Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-27 / 49. szám

7. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata 1998. február 27. péntek__________________________________________________________________________________________________________________________ Tizenkét éves kora óta dolgozik varrógépnél - Vékony az emberek pénztárcája Kis műhely az utcai szobában- Senki sem szereti a javításokat. Nemcsak Bujákról, Szarvas- gedéről, hanem Salgótarjánból is felkeresnek és kérik közre­működésemet. Piacra is dolgozok. Zömmel a javítás foglalja le munkaidőmet - mondja többi között Sípos Lászlóné, akit negyvenéves bőrdíszműves kisipari munkássága alkalmából nemrég a Pásztó és Vidéke Ipartestület küldöttgyűlése meleg szóval köszöntött. Annak idején, kislány korában a Pásztói Cipész Kisipari Szö­vetkezetben ismerkedett meg a bőrfeldolgozó-szakmával mint cipőfelsőrész-készítő. Alapi László mester segítségével jól elsajátította a szakmát. A se­gédlevél megszerzése után Bu­dapest következett, ahol a bőr­díszművesszakmával ismerke­dett mint tűzőnő. Életében az újabb fordulatot 1956 hozta meg. Ekkor váltotta ki az ipart. Azóta, nyugdíjba meneteléig, azt követően is önállóként dol­gozott, dolgozik. 1961-ben ele­get tett a mester cím elnyerésé­hez szükséges szakmai köve­telményeknek. Birtokosa a kézművesoklevél, az Ipar ki­váló dolgozója, az Aranykoszo­rús kisiparos kitüntetéseknek. Száznégy éves Singer Pásztón Mancika néninek, vagy Sípos néninek szólítják a 76. évében járó, jelenleg nyugdíj mellett másodállásban dolgozó szimpatikus, kedves, barátsá­gos, tenni akaró idős hölgyet.- Azért lettem kisiparos, mert kislányom nyolc évig volt beteg. Ebből három évig fekvő. Nem akartam másra bízni, mel­lettem kívántam tudni. Sajnos, 20 éves korában meghalt. Fér­jem is fiatalon távozott az élők sorából. Tizenkét éves korom óta dolgozok varrógépnél - utal a gyerekkort meghatározó fon­tos, máig el nem felejtett epi­zódjára, miközben a mellette pihenő 104 éves Singer varró­gépre mutatva így folytatja: - Az apósomtól örököltem. Rajtam kívül még senki sem javította. Bírja a strapát, jobban, mint az újak - állítja határozottan. Nem gazdagodott meg Sípos Lászlóné a negyven év alatt nem gazdagodott meg. Műhelye saját családi házának utca felé eső egyik szobájában van. Az ablak bal oldali részén javításra váró iskolai háti és női táskák várják a hozzáértő keze­ket. A munkaasztal mögött ve­vőre váró kész, új női táskák sorakoznak egymás mellett.-Jóval olcsóbbak, mint az üzletekben. Ritkábban vásárol­nak újat most, mint a korábbi években. Előveszik a régit, amit már eldobtak és megkér­nek arra, hogy javítsam meg. Rá vannak kényszerülve, mert nagyon vékony a pénztárcájuk. Ezt a táskát ezelőtt harminc év­vel én csináltam - mutatja a drappos színű, régi fazonút, mely korábbi formáját még most is jól tartja. - A fogantyú­ját javítottam meg, úgy, ahogy megszoktam: jó erős legyen, sokáig tartson. Az igazi, régi kisiparosra jel­lemző melegszívűségét, segítő­készségét bizonyítja, hogy ki­sebb javításokért sem vágja meg a hozzá kívánságukkal be­térőket. Ellenkezőleg. Amikor kimondja az összeget, bizony vannak, akik megjegyzik: „Manci néni, még egy liter tejet sem tetszik kapni érte.”- Az ellenőrök is mindig mindent rendben találtak - mondja büszkeséggel a hangjá­ban. Tenni akarását, lendületét az utóbbi időben zavarja, hogy az influenza ráment a fülére. Ke­zelőorvosának gondoskodását meleg szavakkal dicséri.- A gyógyszerért viszont na­gyon sokat kell fizetni — mondja. A nyugdíjkorhatár elérése óta eltelt tizenöt évben nyug­díja az idén elérte a havi hu­szonnégyezer forintot az özve­gyi nyugdíjjal együtt. Ez bi­zony nem sok, beosztással is csak nehezen lehet megélni be­lőle. Különösebben mégsem panaszkodik, azt tartja, hogy az egészség a legfontosabb. Mostanában azt szereti, ha hangosan közlik kívánságukat a kuncsaftok. A beszélgetésnél végig jelen van fia, Sípos László üzemmér­nök is, aki két évet töltött Ten- gizben, és most tizennyolc éves, benzint faló Wartburgjá­val segíti édesanyja munkáját: beszerzi a szükséges alapanya­gokat, alkatrészeket, elviszi őt és a késztermékeket a piacokra, vásárokba. Meghal a szakma- Meghal a szakma, nincs aki kövessen - szól szomorkásán Sípos Lászlóné, aki gondjai közül csupán egyet emel ki. Nehezményezi, hogy a Nóg- rád Megyei Kézműveska­mara nfég mindig küldi a tag­sági díj befizetéséről szóló felszólító levelet, holott - ál­lítólag - hetven éven felül nem kötelező fizetése. Ez utóbbinak megfelelően cse­lekszik. V. K. Nyolcvannyolcadik évét tapossa a csesztvei Palánki József „Egészséget, békességet, sorstársaim” szonyoknak valamivel talán könnyebb, hiszen jobban ke­zükre áll a háztartási, konyhai munka, könnyebben „összeüt­nek” valamit maguknak, ha elérkezik az étkezés ideje. A férfiak többségénél ez nem olyan magától értetődő. Az egyedüllét persze senki­nek sem könnyű. Még akkor sem, ha - mint Palánki József esetében - valójában nincs egyedül, hiszen gondoskodik róla a család, gyermekei nem feledkeznek meg róla. Bizony, nemcsak a hét végi finom éte­lekről van itt szó - bár ez sem lebecsülendő -, hanem a jó szó­ról, a szeretetről, magáról a gondoskodásról. Élete párja azonban így is fájóan hiányzik.-Persze azért kitöltőm az időt. Napközben sokat olvasok könyvet, újságot is: egyházi témájút, meg a Szabad Földet, mert még mindig érdekel a pa­rasztok sorsa. Úgy tűnik, az ő sorsuk olyan mint régen az enyém volt. Semmi sem válto­zik, dolgoznak napestig, mint annak idején én a négy hol­don. Palánki József szeretettel beszélt a négy gyerekéről, kü­lönösen pedig az unokákról, akik közül többen is egyete­met végeztek. Ki közelebb, ki pedig távolabb él. De ami számára nagy öröm: gyakran nyitják rá az öreg porta ajtaját, szeretetben nincs hiánya, gon­doskodásban se, amilyen nagy a család, annyira összetartó, még akkor is, ha szétszóródott - vélekedik. Palánki József nem panasz­kodik, hasonló sorsot kívánt sorstársainak: egészséget, bé­kességet és hűséges, szerető családi összetartást. -szgys­A csesztvei főutcán délidőben gyakran látni idős embereket, kezükben ételhordóval ballagnak az óvodai konyha felé. Pa­lánki József is közéjük tartozik. A 88. évében járó, egykori földművelő hét éve veszítette el feleségét, azóta él, mint mondja, „betyárkoszton”. Palánki József is „betyárkoszton’’ él- Finom, ízletes legtöbb­ször estére is jut belőle - mondja az ételről. - Kétszáz- - kilenc forint egy. adag- Hét vé­gén a gyerekeim hoznak, va­sárnap mindig valami finom­ság, rántott hús, paprikás­csirke kerül az asztalomra. Ilyen szempontból nincs gon­dom. Csak a szegény felesé­gem hiányzik, jóban, rosszban társak voltunk, kitartottunk egymás mellett. Pillanatra elérzékenyül, úgy tűnik, nehezen gyógyul a seb. Szavaiból mégis az derül ki, lelki békében, egészségben, viszonylag anyagi biztonság­ban él. Nincs egyedül ezzel az életmóddal Palánki József. Falvainkban is mind több az egyedül élő idős asszony vagy férfi. Amint mondják, az asz­Felmérés kezdődött Tarjánban - A Füleki úton ellenzik a kötelezőket Rendezetlen házszámhelyzet Kötelező házszámváltozás keltett ellenérzéseket a salgótarjáni Füleki úton. Az érintett idősek nem értenek egyet az önkor­mányzat előírásával, mivel az számukra kiadást, nem utolsó­sorban - a személyi igazolványtól az OTP-számláig - egy sor adatátíratást vagyis fárasztó utánjárást is jelent. „Tollfosztás” kazári népviseletben - Ízlett a fánk is Farsangi jelmezbál Mizserfán Azon pedig egyenesen felhábo­rodtak, hogy az önkormányzat írásbeli felszólításában bírság kiszabását helyezte kilátásba, amennyiben a közölt számjegy­módosításnak a jelzett időpon­tig nem tesznek eleget a címzet­tek. „Mi döntünk, ti, lakosok pedig kötelesek vagytok végre­hajtani” - fogalmazott szer­kesztőségünknek eljuttatott, az eljárás mikéntjét kifogásoló le­velében K. Imre és F. Barna­bás. Véleményük szerint ele­gendő lett volna két-két tulaj­donost arról értesíteni, hogy egyikük házszáma például 82, illetve 82/A. Megjegyezték, hogy az érintett lakók „megér­demeltek volna egy lakógyű­lést” a felvetődő problémák, kellemetlenségek elkerülésére. Summa summárum: ők ragasz­kodnak a régi számozáshoz. A korai tavaszt igyekeznek ki­használni a kertészkedők, me­zőgazdák Nógrádban is. Sok helyen már trágyázzák, ássák, lazítják a kertek, szántók föld­jét. Orhalomban vetik az árpát,- Baj, ha intézkedünk, s az is, ha nem - utalt a felmerült vagy megtörtént házszámmó- dosításokat kísérő ellentétes la­kossági magatartásokra Pintér Andrásáé, a városháza építési és vállalkozásigazgatási osztá­lyának vezetője. - Amikor a postai küldemények nem értek célba, maguk a lakosok sürget­ték, hogy intézkedjünk. Most ezt tesszük, de nemtetszést kelt. S ez azért sem helyén­való, mert az elmúlt években a népességnyilvántartó udvarias, levélben is megismételt kéré­séről sokan egyszerűen megfe­ledkeztek... Pintér Andrásné arról is tájé­koztatott, hogy a ’94-ben meg­szűnt jogszabály hiánya is a rendezetlenségek kezére ját­szott. Hiszen egy utcanév-vál­toztatásra emléktábla-elhelye­zésre vonatkozó igény teljesíté­Zagyvarónán, Salgótarjánban és a városkörnyéki települése­ken már a palántaneveléssel foglalkoznak. Ivády Viktor, a salgótarjáni Bereczki Máté Kertbarátkor vezetője úgy em­séhez nem állt rendelkezésükre semmiféle szabály, támpont. Ezért volt szükséges a helyi rendeletalkotás a múlt év nya­rán.- Az önkormányzat ennek megfelelően jár el, amikor a fo­lyamatban lévő felmérés során áttekinti, hol nem valósultak meg maradéktalanul az átírások - mondta az osztályvezető. - Ilyen a Szécsényi és a Füleki út is, az utóbbi házszámtérképe igen vegyes, sőt fura képet mu­tat: a lakóházak felénél helyes a számozás, de a kétharmad már túl van minden szükséges hiva­tali és egyéb adatmódosításon, viszont a régi számot hagyta a ház falán. Azon egyszerű okból, hogy ne kavarjon bonyodalmat a ré­giek közül kilógó új. Vagyis várta, hogy felzárkózzanak a többiek. Az önkormányzat most ezt a felzárkózást sürgeti, s úgy véli, ez az itt élők érdeke még akkor is, ha a menetrendje kényelmet­lenségekkel jár. (M. J.) lékszik: az ötvenes években volt ilyen enyhe időjárás. Ő és a tagok már elvetették a borsót, petrezselymet, vörös hagymát, salátát, sőt Ivády Viktornál a zeller már ki van kelve. Röviden Új fűtésmód Cered - Megoldódott a falu­házban működő idősek ott­honának fűtési gondja, me­lyet a kilyukadt szilárdtüze­lésű kazán okozott. Az ideig­lenes felfűtést csak energia- veszteség árán tudták megva­lósítani, ezért is vált nagyon sürgetővé, hogy üzembe he­lyezzék az új, gázzal működő rendszert. A munkát másfél hete végezték el. Nőnap Bátonyterenye/Rákóczite­lep - Mintegy negyven ven­déget várnak a március 4-i szerdai, 15 órakor kezdődő nőnapi ünnepségre, melyet a városrészen működő idősek klubja fog megrendezni. A résztvevőket zenés köszön­tővel, ünnepi ebéddel fo­gadja a vezetőség. Törvény írja elő Salgótarján - Előnyugdíjas olvasóink a fogászati ellátá­sukkal, a nyugdíjast megil­lető kedvezményekkel kap­csolatos tájékoztatásért gyakran fordulnak szerkesz­tőségünkhöz. Figyelmükbe ajánljuk a megyei szakfelü­gyelő főorvos tájékoztatását, miszerint a hatályos törvény az előnyugdíjast nem „te­kinti” nyugdíjasnak. Rájuk más előírások vonatkoznak, ellátásuk költségeiről fogor­vosuknál tájékozódjanak. Mivel gyakori látogató va­gyok a mizserfai idősek ott­honában, úgy érzem, el kell mondanom azt, ami 1998. február 18-án az otthonban fogadott. Véletlenül csöppentem bele az idős gondozottak hangulatos farsangi „bulijába”. Ahogy be­léptem az épületbe, már nagy volt a nyüzsgés, a jövés-menés, mivel a gondozottak a nővér­kék segítségével javában öltöz­ködtek. A jelmezesek között volt egy csodálatos „élő” karácsonyfa tele szaloncukorral, szép, szí­nes lufik, répa, professzor, bo­hóc, újságárus, aki egy hosszú strófát is mondott újságárulás közben. Szerepet és énekeket is beta­nultak az idősek - köztük a csaknem 90., 80. és a 72. évük­ben járók - „Tollfosztás” cím­mel, amit rendkívül ügyesen előadtak kazári népviseletbe öl­tözve, amit nagy-nagy tapssal jutalmaztak a jelenlévők. De szerepeltek a nővérkék is, mégpedig remekül. Előadták a Besenyő családot Evetkével az élen, az ismert jelmezekbe öl­tözve, valamint nagyon jó volt a Hacsek és Sajó című jelenet, amit frappánsan, hihetetlenül jól utánozva, sok nevetés és taps kíséretében adtak elő. Azonban a férfi ápolók is ki­tettek magukért, női ruhába öl­tözve, csüngős fülbevalókkal, hajukban pántokkal olyan tán­cot és hangulatot teremtettek, hogy pirosra tapsolták a tenye­rüket az idősek. Volt még görög tánc hófehér hosszú ruhában, matróztánc, valamit cigánytánc és még több jelenet, ami mind-mind nagy tapsot kapott. Az asztalok gyönyörűen meg voltak terítve, rajtuk szárazsü­temény és üdítő, majd az utolsó szám után friss fánkot is fel­szolgáltak. Közben szintetizátor szolgál­tatta a jó zenét, jobbnál jobb régi számok hangzottak el, ami szép emlékeket idézett fel a hallgatókban. Úgy gondolom, hogy ez a jól sikerült farsangi bál még sokáig beszédtéma lesz a gondozottak szobájában, hiszen lehetett látni, hogy ott és akkor milyen jól érezték magukat, önfeledten nevetgéltek, beszélgettek és megszokott mindennapos élet­vitelüktől - ha csak egy dél­utánra is - eltértek, ami nekik nagy örömet szerzett. Mindezekért nagy-nagy kö­szönet jár Serföző Tamás igaz­gató úrnak, aki farsang idején az otthonban is ápolja a ha­gyományokat és felejthetetlen napot szerzett az itt élő embe­reknek. Köszönet a nővérkék­nek, hiszen nem kis fáradsá­gukba került a szerepek betaní­tása, a ruhák beszerzése, nem utolsósorban pedig a műsor megszervezése és lebonyolí­tása. Végül hálás köszönet az idő­sökért fáradozó valamennyi otthoni dolgozónak. Üdvözlettel: Budai Istvánná nyugdíjas A zeller már kibújt, s földben már a borsó-, a saláta-, a petrezselyemmag is Korai kikelet - Februári magvetés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom