Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-02 / 51. szám
2. oldal Falujárás 1998. március 2., hétfő Homokterenyén járt lapunk stábja - Sokszemközt örömökről, problémákról, igényekről „Akkor jó az újság, ha nem kukoricázik!” Lapunk falujáró körútja Homokterenyére vezetett a múlt hét péntekén. Talán kevesen tudják, hogy a településről a legrégebbi adatok 1296-ra nyúlnak vissza és a tizenötödik században Heves vármegyéhez tartozott. 1418-ban az egész helység Homokterennei Jakab fia János révén kapott adományt, ettől kezdve a község neve Homokterenne. Jó néhány évszázaddal később 1984. január elsejével Ho- mokterenye, Nádújfalu és Mátranovák Mátraterenye néven egyesült, ezzel önálló tanácsot és közigazgatási területet hozva létre. Időközben a nagyközségből kivált Mátranovák. Homokterenyei látogatásunkat a település polgármesterénél kezdtük, de szinte mindenhová eljutottunk: beszélgettünk a Fess Ruhagyár jánosaknai üzemében a vezetővel és a dolgozókkal, voltunk a Mátra-Juta Kft.-nél, jártunk az általános iskolában, az óvodában, meglátogattuk az egyházközség vezetőjét, de nem maradtak ki a helyi sportélet vezetői sem a beszélgetőpartnerek soraiból. Szinte észrevétlenül repült az idő, máris dálután négy órát mutattak az órák. Siettünk a helybeli bisztróba, ahová egy pohár sörre, üdítőre invitáltuk előfizetőinket, s azokat, akik még nem tették le voksukat a Nógrád Megyei Hírlap mellett: kíváncsiak voltunk véleményükre, vajon mivel is lehetne még érdekesebbé, még színvonalasabbá tenni az újságot.- Mint minden településen, nálunk is vannak kiemelésre méltó dolgok, de akadnak negatív előjelű jelenségek is - mondta Szabó Nándor polgár- mester.- Legnagyobb eredményként mindenképpen azt könyvelhetjük el, hogy év végére sikerült kiépíteni a vezetékes gázt. A lakosság több mint ötven százaléka kérte a gázbekötést. Vannak persze, akik anyagi okok miatt később kapcsolódnak majd be. A gázberuházás megvalósításánál igen nagy segítség volt, hogy a múlt év vége felé a Mól Rt. megvette a társult önkormányzatoktól a rendszert: így minden település mentesült a felvett hitel és annak kamatai megfizetése alól. Az viszont már „üröm az örömben”, hogy az út helyreállítása eddig elmaradt. A polgármester elmondta, hogy tavaly a képviselő-testületnek sikerült új munkahelyeket létesíteni: a Salgótarján és Vidéke Vízmű Kft. helyi telephelye tizennnyolc főnek, a jelenleg próbaüzem alatt álló pékség és cukrászati üzem ugyancsak tizennyolc embernek, a diszkontáruház egy tucat kereskedőnek, a gázszolgáltatást ellátó Z.A.B. Rt. mátrate- renyei kirendeltsége további tizenöt munkavállalónak biztosít kenyeret.- Rendkívül sokat jelentett ez a településnek, hiszen harminc százalék körül mozog a munkanélküliségi ráta: csaknem százötven fő részére fizet jövedelempótló támogatást az önkormányzat, ebben az évben legalább negyvenöt közmunkás foglalkoztatását tervezik.- Érdekes helyzet alakult ki a Kossuth út alsó végén gondolkodott el a polgármester.- Több mint harminc éve jogos igény egy buszmegálló építése. Az engedélyezési tervek el is készültek, de itt megakadtunk: a két buszmegálló kivitelezési költsége 6 millió(!) forint. Bonyolítja a helyzetet, hogy ez az út a közúti igazgatóság kezelése alatt áll, aztán, ugye, ott vannak a különböző távközlési érdekeltségek, közművek. Sajnos, ez a terv csak pályázatok útján és fokozatos pénzgyűjtögetéssel valósulhat meg. A Fess Ruhagyár jánosaknai üzemét mindenki jól ismeri a környéken: fő profiljuk a finom női konfekció, de finom anyagú férfiingeket is gyártanak.- Minél fejlettebb egy társadalom, annál nehezebb kézi munkaerőt találni - summázta Angyal Béla vezérigazgató.- Ennek a női személyzetnek igényesnek is kell lenni: míg korábban tömegáru gyártása folyt, ma a 10-1000 darabos szériák a jellemzőek. Amint azt a vezérigazgató elmondta, további változás az is, hogy ma már nem csak a fizikai bérmunkát veszik igénybe a megrendelők, hanem a szellemi munkát is. Ennek egyenes következménye, hogy kifejlődik az a gárda, amellyel útjára indítható saját termék is: ennek azonban Magyarországon még nem igazán van kultúrája.- Divatot nem lehet automatákon csinálni - fejezte be gondolatait Angyal Béla-, mert akkor egyenruha lesz belőle. A gyár területén saját „kantin” várja a dolgozókat, amely inkább egy jól felszerelt vegyesboltra hasonlít. A gyáregység vezetése teljes mértékben partner, amiben csak tud, segít: nekik köszönhető például, hogy hetente kétszer friss húsáru is érkezik a gyári kantinba, s nincs gond arra, vajon lesz-e még kenyér az üzletben.-Annak idején a szalagon kezdtem - idézi fel a kezdetet Jakus Istvánné Giziké, aki ma már technikusként dolgozik.- Aztán elvégeztem az iskolát, húsz éve idestova, hogy minden nap itt kezdődik számomra. A fizetés persze lehetne több, havonta a nettó 28 ezer forint „megállít”. De hát éz már nem újdonság: a könnyűiparban mindenhol ilyen kevés a bér. Most még bérfejlesztés előtt vagyunk, remélem, hogy azután több kerül a borítékba. Bárnai Ervinné csak az elmúlt év decemberétől dolgozik a présgépen. Mint mondja, a munka nem nehéz, inkább figyelmet igényel. A norma teljesíthető, de meg kell dolgozni érte. Mátramindszentről ingázik naponta. - Két középiskolás lány mellett nem engedhetem meg magamnak, hogy otthon üljek - válaszolta kérdéseinkre, de keze egy pillanatra sem állt meg. A Mátra-Juta Kft.-nél Bátori Ferenc ügyvezető igazgató kalauzolt bennünket. Tájékoztatójából kiderült, termékeik 60-70 százalékát polietilén, 30-40 százalékát polipropilénből készült csomagolóanyagok teszik ki. A foglalkoztatott létszám változó, 35-45 állandó dolgozó mellett a megrendelések függvényében alkalmi munkásokat is alkalmaznak. Nem tudni pontosan, hogy hány üzleti partnerrel állnak kapcsolatban, hiszen nem csak nagy volumenben gondolkoznak, hanem kis szériában is vállalják a gyártást.- Huszonkét évet húztam le a bányánál - mondja Berze Henrik. - Itt 1990 óta dolgozom, afféle mindenesként. 120 forintos órabért kapok: nem sok, de 45 éves fejjel már nem ugrálhat az ember. Elváltam, két lányom után fizetem a gyerektartást, úgyhogy a levonások után 11 ezer forint marad. Nem tudom, mi lenne velem a szüleim nélkül. Próbálkoztam én a szakmámban elhelyezkedni -épületburkoló, és fúró szakmunkás lennék -, csak hát öreg vagyok már. Esetleg ha beszélnék valamilyen nyelvet, talán nagyobb esélyem lenne. Az általános iskolában Czene Istvánné igazgató foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat:- Az önkormányzat legnagyobb intézménye az általános művelődési központ, amelyhez két művelődési ház, a községi könyvtár, a sportcsarnok és az iskola tartozik. 175-180 gyerek jár az iskolába, eléggé heterogén az összetétel. Takarékos gazdálkodás mellett sok minBerze Gábor egyházközségi vezető FOTÓ: gyurián TIBOR dent megvalósítottunk, országos versenyre is eljutottak diákjaink. Vannak állandó szakköreink, tavaly Serfőző Péter tanár úrnak köszönhetően fellendült a sportélet is: a kosárlabda- csapat mellett most már három focicsapatunk is van. A képviselő-testület éjyen a napokban fogadta el az AMK pedagógiai és művelődési programját, melyet országos szakértő és a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet is véleményezett: az értékelés szerint a megfogalmazott célok reálisak, teljesíthetők, konkrétak. Megvalósításuk esetén az iskola tanulói is jó esélyekkel indulhatnak a nyolcadik osztály elvégzése után a középiskolában. Berze Gábor, az egyházközség vezetője sikerként értékelte, hogy 1996-ban befejezhették a templom felújítását. Következő céljuk az volt, hogy a parókia épületét is méltóképpen helyre állítsák, de ez már nem mutatkozott könnyű feladatnak:- 1992 óra „harcban” állunk a műemlékvédelemmel - panaszolta. -Kikértük statikus véleményét, aki azt mondta, hogy többe kerülne felújítani, mintha újat építenénk. A műemlékvédelem viszont nem hagyja lebontani, szerintük helyre kellene állítani. Pedig még azt is vállaltuk, hogy hasonló stílusban építenénk újat, mint amilyen ez volt. A váci püspökséggel jó a kapcsolatunk, a templom renoválásához is kaptunk 1 millió forintot, megpróbáljuk a segítségüket kérni ebben az ügyben is. A parókia épülete valóban lehangoló látványt nyújt, szerencsére az óvodánál mást tapasztaltunk: bár az idén ünnepli 50. születésnapját, külsőleg- belsőleg egyaránt idilli helyszín annak a 46 kisgyereknek, akik az Őzike és a Méhecske csoportban éppen uzsonnájukat fogyasztották. Bakos Eszter képesítés nélküli óvónőtől megtudtuk, mennyi mindennel foglalkozhatnak itt napközben a gyerekek: a szűkös költségvetést pályázatokkal próbálják kiegészíteni, most éppen a salgótarjáni Gagarin uszodába hordják a gyerekeket pályázati pénzből: úszni tanulhatnak.- Dalma lányom imád óvodába járni - mondta Pintér Ta- másné. - Az óvónők minden lehetőséget kihasználnak, amit csak lehet: minden hónapban színházba is viszik a gyerekeket. S az apróságok nekünk is készségesen tartottak bemutatót: teli torokból fújták, hogy „csárdást jár a habverő, bokázik a lábtörlő.” A sport némely településen „mostohagyermek”, itt azonban ez is másképpen van: Tóth Lajos szakosztályvezető és Kovács Tibor ügyvezető szerint a tárgyi feltételek adottak. A futballcsapat minden játékosa helyi lakos, az átlagéletkor 23 év. Lassan egy hónapja elkezdődött az alapozás, már a negyedik edzőmeccset is maguk mögött tudhatják. Az idénynyitón a nagy ellenlábassal, Bámával kerülnek szembe. Az önkormányzaton kívül legnagyobb támogatójuk a Frigofruct-Mátra Kft., a Silem Kft., és a Szálkái Bt. Nekik köszönhető, hogy Homokterenyén él a foci.- Az első hazai meccs április 5-én lesz — mondja Tóth Lajos. - Ekkor szeretnénk felavatni az elektronikus eredményjelző táblát. Ahhoz, hogy ez meglett, sokat köszönhetünk mindazoknak, akik társadalmi munkában jöttek segíteni, közülük is kiemelném Nádasdi Zoltánt, Tóth Ferencet és Ku- borczik Gézát. A bisztróban az első ember, akivel találkozunk, lapunk homokterenyei terjesztője, Csikós Ferencné Piroska. Az elsők között volt, akik vállalták: kora reggel eljuttatják az olvasókhoz a Nógrád Megyei Hírlapot.- Szeretik a lapot az emberek - mondja Piroska. - Bár sokszor felvetik, hogy vajon miért nem kapnak valamilyen kedvezményt azok, akik több évtizede hűségesen előfizetik? Szerencsére az én területemen nem csökkent az előfizetők száma, sőt inkább emelkedés mutatkozik. Egy-két koránkelővel megtárgyaljuk a dolgokat. így vetették fel például azt is az asszonyok, hogy miért nem közölnek több ételreceptet? A férfiak nagyon szeretik a sportot, de sokan több rejtvényt igényelnének. Az olvasók szerint sokat javult az újság színvonala, de még mindig lehetne rajta javítani: például szeretnének több folytatásos regényt. Gecse Istvánné szerint lehetne terjedelmesebb is a lap. Hiányolta a több gyászjelentést, felvetette az ingyenes jogsegélyszolgálat szükségességét is.- Szeretem az újságot - mondta Berze Gábor kőműves. - Csak azt nem értem, hogy a keresztrejtvényeken mostanában miért csak egy valaki nyerhet? Gecse Lajos szerint egyoldalú a vállatok bemutatása: ha megkérdeznék az újságírók a munkásokat is, sokszor bizony más kép alakulna ki az olvasókban. Véleménye szerint egy lapnak nem kell feltétlenül politikailag függetlennek lennie, azt kell ostoroznia, aki éppen hatalmon van. - Akkor jó az újság, ha nem kukoricázik - nyilvánította ki határozottan. Csikós Ferencné terjesztőnk- Szerintem a településen több mint 30 százalékos a munkanélküliség - szögezte le Berze Lajos. - Sok keserűség halmozódott fel az emberekben: vannak olyan családok, ahol az egy főre jutó jövedelem négyezer forint, ugyanakkor vannak olyanok, akik milliókat keresnek. Mert mi az a kis munkanélküli-pénz? Azonnal elfogy az üzletben. Akkor lesz megoldás, ha még több munkahelyet tudunk teremteni. Berze István a nyugdíjasok gondját tolmácsolta: a régi készülékkel rendelkezők nem tudják fogni a TV2 és a Petőfi rádió műsorát, amelyen többnyire az időseknek szóló műsorokat sugározzák. A nyugdíjból nem telik új készülékekre, parabola- antennákra.-Úgy látom, mindenki elégedetlen - summázta Gecse József, aki 85 évével a fórum korelnöke is lehetett. - Amikor én kezdtem, akkor 13 forint volt a téeszben egy munkaegység és senki nem mondta, hogy kevés. Most 15-20 ezer forintot kapnak és nem dolgoznak. Hogyan akarnak megélni?-Tudják, mit hiányolok én a Hírlapban? - kérdezte Csikós Kálmán, szemében huncut szikrákkal.- Azt, hogy nincsen benne társkereső rovat! Nyolcvanöt éves vagyok, de azért nem mondtam még le a világi örömökről. Hegedűs Erzsébet Csikós Nikoletta, Tóbiás Viktor, Bátor Katalin és Berze Máté az iskolai könyvtárban A parókia teljesen tönkrement épületével valamit kellene kezdeni. Évek óta folyik a „harc” a műemlékvédelemmel Az óvodások készséggel szerepeltek a vendégeknek is
