Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-07-08 / 32. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. FEBRUÁR 7 - 8. Színházi estéh Történelmi példabeszéd(ek) j%/ Mindketten nagy ) emberek, kiemel­kedő személyiségek voltak a maguk ide­jében és módján: gróf Teleki László az 1848-as forradalmi kormány párizsi nagykövete volt s diplomáciai kapcsolatait a szabadságharc leverése után is a függetlenség ügye javára igyekezett kamatoztatni, míg Illyés Gyula a huszadik szá­zadi magyar irodalom - fő­ként költészet - jeles képvise­lőjeként vonult be nemzeti kultúránk történetébe. Kettejük „találkozása” nyo­mán született „A különc” című dráma, amelyben Illyés a tizen­kilencedik századi - Nógrád megyei, jelesül sziráki kapcsola­tokkal is rendelkező- politikus sorsának végső alakulását, tra­gédiába torkolló próbálkozásait örökítette meg. Azt az időszakot, amikor Te­leki - az osztrák-olasz-francia háborűhoz fűzött reményei meghiúsulása után - álnéven Drezdába utazott, ahol a szász rendőrség kiszolgáltatta Ausztri­ának. Nyolc hónapi fogság után Ferenc József császárhoz vitték, aki a szavát vette, hogy tartóz­kodik a politikától. Amikor azonban az 1861-ben összehí­vott országgyűlés felső táblájára - mint főrend - meghívót ka­pott, feloldottnak érezte magát ígérete alól, s mint országgyűlési követ az alsó táblán jelent meg és a Határozati Párt vezetője lett. Idegeit azonban fokozatosan felőrölték a meghurcoltatások, a kiábrándulások, s különösen az, hogy többen - így Kossuth Lajos is - árulónak tartották. Ezért az 1861. május 8-i, döntő szava­zás előtt főbe lőtte magát. Illyés az egész életút szem­pontjából izgalmas két évet igyekezett értelmezni -feltárva Teleki cselekedeteinek társa­dalmi és emberi hátterét, mo­tivációit-, de a színpadi mi­liőben ez az elemzés lassú menetűnek, hosszadal­masnak, fá­rasztónak hat. Túl sok a poli­tikai töltetű al­legorikus pár­beszéd, kevés a történés a drámában. (Sőt a felvo­nások közti képek szük­ségszerű szü­netei még to­vább lassítják a cselek­ményt.) Az inkább olvasnivaló gondolatokat a korábban mindig sodró erejű, míves előadásokat produkáló budapesti Evangé­lium Színház sem tudta igazán élettel megtölteni. Udvaros Béla rendező ideális Telekit talált ugyan Bitskey Tibor személyé­ben, aki azonban - legalábbis a salgótarjáni előadáson - nem volt igazán formában. Szép or­gánuma ezúttal is jól érvénye­sült, teljesítményét azonban erősen lerontották a tőle szokat­lanul gyakori tévedések. A da­rabban a másik hangsúlyos sze­replő Orczy Istvánná, aki Tele­kit barátnőként óvja, vigyázza - természetesen csak addig, amíg tőle telik - minden külső hatástól. Antal Anetta hiteles, mind a bujkáló szerető, mind pedig az anyáskodó nő alakjá­ban. A többi szereplőnek (Vay Adám, özv. Batthyány Lajosné, Tisza Kálmán stb. megszemé- lyesítőjeként) igazán nincs mint megmutatnia színészi tudásá­ból, fel kell mondaniuk a „lec­két”. A díszlet- és jelmezter­vező Huros Anna Mária szín­padképei és kosztümjei jellem­zik a korszakot és - némi vál­toztatással - a színhelyeket is, amelyekben a darab játszódik. Az Evangélium Színház eme produkciója azonban mit sem változtat azon a képen, amely a salgótarjáni nézőkben is joggal alakult ki a tisztességes szán­dékú, igényes munkát végző társulatról.- csongrády ­Teleki László és kedvese, Orczyné azaz Bits­key Tibor és Antal Anetta fotó: p. Tóth László Filmjegyzet: A gyűjtő Egy titokzatos „műpártoló” Először volt A bárányok hallgatnak, aztán követke­zett a Hetedik, most pedig megérkezett A gyűjtő is! A ’90-es években nem szaba­dulhatunk a pszichopata bűnözőktől: a középszerű­ség unalmából kiemelkedve ugyanis két-három éven­ként készül egy-egy izgal­mas, lebilincselő thriller. A sors - azaz a hollywoodi sikergyártók akarata - éppen úgy hozta, hogy az említettek közül kettőben is szerepeljen az egyik legjobb, színes bőrű amerikai színész: Morgan Freeman. A Hetedikben Brad Pitt hidegvérű mentoraként ért el óriási sikert és a magát Casanovaként emlegető őrült ellen sem egyedül veszi fel a küzdelmet. Freeman oldalán azonban most nem egy kőkemény zsaru, hanem egy fiatal or­vosnő, az első igazi főszere­pét alakító Ashley Judd lép a tettek mezejére. Alex Cross (Freeman) le­gendás hírű törvényszéki pszichológus. Munkáját meg­szállottként végzi és szinte minden egyes bűnöző lelkivi­lágába belelát. Számára nem jelent nagy problémát egyet­len ügy megoldása sem, hi­szen kívülállóként rendkívüli hidegvérrel nyomoz a bűnö­zők után. Egyszer azonban ő is érin­tetté válik: egy békés kisvá­rosban nyomtalanul eltűnik az unokahúga. Cross azonnal a helyszínre siet és ott megle­petten tapasztalja, nem egye­düli esettel van dolga. Egy bi­zonyos Casanova nevezetű il­lető ugyanis már ez idáig is hét lányt rabolt el, hogy egy­fajta gyűjtőként őrizgesse őket. A titokzatos férfi azon­ban nem csupán flúgos „mű­vészetpártoló”: mivel nemso­kára előkerül az egyik lány holtteste, Cross kénytelen dupla sebességre kapcsolni. És ekkor váratlanul segítséget kap: a legújabb, kilencedik áldozatnak, Kate McTiernan- nek (Ashley Judd) ugyanis si­kerül megszöknie a Casanova fogságából. . . Az izgalmas filmet a na­pokban a balassagyarmati Madách Filmszínházban vetí­tették. Szilágyi Gábor Eredményes évet zárt az ötesztendős Mikszáth Kálmán Társaság Jelenlét a szellemi közéletben Öt évvel ezelőtt negyven taggal alakult meg a salgótarjáni székhelyű Mikszáth Kálmán Társaság, mostanra ez a szám már elérte a 240 főt. Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeum dísztermében tartották január 29-én szokásos éves közgyűlésüket, amelyen beszámoló hangzott el az elmúlt évi tevékenységről és elfogadták az idei év munkatervét is. Mint dr. Praznovszky Mihály, a társaság elnöke beszámoló­jában elmondta, tevékenysé­gükben meghatározó szerepet játszott az elmúlt év: a névadó Mikszáth születésének 150. évfordulója. Az ünnepségek szervezésében oroszlánrészt vállaltak. A január 16-i dísz- közgyűlésen Juhász Ferenc olvasta fel az erre az alka­lomra írt prózai versét, s köz­reműködött Sinkovits Imre is. Fáklyás felvonulással mentek koszorúzni a Mikszáth-szo- borhoz. Május 28-án Budapes­ten, a Kerepesi úti temetőben Erdödy Gábor emlékbeszéde után koszorúztak. Júniusban kétnapos irodalmi úton jártak az ausztriai Gleichenbergben, ahol a társaság emléktáblát ál­lított Mikszáthnak, majd a he­lyi polgárokkal együtt igazi monarchiabéli emlékünnepet tartottak.- Október 17-én Horpácson végre megnyílt a felújított Mikszáth-emlékmúzeum, amelyért annyit harcolt társa­ságunk az elmúlt években- mondta Praznovszky Mihály. Ekkor adták át a társaság díját Fábri Anna irodalomtörté­nésznek a Mikszáth életmű tudományos bemutatásában végzett szakmai munkájáért. Ugyanitt adták át a társaság dí­ját két pedagógusnak, amelyet az esszéíróversenyen nyújtott teljesítményükkel érdemeltek ki. Tavaly először rendezték meg a Mikszáth-parlamentet, amelyre meghívták azon tele­pülések polgármestereit, kép­viselőit, amelyhez az írót élete során valamilyen kapcsolat fűzte. Magyarországról Sze­ged, Balassagyarmat, Horpács képviselője, Szlovákiából Szklabonya polgármestere, Romániából Illyefalva és Fo- garas, Ausztriából Gleichen­berg képviselője volt jelen. Ekkor megállapodás született arról, hogy bátorítani fogják a települések ifjúságát: ismer­kedjenek egymással, történeti értékeikkel, hogy a kialakított kapcsolatok révén valóban a közös és előítélet nélküli Eu­rópa polgárai legyenek.- Különösebb tagtoborzásra az idén már nem vállalko­zunk - mondta dr. Praz­novszky Mihály. -Természe­tesen mindenkit felveszünk, aki egyetértve céljainkkal, ve­lünk közösen akar dolgozni. Május 28-án megrendezzük szokásos koszorúzási ünnep­ségünket, amelynek most a ba­lassagyarmati iskola lesz a szervezője. Október 13-án Horpácson lesz a Mikszáth- ünnepünk és újra összeül majd a Mikszáth-parlament is. A végleges program majd ké­sőbb alakul ki, de ekkor sze­retnénk átadni a Mikszáth-órát az 1997-es esztendő legjobb Mikszáth-tanulmányt írt ma­gyar tudósának. Ebben az évben is folytató­dik a Mikszáth-emléktúra: a tagság döntése alapján az idén Kolozsvárra látogatnak, ahol szeretnék megtekinteni a „Tragédia” előadását is. Az alapszabálynak megfelelően részt vesznek a magyar iroda­lom hagyományos ünnepein is: Krúdy Gyula születésének 120. évfordulóján, Petőfi szü­letésének 175-ik évében csat­lakozni szeretnének a nógrádi és országos eseményekhez, Madách hasonló évfordulója pedig egyértelműen meghatá­rozza szerepüket a nógrádi és országos programokban.- A támogatás, amelyet eb­ben az évben is kérünk, első­sorban szervezeti életünk, működésünk fedezetét jelen­tené - mondta az elnök.- A postaköltségek, a tájé­koztatók, a rendezvények nyomdaköltségét, illetve az azokon közreműködők tiszte­letdíjait. Társaságunk tiszt­ségviselői minden díjazás nél­kül végzik feladataikat. Idén leszünk ötesztendősek: nem nagy idő. de jelenlétünk a hazai irodalmi közéletben egyre ha­tározottabban mutatja az ilyen polgári közösségek létrejötté­nek fontosságát, az irodalmi hagyomány őrzésében és a kor­társ irodalmi élet szervezésé­ben játszott-játszandó fontos szerepét. Ezt akarjuk folytatni 1998-ban is. Hegedűs Irodalmi, történeti pályázatot hirdet a Jobbágy Károly Alapítvány Megjelenhetnek kiadatlan művek Demjén Rózsit is várják a Saigon szorospataki nemzetközi rocktáborába Újj a dobos, Szürke a régi Gumi, Peti, Nano, Szürke és Újj Ákos. Utóbbinak még nincs be­ceneve, mivel annyira új tag még a salgótarjáni Saigon együttes­ben, hogy erre még idő sem volt. Idei terveikről Szürke, alias Oláh Zoli számolt be a Nógrád Megyei Hírlapnak. A Jobbágy Károly Alapít­vány pályázatot hirdet szín­vonalas irodalmi (vers, próza, esszé, szociográfia) történeti és helytörténeti munkák megjelenésének támogatására. A pályázat nyertesei a támo­gatást még kiadatlan, nyomda­kész művük kiadói vagy nyom­dai költségeinek fedezetére használhatják fel. A pályaműveket három pél­dányban, két lektori vélemény­nyel és egy költségvetéssel kell benyújtani a Jobbágy Károly Alapítvány, 2660 Balassa­gyarmat, Rákóczi Fejedelem útja 50. sz. címre. A pályázatok beadási határ­ideje: 1998. április 15.- Nem szeretek köntörfalazni, régebbi dobosunkkal nem vol­tunk elégedettek - mondja a ve­terán rockzenész.-Norbi megismerkedett egy lánnyal, s emiatt elhanyagolta a próbákat. Nem akarom részle­tezni, hiszen ez már a múlté. Végül is barátsággal váltunk el. Zoli tavaly megpillantott egy plakátot, amelyen dobpárbajra invitálták a nagyérdeműt, a ma- conkai Black Bulls (Fekete Bi­kák) ivóba. Hajtotta a kíváncsi­ság, s nem is csalódott. Mint mondja, félelmetes programban volt része, s azonnal feljegyezte magának az egyik ütős nevét. Úgy hívták: Újj Ákos.- December 28-án váltot­tunk. Akkortól ő adja a Saigon­nak az alapot. Szilágyi Peti „ta­nár úr” képezte egy fél délelőtt, este már tudta a repertoár felét! Azért elárulja, hogy Újj Ákos valódi tanárember, Bá- tonyterenyén és a tarjáni zene­iskola jazz tanszakán is tanít. Miskolcról érkezett, s olyan neves bandákban zenélt, mint a Ki mit tud?-os Vörös Rébék, vagy a Bíborszél. Igazi profi zenész, noha még csak 24 éves. A csapat a hirtelen váltás kö­vetkeztében nem esett ki hóna­pokra a lendületből, sőt... — Show must go on! A mű­sornak folytatódni kell! - mondja. - A rock iránt egyre nagyobb az igény. Ezt érzékel­jük azokon a koncerteken, ame­lyeken fellépünk, szerte az or­szágban. Nagy örömömre a mai fiatalok is felfedezik a hetvenes évek nagy bandáit, s ilyen stí­lusú műsorblokkokat követel­nek tőlünk.-Büszke vagyok rá, hogy Suszter Lóritól egyedül nekünk van engedélyünk az országban a P. Mobil-nóták eljátszására. Ha minden igaz, idén ismét lesz közös koncertünk. Zoli örömmel meséli, hogy hamarosan állandó klubot hoz­nak létre, Koppándi Jánosnak, a Somoskőújfalui általános is­kola igazgatójának jóvoltából. A direktor maga is zeneszerető ember, s nem áll távol tőle a Deep Purple, a Uriah Heep, vagy a Led Zeppelin. Addig is készülnek a II. nemzetközi rocktáborra, amelynek a szo­rospataki ifjúsági tábor ad ott­hont, július 16-tól tíz napon át.- Ahogy mondani szokás, nem jöhetett volna létre a tábor, ha nincs Sulyokné Vidó Agnes, az intézmény vezetője. Tizen­egy zenekarral számoltunk, s nagy örömünkre már vagy 19 jelentkezett a felhívásunkra. Az országban ehhez hasonló nincs még egy, hacsak a tokajit ide nem sorolom - meséli Szürke. -Támogatja az elképzelésün­ket a helyi önkormányzat is. Csodás környezet, ott lehet iga­zán dolgozni! A Saigon terve az, hogy tíz napon át mindennap két együt­tes fellép a bátonyterenyei Ady Művelődési Központban is. Mindeközben több helyszínen — Balassagyarmaton, Szé- csényben, Pásztón, Hatvan­ban-, s végül a tábor szabad­téri színpadán gálaműso­rokat adnak esténként.- A táborba várjuk Alapi Pis­tit, az Edda szólógitárosát, akivel „százéves” barátság köt össze. Reméljük, hogy el­jön Demjén Ferenc, Som La­jos, Cserháti Zsuzsa, s még néhány nagy név. Terveink szerint az M-SAT is készít felvételeket Hajnal Gábor ze­nei főszerkesztő jóvoltából. Ismét a losonci Power Sound Stúdió rögzíti digitálisan a zenéket, amelyeket két CD-n ki is adunk. Kalmár Péter, a stúdió vezetője régi „harcostár­sunk”. A tábor azonban attól lesz igazán nemzetközi, hogy kül­földi zenekarok is jelezték jöve­telüket. így Milánóból, Csík­szeredáról, Sopotból, Rozsnyó­ról, Dunaszerdahelyről. A hazai titánok sem hiányoznak majd, mint a miskolci Katéter (egy­kori Atomic), vagy Páhiról a Totálkár, s még sorolhatnánk.- A tábor után együttesünk stúdióba vonul, s feljátszunk tíz vadonatúj szerzeményt ­mondja végül Oláh Zoli. - Né­hány koncertet már szervez „hatodik” tagunk, az együttes menedzsere, Kóródi Gábor. Mostanában azonban azért iz­gulunk, hogy billentyűsünk. Szilágyi tanár úr felesége egészséges fiúgyermeknek ad­jon életet. Ő lesz a család har­madik jövevénye, s két nővére már van. (németh) A megújult felállású együttes szép terveket sző

Next

/
Oldalképek
Tartalom