Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-19 / 42. szám

4. oldal 1998. február 19., csütörtök Közélet Hetekig tart a szavazás - Általános választások kezdődtek Indiában. A közel egymilliárdos lakosságú, kon­tinensnyi országban március 7-ig tart a voksolás, az adatok összesítése is csak valamikor jövő hónap vége féle várható. Érdekesség, hogy India néhány déli államában nem kez­dődhetett meg a szavazás, mert ellopták az urnákat... Tüntetések Írországban - Gerry Adams, a Sinn Fein nevű szervezet vezetője mellett tüntetnek Írország fő­városában, Dublinban. Még mindig nem dőlt el ugyanis, hogy a Sinn Feint kizárják-e a béketárgyalásokból. Törvénymódosítás előtt - Egy képviselő még mindig több, mint a semmi Kisebbségek a parlamentben? (Folytatás az 1. oldalról) Lapunk kérdésére Juhász Gá­bor, Nógrád megye 2. számú választókerületének szocialista országgyűlési képviselője el­mondta, a május 10-re kiírt vá­lasztások előtt kilencven nap­pal már nem lehet módosítani a választójogi törvényt, ezért vetődött fel az, hogy a kisebb­ségi választásokat az önkor­mányzati választásokkal egy időben bonyolítsák le. Rendkívüli ülés várható Nem lehet azonban kétféle tagja a legfőbb törvényhozó testületnek, hiszen így egyes képviselőknek négy évre, míg másoknak csak három és fél évre szólna a mandátuma. Megoldást jelenthetett volna az a miniszterelnöki javaslat, mely szerint sürgősségi tárgya­lást kapott volna a törvény, a bizottsági vita után a ház már csak szavazott volna, ám ez nem kapta meg a szükséges négyötödös többséget. Sajátos helyzet alakult ki - folytatta a képviselő. A módo­sítást tulajdonképpen min­denki akarja, de csak akkor, ha részese a vitának. Ha viszont részese, akkor a törvénymódo­sítás kicsúszik az időből. Úgy tűnik, a probléma megoldása őszre tolódik, Juhász Gábor nem tartja kizártnak a nyári rendkívüli ülésszakot sem. Hogyan vélekednek minder­ről a kisebbségek képviselői? Jónás Gábor, a balassa­gyarmati cigány kisebbségi önkormányzat elnöke szeren­csésnek tartja a kisebbségek parlamenti képviseletét, azzal azonban nem ért egyet, hogy a cigány kisebbséget egyetlen emberképviselje. Esélyegyenlőség: nines Szerinte így nem beszélhetünk esélyegyenlőségről, de a nem­zetiségeket tekintve aránytalan is a képviselet. A cigányok vannak közöt­tük a legtöbben, és ők küzde­nek a legnagyobb gondokkal, ezek megoldására nem elég egy képviselő. Jónás Gábor azt tartaná jónak, ha megyén­ként kerülne be egy kisebb­ségi képviselő a parlamentbe, úgy, hogy a nemzetiségek kö­zül annak képviselője jusson be, amelyik a legtöbb szava­zatot kapja. így például, ha Nógrád megyében a szlovák képviselőjelölt nyerne, akkor nem jutna be a megyéből a németek illetve a cigányok je­löltje. Annak végképp nem örülne az elnök, ha Budapes­ten döntenék el, hogy ki le­gyen az országból az az egy ember, aki a cigányságot képviselné, márpedig úgy látja, hogy ennek van esélye. Kié lesz a döntés joga? Egy képviselő személye sem békét nem hoz, sem megoldást nem jelent. Ha delegálás lesz, akkor szerinte egyáltalán nem fognak megegyezni. Ebben az esetben az lehetne a megoldás, ha a képviselőt megyei szin­tekről segítenék, és ez kölcsö­nös lenne. Ehhez kellene egy olyan ember, akit mindenki el­fogad az országban - és ilyen nem lesz. Jónás Gábor is úgy gondolja, mindenkinek meg kell kapnia a szavazati jogot. Mészáros Mihályné, a szen­dehelyi német kisebbségi ön- kormányzat elnöke jónak tartja az elképzelést, a techni­kai megvalósítást illetően azonban kétségei vannak az igazságossággal kapcsolat­ban. Utalt a nemzetiségek lét­számbeli különbségére, a te­rületi szétszórtságra, ami eleve megnehezíti a szerve­zettséget, a képviseletet. Az elnök szerint szükség van a kisebbségek parlamenti kép­viseletére, de komoly munkát kell folytatni annak előkészí­téséhez, mert nagyon sok a tisztázatlan kérdés. Ez a nemzetiségeknek is érdekük, hogy elejét vegyék a támadásoknak. Mészáros Mi­hályné éppen ezért tartja jobbnak az októberi időpon­tot. így lenne idő a vitás kér­dések tisztázására, de mint mondta, egyébként sem va­gyunk ezzel elkésve, történ­tek jó változások ezen a terü­leten. Annak nem híve, hogy bármi áron kerüljön sor minél előbb a választásra. Kérdés ugyanakkor az is, hogy a nemzetiségenkénti egy par­lamenti képviselő hogyan tud eredményes, hatásos lenni a többi képviselővel szemben? Úgy néz ki, hogy labdába sem tudnak majd rúgni, vi­szont így mégis neve lesz a gyereknek, kipipáljuk, meg­vannak, képviselve vannak a nemzetiségek. A szendehelyi elnök is bizonytalan ebben az ügyben, de azt tartaná szeren­csésnek, ha a nemzetiségi képviselők szavazata na­gyobb súllyal nyomna a lat­ban. Sok mindenben termé­szetesen közösen kell dön­teni, akkor ők is csak egy képviselő a többi között. Utólag lehet csak eldön­teni, egy bizonyos idő távla­tából, hogy valóban érdemi, vagy egyszerűen csak gesz tusértékű dologról van-e szó. Nehezen lehet egyébként felmérni a nemzetiségek ará­nyát is az országon belül, kérdés, ki minek vallja magát. Alakulhat akár párt is Arra a kérdésünkre, kik sza­vazzanak a kisebbségi jelöl­tekre, Mészáros Mihályné azt válaszolta, kívülállóként is le­het felelősséget érezni. Aki élni kíván ezzel a jogával, az tegye meg. Aki pedig nem el­kötelezett a kisebbségek ügyé­ben, úgysem fog szavazni.- Bizonytalan, hogy a par­lamentnek sikerül-e végigvin­nie a törvénymódosítást - mondta dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének el­nöke. A magyarországi szlo­vákok felkészültek mindkét variációra, a májusi és az ok­tóberi időpontra is. A közel­múltban megalakult nemzeti­ségi fórum pártként indul a májusi választásokon, ha a képviselők nem módosítják a törvényt. Az elnök úgy fogal­mazott, nincs mit veszteni. Mindkét lehetőségnek van pozitívuma és negatívuma is. Ha pártként indulnak, abban benne van a bukás, lehet, hogy senki nem jut be. A fó­rum már későn szerveződött, igaz, ennek objektív oka van: voltak ígéretek arra, hogy megoldódik a képviselet ügye. Elképzelhető azonban az is, hogy nem csak egy, de több jelölt is bejut a parla­mentbe, így akár nemzetiségi frakciót is tudnak alkotni. Sokan azt mondják, hogy reprezentációs lenne egyetlen képviselő - mondta második kérdésünkre Egyedné, aki úgy véli, ha lenne összesen 13 képviselő, arra jó lenne, hogy szószólói legyenek az adott nemzetiségnek, hiszen a par­lamentben, de az országban sincs igazán rálátás a nemze­tiségek helyzetére. Bizonytalan a helyzet Ezért nagyon fontos lenne egy is, mert ha jó parlamenti képviselő lesz, legalább in­formációt tud adni a problé­mákról. A nemzetiségi tör­vényt már most is több pon­ton módosítani kellett, a szer­vezetekkel folytatott viták pedig nem kerültek a parla­ment elé. Egy ember nem tud dönteni, de abban tudna segí­teni, hogy a képviselők vilá­gos képet kapjanak. Egy em­ber még mindig jobb, mint a semmi - véli a szlovák szö­vetség elnöke -, nem be­szélve arról, hogy hét éve al­kotmányellenes a helyzet. Ki szavazzon a kisebbségi képviselőkre? Mivel nincs nyilvántartás, senki sem tud­hatja, ki tartozik nemzetiség­hez és ki nem. Van aki érzel­mileg kötődik, de nem beszéli a nyelvet. Ebből a szempont­ból is túlságosan komplikált a helyzet, de ha egy nemzetiség jelöl valakit, a magyar több­ségnek bíznia keli abban, hogy jó embert választottak. Létkérdés a korrektség Egyedné végül úgy fogalma­zott, a majdani képviselőnek mindent meg kell tennie, hogy a kisebbség és a többség kö­zött korrekt kapcsolat legyen, mert ez az alapkérdés. Dudellai Ildikó Lemondását fontolgatja Hranek Sándor, a Salgótarján Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzatának elnöke • • Összefogás a hátrányos megkülönböztetés ellen Kilenc év alatt a semmiből politikussá lett. Törvényt értő, a romák helyzetét tisztán látó ember, aki napi gondokkal küzd, mert a szűkös anyagi támogatás miatt még a fontosabb leveleket sem tudja postára adni. Anyagi bázis híján szinte működésképtelen a kisebbségi önkormányzat Salgótarján­ban. Ottjártamkor a lelkes aktivisták otthonról hozták borí­tékaikat, hogy Horn Gyula romákat sértő nyilatkozatára írt petíciót és a hozzá tartozó aláírásgyűjtő íveket el tudják kül­deni a többi kisebbségi önkormányzatnak.- Hogy érzi magát mostanában Hranek Sándor?- Félek, mert veszélyben va­gyunk. Úton-útfélen támadások érnek minket, kilakoltatnak la­kásainkból, rá akarnak kény­szeríteni, hogy nyomornegye­dekben, gettókba tömörülve tengessük munkanélküli-éle­tünket. Gyerekeinket kiutálják az iskolából, megfosztva őket attól a lehetőségtől, hogy lega­lább ők érvényesüljenek és kia­lakuljon egy értelmiségi réteg. Felsorolhatnék még rengeteg megalázó dolgot. Gyűjtés magyaroknak- Miként lehetne ezen a helyze­ten változtatni?-Úgy, hogy minden roma ember elmegy a kisebbségi vá­lasztásra és leadja a voksát arra a cigány képviselőre, akit ő a legalkalmasabbnak talál a romák érdekeinek képvisele­tére. Csakis összefogva le­szünk képesek fölvenni a har­cot a diszkrimináció ellen.- Hogyan lett politikus?- Ez az 1989-es román for­radalom idején kezdődött. Lát­tam a televízión keresztül a gyerekeket, hogy éheznek, fáz­nak. Erre én a nyakamba akasz­tottam egy táblát, melyre ráír­tam, hogy a romániai magyar éhezőknek gyűjtök. Az össze­gyűjtött pénzből a Vöröskereszt segítségével gyógyszert és kü­lönböző élelmiszereket vásárol­tunk és december 25-én elin­dultam Erdélybe a magyarok­hoz. Ezzel indult a pályám. Majd 1990-ben beléptem a Phralipe Független Cigány Szervezetbe, melynek alelnöke lettem és a megyén belül létre­hoztam harminc alapszerveze­tet. Ebben az évben a választá­sokon bekerültem Salgótarján város képviselő-testületébe. Létre akartam hozni egy ki­sebbségi bizottságot, de nem engedélyezték. Ezután nem lát­tam értelmét a további mun­kámnak, így kiléptem a testü­letből, pedig itt tiszteletdíjért dolgoztam. 1991-ben létrehoz­tam - harmadikként az ország­ban - az ingyenkonyhát, s 1992-ben az anya-gyermek menedéket. Ezek az intézmé­nyek a mai napig működnek. Később tagja voltam annak a bizottságnak, amely előkészí­tette a választási törvényt. A ki­sebbségi választójogi törvény megszületett, de sok olyan do­log került bele, ami, sajnos, nem kellett volna. Ez alkalmat adott arra, hogy csak egy szer­vezet koordinálja az országot. Ne csak egy szervezet Véleményem szerint megyei képviselők kellenek, akiket a megye választópolgárai válasz­tanának meg, alkalmat adva arra, hogy ne csak egy szerve­zet képviselőiből tevődjön ösz- sze az Országos Cigány Ki­sebbségi Önkormányzat. így kialakulhatna az ellenzék is, nagyobb demokráciát bizto­sítva. 1994-ben a kisebbségi válasz­tásokon bekerültem Salgótarján cigány kisebbségi önkormány­zatának testületébe, ahol el­nökké választottak. Szabolcsban és Nógrádban is kb. 120 kisebb­ségi önkormányzatnak segítet­tem a megalakulásban.- Milyen körülmények között kezdődött az elnökség?- Kiszolgáltatott helyzetben voltunk. Az első időkben nem­hogy érdemi munkát nem tud­tunk végezni, de még hely sem volt, hogy a romákat fogadjuk. Először irodáért kellett har­colni. Megszereztük az irodát, s pár hónap múlva megkezdhet­tük tevékenységünket. Választ­hattunk két alternatíva között: vagy nem veszünk észre sem­mit és minden támogatást meg­kapunk a települési önkor­mányzattól, vagy pedig szem- beszállunk mindenkivel a ro­mák érdekében, s ezzel renge­teg ellenséget szerzünk. Én a második utat választottam, ellá­tom képviselői tevékenysége­met, rájöttem azonban, hogy nem érdemes csinálni, mert sem az anyagi, sem az erkölcsi, sem a politikai biztonság nincs megteremtve. Útiköltségre sincs pénz Sokszor még útiköltségre sin­csen pénzem, hogy kimenjek a falvakba segíteni az ottani ön- kormányzatoknak. Remény- vesztettségemet erősíti, hogy a közelmúltban összehívtam a roma vállalkozókat és javasol­tam nekik, hogy alakítsanak roma kamarát. Adjanak össze pénzt és ebből fölveszek jo­gászt, hogy képviselje érdekei­ket, legyen jogi alapjuk és ver­senyképesek legyenek. Nem fogadták el javaslatomat. Java­soltam továbbá, hogy adójuk egy részét utalják egy alapít­ványba, amely a gyerekek to­vábbtanulását segíti. Süket fü­lekre talált. Nálunk még nem alakult ki az a módszer, ami másoknál tökéletesen működik, miszerint egy terület vállalko­zói anyagi támogatást biztosí­tanak annak a politikusnak a kampányához, akik később a parlamentbe bekerülvén lobby­zik a vállalkozók érdekeiért. Erre igen nagy szükség lenne. Szeretném többek között azt is elérni, hogy a városi költség- vetés egy főre jutó fejkvótájá­ból részarányosán leosztanák a romákra jutó részt. így több pénz jutna a művelődésre, okta­tásra és foglalkoztatásra. Sze­retnék továbbá harcmentesen dolgozni, kikerülni a csatározá­sokat, érdemi munkát végezni, mert meg kell végre érteni mindenkinek, hogy az önkor­mányzat az alkotmányos tör­vény keretein belül működik hatezer választó akaratából. Végül szeretném azt, hogy ne csak az országon kívüli kisebb­ségekkel foglalkozzon a kor­mányzat, hanem nézzen szét sa­ját hazáján belül is.-Február elején megfogal­maztak egy petíciót a Horn Gyula nyilatkozataiból összeál­lított, cigányokat sértő meg­nyilvánulásai ellen, melyben többek között felszólították a miniszterelnök urat, hogy nyil­vánosan kérjen bocsánatot a romáktól. Bízik ennek sikeres­ségében? Bizalom nélkül- Igen, bízom, és azt gondo­lom, hogy fel kell lépnünk minden ilyen fajta nyilatkozat ellen, bárki mondta is, mert ve­szélyben vagyunk és meg kell védenünk magunkat.- Újra indul az 1998-as ki­sebbségi önkormányzati válasz­tásokon?-Igen, de nem biztos, hogy Salgótarjánban. Úgy érzem, hogy a tarjániak elvesztették bizalmukat irányomban, mivel a petíció-aláíró nagygyűlésre csupán százötvenen jöttek el. Én mind a hatezer választót el­vártam. Lemondok elnöki posz­tomról, és onnantól az új elnöké a szó Salgótarjánban. Azonkí­vül - kilenc éve, amióta ezt csi­nálom - a gyerekeimnek ebből a munkából nem kerestem egy fillért sem, legalább a sikere­immel kárpótolhatnám őket, de ez sem megy. Oláhné Baranyi Laura

Next

/
Oldalképek
Tartalom