Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-13 / 61. szám

4. oldal Múltidéző 1998. március 13., péntek A.z új időszak új stílust honosított meg - A mindennapi működéshez feltételek megteremtésére volt szükség Tudás és cselekvés Történelmi ajánlások területfejlesztőknek és más érdeklődőknek az 1848-1998 közötti évekből Nógrád - a gazdaság és természetföldrajz kutatói, a témá­ban otthonos intellektuális felfogás egyaránt úgy véli - zárt világ. A megállapításhoz és a benne rejtőzködő gondolat- tartalomhoz sokan kapcsolódnak a társadalomtudomány művelői közül is. Többek között a modern kor a témában született legnagyobb hatású müve, és írója - Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiájáról van szó - is így vélekedett, tapasztalatait eszerint az értékrend szerint rendezte, és bocsátotta közzé. \ tételt azonban ma, a XX. század végén csak erős fenn­tartással fogadhatjuk el, ki­váltképp ha a történelmi események, a történelemben cselekvő ember személyének vizsgálata, a megállapítható és felrajzolható összefüggé­sek megismerése jellemzi magatartásukat. Állításunk igazolásául le­szögezhető, hogy az elmúlt hosszú száza­dok alatt Nóg- rádban - beleér­tendő a török­vész korszaka is- az északra, a bányavárosok, a lengyel vidék irányába nyitott, a gazdasági- a kereskedelmi és a pénz- forgalmi - tevékenységben megmutatkozó magatartás honosodott meg. Ahonnan kézműves tárgyak, feldolgo­zott ipari termékek áramlot­tak vissza. A XVIII-XIX. században az északi-déli irányultság mellé oda rendelődött a nyu­gati-keleti kapcsolatok kié­pülése, amelyben a Vác-Pest-Bécs - a porosz városok egyrészt, másrészt a Losonc-Lemberg-Szentpé- tervár—Nyizsnij Novgorod vonulat határozottan kita­pintható volt a nógrádi gaz­daság életében. A bevezető állítás árnyal- hatóságát vélem megjelenni abban a folyamatként félfog­ható gyakorlatban, amely .századokon át, de hangsúlyo­san a XVIII-XIX. századra jellemzően, abban mutatko­zott meg, hogy a Felvidék vá­rosaiból, birtokairól folyama­tosan áramlottak nevezetes családok generációi dél felé. ügy részük meghonosodott Nógrádban, más részük bir- i okcserék, házasságok révén tovább húzódott az ország íjabb központja, Pest felé, és »eginkább Pest megyében, vagy a Dunántúlon eresztett gyökeret. Ezt az utat járták be 'öbbek között a Sréterek, a Kubinyiak. Míg az utóbbi esetre a Kacskovics család Somogyi birtokossá válása a példa. A XX. századi nagy törté- telmi traumák — a háborúk, a forradalmak, a békediktátu- mok és az ebből következő gazdasági súly vesztés - mes- erségesen megakadályozták • korábbi, természetes tar­almú és irá­nyultságú fo- yamatok to­vábbélését. A hajdan .ényegében .özponti ekvésű Nógrád — a <VIII. szá­zadi tudo­mányszerve­zők észa­kabbra fekvő üelmecre is központi elhe- yezkedése miatt terveztek egyetemet - az országhatár zorításába, és egy kissé az új artalmú fejlődés perifériá- ára került. E tények - a történelmi és i jelenkori tapasztalatok — kényszerítenek bennünket, Nógrádban élő értelmiségie­ket arra, hogy megkeressük az értelmes cselekvés mára, és a XXI. századra érvényes, lehetséges irányait, eszkö­zeit. A helyzet adta feltéte­lek, az így teremtett körül­mények parancsolóan írják elő számunkra, hogy kutas­suk a fejlődés irányait, ve­gyük számba a rendelkezé­sünkre álló, valóságosan is meglévő erőket. A korszakos munkát úgy véljük elkezdhe- tőnek, ha összefoglaljuk az elmúlt százötven év tanulsá­gait, és a használható tapasz­talatokra építjük a jövőnket. Homokba dugnánk fejün­ket, ha nem érzékelnénk és nem vennénk tudomásul, hogy napjainkra - a XX. szá­zad utolsó éveire - Nógrád megye, mint a földre hullt érett dió külső héjazata meg­repedt, a természetes erővo­nalak mentén részekre hul­lott. A részek az újabban kia­lakult és a történelmi érdekek által meghatározottan: a kul­turális és civilizációs vonzás erőterében szerveződnek másfajta egységgé. A megye nyugati része a főváros és Vác felé orientálódott, míg Balassagyarmat, Salgótarján önmagával és legföljebb vonzáskörzeté­vel kialakult új kapcsolatok - Salgótarján ese­tében Bátonyte- renyével - alap­ján teremti újjá önmagát. Az új hatásrendszer­ben tétovázó Szécsény és Pásztó sorsában még sok a bi­zonytalanság. A mai körülmények létre­jöttének sok oka a múltban gyökerezik. Közöttük vannak olyan okok, amelyeket is­mernünk kell, de mivel a lét­rejöttéhez képest megváltoz­tak viszonyaink, kezelésüket is e szempont szerint kell el­végeznünk. Vannak azon­ban olyan okok is, amelyek kö­vetkezményeit még ma is gör­getjük magunk előtt, ez esetben a cselekvésre irányultság mi­lyensége hatá­rozhatja meg további sorsun­kat. A tudás mélysége és cselekvés inten­zitása. E két következmény­rendszerre építve szükséges az elemző munkánk elvég­zése. Az alábbiakban nyolc je­lenség és nyolc következtetés olvasható. 1. A múlt értékeinek szám­bavételénél első látásra fel­tűnhet: mi volt az a legdina­mikusabb erő, amely a múlt századi nógrádi változásokat gerjesztette. Ez pedig nem volt más, mint az egyre inten­zívebben jelenlévő tőke. Közismert - és így volt ez Nógrádban is - hogy a feudá­lis birtok termelési nívója, gazdasági rendje csak keve­sek számára hozott tartós hasznot. Az ipari fejlődés indulása­kor elsősorban a szénbá­nyászkodásban próbálkozott néhány vállalkozó szellemű középbirtokos család azzal, hogy a megélhe­tését biztosító vagyonán túl fö­löslegét a nyers­anyag-kiterme­lésben befek­tesse. A vállal­kozások sem mennyiségük­ben, sem minő­ségükben nem tűntek elegen­dőnek, amelyet igazol, hogy az első - az 1870-es évek elején megje­lenő - gazdasági válság ezt a vállalkozói kört lényegében elsöpörte. A lehetőség - a föld mé­lyén lévő, hasznot hozó kincs - azonban továbbra is meg­maradt. Vonzó hatására az 1880-as évektől újabb tőke­erőt vonzott e tájra, többnyire az országon kívülről: Bécs- ből, Berlinből, Hamburgból és olykor távolabbról is érke­zett tőkés befektető. Az új időszak új stílust ho­nosított meg. A termelés ra­cionalizálásával, a gőz- és villanygépek terjedésével a gyorsan megtérülő vállalko­zói haszon elve érvényesült nemcsak rejtőzködve, hanem nyíltan és határozottan. A tőke megmutatta igazi ag­resszív arcát. A helyi érdekeltség kiszo­rult az új világ fő áramából és inkább csak mint színhely tu­dott másod-harmadlagos hasznot húzni a fellendülés teremtette helyzetből. Külö­nösen Salgótarjánt és környé­két jellemezték az ebből a helyzetből eredező viszo­nyok. Losoncon a helyi - a kereskedelmi tőkére alapozott erő - képes volt a gép- és zo­máncgyártás tekintetében fel­venni az új követelményekkel a lépést. Következtetés: szükség van agresszív tőke jelenlétére, amely új lendületbe hozza a meglévő helyzeti energiákat. A tudatos területfejlesztésnek gerjeszteni és szabályozni is kell a tőke mozgását. 2. A tőke szívóhatása érvé­nyesült a múlt század forduló­ján is. A mindennapi műkö­déshez további feltételek megteremtésére volt szükség. Elsődlegesen és hangsúlyo­san volt arra szükség, hogy magas kvalitású szakemberek munkája segítse az új érték­termelés folyamatát. A magyar-felvidéki, első­sorban Selmecbányán mér­nökdiplomát szerzett - szak­tudás mozdult meg a feladat teljesítése érdekében. A fel­sőfokú ismeret meglétét, a már megszerzett termelész- szervezési, üzemi gyakorlat tette teljessé. A tudás minő­ségét és hatékonyságát a kül­földön megszerzett tapaszta­latok jelezték. Az ebből a for­rásból merítkező szakember- gárda szívesen érkezett e vál­lalkozásokhoz, akár a bá­nyászkodásról, akár a kohá­szatról, akár a század végén fellendülő vas-, üveg- és gép­gyártásról is volt szó. A helyben mara­dásukat nagy­ban motiválta a színhely minő­sége. Az adott korszakhoz adekvát színvo­nalú urbanizáltsági fok a vá­ros, mint településforma volt. Ez utóbbi feltétel kedvezőtlen állapota következtében helyi kötődésük ellentmondásosan fejlődött. Feltétel nélkül kö­tődtek szakmájukhoz, vállala­tukhoz, munkakörükhöz. Amíg e téren a feltételek ked­vezőek voltak, helyben ma­radtak. Kevésbé motiválta it­teni életüket a település, hi­szen társadalmi és családi kapcsolataikat is hangsúlyo­san a szakmai, vállalati hatás alakította ki. Következtetés: a feladatok elvégzéséhez megfelelő számú és képzettségű szak­emberek kellenek. A tevé­kenységükön túli - vállalati­intézményi - viszonyok, más szóval a humán infrastruktúra egy időben történő kialakítása több esélyt teremt a helyben- maradásra. 3. A korai időszak jellegze­tességévé vált az e tájra ér­kező magas képzettségű szakemberek általános mű­veltségükkel is kimagaslottak környezetükből. A közeli Gácson tevékenykedő Kosztka Tivadar (1853-1919) a múlt század nyolcvanas éve­iben írta le fel­fogását az itt élők sorsának javítása tárgyá­ban. Úgy véle­kedett: a társa­dalmi előrelé­pés nélkül a gazdaság mo­torja nem képes hosszú távon működni. Ezért fontosnak tartotta a tömege­sen jelenlévő iskolázatlansá­gon, műveletlenségen való változtatást. Határozott küz­delmet folytatott a szegény­ség és az általa ebből eredez­tetett alkoholizmus ellen. A nők, a nemzetiségi lakosok társadalmi méretű hátrányait csökkentők táborába tartozott a gácsi patikus. Úgy vélem, hogy a vele egy időben élő megyei értelmiségek színe-java hasonlóan gondol­kodott. A losonci Herz Sándor orvos mellett a Salgótarjánban tevékenykedő Gerber Frigyes (1856—1897), Gerő Nándor (1862-1918), Róth Flóris (1865-1955) bányaigazgatók életútja és írásos munkássága legalábbis erre a körülményre utal. Példaképük és bizonyos időszakban közvetlen főnökük id. Chorin Ferenc (1842—1925) személyisége, szabadelvű vi­lágfelfogása, a tehetség elisme­rését nyomatékosan hangsú­lyozó magatartása meghatározó élményt sugárzott közvetlen munkatársai körében. Következtetés: a fejlődés valóságos és minőségi kor­szaka csak akkor köszönt ránk, ha a társadalom nagy rendszereinek - a gazdaság, a kultúra - együttes, vagy köze­lítően együttes mozgása és ha­tása érvényesül. 4. A századfordulótól kiala­kuló új világ sok tekintetben újra szabályozva érvényesült a fejlődés, a társadalmi mozgás további időszakában. A kap­csolatrendszerek mindennap­jait legátfogóbban a szolidari­tás eszméjének fokozatos és folyamatos terjedése határozta meg, amely nem minden tár­sadalmi csoportban azonos ha­tással és mélységben érvénye­sült. Kezdődött a paraszti élet mindennapjaiban, továbbfej­lődött a bányászok, a munká­sok önszerveződésében. Következtetés: az új viszo­nyok mindig új szokásokat, azok rendszerré válását hoz­zák létre, és a működés a to­vábbiakban már ennek szelle­mében folytatódik. 5. A múlt század forduló­jára a me­gyebeli váro­sok arculatá­nak fejlődési milyensége körvonalazó­dott. A törté­nelmi tapasz­talataikra épí­tettek első­sorban, és ennek értel­mében a kul­turális tradí­ció nyomatékosan hatott. Rögzült az is, hogy a század első felében meghozott politi­kai döntések következtében két település - Balassagyarmat és Salgótarján - bír jelentős és bemérhető vonzáskörzettel, amely lehetővé tette igazi kis- és középvárossá válásukat. Az idők folyamán kialakult arculatuk révén a továbblé­pésre alkalmas tulajdonságaik is hangsúlyozódtak: a keres­kedelmi, a kulturális, az egészségügyi feladataik ellátá­sában elért eredményeik képe­zik értékeiket. Következtetés: egy nagyobb közösség életterét biztosító te­lepülés folyamatokban tetten érhető tulajdonságai nyithat­nak teret az újabb fejlődés megindulásának. 6. A termelési lehetőségek bővülése számlálatlanul von­zotta a népesség különböző csoportjait. A terület egyik ré­szében csökkent az ideiglene­sen ott élők létszáma, amely állapot igen gyakran végle­gessé vált. Máshol megduz­zadt a lakosságszám. Mind a két folyamat szemmel és nyil­vántartása egyre nagyobb szakértelmet kívánt. Hasonló jelenségek a tulajdonváltozá­sok, a helyben lakó családok kapcsán, az egyre fontosabbá váló adóformák esetében is megfigyelhetők. Mindezek szorításában egyre fejlettebb, sokoldalúbb adminisztratív gyakorlat ho­nosodott meg. Századunkban már a modem közigazgatás kialakulását és működését ta­pasztalhattuk meg, elsősorban a városokban. (A falvak e te­kintetben is jobban őrizték ha­gyományaikat.) A városi köz- tisztviselő nemcsak sarzsit, hanem szakmai karriert is je­lentett, (Török Zoltán losonci, Förster Kálmán salgótarjáni polgármester) hiszen olyant tanult meg, olyat tudott, ami elkülönítette és egyben fel­emelte a társadalom több cso­portjától. Következtetés: a közigazga­tásban való részvétel szak­mai ismeretet követel trleg. Csak szakisme­ret révén lehet képességet sze­rezni arra, hogy a népesség egyedi és közös­ségi élete igaz­gatható legyen. 7. Az állam­határok átjárhatósága és a ri- gorózusság hiánya szabad érintkezési formák sokaságát teremtette meg. A század első éveitől több évre visszanyúló tapasztalat honosodott meg, amelyben a többnyelvűség a kommunikáció legális lehető­ségévé vált, és egyben az eu­rópai szakértelem jelenlétét is integrálta hosszú ideig. (Ma már nem, de lehetne). Következtetés: a nyelvi sokszínűség a szakmai tudás fejlődésének is ösztönzője, egyben az emberi kapcsola­tokban megjelenő kitárulkozás 8. A minden­napok sokoldalú feladatainak el­látása, egy-egy körzet önös vagy közösségi érdekeinek ér­vényesítéséből következő szi­tuációk kialakí­tottak egy spe­ciális réteget: a megyei politi­kai elitet. A megfelelő tudás, a hely és a feladat ismerete, a sokféle hatékonyan képviselt kom­munikációs színvonal alkotta e réteg alaptulajdonságait. Szereplői magukon hordoz­ták az adott kor konzervati­vizmusát és messianizmusát, a korábbi értékek felvonulá­sából következő kiforratlan­ságot, olykor a hatalmi má­mort. Szóhasználatuk, Ígérvé­nyeik önmaguk és az adott kor elegyéből állt össze, amely lehetővé tette a látens érdekek elkendőzését, bol- hányi gondok elefántosítását. Mindezen képességek színvonalas gyakorlói ko­moly anyagi-vagyoni bizton­ságot építhettek ki. „Századunkban már a modem köz- igazgatás kialaku­lását és működését tapasztalhattuk meg, elsősorban a városokban. (A fal­vak e tekintetben is jobban őrizték ha­gyományaikat.)" Következtetés: A pártpoli­tika, a pártpolitizálás szakma. Szakszerű műkö­dése esetén is felháborodhat a tapasztalatai láttán az egy­szerű halandó. Ezek csök­kentése a mechanizmus meg­ismerése és gyakoroltatása éppen ezért valóságos felké­szülést igényel. Dr. Horváth István „A XVIII-XIX. században az északi-déli irányultság mellé oda rendelődött a nyu­gati-keleti kapcsolatok kiépülése, amelyben a Vác-Pest-Bécs - a porosz vá­rosok egyrészt, másrészt a Losonc-Lem- berg-Széntpétervár-Nyizsnij Novgorod vonulat határozottan kitapintható volt a nógrádi gazdaság életben." „A XX. századi nagy történelmi traumák - a háborúk, a forra­dalmak, a békediktá­tumok és az ebből következő gazdasági súlyvesztés - meg­akadályozták a ter­mészetes folyamatok továbbélését." „Következtetés: szükség van agresszív tőke jelenlétére, amely új lendületbe hozza a meglévő helyzeti energiákat. A tudatos területfejlesztésnek gerjesz­teni és szabályozni is kell a tőkemoz­gását. A tőke szívóhatása érvényesült a múlt század fordulóján is." „A múlt század fordulójára a megyebeli városok arculatának fejlődési milyen­sége körvonalazódott. A történelmi ta­pasztalataikra építettek elsősorban, és ennek értelmében a kulturális tradíció nyomatékosan hatott. A századfordu­lón Salgótarján és Balassagyarmat bírt jelentős vonzáskörzettel." IS. „Az arculat révén a továbblépésre al­kalmas tulajdonsá­gok is hangsúlyo­zódtak: a kereske­delemben, a kultú­rában, az egészség­ügyben elért ered­mények képezik az értékeket."

Next

/
Oldalképek
Tartalom