Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-28-29 / 74. szám

1998. március 28., szombat Mozaik 9. oldal Lapunk mongóliai tudósítója jelenti - Ünnepi ételek és szokások - Ami szerencsét hoz a népekre Távoli jeles napok - Megkezdődött a holdújév A salgótarjáni Obrusánszky Borbála tavaly végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol kitüntetéses oklevelet kapott, jogot nyerve ezzel orientalista, mongol szakos előadói tevékenységre. A fiatal hölgy jelenleg ösztöndíjjal tartózkodik Mongóliában ahonnan rendszeres időközönként tudósításokat küld a Nógrád Megyei Hírlapnak. Újévi obószentelés A mongolság (s a nem keresz­tény Ázsia többségi lakossága, azaz Eurázsia lakosságának a zöme) hagyományosan holdé­vekben számol, s így az újév időpontja (évkezdő nap) válta­kozva január-február hónapok valamelyik napjára esik, s teszi azt jeles nappá. Kék tigris éve Ez évben, február 27-én kö­szöntött be a höke, azaz a kék tigris éve, amely tudósaink sze­rint szerencsét hoz a mongol népekre. Odaérkezésemkor (február 17-én), a hónap közepén már javában készülődtek az ünnepre (a mongolok a februárt fehér­hónapnak nevezik), ami egyút­tal azt is jelenti, hogy ez a hó­nap az egész országban kizáró­lag csak ünnepléssel telik el a nép életében. Amikor az utcákat takarítot­ták, s hulladékokat - lomokat égették, a törött autóüvegeket kicserélték, már érzékelni lehe­tett, hogy hamarosan jön az új év. A mongol szokás szerint addigra a régi rossz holmit ki kell cserélniük, az adósságokat ki kell fizetniük, mert az, aki nem tesz eleget ezeknek a kö­vetelményeknek, nem lesz sze­rencsés az elkövetkezendők­ben. Ajándék szentelt szalagon A piacok megteltek vásárlók tömegeivel, rengeteg birkahúst szállítottak akkorra a fővárosba mindennap. Az üzletekben sok-sok em­ber vásárolt ajándékokat, ame­lyeket holdújév napján szokás egymásnak átadni. Á mongolok szokásuk szerint újévkor szen­telt szalagon, a hadagon adják át az időskoriaknak ajándékai­kat. (Hadagot többféle színben lehet kapni, de a mongolság fő­képpen a kék színűt használja.) Az utcákon az árusok tömege árulta a kisebb-nagyobb sza­lagokat. Az utolsó héten (mármint a február 27-ét megelőzően) már úgyszólván mindenki a készü­lődéssel foglalkozott, s kevés érdeklődés volt másnemű mun­kák iránt. A családoknál otthon már készíteniük kellett az ünnepi ételeket. Egy különleges, párolt húsgombócból, a bócból két- három ezer darabot is készíte­nek a leendő vendégsereg szá­mára, ami viszonylag igen idő­igényes. Az ünnep előtti egy-két na­pon már ünnepi hangulat ural­kodott, kedélyesen arról be­szélgettek, hogy ki hol, hogyan tölti el azt a pár napot. Minden munkát elhalasztottak újév utáni időre. Tömör nap Maga az ünneplés három napig tart. Újév előestéjét bitun ödör- nek, azaz tömör napnak neve­zik, ami azt jelenti, hogy aznap estétől egészen éjfélig jól kell lakni, mert akkor egész évben tele lesz a gyomruk. (Náluk sem szabad ilyenkor halat, csir­kehúst fogyasztani, mert azok elviszik a szerencsét.) Ezt a napot, a három közül az elsőt mindenki szűk családi körben töltötte el. Éjfélkor a fővárosiak zöme ellátogatott az itt lévő kolostorokba, ahol a buddhista szerzetesek szent könyvekből olvastak fel. Éjfélkor beköszöntött a tigris éve. Másnap, újhold elsején, azaz újév első napján a vidé­kiek hajnalban elzarándokoltak a szállásukhoz közeli szent kő­rakásokhoz, az obókhoz, ahol pálinkával és tejtermékekkel áldoztak a hely szellemének. A halmot áldozás után háromszor körüljárták, pénzt, követ, vagy szent szalagot helyeztek el azon. „Békével!” Újév reggelén a mongolság egésze, vidéken és a városok­ban is elindult a nagy család legidősebb tagját köszönteni. Már reggeltől emberekkel telt meg az utca a városokban: ki gyalogosan, ki járművel ment látogatóba. Amikor megérkeztek úti cél­juk végére, a rangidőset kö­szöntötték először: a hadagra pénzt helyeztek, s két kezükkel megtámasztották az idősek kar­ját, jelképezve ezzel, mindig a segítségükre lesznek. Ilyenkor, újév idején „Béké­vel!” köszöntötték egymást. Ezután a férfiak körbeadták a tubákos szelencéjüket, ami szintén a békés szándék jel­képe. Azt az érintettek mind­egyike megnézte, beleszagolt, majd továbbadta a sorban mel­lette lévőnek. E szertartások után asztalhoz ültek, s elkezdődött az újévi la­koma. A mongolság nemzeti ele­dele az egészben főtt birkahús, amit egy hatalmas tálra helyez­tek, s késsel szeltek belőle. A másik nélkülözhetetlen „kellék” a tálalásnál a kilenc - szintes, mintás sütemény. amelynek tetejére vidéken tej­termékeket, a városokban több­nyire cukrokat szórtak. Italok közül a kumisz (er­jesztett kancatej) a legfonto­sabb, amit már ősszel tartósítot­tak e tél végi ünnepekre. A vendégeket gabonapálin­kával fogadták. A család leg­idősebb férfi tagja újévi kö­szöntőt mondott, már a vendég­sereg érkezésekor, az új év tisz­teletére. A városokban ekkorra több­féle salátát készítettek, de vidé­ken - ahol ritka a zöldség - ez nem szokás, inkább tejtermé­keket fogyasztanak a húshoz. Újév második napján a roko­nok látogattak el egymáshoz, s apró ajándékokkal lepték meg egymást. A harmadik nap a barátok, ismerősök napja volt (miként minden évben). Velük a vendé­geskedés egészen estig nyúlt. Ilyenkor a buszok, trolik, taxik sem közlekedtek üresen. Ünnepzáró lóverseny Az újévi ünnepségeket ló­verseny zárta le, amelyet min­den megyében (miként minden évben) megtartottak. A fehér hónap (február) ez évben sem zárult le hirtelen, mert a következő napokban a munkatársak, távoli ismerősök köszöntötték egymást. Megbe­szélték, milyen volt az ünnep, ki hol töltötte a napokat, s mit kapott ajándékba. Ez hosszú napokon át kedvelt téma min­den társaságban. A fehér hónap alatt a mon­golság egysége megújulva most is megvalósult, miként akkor tájt a történelmi időben, Dzsin- gisz kán alatt. Obrusánszky Borbála Tarjánban a Rajkó! Rohan az idő, de az or­szághatárainkon túl is hí­res Rajkó zenekar - nevé­hez híven- mindig fiatal marad, köszönhetően a fiatal, tehetséges utánpót­lásnak. A népszerű zenekarral ezúttal Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Köz­pontban találkozhatnak az érdeklődők április 3-án, pénteken. Az este hat órakor kezdődő műsornak egyúttal tagtoborzó szerepet is szán­nak. A Tálén tűm Alapítvány másik együttese, a nép­tánccsoport is fellép a zene­karral. Az Erdők, mezők vi­rágai című programra még kaphatók korlátozott szám­ban belépőjegyek a Kohász Művelődési Központban. Ugyancsak ide tartozó in­formáció, hogy az ősz fo­lyamán meg kívánják ren­dezni a báli zenekarok ver­senyét. A részleteket még nem dolgozták ki a szerve­zők, viszont tervük néhány fontos elemét már „kiszivá­rogtatták”. Ezek szerint a fennállásá­nak 120. évfordulóját idén ünneplő intézmény 1998-as rendezvénysorozatának egyik fő attrakciója lesz ez a verseny. A résztvevő zenekarok - a jelentkezők számának függvényében - több fordu­lóban, élesben, azaz közön­ség előtt, szórakoztatva mé­rik össze tudásukat. A végső megmérettetésre, a döntőbe jutottak értékelésére ez év végén, egy izgalmasnak ígérkező záróbulin kerül majd sor a Kohász Művelő­dési Központban. Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg­fejtése: Amióta azt képzeli, hogy S Donald kacsa reinkar­nációja, felénk se néz. Ezer fo­rintos vásárlási utalványt nyert: Sebök Lajos, Hugyag, Petőfi u. 42. sz. A mai rejtvény megfej­tését április 2-áig küldjék be címünkre. Templomaink története Reneszánsz fülke - KISHARTYÁN Már a középkorban fennállott a helység, ám az 1548-as összeírásokban teljesen elpusztultként említik a fennma­radt írások. 1562-63-ban a szécsényi szandzsák községei közt szerepel, a későbbi összeírásokból hiányzik. Csak 1715-ben és 1720-ban bukkan fel ismét. 1770-től Horváth György később Bay Ferenc, majd az özvegye, végül Gyürky Pál a tulajdonosa. Forgalmi út mentén fekvő, dombos vidéken lévő telepü­lés, amelynek a középkorban is meglévő magja a templom alatt, a szomszédos - és az kapott, nyugat felé bővítették és orgonakarzattal látták el. A nyugati homlokzat is ekkor épült. Jelentősebb restaurálása 1735-ben és két évszázaddal oldalon korábban nem volt ablak, csak az orgonakarzat megépítésekor, a hajó meg- toldásakor nyitottak itt egy barokk ablakot. A nyolcszög három oldalával záruló tám- pilléres középkori szentély körül 75-100 cm-es lábazat áll. Egyszerű barokk mellék­kapuja a déli oldalon, az első két gótikus ablak közti falré­szen van. A szentély felett eredetileg dongaboltozat volt, melynek két konzolköve szinte épen megmaradt, bár megviselt álla­potban. Feltehe­tőleg Szent Ist­ván és Szent Imre fejábrázo­lásával. A hajó nyugati végén lévő orgonakar­zat két erős pil­léren áll, egy­szerű mellvéd­del, melyet há­rom bevájt sima négyszög díszít. Érdemes meg­említeni a szen­tély jobb oldalán lévő kis falifül­két, vélhetőleg a misekannák számára képezték ki; a szent­ségfülke stílusa reneszánsz. Korábban évtizedekig mű­ködött Kishartyánban és Sós- hartyánban Kátai Miklós, majd Ugróczky Gyula, Mocsári Csaba, Béla Csaba László; és ma is az etesi plébános, Varga Péter látja el a két falu katoli­kusainak anyakönyvezését és a papi feladatokat. D. F. előnév megkülönböztetésű - Sóshartyán felé menő út mel­lett épült. Barokk homlokzatú, gótikus temploma egyedül áll a falu délnyugati végétől pár száz lépésnyire. Magas dom­bon épült, szép kilátással. Túloldalán van a temető. A mindenszentek titulusát viselő templom a XIV. század végén, a XV. század elején épülhe­tett. 1712-ben a bordás bolto­zat helyett sík mennyezetet később történt. A torony nél­küli épületnek nem volt ha­ranglába, a faluban áll egy újabb időkből származó kő ha­rangtorony, ma már elektro­mos technikával működtetett harangokkal. Az egyhajós épület nyugati homlokzatán középen kifelé hajlított barokk zárókővel el­látott kapu, felette barokk ab­lak. A déli oldalon négy góti­kus ablak látható. Az északi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom