Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-14-15 / 38. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN \ f BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1998. február 14., szombat Osztálytalálkozó a Balassában - Mindenki mondta a maga történetét - A lakótelepekkel párhuzamosan épült az iskola Huszonegy év után újra együtt a Dózsa első „gólyái” Most az egyszer hiába szólt Telek Zoli harmonikája, a Balassa étterem vendégei szinte rá se hederítettek, csak beszélgettek, mondták a magukét vég nélkül. Igaz, minden okuk megvolt rá, mert a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola 21 éve végzett diákjai tartották osztálytalálkozójukat. Voltak, akik rég nem látták egymást, vagy — mint Albulov Csaba Túráról- messzibb tájakról tértek vissza a gyermekkor színhelyére. Pólyák Ferenc nyugalmazott iskolaigazgató szinte megfiatalodva ült volt diákjaitól körülvéve. Előkerültek a fényképek, mindenki mondta a maga történetét. Pólyák igazgató úr a Dózsa iskola történetére emlékezett. Kis iskolatörténet-A Dózsa iskolát 1969-ben, a lakótelepek építésével párhuzamosan kezdték el építeni a NÁÉV dolgozói. Ez a város ötödik általános iskolájaként épült. Az új iskolához új tantestület kellett. Jórészt faluról jöttünk, hogy életre keltsük az új létesítményt.- Én 1953-tól 1970-ig Bérceién tanítottam, a megyei és a városi vezetés nevében Kmetty Kálmán nyújtotta át az új iskolához szóló igazgatói kinevezésemet. Igaz, az építkezés még tartott, de az 1969. december 15-i átadás után már nyolc osztályt indítottunk 1970. január 15-én.- Ez az osztály - akiknek tagjaival, örömömre, itt lehetek - volt az első elsős osztálya az új Dózsa iskolának. Ha nézzük a nyolcadikos osztályképet, nemcsak ők, a diákok fiatalabbak, hanem mi, a tantestület is.- Az új iskolában kezdtem a feleségemmel, Tóth Lajosáéval, az Urbán házaspárral, Kalocsa}’ Frigyesnével, dr. Kalas Gézánéval, a Szekeres házaspárral és Filep József névéi. Közülük még Urbánné, Kalo- csayné ma is tanít. Akkor még iskolaotthonként indultunk, még altatóágyakat is vettünk a kicsiknek. Hogy ott voltak a gyerekek délután is, így jött a sportiskola gondolata.- A 20 év alatt, míg igazgató voltam, folyamatosan bővült, épült a Dózsa iskola. Munkám nagy részét a tanítás, az irányítás mellett az építkezés kötötte le. Volt úgy, hogy a művezető kifakadt, hogy ő vagy én irányítok, annyira szívügyem volt az iskola fejlesztése. Húszévi építkezés- Most már bevallhatom, hogy az akkoriban épülő Nógrádi-lakótelep tervezett iskoláját is a Dózsába építettem be. Bizony sokszor megtörtént, hogy e lakótelep gyerekeit távolabbi iskolába irányították, pedig igazság szerint a Dózsa iskolában is tanulhattak volna.- Akkoriban magától értetődő volt, hogy a város üzemei támogatták az új intézményeket. Sok segítséget kaptunk a kábelgyártól, a bútorgyártól, a fémipartól, az akkor még működő vegyesipari vállalattól, a honvédségtől. Ha bármi probléma volt, az építkezésen csak szóltam Fekete Mátyásnak és NÁÉV-es kollégáinak, s ők mindent elrendeztek. Végül az iskola építése húsz év után, nyugdíjba vonulásom idején a sportcsarnok megépítésével fejeződött be. Ez az iskola történelme. Az iskola első elsős osztályának a történelmét pedig itt, a fehér asztalnál mondták el a volt tanulók.-Hál’ istennek, egy elveszett ember sem akadt közülük -néz szeretettel a körülöttünk lázasan beszélgető társaságra - Pólyák igazgató úr.- Sajnos, felbomlott családokról beszámoltak a fiatalok. Sokan panaszkodtak arról, hogy nem könnyű a gyerekek felnevelése. A mai társadalom nem segíti, hogy emberségben, tisztességben tudják felnevelni az utódokat. Félteni kell a gyerekeket, aggódva várni az óvodából, iskolából, hogy épségben hazaémek-e. Én magam is tapasztalom, hogy most, ahogy az unokám elé eljárok, menynyien várják a csemetéket. Bizony régen erre nem volt szükség- magyarázza Pólyák Ferenc, a körülötte lévők helyeslésétől kísérve, s még hozzáteszi: -Jó érzés, hogy a volt tanítványaink itt főleg arról is beszélnek, hogy milyen emberi kapcsolatot tudtunk a tanítás mellett fenntartani. Ezekkel a fiatalokkal az utcán találkozva nem tudunk elmenni egymás mellett egy kölcsönös köszönés, egy jó szó nélkül. Sajnos, ma már ez a fiatalabb korosztályokra nem jellemző. Ezen az osztálytalálkozón még azt el kellett volna mondanom, nem azt értékelem bennük, hogy ki volt kitűnő közülük, vagy ki volt rossz, hanem azt, hogy most is tiszteljük egymást.- Ez így van! - folytatja Pólyák Ferenc gondolatát, a volt nyolcadikos osztályfőnök Balázs Ferencné, aki Urbán Árpád tanár úr társaságában hallgatja a beszélgetést.- Nagyon jó és felemelő érzés 21 év után szinte a teljes osztállyal találkozni. Ez a volt nyolcadikos osztályom volt az új Dózsa iskola első elsős osztálya, én pedig elsőként jelentkeztem ide a meghirdetett tanári állásra. Ezekkel a gyerekekkel 1976-ban tizennégy napot töltöttünk a Zemplénihegységben. A Rákóczi-év keretében végigjártuk Sárospatakot és környékét. Mindannyiunk szép élménye volt, amit a szülői munkaközösségben tevékenykedő Halmosi Pálnak és feleségének is köszönhettünk. A Zsuzsi lányuk járt az osztályban és ők szervezték meg azt a máig felejthetetlen zempléni utat. Ők ott ünnepelték az osztállyal közösen a 16. házassági évfordulójukat. Mára már Halmosi Palinak is ősz lett a haja, de az osztály egy emberként ugrott mindkettőjük nyakába, mikor itt, a „Balassában” megjelentek. Mondta is Pali, hogy „tudod, Erzsikém, ezt a találkozót Zemplénben kellett volna megtartani”. Igaza van, csak hát, ezeknek a gyerekeknek már saját gyerekei vannak, nehéz lenne a szervezés - néz végig a társaságon Erzsiké osztályfőnök. Osztályfőnök öröme- A Török Mari volt a legjobb tanuló. Újságírónak készült, remek irodalmár lett volna belőle, de a gyógyszertárközpontban kötött ki. Batta Laci és Albulov Csaba bizony megérte a pénzét. De ő is itt van, csak páran hiányoznak az osztályból, ők is igazoltan.- Körülöttem mindig sok a gyerek. Az Isten úgy alakította a sorsom, hogy nem lett gyermekem, mégis annyi van, mint a tenger, ezért vagyok boldog. Nem érzem magam öregnek, mint ahogy Urbán Árpi sem - mondja Balázs Ferencné.- Tudja, még most is elmennék egy zempléni túrára, ha hívnának. Szabó Endre Egy kis nosztalgia: a felvétel 1977. június 10-én készült Gyarmaton 783-asnak! Nem szeretem az ötperceket, de téged nagyon szeretlek!! 841-es. még mindig ugyanúgy szeretlek téged. Remélem, így marad mindörökké! Papus. G! Sz! É! A világ legjobb férjének, L. Tamásnak! Valentin-nap alkalmából sok örömet és még vagy 100 évet együtt! Betti. Nagyon szeretlek! 1997. július 11. Székesfehérvár. Marikának Keme- rovóra! Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon, de nagyon szeretlek! A te majomfiúd. Mamusnak! Eltelt két boldog év, és Andinak! A kézfogáshoz kell a legkisebb fizikai erő, de a kézfogáshoz kell a legnagyobb lelkierő, ha az igazán őszinte! Zsolo. Az én szép, fekete hercegemnek! A földön senki sincsen, kinek lekötném szívemet. Ezt így rendelte fenn az Isten. Tiéd szívem, téged szeret! (Puskin). Báker. Mikor a szívem mélyén félelem ébred, mikor az ember őszi bánatot érez, olyankor jó, hogy itt vagy! Veled egyszerűnek tűnik minden, mosolyod vigasztal. "F"-nek "Gy"-től. Mártinak Sámson- házára! Boldog vagyok, hogy végre reád találtam! Szeretlek! Lúbim ta! Attila. Nagyon szeretlek és nagyon sokat gondolok rád, te édes kis kazánfűtőm! A te Barbid. Robi! Nagyon boldog Valentin-napot kívánok neked! Nagyon szeretlek! A te kiscicád. Szerelmem, Zsebi- baba! Amióta rád találtam, virágba borultak a fák, csodálatos lett ez a kegyetlen világ. Szeretlek! Tigris. Trafikos Marcsinak! Azt hiszem, vége! Szeretnék kiszeretni belőled, de nem megy. Szeretlek! István. Tünde! A hold továbbra is reszket a tó vizén, színezüst lángot szór a fény. Titkon a szívem arra vár, hogy egyszer újra rád talál. „Neked írom a dalt.. Ilyen a mi világunk... A golyóbis egyik felén olajat eresztünk a tengeröbölbe, s borzadva nézzük végig hogyan haldoklik tőle egy öbölnyi vízinép. A Föld másik felén meg alig várjuk, hogy végre nászukat üljék, forogják, ugrálják a madárkák, s láttukra azt kiálthassuk: — Ez már a tavasz kezdete. És örömünkben óriásit szippantunk a föld meg a bűzös utcák illatából. És madárkák módjára, bennünk is hatalmasra nő a vágy anélkül, hogy tudomásunk lenne róla, hogy február közepét már a rómaiak is a fiatal szerelmesek napjává tették. „Hé, te aki az utcán újságot árulsz és ötkor kelsz úgy jössz villamoson és éjjel tanulsz és fáj a szemed, s a fáradtságtól a könnyed kicsordul Adj egy percet nekem az életedből. Hé, te aki nappal a dolgodat végzed, s a gépet vezeted és hajtod magad, és embert gyógyítasz és gyereket tanítsz, és este fáradtan várod az álmodat, Te is adj egy percet az életedből. Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár, hogy zörög a dob, hogy neked gyúlnak a fények, és csak neked írom a dalt, Neked énekelek, Neked írom a dalt, Neked énekelek!” Presser Gábor LGT Virág, ajándék, kedvesség a szerelem, a szeretet jegyében Ma ne legyünk morcosak! Minden a szerelem körül forog: a Bálint-nap hagyományának kialakulása is. Csaknem kétezer esztendővel ezelőtt a vigasságokért rajongó rómaiak február közepén tartották a lupercaliát. A római erdőisten, a far.kas alakjában elképzelt Faunus asszonyát, Luperca istennőt dicsőítették ezen az ünnepen. Faunusról tudni illik: féktelen, kifogyhatatlan szerelmi erővel rendelkezett, s tőle várták a latinok a rossz szellemek elűzését is. A lupercalia egyszerre volt engesztelő és tisztulási ünnep. Faunus papjai, a lupercusok csaknem mezítelenül körbefutották Róma legősibb magját, a Palatinus-he- gyet. Az áldozati bakkecske bőréből hasított szíjakkal minden útjukba kerülőre rácsaptak, hogy kihajtsák belőle a bajt és a gonoszt, asszonyokból meg a termékenységet akadályozó szellemeket. A szertartás végén, még azon a napon ünnepelték Juno istennőt, a házasélet, a házi béke védelmezőjét. Olyankor minden, eladósorban lévő lány nevét fölírták, és egy fadobozba rakták, ahonnan a fiúk sorra kihúzták. Akit a sors ekként melléjük rendelt, azzal a március 1-jén (Mars születésnapján) kezdődő új évben már együtt járhattak. A kapcsolat gyakorta szerelemmel, házassággal végződött. E hagyományban gyökeredzik a szerelmesek napja! Bálintot pedig a terjedő keresztény vallás emelte a szeretet napjának középpontjába. A 268-ban született umbriai püspök, a későbbi szent Valentin (azaz Bálint) a gotokat a birodalomból kiűző Claudius római császár börtönében sínylődött, s a börtönőr vak leányának a hit segítségével visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14-én „keresztény fondorlatok és üzelmek” miatt izzó vasrácson kivégezték, levelet küldött a lánynak: „Búcsúzik Tőled a Te Valentinod.” Azóta reá emlékeztet Valentin (Bálint) napja. A római szokások a középkorban más országokba is eljutottak: az angolok már 1446-ban megünnepelték ezt a napot. Az 1700- as években divatossá váltak a Va- lentin-verseskötetek, a XIX. században már üdvözlőkártyát is küldtek egymásnak az emberek. Magyarországon 1990-ben éledt fel e nap megünneplése. Bálint napján, február 14-én (ha már egész évben morcosak vagyunk is) ne feledjünk el mosolyogni, köszönni, személyesen, telefonon vagy levélben, sőt legújabban: az Interneten köszönteni szeretteinket. Ajándékozzunk virágot, édességet, valami kedves, örömet okozó apróságot azoknak, akiket szeretünk.
