Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-04 / 29. szám

8. oldal SporTTüköR 1998. február 4., szerda Tarjáni lány Naganóban Hétfőn reggel többen is moso­lyogva figyeltek egy színes dzse- kis lányra Salgótarjánban, a Zagyvarónáról induló 1-es autó­buszon. A vissza-visszamo- solygó, vöröshajú lány hatalmas sporttáskát cipelt. Sokan a sze­mükkel már-már si­mogatták, de akadt olyan is, aki puszit adott neki, amikor lekászálódott a vá­rosközpontban. A kislány odaszólt többeknek is: „Majd írok!...” Mert utazott tovább...., messzire. A távoli Japánba. Bekecs Zsuzsi - mert róla van szó - ugyanis alig több mint 20 évesen a téli olimpián fogja képviselni Magyarországot az egyik leg­szebb és legnehezebb sportág­ban, a biatlonban. Zsuzsi innen indult, itt vannak a gyökerei Nógrádban, Salgótar­jánban. Igaz, most Budapesten főiskolás és a Vasasban sportol, de itt lakik, ide köti minden, in­nen lett először válogatott. Naganóban nem lehetnek vérmes reményei, de ő mindent megtesz a jó szereplés érdeké­ben. Tudja, hogy szorítanak neki - talán büszkék is rá - volt iskolá­iban, a zagyvarónaiban és a ,Jcözgé”-ben, ahol a tanároktól és diáktársaiktól minden segítséget megkapott, hogy pó­tolja a gyakori távol­iét miatti lemaradá­sokat. S tudja, hogy minden mozdulatát figyelemmel kísérik a Petőfi DSE-ben az edzők, a klubtársak, a barátnők, akikkel mindig megosztja a gondjait, s kölcsönö­sen örülnek egymás sikereinek. Talán az első élménybeszámolót is nekik tartja majd. Zsuzsi tudja, hogy Nógrádnak, Salgótarjánnak sokat köszönhet. Szeretné meghálálni a támogatást. Naganóban tizennyolc fiatal képviseli hazánkat, egyikük sal­gótarjáni. Bizonyára sokan örül­nek ennek - mint hétfőn az 1-es járaton -, és szurkolnak neki. Mert Bekecs Zsuzsi a mi lá­nyunk! (e. a.) Bekecs Zsuzsi Diákolimpia Nógrád megyei döntője Salgótarjánban, száznál több indulóval Kis úszók nagy(szabású) versengése A II. korcsoportos fiúk váltóját a Gagarin nyerte fotó: rigó Hogy úszásban világhatalom vagyunk, ahhoz nagyban hoz­zájárul rendkívüli népszerűsége a gyerekek körében, még olyan - mindössze egyetlen uszodá­val rendelkező - megyében, is mint Nógrád. Az I. és II. kor­csoport (elsőtől hatodik osztá­lyig) tanulóinak megyei döntőit rendezték műit hét végén, me­lyen Balassagyarmat, Mátra- mindszent, Karancslapujtő és Salgótarján 11 iskolájából száznál többen indultak. A táv egységesen 50 méter volt, egy versenyző csak egy egyéni számban és iskolája váltójában indulhatott. Az első helyezettek ott lesznek áprilisban Hajdú­szoboszlón az országos döntő­ben, ahol Angyal Dórának és Papp Viktornak van jó esélye a sikeres szereplésre. A megyei döntők dobogó­sai. I. korcsoport, lányok, gyors: 1. Vasas Viktória (Ko­dály) 41.0, 2. Rob Eszter (Bgy. Dózsa) 47.1, 3. Babosán Adri­enn (Petőfi) 49.3 mp. Mell: 1. Krizs Renáta (Arany) 55.5, 2. Klebniczki Csilla (Bgy.-i Dózsa) 58.0, 3. Ponyi Eszter (Arany) 59.8 mp. Hát: 1. Palkonyai Orsolya (Gagarin) 48.5, 2. Nyerges Ce­cília 53.1, 3. Kiss Annamária (mindketten Gagarin) 55.2 mp. Fiúk, gyors: 1. Kiss Máté (Petőfi) 38.5, 2. Vasas Gábor (Kodály) 41.1, 3. Zsoldos Szil­veszter (Somos) 48.6 mp. Mell: 1. Czékmán József (Pe­tőfi) 50.0, 2. Institórisz Dávid (Gagarin) 51.8, 3. Hegyi Zoltán (Kodály) 51.9 másodperc. Hát: 1. Molnár Adám (Rákó­czi) 44.8, 2. Csorba Gábor (Gagarin) 46.4, 3. Molnár Má­tyás (Somos) 55.4 mp. II. kcs., lányok, gyors: 1. Angyal Dóra (Beszterce) 30.0, 2. Taskó Anikó (Bgy. Dózsa) 41.9, 3. Szabó Katinka Bogica (Petőfi) 43.1 mp. Mell: 1. Szilágyi Boglárka (Bgy. Dózsa) 46.4, 2. Bakos Dóra (Gagarin) 47.6, 3. Szirtes Marina (Dózsa) 48.3 mp. Hát: 1. Németh Anna (Gaga­rin) 43.3, 2. Tillman Tímea (Dózsa) 49.5, 3. Pádár Zsófia (Mátramindszent) 51.4 mp. Pillangó: 1. Palkonyai Szil­via (Gagarin) 42.00. Fiúk, gyors: 1. Papp Viktor (Kodály) 28.1, 2. Balogh Ká­roly 38.9, 3. Műszer Roland (Bgy. Kiss Á.) 41.5 mp. Mell: 1. Makai Demeter (Pe­tőfi) 47.3, 2. Horváth Marcell (Karancslapujtő) 47.6,3. Perjés Adám (Bgy. Dózsa) 50.9 mp. Hát: 1. Müller András (Ga­garin) 42.0, 2. Vágvölgyi Dávid (Petőfi) 1.00,1, 3. Hrozina Lé- nárd (Bgy. Kiss Á.) 1.39,8 p. Pillangó: 1. Rádi Gábor (Gagarin) 51.6 mp. Váltók, I. kcs. (10x50m), lányok: 1. Petőfi 11.45,1 p. Fiúk: 1. Gagarin 8.31,7, 2. Petőfi 11.31,0 p. II. kcs. (4x50m), lányok: 1. Gagarin 2.38,3. 2. Beszterce 2.55,2, 3. Petőfi 3.21,6 p. Fiúk: 1. Gagarin 2.44,4, 2. Petőfi 3.10,4, 3. Rákóczi 3.30,5 perc. (satis) Téli olimpiák - 13. Lake Piacid: 1980. február 13-24. - 14. Szarajevó: 1984. február 7-19. - Ezüstérmet nyert a Regőczy-Sallai páros Néhány sligovica után jelentkeztek, aztán megijedtek Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tan­székvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olim­piák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz idősze­rűséget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne cso­dálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöl­jük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a ró­mai szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... Lake Piacid, ez az Adirondack- hegységben fekvő kisváros má­sodszor próbálkozott olimpiát rendezni, de most sem sikerült. Az 1932-es játékokon a rossz létesítmények, a hóhiány vala­mint a ráfizetés miatt érte ku­darc az amerikai települést, most pedig a szervezés, a köz­lekedés mondott csődöt. Pedig nagy transzparensek hirdették: „ Welcome World - We Are Re­ady” . A „felkészültségről” csak annyit, hogy a stadiontól a zsú­folt utcán át háromórás gyalog­lás után lehetett eljutni a sajtó- központig. Heiden öt aranya Az amerikai gyorskorcsolyázó Eric Heiden a téli olimpiák tör­ténetének legeredményesebb versenyzője lett: öt egyéni számban szerzett aranyérmet. A közönség azonban nem nagyon szerette, mert hűvös, sótlan ember benyomását keltette. Pe­dig valójában csak büszke volt és fáradt, mert mindenki őt akarta megverni. A szovjet vi­lágcsúcstartónak, Viktor Les- kinnek már majdnem sikerült, amikor Eric rákapcsolt és két­száz méteres előnnyel, fantasz­tikus új világrekorddal győzött tízezer méteren is. Heiden kez­deményezésére az amerikai csapat tagjai által aláírt bead­ványt küldtek Carter elnöknek, amelyben azt kérték, hogy vonja vissza a moszkvai olim­pia bojkottját és engedélyezze az egyesült államokbeli sporto­lók indulását. A szervezők egy hadosz­tályra való hóágyút vonultattak fel a hóhiány ellen, de minden lesiklópályát műhóval is bebo­rítottak. Ezt a legnagyobb favo­rit, a svéd Ingemar Stenmark nem szerette, mégis kiharcolta a műlesiklás és az óriás-műle­siklás olimpiai bajnokságát. Az volt a „trükkje”, hogy az első futamban hagyta vezetni az el­lenfeleit, majd a másodikban mindig annyival futott gyor­sabban, mint amennyi kellett a győzelemhez. Leonard Stock, az osztrákok lesiklóbajnoka viszont úgy vélte, jobb, ha mind a két fu­tamban ő ér le leggyorsabban. A 22 éves zillertali parasztfiú őstehetségként kezdett, majd lesérült, műtétje után azonban feltámadt, tartalékként bekerült a csapatba és Franz Klammer örökébe lépett. A liechtensteini Hanni Wenzel pedig az előző olimpia síkirálynőjének nyom­dokában haladva két arany- és egy ezüstérmet szerzett. A le­siklást most végre az osztrák Annemarie Moser-Pröll nyerte az esélyesebb svájci Nadiggal szemben, a húszfokos fagyban száz kilométeres sebességgel száguldva. A biatlon kezdett „nagykorú- sodni”. Most már megrendez­ték a tíz kilométeres versenyt is, amit sprintszámnak keresz­teltek el. A kilenc éremből nyolcat a „szocialista blokk” két vezető állama, a Szovjet­unió és az NDK vihetett haza. Húsz kilométeren az egykori ökölvívó Aljabjev nyert, és a váltóban is jeleskedett. Szánkó­zásban fordult a szerencse és a tudás: két olimpiai bajnokságot az NDK szerzett meg, egyet a Szovjetunió. A férfiegyest vé­gül - sok esélyes bukása után - Bernhard Glass nyerte. A bu­kások oka a mesterséges jégből készült pálya volt, amelyen a lecsúszást nehezítette a változó időjárás. Hol a szél fújt, hol a hó hullott, vagy - legrosszabb esetben - havas eső áztatta a jégcsatomát. Wartburg verte Opel A bobpályát is mesterséges jégből alakították ki. Itt német­német párviadalt várt a közvé­lemény, mert kiderült, hogy mind a két ország a nemzeti autóipartól kért segítséget. Az NSZK-beliek az Opel művek­től rendeltek egy vadonatúj modellt. Az NDK-ban a Wart­burg Művek kapott „állam­párti” utasítást: készítsenek csodabobot. Végül az egyedi talpfelfüggesztésű Wartburg­ból) legyőzte az Opelt. Az amerikai diákok jégho­kiban megleckéztették a szov­jet tanárokat. A történet úgy kezdődött, hogy egy tesztmér­kőzésen a szovjet „jégszput- nyikok” 10:3-ra elpáholták az Egyesült Államok csapatát. Ekkor a minnesotai egyetem edzője, Herbert Brooks másfél millió dolláros ráfordítással felkészített egy egyetemi csapa­tot. Sokban volt, de megérte. Az Egyesült Államok-Szovjet- unió döntőben a szovjetek ütöt­ték az első gólt, de a „boyok” rögtön kiegyenlítettek, ez így ment tovább 3:3-ig. Azután Mike Eruzione beütötte az „év­század gólját”, és egész Ame­rika üdvrivalgásban tört ki. NAGANO 19 9 8 Carter elnök egyenként üd­vözölte a játékosokat, és hő­söknek nevezte őket, a győzel­met pedig sporttörténeti mér­földkőnek. Nimitz admirális az Indiai-óceánról táviratot kül­dött egy szovjet felderítő ha­jóra: „Olympic hockey, United States 4, Soviet Union 3”. A haditengerészet zenekara pedig rázendített a God Bless Ame- rica-ra. A mi himnuszunkat is majd­nem eljátszották. Eddig csak egyszer sikerült ezüstérmet sze­rezni magyar korcsolyázónak: 1948-_ban St. Moritzban a Ké- kessy-Király páros lett máso­dik. Most, 32 év után Regőczy Krisztina és Sallay András szin­tén ezüstöt hozott haza. Igazán kévésén múlott, hogy nem arany lett belőle. Közönségdíjas páros A kűrben egyénileg konstruált, dinamikus táncokkal meglepték a mezőnyt és a nézőket. Az utóbbiak meg is szavazták ne­kik a közönségdíjat, de végül egyetlen helyezési számmal a Lincsuk-Karponov kettős lett a bajnok. Néhány hét elteltével viszont ők a világbajnokok Dortmundban. Szép befejezése egy 13 éves pályafutásnak. * * * Bosznia-Hercegovina főváro­sának vezetői egy kávéházi be­szélgetésen vetették fel a szara­jevói olimpia gondolatát. Né­hány sligovica után sikerült rá­venniük Anton Sucic polgármes­tert, hogy küldje el a jelentkezési lapot a NOB-ba. 1978-ban, az Athénban tartott NOB-közgyű- lésre mint esélytelenek utaztak el, biztosra vették, hogy a jól felkészült svéd Aare-Falun kapja a rendezés jogát. Megle­pődtek: a bizottság úgy szava­zott, hogy legyen végre a Balká­non is olimpia, ráadásul egy „blokkmentes” szocialista or­szágban. Gunde Svan, a „király” Ekkor ijedtek csak meg Szara­jevó elöljárói és lakói. De sze­rencsés gazdasági szerződések­kel és a tévéjogdíjakból a végén minden felépült, sőt még nyere­ségre is szert tettek. „Néma probléma" - mondták min­denre a házigazdák, és igazuk lett. A megnyitóra rekordneve­zés érkezett: 49 ország 1530 sportolója vonult fel, és hatvan­ezer néző tapsolt nekik. Joggal mosolygott a játékok kabalaál­latkája, Vucko, a farkaskölyök. Ekkor még senki sem gondolta, hogy alig tíz év múlva a háború ordas farkasa vicsorít majd e jobb sorsra érdemes város körül Az idilli fekvésű Bjela Ünica lejtőjén rendezték a lesiklást. A gyönyörű tájat és a versenyt pokollá változtatta a közönség: üvöltött a hazai versenyzőknek, és kifütyült kegyetlenül minden külföldit. A svájci Max Julent nem zavarta a füttykoncert, an­nak pedig kifejezetten örülhe­tett, hogy a két legjobb ver­senyzőt - Stenmarkot és Girar- dellit - mint profikat nem en­gedték indulni, így megnyerte az óriás-műlesiklást. A műlesiklást az amerikai ik­rek Phil és Steve Mahre nyer­ték, lesiklásban a legnagyobb meglepetés, a kanadai Bili Johnson vihetett a tengerentúlra aranyérmet. A leányoknál nem elég egyszer győzni: a svájci Michela Figninivel „a rossz lá­tási viszonyok miatt” másnap megismételtették a futamot, itt is ő lett a leggyorsabb. Sífutásban új „királyt” avat­tak a svéd Gunde Svan szemé­lyében. Megnyerte a tizenöt ki­lométeres távot, majd győze­lemhez segítette a 4x10 kilomé­teres váltót, és még begyűjtött egy-egy ezüstöt és bronzot. A nőknél most a finnek adták a sí­királynőt. A karéliai Simpeléből származó Marja-Liisa Hämäläi- nen két éve, a világbajnokság után megkérdezte edzőjét, hogy érdemes-e neki tovább spor­tolni? A válasz: „Csináld csak tovább, hozol te még aranyat." Marja-Liisa most örömkönnyek között vehette át az öt, a tíz és a húsz kilométeres bajnokság aranyérmét. Ez rekord. Tretyak harmadik aranya Húsz évet kellett várnia Norvé­giának, hogy visszaszerezze az északi összetett olimpiai baj­nokságot. A helyszínen, Veliko Poljéban ítéletidő uralkodott. A nagy szél miatt próbafutást rendeltek el, amely bonyolította a rendezést és fárasztotta az amúgy is elcsigázott verseny­zőket. A norvég Thomas Sand­berg nyerte az ugrást, de a fu­tásban utolérte az egy perccel utána indított finn versenyző. Sandberg ugrásban szerzett előnye azonban elég volt a győzelemhez. Norvégiában százezrek köszöntötték a hős bajnokot, sőt még V. Olaf ki­rály is gratulált neki. Az ovális jégen ezúttal nincs olyan formátumú gyorskorcso­lyázó a férfiaknál, mint leg­utóbb Eric Heiden. A nőknél Karin Enke eredményei alapján várományosa mind a négy táv aranyérmének. Ebből kettő be is jött a 22 éves drezdai lány­nak: ezer és ezerötszáz méteren (az utóbbiban világcsúccsal) győzött. A másik két távon ba­rátnője, a szintén drezdai And­rea Schöne a bajnok, Karinnak be kell érnie az ezüstökkel. A férfiaknál a kanadai Gaetan Boucher ezer és ezerötszáz mé­teren aranyat, sprint távon bronzot nyert. Az olimpiai jégkorongtoma kezdete előtt a NOB 26 hokist kénytelen volt kizárni. Az „ál­lamprofik” - a szovjetek és a csehszlovákok - teljes létszám­ban indulhattak. A védő ameri­kai csapat 4:2-re kikapott Ka­nadától, s még a döntőig sem jutott el, igaz a juharlevelesek sem. A Szovjetunió-Csehszlo- vákia találkozót Tretyakék nyerték 2:0-ra, ezzel a szovje­tek 1956 óta a hatodik olimpiai bajnokságukat is megszerezték. Minden idők legjobb jégko­rongjátékosaként ünnepelték Vlagyimir Tretyakot, aki ne­gyedik olimpiáján védte a ka­put és három arany-, valamint egy ezüstérmet gyűjtött össze. Az NDK szánkósai most nem arattak le minden olimpiai babért, egyedül a női egyest nyerte Steffi Martin. A férfiak­nál szólóban a dél-tiroli Paul Hildgartner lett az első úgy, hogy hivatalos engedéllyel 76 kilós súlyát megtoldotta egy ki­lenc kilogrammos ólommel­lénnyel. A nyugatnémetek ket­tősének - Franz Wembacher és Hans Stanggassinger - nem kellett ólomnehezék, mert az utóbbi egymaga 112 kilót nyo­mott a mázsán. Le is jöttek a trebevici 1210 méteres jégcsa­tornán, közel száz kilométeres sebességgel. A bobversenyeket most is megelőzte a technikai csatáro­zás. Szigorúan titkos költségve­téssel, de az biztos, hogy sok millió dollár felhasználásával készítették el a svájciak a .(Zi­garre” nevű bobjukat, az NDK- sok pedig a Wartburg Műveknél fejlesztették tovább járgányukat. A legújabb és legnagyobb feltű­nést keltő bob a szovjetek „szi­varja” volt. A befektetés végül az NDK-nak érte meg a legjob­ban: a Wartburg „lepipálta” a szovjet szivart! A legjobb köz­gazda azonban az amerikai Jeff­rey Jost volt, aki pár ezer dollá­rért vett a svájciaktól egy ro­zoga bobot, átfújatta potom négyezerért és lecsúszott vele az ötödik leggyorsabb idővel. A szarajevói álompár Csoda a jégen - így lehetne le­írni azt a hatást, amit az angol Jayne Torvill-Christopher Dean páros új programja váltott ki. Ravel Bolerójára építkezve a szerelem, a vágy és a halál magával ragadó drámáját kor­csolyázták el. A „szarajevói álompár” szépséges elmúlása a Bolero hangjaira minden mást elhomályosított. Mellettük szinte alig-alig vette észre a világ a szovjet Fa- gyejev először bemutatott né­gyes fordulaté ugrását, s még a tökéletes Katarina Witt sem ér­vényesült igazán. Neki majd csak újabb négy év múlva sike­rült hasonló figyelmet keltve „szépen meghalnia” Carmen szerepében - egyedül. .. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom