Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

1998. január 2., péntek Mozaik 7. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban Almásy Ferencé életfilozófiája: Mindig az élet szebbik oldalát kell nézni Mindennek titka az egészség Jó szívvel emlékeznek vissza Almásy Ferencnére mindazok a diákok, akik a kisterenyei gimnáziumban végezték tanulmá­nyaikat. Baba néni - mert mindenki így hívta - tizennyolc évig tanította a testnevelést, szerettette meg a néptáncot: a terenyei csoport sikert sikerre halmozott vezetésével, méltán öregbítette az intézmény jó hírnevét. Baba néni mit sem változott az elmúlt évek alatt: továbbra is dinamikus, fiatalos egyéniség maradt. Nőtincsen született, 1924-ben, pedagógus házaspár első gyermekeként. Édesanyjá­nak nyolc, édesapjának hét testvére volt, de egyik család­ban sem született gyermek. Amikor a világra jött, mindenki örült, és azt mondták: - Hát itt van a baba! így maradt rajta a becéző „Baba” név, amely az idő múlásával Baba nénivé vál­tozott. A tanítóképzőt Budapesten végezte, majd öt évig tanított Felsőpetényben. Ezután a ba­lassagyarmati Rákóczi iskolá­ban töltött nem kevesebb mint tizenhat esztendőt. Hobbi a gyermektánc Ebben az időben jelentkezett egy országos tánctanfolyamra, ahol Györgyfalvai Katalin keze alatt szerezte meg a gyermek- tánc-koreográfusi szakképesí­tést. Balassagyarmaton már szép sikereket értek el az általa tanított táncosok. Közben elvé­gezte a Testnevelési Főiskolát, 1953-ban kapott diplomát. 37 évesen került a kisterenyei gimnáziumba. Innen is ment nyugdíjba. , .. „- Amikor elértem az 55 éves nyugdíjkorhatárt, azonnal nyugdíjba mentem - emlékszik vissza Baba néni. - Úgy érez­tem, hogy veszedelmes már a tanítás: nem tudtam már el­kapni a gyerekeket, féltem, hogy baleset éri tanítványaimat. Ha visszagondolok az elmúlt évekre, előjönnek az emlékek. Meg kell mondanom, legelő­ször táncosaim jutnak eszembe. S hogy szeretettel gondolnak rám ők is, azt jelzi az a sok üd­vözlőlap, telefonhívás, amelyet nap mint nap kapok. Mindig azt mondogattam tanítványaimnak, hogy négy dolgot kell állan­dóan szem előtt tartani: a be­csületet, a tisztességet, az egy­más iránti szeretetet és megbe­csülést. Úgy érzem, volt diák­jaim részéről ez maximálisan teljesül. Annak is nagyon örü­lök, hogy bizalmammal soha nem éltek vissza tanítványaim. Örök élmény a külföld- Mint volt tanítványa, nehezen tudom elképzelni Baba nénit a táncszakkör nélkül. Ugyancsak furcsa arra gondolnom, hogy tétlenül telnek napjai.- Ó, hát erről szó sincs, hogy tétlenkednék! Nyugdíjazásom első két évében tényleg csak úgy „voltam”. Aztán rájöttem, hogy nyugdíjamból - amely most már majdnem huszonhét- ezer forint- nem lehet szín­házba menni, utazni, rejtvény- fejtési szenvedélyemnek hó­dolni, már pedig én nem akar­tam kedvteléseimről lemon­dani.-Eszembe jutott, hogy egy ízben, amikor Hajdúszoboszlón nyaraltam, egy nyugdíjas taní- ,tóttő volt,a szállodában.„Ő, látta el a portás-recepciós, teendőket, írtam hát a SZOT-nak, hogy én is elmennék egy ilyen helyre. Akkoriban nyílt Balatonlellén a Postás üdülő, egy hétemeletes, első osztályú szálloda. Itt dol­goztam tizenkét évig a recep­ción. Állandó délutános vol­tam, az érkező vendégek elhe­lyezése, a távozó vendégek számlájának összeállítása, ren­dezvények szervezésében való közreműködés volt a felada­tom. Legnagyobb örömömre felfrissíthettem a már-már fele­désbe merült német nyelvtudá­somat is.- Szívesen emlékszem visz- sza erre az időszakra is, a ven­dégek szerettek, sok ajándékot kaptam elismerésként, több ba­ráti kapcsolat is kialakult. így aztán minden évben eljutottam külföldre is. Párizsban jártam először, voltam a Kanári-szige­teken, Korfun, Krétán, jártam Izraelben, sőt részt vettem egy hajóúton is, a Földközi-tenge­ren. Utoljára Spanyolországban voltam.- Soha nem azért keltem útra, hogy vásárolgassak, ha­nem azért, hogy minél több ne­vezetességet megnézzek: ezt nem veheti el tőlem senki. Ilyen nagy utakra most már nem vál­lalkoznék, hiszen 73 éves va­gyok, de most is azt mondom: mindig az élet szebbik oldalát kell nézni, a legmélyebb bánat­ból is meg kell találni a kiutat. Komoly időbeosztás- Mi a titka ennek a fiatalos vi­dámságnak, tettre készségnek?- Mindennek a titka a jó egészség: ennek köszönhetem, hogy ma is mozgékony vagyok. Magunknak kell megtalálnunk, hogyan tehetjük tartalmassá napjainkat. Komoly időbeosz­tás szerint élek ma is, reggel hét órakor kelek és este tízkor le­kapcsolom a villanyt, kikapcso­lom a tévét. A délelőttök a hét­köznapi dolgokkal -r főzés,,.ta­karítás, mosás- telnek. , de mindennap kötelező i barát­nőmmel a félórás séta, az időjá­rástól függetlenül. Nagyon so­kat olvasok még ma is, évente 250-280 könyvet, minden hó­napban egyszer színházba me­gyünk testvéremmel, aki szin­tén nyugdíjas pedagógus. Min­den héten van egy nap, amikor elutazunk valahová: most leg­közelebb a budai várat szeret­nénk megnézni.- Szomorúan vettük tudomá­sul, hogy Salgótarjánban meg­szűnt a HungarHotels Utazási Iroda: voltak nyugdíjasok szá­mára kedvezményes útjaik, ne­gyedévente elmentünk vala­hová a barátnőmmel, olyan helyre, ahol gyógyfürdő is volt, mert neki szüksége van rá. Reális célok-Hogyan tudta ezt a vidám életszemléletet kialakítani?- Ez a vidámság a szülői ház öröksége: nálunk soha nem volt veszekedés. Édesapám mindig „naprakész”, felvilágosult em­ber volt, hálás vagyok a sors­nak, hogy jókedvét, vidámságát örököltem. Mert egy gyerekből akkor lesz egész ember, ha a családból „töltést” hoz, ember- szeretetet, vidámságot. Ma is emlegetjük húgommal a régi karácsonyokat: soha nem han­goztatta nálunk senki, hogy szeretjük egymást, ezt érezni lehetett. Minden hónapban egy hetet töltök testvéremnél, ilyenkor elővesszük a régi fo­tókat, és emlékezünk. A kará­csonyt mindig együtt töltjük, és minden évben kimegyünk Nő­tincsen szüléink sírjához. Szil­veszterkor ő kerekedik fel és jön ide, hozzám Nagybátonyba.- A legtöbb ember azt mondja, hogy kevés pénzből semmit sem lehet tervezni.-Nem a pénz a legfonto­sabb. Olyan célokat kell ki­tűzni, amelyek reálisak. Min- denkiitudja.a.saját életét irányí­tani, esak oda kell figyelni. Örök igazság, ez, -mint-ahogyan az is, hogy mindenre készülni kell. Azt hiszem, nekem ez si­került is: tudtam például, hogy egyszer majd be kell fejeznem a tanítást, ezért a nyugdíjas na­pokat is meg tudtam tölteni tar­talommal. Ha eljön az idő, mo­solyogva fogok meghalni is, mert erre is felkészültem: az ember nem élhet örökké, nem igaz? Hegedűs Erzsébet Találkozás a baglyasaljai idősekkel Mikor szép az öregkor ? Cserháti József Salgótarján alpolgármestere, a baglyas­aljai városrész képviselője, felesége és barátai meghívá­sára mintegy százhúsz het­ven éven felüli jelent meg a karácsonyi programon.- Hatodik éve tart a rend­szeres találkozás. Az első év­ben a Vöröskereszt látta ven­dégül az időskorúakat, utána következő öt évben mi szer­veztük férjemmel és baráta­inkkal. 1996-ban Baglyasalja Barátainak Köre fogadta a 70 éven felülieket, most ismét mi rendeztük meg a férjemmel együtt - mondta Cserháti Jó­zsef né. A mintegy 140 ezer fo­rintba kerülő vendéglátásból 40 ezret vállalt magára Fekete Nándor városi képviselő. A kellemes, jó hangulatú együttlét meghittségét a kul­turális műsor csak fokozta. Steidl Pál köszönte meg a figyelmességet, a rendezők munkáját és a karácsonyi csomagot. Harmat Rudolfné 88 éves. Első házasságából született gyermekének a gyereke az is­kolások produkciójában sze­repelt. - Ahogy mondták a nevét, rögtön tudtam, hogy az én unokámról van szó. Jó ér­zés volt látni őt. A műsor na­gyon tetszett. A lányom kísért el, ő jön majd értem is. Nél­küle nem járok sehová. Ott­hon vagyok. A menyem főz, a lányom, vásárok én pedig mo­sok, vasalok magamnak. A fi­amnak 'három 'gyereke van. Sajnos, munkanélküli, fele­sége sem dolgozik, munkale­hetőség pedig nincs. Ez az én legnagyobb fájdalmam. A nyugdíjam egy része nekik megy, nem tudom megállni, hogy ne segítsek ...- Mindig szerepel ez az aranyos, eleven gyerek - mondta a 83 éves Sebó Já­nosáé, akinek dédunokája szerepelt az általános iskolá­sok között. - Csak csoszogni tudok, a fiam kísért ide. A műsor nagyon szép volt, igen tetszett.-Milyen érzés ilyen idős kort megérni?- Unalmas. Majd Ön is megtudja, ha megéri! Férje 49 éves korában meghalt. Négy gyermeküket egyedül nevelte. János, István nyugdíjas, Aladár dolgozik, Ilonka pedig Pálfalván lakik. Jánosnak két nagy lánya, Aladárnak pedig egy nagy lá­nya és egy fia van.-Hogy szolgál az egész­sége?- Hol így, hol úgy. Nem tudok menni sehová. Otthon rádiózok, rendbe teszem a la­kást. Jani és Aladár vár rám, ők kísérnek majd haza.-Ha az ember egészségét nem támadja meg semmi, va­lamivel leköti magát, ha nem szorul másra, nem teher saját magának, akkor van szépsége az idős komák, vélekedik a 72 éves Vágvölgyi Ottó.-Nyugdíjunkból a felesé­gemmel együtt, beosztással ugyan, de megélünk. Spóro­lunk és az unokáknak kará­csonyra mindig tartogatunk valami meglepetést. Vágvölgyi Ottó annak ide­jén együtt futballozott az al­polgármesterrel a helyi csa­patban. Azóta is jó baráti kap­csolatban .vannak. Mozigé­pészként is tevékenykedett a volt kultúrházban. Tagja a ba­ráti körnek. Legkedvesebb időtöltése az unokákkal való foglalkozás. Mire a beszélgetések vé­gére értünk, a korábbi tömött sorok megritkultak. Mivel ko­rán esteledik, síkos az út, ki gyerekével, ki egyedül sietett haza otthonába. Venesz Károly Pápai János varrodája több mint harminc ember számára teremtett munkahelyet szülőfalujában, Somoskőújfaluban Ötven évvel ezelőtt választották meg sportköri elnöknek Somoskőújfalun kívül az országban és határainkon túl is igen sokan ismerik, tisztelik Pápai Jánost, a nyugdíjas vasutast, a Pápai Kézműipari Kft. tulajdonosát, ügyvezetőjét, a sikeres labdarúgót, a Somoskőújfalui Sportegyesület elnökét. Pápai Jánost minden Somoshoz köti. Itt született csaknem nyolcvan esztendeje, 1918. március 12-én. Félévszázadon át Somoskőújfaluban dolgozott a MÁV-nál, negyven éve el­nöke a Somoskőújfalui SE - nek. Tucatnyi szakképesítés Pápai János - a nyolc évtized emlékeit idézve- szomorúan szól arról, hogy korosztályát, diáktársait a második világhá­ború, a fasizmus megtizedelte. Neki szerencséje volt, túlélte a világégést. Salgótarjánban 1936-ban érettségizett a kereskedelmi­ben. Ezt követően 18 évesen a MÁV-nál kezdett dolgozni és nyugdíjazásáig állt itt helyt. A hosszú évek során, a szi­gorú vizsgák alapján rendel­kező forgalmi szolgálattevővé, vasúti tisztté vált. Tucatnyi szakképesítést szerzett és végül a kereskedelmi szolgálatból vonult nyugdíjba 1982-ben. Pápai János életében mindig meghatározó szerepet töltött be a sport, elsősorban a labdarú­gás. Az ifjúsági csapatba 1932- ben került be Somoskőújfalun. A focit a háború szakította meg. Leventeként őt is Nyugatra vit­ték, de Németországban is meg­találta a sportolási lehetőséget és végül középcsatárként tagja volt a bajor válogatottnak is. Némethonból hazatérve az Építők SE, majd a Vasutas SE csapatának színeiben űzte a labdát. A Somoskőújfalui Sport­egyesületnek (amelynek idő­közben több neve is volt) 1947- ben, ötven éve választották el­nökévé. Ezt a tisztséget azóta is ellátja. Kezdeményezései, szervező munkája eredménye­képpen Somoskőújfalun is megalakult a röplabdaszakosz­tály, amelyben több női váloga­tott is szerepelt. Teke-, sakk- szakosztályokat is alakított Pá­pai János. Túlélt válság Az egyre fejlődő sportélet ki­nőtte a régi sporttelepet, ezért az ötvenes évek végén indítvá­nyozta annak bővítést. Az ak­kori vb-titkár, - az azóta el­hunyt- Molnár Sándor segít­ségével, valamint helyi és me­gyei tanácsi támogatással 1958- ban kezdték meg Pápai János irányításával a mai - még min­dig korszerűnek tekinthe­tő - sporttelep létrehozását. Megépült a füves labdarúgó- pálya, a klubház, felépültek az öltözők, végül megvalósult az automata tekepálya. A rendszerváltást követően a szakosztályok működése visz- szaesett. Á Somoskőújfalui SE azonban túlélte a válságot. Labdarúgóik stabil szereplői a megyei bajnokságnak. Az ifjú­ságiak is helytállnak. Az egye­sület működése megoldott, a sporttelep gondozott. 1997-ben ismét jelentős karbantartási munkákat végeztek. Többek közt kifestették a klubházat, korszerűsítették a tekepályát. Nyugdíjasként is aktív tar­talmas életet él Pápai János. Somoskőúj­falu munka­képes lakos­ságának több­sége hosszú évtizedeken át Salgótarján ipari üzemei­ben, a helyi termelőszö­vetkezetben, vagy a vasút­nál kereste kenyerét. Ezek a lehe­tőségek a rendszervál­tás után szer­tefoszlottak. 1991-ben megismerték a munkanél­küliséget. A téeszt szinte szétverték ’91 és ’94 között, a nagyüzemek visszafejlődtek, a MÁV-nál csökkent a forgalom, utcára ke­rült a vasutasok jó része. A vasútállomás raktárépülete is feleslegesé vált. Az akkor már nyugdíjas Pá­pai János ezt nem nézhette tét­lenül. Kihasználva régi kapcso­latait, megkereste egykori sporttársait, a bajorországi Or- tenburgban élő befektetőket. Itt még jól emlékeztek rá, a kiváló középcsatárra, hiszen két esz­tendeig, ’45-’46-ban itt, Passau környékén rúgta a labdát. A le­velezést 1992-ben személyes találkozás követte. Ekkor Pápai János Ortenburgba utazott és megállapodott régi sporttársá­val, Helmut Benauerrel, aki varrodát, kötődét működtet Ba­jorországban. A személyes kapcsolatfelvételt sporttalálko­zók, oda-vissza vágó mérkőzé­sek követték. Színvonalas technika Közben keresték egy somosi üzem telepítésének lehetőségét. Fölmerült a régi tanácsháza át­alakítása, de végül a MÁV-val sikerült megállapodni és a vas­úttól bérbe venni a régi raktár- épületet. A feszített előkészítő munka során Bajorországból érkeztek a gépek, a leendő dol­gozók kéthetes bajorországi to­vábbképzésen vettek részt. A kis üzem 1994 áprilisában tíz varrónővel és néhány to­vábbi munkatárssal kezdte meg működését Helmut Benauer és Pápai János vállalkozásaként. Azóta a termelés mennyi-" sége folyamatosan emelkedett és már több mint harmincán dolgoznak ott. A Somoson alkalmazott technológia világszínvonalú. A ma ismert legkorszerűbb ter­melési módszereket alkalmaz­zák a női ruhák gyártásánál. A termékek minősége igen jó, amit a vevő szigorúan megkö­vetel. Az itt gyártott termékek teljes egészében exportra ke­rülnek. Jó munkakörülmények A jövő is biztató. 1997-ben is ötven százalékkal bővítették az üzemet, ami további munkahe­lyeket is eredményez, így egyre több somosi és tarjáni család megélhetését biztosítják itt. A munkafeltételek jók. A varroda tiszta, világos, tágas. A szociá­lis ellátás is megoldottnak mondható. A többségi tulajdonos Pápai János, segítőjével Kévési Nán- dorné üzemvezetővel együtt mindent megtesz azért, hogy megfeleljenek a minőségi köve­telményeknek, hogy mind több munkahelyet teremtsenek és az itt dolgozók is elégedettek le­gyenek. Ez eddig sikerült. Ezt bizo­nyítja, hogy a munkatársi gárda stabil, a jövedelmeket is igye­keznek a lehetőségekhez képest növelni. Remélhető, hogy a ma is igen fiatalos Pápai János még sok-sok évig végezheti sikeres gazdasági és sportvezetői mun­káját. Veres Mihály Nyugdíjasként is tartalmas életet él

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom