Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28–03-01 / 50. szám
2. oldal Megyei Körkép 1998. február 28., szombat Eredményes évet zártak Nagyorosziban - Már csak a csatornázást kell megoldani ahhoz, hogy teljessé váljon az ellátottság „Túlélni, utána meg élni tovább!” Rendszerint így, farsang tájékán hervad le egyes települések vezetőinek arcáról a mosoly. Számot kell ugyanis adniuk választóiknak az előző évről. S legyen bár százszor is önhibájukon kívüli az ok, az év eleji falugyűlésen vagy közmeghallgatáson nagyon kínos arról beszámolni, hogy „elakadt a szekér”. Szerencsére térségünkben idén is kevés az olyan ön- kormányzat, amely vesztes helyzetből indult. Megyeszerte inkább az ellenkezőjéről szólnak a települések első emberei: „kemény munka árán ugyan, de eredményes évet zárhattunk!” Nagyoroszi község közéjük tartozik! Több mint 200 helyi lakos hallgatta élénk érdeklődéssel a falugyűlésen Hornyák Endre polgármester beszámolóját-Megmondom őszintén, nem mindennapi érzés egy polgármesternek, ha arról számolhat be a falu legnagyobb tanácstermében több mint 200 ember előtt, hogy úgy érzi, az önkormányzat most sem okozott senkinek nagy csalódást. Év közben még nem voltam eny- nyire biztos a dolgomban, mert a gazdasági körülmények ma még nagyon lassan javulnak, miközben a ránk háruló terhek nehezednek, a megoldásra váró feladatok szaporodnak és közben a szociális feszültség sem enyhül jelentősen. Egyetlen napot sem lazíthattunk, de van is eredménye - mondta szinte vallomásszerűen Hornyák Endre, Nagyoroszi polgármestere a közelmúltban megtartott falugyűlés befejezése után. S hogy nem csak üres szavak hangzottak el a honvédségi művelődési ház nagytermében, azt súlyos számok is bizonyították. A most már Horpáccsal közös körjegyzőséggel működő Nagyoroszi a tervezett 102 millió forint helyett 112 millióból gazdálkodhatott és 18 milliónyi a megtakarított, áthozott maradvány. A kiadások közül az elmúlt évben is az iskola vette ki a legnagyobb hányadot, de az óvoda rögtön utánuk következett. Nagy gond, hogy sok a problémás gyerek és így a logopédus foglalkoztatásától a fogyatékosok felzárkóztatásáig sok a többletkiadás. A gyermekélelmezésre tervezett bevétel ugyanakkor a vártnál kevesebb lett, de költségátcsoportosítással sikerült pótolni. Ugyancsak eredményes volt az egészségügyi ellátás is, bár év közben akadtak személyi változások: vélhető, hogy az elődjéhez hasonlóan a dr. Bán- hidi Pétert felváltó dr. Vártok Zoltán személyében nemcsak kiemelkedő szakmai felkészültségű háziorvosa, hanem a falu ügyei iránt élénken érdeklődő közéleti személyisége is lesz a településnek. A fogászati szakrendelés is zavartalanul folyik, bár dr. Kövér Erika is elköszönt. A védőnői szolgálat tevékenységét szintén folyamatosan magas színvonal jellemezte. Az ide vonatkozó központi bérintézkedést az ön- kormányzat fegyelmezetten és maradéktalanul végrehajtotta. A közművelődés „háza elejét” sem érte szó. Igaz, ebben jelentős szerepe van a helység kulturális és szabadidős-programjainak szervezéséből oroszlánrészt vállaló honvédségi művelődési központnak is. A helyi könyvtár iránti érdeklődés nem lanyhult annak ellenére sem, hogy a közelmúltban átszervezték, és így ma már a helyi iskolához tartozik. Nyilvános köszönetét „könyvelhetett el” - méltán - a szociális bizottság. Körültekintő munkáját 80 határozat meghozatala és 850 kérelem elbírálása bizonyítja, miközben gondoskodtak a beiskolázási segélyről és a tankönyvvásárlási támogatásról is. A jövedelempótló támogatásra havi 10 960 forint jutott személyenként, míg a gyermekvédelmi támogatás november óta 2740 forint. A község infrastrukturális fejlesztésére 40 millió forintot költöttek. A legjelentősebb eredmény a novemberben befejezett gázbekötés volt, de bőven akadt előre nem tervezett munka is. Jelenleg éppen a kábeltévé szerelési munkálatainak megkezdése foglalkoztatja a helyi közvéleményt. Hogy a település nem áll rosz- szul, azt bizonyítja, „már csak a csatornázási feladatokat kell megoldani ahhoz, hogy teljes körűvé váljon a kommunikációs, közlekedési és kommunális ellátottság” - hangzott el a polgármesteri beszámoló befejező mondatainak egyikeként. Ehhez egyébként - megköszönve egyben az eddigi jelentős segítséget is! - a jelenlévő Urbán Árpád országgyűlési képviselő segítségét kérte. Mint válaszában a honatya hangsúlyozta, bár a probléma térségi összefogást igényel és milliárdos nagyságrendű a megoldása, mégis indokolt és természetesen kivitelezhető. Egyben a segítségét is megígérte, s miután - úgymond - „megszólították”, elismerően szól nemcsak az önkormányzat tagjainak példásan sikeres munkájáról, hanem a község lakóinak együttműködési készségéről is. Köszönetét fejezte ki az éves beszámolóban is többször említett helyi Bem József légvédelmi tüzéralakulat jelenlévő parancsnokának, Csóka István mérnök-ezredesnek a honvédség részéről a lakosságnak biztosított sokoldalú és eredményes segítségért. Szólt arról is, hogy örvendetesen szaporodik a helyi vagy ide igyekvő vállalkozók száma és ígéretesnek tűnik a KNAUS cég várható fejlesztése is. Ez mind újabb munkaalkalmat jelent. A képviselő hozzászólását követő lakossági vélemények - Tóth Tibor nyugdíjas, Rakonc- zai József, a Munkáspárt helyi képviselőjelöltje, dr. Vártok Zoltán és mások - ugyancsak azt bizonyították, hogy ott, ahol a lakosság részéről nem hiányzik sem a kritikus vélemény, sem pedig az önkormányzat nehézségeit megértő és munkáját segítő szándék, aligha véletlen, hanem inkább törvényszerű az évek óta bár szerény, de folyamatos és töretlen fejlődés. A falugyűlést követően már szűkebb körben Hornyák Endre polgármester a falusi önkormányzatok tevékenységének mottójaként Robert Rozsgyesztvenszkij Rekviem című verséből idézett: „túlélni, utána meg élni tovább!”. Úgy tűnik, Nagyoroszi önkormányzata és lakossága példás együttműködésük révén a vélhetően legnehezebb éveket túlélte. Csak rajtuk múlik, hogy a következőket hogyan élik majd meg. Az eddigiekből azonban nagyon is valószínűsíthető, hogy az útjukat gondjaik mellett eredményekkel is kikövezik majd... G. Szűcs László Dr. Bánhidi Péter a munkáját értékelő szavak mellett írásos elismerésben is részesült a szerző felvételei Nem saccoltak, hanem terveztek a Kós és a Stromfeld iskolák integrációjakor Szeptembertől közös fedél alatt Az elmúlt mintegy másfél évben többször is szóba került a megyeszékhely két ipari szakközépiskolájának - a Kós Károly Építőipari Műszaki Szakközépiskola és a Stromfeld Aurél Műszaki Középiskola - integrációja. A vitáktól sem mentes elemzések és a döntés meghozatala után, a „finisben”, legutóbb azzal az aggodalommal fordult szerkesztőségünkhöz az egyik szülő, hogy egyáltalán beférnek-e az építőiparisok a gépipariba. Az iskolaegyesítés története mellett erre is választ kértünk Szűcsné Zagyi Annától, a megyeszékhely önkormányzata oktatási, kulturális és sportosztályának vezetőjétől.- A kívülállók érdekében is kezdjük az elején: mi indokolta a két középiskola egyesítését?- Átfogóan megfigyelhető a város korosztályos tanulói létszámának a csökkenése. A korábbi egy évben végző mintegy 800 nyolcadik osztályos helyett már a 600 főt sem éri el az általános iskolát befejezők létszáma, sőt a beiskolázottak létszámának ismeretében - hacsak nem bővül rohamosan Salgótarján város lakóinak száma- akár tizennégy évre jól előre lehet látni a középiskolákba irányuló mozgást. Gyérebb érdeklődés Az építőipariban markánsan mutatkozott meg ez a jelenség, továbbá tapasztaltuk a gépipariban is, de kisebb mértékben. Az építőipari tevékenység háttérbe szorulása az utóbbi időben szintén közrejátszott az érintett szakközépiskola iránti gyérebb érdeklődésben, ugyanakkor a hagyományos gépipari tevékenység is kiszorult az első sorból. A Stromfeldnek azonban sikerült lépést váltani, beléptették oktatási rendszerükbe a világbanki modellt, az informatika szakot, s a gépészeti oldalágra egy közbiztonsági fakultást építettek, amellyel több esélyt adtak az ott tanuló fiataloknak. Mindezek együttesét figyelembe véve döntött a két iskola integrációja mellett az önkormányzat.- Úgy tudom, hogy egy szakmai szervezetet is felkértek a kérdés tanulmányozására.-Felvettük a kapcsolatot a Nemzeti Szakképzési Intézettel, mely szervezet egy tanulmányt készített a városi és város környéki ipari szakképzési intézetekről, még a bátonyte- renyeiről is. A személyi, tárgyi és sok egyéb feltétel tükrében az ész- szerűségi megfontolásokat is tartalmazó dolgozat az önkormányzati szándékot erősítette meg. A Kós Károly Építőipari Műszaki Szakközépiskola egyébként évfolyamonkénti két-két osztályra lett tervezve, s ezzel szemben már a döntés előtt nem tudott ennyi csoportot kiállítani egy-egy évfolyamon a megfelelő érdeklődés hiányában. Átmeneti helyzet Mi a jelenlegi, az úgynevezett átmeneti helyzet?- A helyzet annyiban tekinthető átmenetinek, hogy az építőiparis osztályok még eredeti épületükben működnek az Acélgyári úton, de az iskola már a Stromfeld Aurél Gépipari és Építőipari Szakközép- iskola telephelyének minősül. Az ez évi januári közgyűlési döntés értelmében 1998. július 15-i hatállyal megszűnik a telephely.- Most érkeztünk el a talán több szülő aggodalmát is kifejező kérdéshez: „befér-e a Kós a Stromfeldbe?"- Semmilyen kérdésben nem tervezünk saccra, itt van például ez a hálóterv (Szűcsné Zagyi Anna egy aprólékosan kidolgozott táblázatot helyezett elém - a szerző), amely a hét minden napjára, minden osztályra, a tanulói létszámra, a helyiségek számára és befogadóképességére tekintettel összegzi, mutatja meg a lehetőségeket. Alaptalan félelem „Teljes kapacitáson” utoljára az 1995/96-os tanévben, ösz- szesen, huszonkilenc osztály- lyal működött a két iskola. Az integráció után, de még a telephely jelleggel az 1997/98- as tanévben ez huszonhatra csökkent tizennyolc gépiparis és nyolc építőiparis osztálymegoszlásban. Most, szeptembertől, a közös fedél alá kerüléskor összesen huszonnégy osztály lesz, amelyből hetet képvisel az építőipari jelleg.- Tehát ez azt jelenti - és lehet, hogy naiv a kérdés hét osztálytermet kell kiállítani az építőiparisok számára?- Ennél többet is ki lehet állítani a gépipari épülete óriási osztálytermeinek és egyéb, a tanulás céljára alkalmas helyiségeinek biztosításával. Tehát szeretnék megnyugtatni minden szülőt, hogy félelmük teljesen alaptalan. A tanulók kényelmesen, zavartalanul elkezdhetik, illetve folytathatják tanulmányaikat szeptember 1- jétől.- Feltételezem, azért apróbb módosításokra szükség lesz.- Az iskola 5,2 millió forintot kap a költözésre, valamint a szükséges átalakításokra. Ezzel kapcsolatban azonban senki se gondoljon bonyolult építészeti beavatkozásokra. Az építőiparisok szakmai műhelyeinek is bőven van hely, és ezek szintén készen várják majd a tanulókat az új oktatási év kezdetén.- Mi történik a Kós Károly Építőipari Műszaki Szakközép- iskola acélgyári épületével, azaz a „telephellyel" ? Hasznosítás-A köztudatban már most szóbeszéd tárgya, hogy vajon melyik intézmény költözködik majd az építőipari helyére, amelyet azonban a közgyűlés felhatalmazása nélkül most nem erősíthetek meg. A januári közgyűlés idevonatkozó határozatában olvasható javaslat azonban egyértelműen leszögezi, hogy osztályunk 1998. április 30-ig tegyen javaslatot az ingatlan oktatási célú hasznosítására. Vagyis szó sincs kótyavetyé- ről, a cél az épület oktatási rendszeren belül történő megtartása. Benkő Mihály Vizet a Dunába Tüntetnek a balassagyarmati zöldek is Röplapokat osztogatnak a balassagyarmati főutcán. „Vizet a Dunába!” - figyelmeztet a szórólap szövege.- Szombaton egy órakor indulunk Budapestre tüntetni - magyarázza a röplaptámogató Deák Sándor erdőmérnök. — Mi, a Zöld Alternatívok nem leszünk egyedül a József Nádor téren. Az ország számos civil szervezete hallatja a szavát szombat délután a kormány vízlépcső-politikája ellen. Deák Sándor egyik alapítója a balassagyarmati zöldeknek. Más szakmabelik a Reális Zöldeknél támogatják a kormány bős—nagymarosi elképzeléseit.- Hivatásomnál fogva is kötődöm a zöld mozgalmakhoz, tagja vagyok a Zöld Alternatíva Pártnak. Számomra is felháborító és cselekvésre ösztönző az a mód, ahogy a jelenlegi kormány foglalkozik a vízlépcsőkérdéssel. Horn Gyuláék semmibe veszik az Országgyűlés, a magyar nép véleményét és feltétel nélkül kiszolgálják a szlovák igényeket. — A zöld mozgalom megosztott. A Reális Zöldek a kormánypolitikát támogatják. — Nekik annyi közük van a zöld mozgalomhoz, mint ló- tetűnek a lóhoz. Ok nem képviselnek zöld értékeket, nem fogadják el őket. Az igazi zöld értékeket képviselő zöld szervezetek, a Győri Reflex, az Ipoly Unió, a különböző társadalmi szervezeteket tömörítő Együtt Magyarországért Unió mellett számos párt szimpatizánsai is támogatják a szombat délutáni budapesti tüntetést. — Ha tüntetnek, ha nem, minden jel arra mutat, hogy Bős-Nagymaros csak megszületik. — Mi a tüntetésünkkel láthatóvá és hallhatóvá szeretnénk tenni azt, hogy az egész vízlépcsődolog így értelmetlen. Soha nem térül meg az áram- termelésbe ölt pénz. Állóvízzé teszik a folyót. Még a nyugat-nógrádi, balassagyarmati ivóvízellátás is veszélybe kerül. A kormány az ország érdekeivel ellentétben nagy pénzeket öl bele a vízlépcsőbe. De más területeken is kifogásolható a kormány- politika. A Pest Megyei Közgyűlés elnöke, Schmidt Géza a kormányfőhöz fordult, hogy Pest megyét veszélyezteti az ez évben beinduló mohi atomerőmű. A Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke ezt még nem tette meg. Pedig a Nógrád Megyei Hírlap érsekvadkerti riportjában a helybeliek is szóvá tették azt, hogy Salgótarjánban próbálják a szirénákat, de a vidék el van felejtve. Ez mindig is így volt, mert a bársonyszék ég és föld távolságra van a trágyaszóró villától. — A röplapjuk február 28-án, szombaton délután háromra hirdeti a tüntetést a vízért, az életért, a demokrácia gátja ellen a Vörösmarty téren.-A röplap szövege a mi akaratunkat tükrözi, csak a helyszín változott, mert a Vörösmarty téren a kormánypolitikát támogató Reális Zöldek tüntetnek. Szabó Endre
