Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-05 / 30. szám
8. oldal SporTTüköR 1998. február 5., csütörtök A sakk néhai tanítómesterének, Gordos Rezsőnek szándékoznak emléket állítani Sakkverseny Karancslapujtőn Egy évvel ezelőtt, 57 éves korában hunyt el Gordos Rezső, a Karancslapujtői Általános Iskola néhai igazgatója, a község alpolgármestere, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy napjainkban a település a sakk egyik nógrádi fellegvára. Kitartóan, nagy szeretettel oktatta a gyerekeket az elmét csiszoló szép sportágra, s nemcsak a különböző szintű versenyeken való sikeres szereplés érdekében, hanem azért is, hogy logikusan gondolkodjanak, kellő átlátóképességgel rendelkezzenek. Március 7-én 9 órától, a hajdani tsz-központban nagyszabású sakkversenyt rendez a Karancslapujtői Általános Iskola és Karancsla- pujtő SK sakkszakosztálya, melyen a megye valamennyi általános iskolás korú diákja részt vehet. Az erőpróba egyfelől jó alkalmat kínál a gyerekeitek sakktudományuk megmérettetésére, másfelől emléket kíván állítani Gordos Rezsőnek, a nagy sakkbarátnak, a sportág hímeves tanítómesterének. Az indulók számától függően svájci, vagy körmérkőzéses formában bonyolítják le a versenyt. Nevezni február 28- ig lehet az oktatási intézményben. Az utazási költségeket a résztvevők, a rendezési kiadásokat a szervezők állják. Az első három helyezett alsó és felső tagozatos lányok és fiúk oklevelet kapnak. (K. L.) Szombaton folytatódik a Góliát McDonald's FC idei téli teremtornája Gyermek-labdarúgótorna Salgótarjánban Már nem Paks a világ közepe... Beszélgetés Gulyás Róberttel, az Atomerőmű SE centerével A közelmúltban a Salgótarjáni Fekete Sasok KK-val játszott Magyar Kupa nyolcaddöntő mérkőzést az „A”-csoport élmezőnyébe tartozó Atomerőmű SE, s magabiztosan győzött. A találkozó után beszélgettem Gulyás Róberttel, a vendégek sokszoros válogatott centerével. Február 7-én, szombaton a salgótarjáni Arany János Általános Iskola tornatermében folytatódik a Góliát McDonald's FC 1998. évi téli teremtornája. Rendezői: a Góliát McDonald's FC, a Nógrád Megyei Diáksporttanács, a Nógrád Megyei Labdarúgó. Szövetség, az Adidas és a Milky Way. A tornán az általános iskolák 1985. május 31. és 1987. május 30. között született 5-6. osztályos tanulói vehetnek részt, akik tagjai a Góliát McDonald's FC-nek, vagy a rendezőktől meghívást kaptak. A mérkőzések a kispályás labdarúgás szabályai szerint zajlanak, a játékidő kétszer tíz perc. Az együttesek hattagúak, kapusból és öt mezőnyjátékosból állnak, a csapatlétszám tizenöt fő. A mérkőzéseken kizárólag tornacipő viselhető. A találkozókat több csoportban, körmérkőzéses alapon rendezik, majd a helyosztókat bonyolítják le. A rendezés költségeit a szervezők, az utazás kiadásait a résztvevők viselik. Az első három helyezett csapat tárgyjutalomban részesül. A gólkirály, a legjobb kapus és legjobb mezőnyjátékos külön- díjban részesülnek. — Robi, gratulálok a továbbjutáshoz! Hogyan láttad belülről az eseményeket?- Köszönöm szépen. Nagyon fiatal és szimpatikus csapatot ismertem meg Salgótarjánban. Jól és eredményesen is kosárlabdáznak, de az erősebb csapatok legyőzéséhez még nem elég tapasztaltak. Szerintem az döntött a javunkra, hogy magasabbak és fizikailag erősebbek vagyunk a tarjániaknál. Úgy gondolom, védekezésünk elég fe-' gyelmezett volt, a Salgótarjánnak - különösen a második félidőben - minden kosárért meg kellett szenvednie.- Sokáig úgy volt, hogy nem is játszhatsz a mai meccsen...-Igen, még a Körmend elleni bajnoki találkozó előtti edzésen történt egy kisebb baleset: kifordult a bokám. Szerencsére a baj komolyabbnak tűnt, mint volt valójában. A mai találkozón már tudtam játszani, bár minden lépésnél érzem még a sérülés nyomait. -Mit vársz a paksi csapattól a bajnokságban? Megszerezhetitek a bajnoki címet?-Nagyon korai még erről beszélni. A célkitűzésünk az első négy hely valamelyikének megszerzése, úgy néz ki, ez sikerülni fog. Ha pedig már ott vagyunk az élbolyban, a rájátszásban minden megtörténhet.- Robi, tagja vagy a magyar válogatottnak is. Annak a magyar válogatottnak, amely nagyon jól kezdte az Eb középdöntőit. Szerinted ott lehetünk az Eb-döntőben?- Tény és való, hogy meglepetést okoztunk azzal, hogy a lengyeleket - akik az elmúlt Európa-bajnokságon hetedikek voltak - saját otthonukban is le tudtuk győzni. A románokat magabiztosan vertük meg Székesfehérváron és az oroszok ellen is helytálltunk Moszkvában. Az a véleményem, hogy ha a macedónokat és a portugálokat itthon legyőzzük, akkor már lehet álmodozni.-Az Atomerőmű csapatával már háromszor túráztál az Egyesült Államokban, mindannyiszor marasztaltak is, de te Paksot választottad. Nem gondoltál arra, hogy erősebb bajnokságban is kipróbáld magad?- Akkoriban úgy éreztem, hogy Paks minden szempontból megfelel az elképzeléseimnek. Ez azóta megváltozott. Az idei szezonom lesz az utolsó a magyar bajnokságban, jövőre mindenféleképpen külföldre szerződöm. Ázt még nem tudom, hogy hová, lehet hogy Amerikába, lehet, hogy Nyu- gat-Európába. Annyi bizonyos, hogy a magyartól erősebb bajnokságban szeretnék játszani.-Köszönöm a beszélgetést. Eredményes szereplést kívánok a bajnokságban és a Magyar Kupában is!- Köszönöm szépen. Kelemen Gábor Téli olimpiák - 15. Calgary: 1988. február 13-28. - 16. Albertville: 1992. február 8-23. - Hatvannégy ország 2200 sportolója Savoyban Witt bajnokként meghalt, majd feltámadt a jégrevűben Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tanszékvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olimpiák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz időszerűséget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne csodálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöljük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a római szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... Calgaryban a televízió 328 millió dollárt fizetett a közvetítési jogért! A félmillió lakosú kanadai városnak tehát nem voltak anyagi gondjai. Igaz, hava sem. De ezt már megszokhattuk: ahol olimpiát rendeznek, onnan eltűnik a hó. A technika viszont mindent legyőz: az alpesi versenyek színhelyére, a Nakiska hegyre ágyúval lőtték fel a havat, illetve jórészt műhavon siklottak a versenyzők. A „Nakiska” kri indiánul annyit jelent, hogy találkozóhely Itt találkoztak az olimpikonok és a nézők, de ha a Hawaii és Alaszka irányából végigsöprő szél, a „chinook” megérkezett, akkor mehettek haza, mert a futamokat el kellett halasztani. Tómba, a „bomba” A svájci Zurbriggenről mondták, hogy akkor is lesiklik épségben, ha fákat döntögetnek a pályára. A másik „bomba” az olasz Tómba. A száz induló közül biztosan száguldott végig á negyven kapuval megtűzdelt óriás-műlesikló pályán, de a műlesiklásban is övé lett az aranyérem. A győzelmi „receptet” megadta: „Azt várták tőlem, hogy győzzek. Hát győztem” . Az új olimpiai számot, a szuper óriás-műlesiklást a francia Franc Piccard nyerte, az alpesi összetettben pedig az osztrák Hubert Stolz állhatott fel a bajnoki dobogó tetejére. Az északi összetettben bekövetkezett az „északi síistenek” alkonya: az első helyen egy svájci, Hippolyt Kempf végzett, második az osztrák Klaus Sulzemba- cher. A sífutást a Calgarytól kilencven kilométerre fekvő, isten háta mögötti Canmore településen rendezték, amely hasonlított a vadnyugati filmek kulisszavárosaira. A 4x10 kilométeres sífutóváltóban drámai küzdelmet vívott egymással a svéd és a szovjet csapat. Az utóbbi utolsó embere, amikor éppen utolérte a svéd Mogrent, elbukott. A második svéd, az előző olimpia „síkirálya”, Gunde Svan egy éven át nem hallatott magáról, de a nagyokra jellemző küzdőképességgel ismét megnyerte az ötven kilométeres távot. A legeredményesebb versenyző azonban a finnek 25 éves síugrója, Matti Nykdnen. Egy évvel korábban inkább magánéleti botrányaival hívta fel magára a figyelmet. Edzője és rajongói azt remélték, hogy fotómodell felesége mellett végre megnyugszik, de ekkor meg otthagyott csapot-papot és váratlanul elutazott Sri Lankára. A szövetségi kapitány ennek ellenére benevezte az olimpiára. Csak ő tudta akkor, hogy miért. Később az egész világ megtudta: a botrányhős „playboy”-ból szupersztár lett, miután három aranyérmet nyert! Yvonne három aranya Az Olympic Oval kissé levegőtlen csarnokában a nézők Yvonne van Gennipnek, a hollandok gyorskorcsolyázónőjének szurkoltak, és a végén a következő transzparenssel ünnepelték: „Yvonne-NDK 3:0”. A keletnémetek ugyanis négy rakétagyorsaságú világbajnoknővel érkeztek, és nem titkolták, hogy mind az öt aranyérmet szeretnék megszerezni. De ebből csupán egy lett: ezer méteren Christa Rothenburger győzött. Sprintben, ötszáz méteren az amerikai Bonnie Blair volt gyorsabb náluk, a többi hármat pedig a tulipánok országából érkezett Yvonne „harácsolta” össze. Pedig a németek mindent elkövettek, hogy megállítsák a holland lányt: Andrea Schöne- Ehring még új világcsúcsot is futott ötezer méteren, (7:17.12 perc), de ez kevésnek bizonyult. Yvonne „Meisje” van Gennip úgy vágott neki a távnak, mintha a hazai csatornák jegén futna, és háromezernél már jobb volt az ideje, a végén pedig - biztos, ami biztos - beleerősített, és fantasztikus rekordot produkált. A szánkóversenyek egyértelmű urai az NDK-sok, akik állítólag az oberhofi és az alten- bergi, műjéggel készített szánkópályán nyolc hónapon át napi kétszer edzettek. Az eredmény: a kilenc éremből három aranyat, két ezüstöt és egy bronzot gyűjtöttek be. Az egyes női olimpiai bajnok Steffi Martin újból győzött, ami eddig senkinek sem sikerült. A kettes bob bajnokai a szovjetek, míg a négyest most a svájciak nyerték. NAGANO 19 9 8 Calgaryban állandóan enyhe istállószag terjengett, legalábbis a helyszínen járt „orrtanúk” szerint. Ennek oka, hogy itt a legnépszerűbb sport a rodeó. De második helyen azért a jéghoki áll. Nem csoda, hogy az egész téli olimpiából a helybelieket a jégkorongtoma érdekelte a leginkább. Egész Kanada győzelmet várt a „fiúktól”, nem sajnálták tőlük a pénzt sem: hárommillió dollárt áldoztak a felkészülésükre. Sőt, hogy az „idegen játékmódokat” is megismerjék, egy álló évig turnéztak külföldön. A kirándulás vége ért, a pénz elfogyott, a csapat pedig kiesett az elődöntőben. Első a Szovjetunió - hetedszer. Öröm- és bánatkönnyek A jégtánc rohamos fejlődésnek indult és egyre nagyobb súlyt kapott benne a szabadtánc. A háromszoros világ- és Európa- bajnok Natalja Besztyemjanova és Andrej Bukin kemény küzdelemben olimpiai bajnok lett. A magyar Engi Klári-Tóth Attila kettős az erős mezőnyben a hetedik helyen végzett. A férfiaknál a műkorcsolyázó-párbajt hibátlan kűrjével az amerikai Brian Boitano nyerte a kanadai Orser előtt. A nőknél pedig „könnyes” versenynek lehettünk szemtanúi a helyszínen, de még inkább a képernyők előtt. Először a kis japán lány, Ito Midori sírt örömében, mert több nehéz ugrást tudott végrehajtani, mint az érmesek összesen. Aztán bőgött, mert csak az ötödik helyre rangsorolták. Örömkönnyeket potyogtatott a hazaiak Elizabeth Manley-ja is, mert a két nagy sztár közé furakodva ezüstérmet szerzett Kanadának. Ezután jött a „vörös” és a „fekete” Carmen vetélkedése. Katarina Witt, amikor a hatásos halotti részben befejezte gyakorlatát, érezte, hogy oda az aranyérem. Debra Thomas kűr- jének nehézségi foka jóval magasabb, és ha nem ront, akkor ő a bajnok. De rögtön az első triplája fenéken ért véget. Katarina Witt, mint olimpiai bajnok Carmen meghalt, de feltámadott, mint a Holiday on Ice jég- revű első és egyetlen szocialista országból származó sztárja. Tizenhárom helyszín Amikor a NOB 1986-ban hat város közül Albertville-nek szavazta meg a téli olimpiát, még senki sem tudta, hogy valójában egy egész tartomány (Savoy) kapta meg a rendezés jogát. Végül tizenhárom helyszínen sikerült lebonyolítani a versenyeket, amelyen hatvannégy ország 2200 sportolója indult. Ez abszolút rekord. Volt úgy, hogy száz-százötven kilométert kellett utazniuk egyik helyről a másikra. Az ötkarikás program kibővült: az egyes versenyszámok közeledtek a hatvanhoz. Az olimpiai sportágak közé került a női biatlon, a rövidpályás gyorskorcsolyázás és a síakrobatika, így a kiosztható érmek száma 330 lett. A tévénézőkkel együtt közel kétmilliárd ember szurkolta végig az üvegkristályból készült érmek gazdára találását. Alberto Tómba a franciaországi olimpia előtt Magyarországon járt, a FIS kongresszusán, ahol megszerezte hazájának az 1997-es alpesisí-világbajnokság rendezési jogát. Azután jól versenyzett Val d’Isére-ben, az olimpiai pályán egy újabb arany- és egy ezüstérmet nyert, majd elszegődött filmsztárnak. A nőknél az osztrákok sokoldalú „hókirálynője”, Petra Kronberger duplázott: a műlesikláson kívül megnyerte az alpesi összetettet is. ■ j Sífutásban a vikingek unokái nyomasztó fölényben voltak. Björn Dähli és Vegaard Ulvang fejenként három-három aranyérmet szereztek Norvégiának. Ulvang egyébként sajátos „edzésmódszerrel” készült: sílécen keresztülsiklotta Grön- landot, majd Alaszkában vágott neki a hegyeknek. Nos, bevált ez az „edzés”.. . Egyébként Norvégia kitűnően szerepelt ezen az olimpián: harmadik lett a nem hivatalos pontversenyben. Ennél jobb reklámot nem is találhattak volna ki a két év múlva náluk, Lillehammerben rendezendő ötkarikás játékoknak. A franciák viszont úgy gondolták, hogy saját házi olimpiájuknak is az a legjobb hírverés, ha minél több érmet gyűjtenek össze. A most először bevezetett női biatlonban sikerült a „gall kakasoknak” (pardon: tyúkoknak) legjobban: a 3x7,5 kilométeres stafétát fölényesen nyerték az esélyes oroszok és a skandinávok előtt. Ezt a sportot ekkor Franciaországban kilen- cen(!) űzték. A síugrók körében szelet vetett és vihart aratott a V-stílus. A hagyományos párhuzamos lécvezetésű ugrások helyett most a V-alakban terpesztett technikát alkalmazzák. Toni Innauer, az osztrákok híres olimpiai bajnoka így nyilatkozott: „A klasszikus stílussal a világversenyeken esetleg be lehet még kerülni az első tízbe, de címeket szerezni csak a V-ug- rással lehet." Az új stílus és egy szupertehetség találkozása volt a tizenhat éves finn Toni Nieminen színre lépése, aki a nagysáncon aratott győzelmével minden idők legfiatalabb olimpiai bajnoka lett. Herceg bobversenyző A szánkóversenyek női számát a krónikák tanúsága szerint általában németek nyerték. Jött viszont Innsbruckból két leánytestvér, Doris és Angelika Neuer, akik hibátlanul megülték a szánkót és hazavitték az arany-, illetve az ezüstérmet, az osztrákok nagy örömére. A szánkóversenyek színhelye, a La Plagre adott otthont a bobosok- nak is, ahol szintén Ausztriának termett babér, pontosabban újabb aranyérem a négyesben. Tndult' a bobversenyeken egy herceg is, nevezetesen Albert monacói herceg, aki Albert Grimaldi néven a NOB legfiatalabb tagja. Egyszer sem bukott fel az általa kormányzott bob, nem úgy, mint a jamaicai, a mexikói és még több náció bobja. Felkészületlenül lecsúszni életveszélyes, a NOB ezért tervbe vette, hogy a szaporodó balesetek elkerülése végett szigorításokat vezet be. A „téli labdarúgásban” a helyzet változatlan: Szovjet- unió-Csehszlovákia párharc a jégmezőn, de most a szovjetek egyesített csapat néven szerepeltek. Megvédték bajnoki címüket, noha a csoportmérkőzéseken vereséget szenvedtek a csehektől. A magyar csapat huszonnégy versenyzővel vonult fel Albert- ville-be, de egyetlen pontot sem szereztünk. Bíztunk a Calgaryban hetedik helyen végzett Engi Klári-Tóth Attila jégtánckettősünk éremszerzésében, a pontozóbírók azonban várakozásunkon alul szerepeltek ... Kettősünk mindent elkövetett; új, látványosabb műsort találtak ki és kitűnően bemutatták, ez azonban kevésnek bizonyult. Érem a „monarchiának” Nyertünk azért valamit: Czakó Krisztina a maga tizenhárom évével a legfiatalabb versenyzője lett az olimpiának. Krisztina egyéves kora óta korcsolyázik, és nyert már minden korosztályban magyar bajnokságot, az olimpián pedig bekerült az első huszonnégy műkorcsolyázó közé. A legbüszkébbek egy osztrák bronzéremre voltunk. A háromezer méteres gyorskorcsolyázás harmadik helyezettjét úgy hívták: Hunyady Emese. Az MTK egykori versenyzője Szarajevóban még magyar színekben indult, azután osztrák férje „elcsábította” a szomszédba. Érme a „monarchián” belül maradt... (Folytatjuk)
