindenütt jelenlévő problémák Magyarországot is jellemzik. Ilyenek az állatkísér­letek, a bőr- és a húsiparban felmerülő gondok. Magyarország speciális állat- védelmi problémája a libatömés. Ezt már rég be kellett volna til­tani.-Mit javasolnak a magyar állatvédőknek?- Mindennél fontosabb, hogy az emberek tájékozottak legye­nek és okosan, etikusan tudjanak az állatokkal bánni. A tájékozta­tás az állatvédő szervezetek fel­adata. Sok sikert a salgótarjáni állatvédőknek! Kopácsi Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom