Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-08 / 6. szám

2. oldal 1998. január 8., csütörtök Balassagyarmat És Környéke Új vadászmezők Csitár - Az 5524. számú va­dászterület földtulajdonosait ma 16 órára várják a művelő­dési házba. Közgyűlésükön a balassagyarmati, csitári, hu- gyagi, ilinyi, nógrádmarcali, nógrádsipeki, őrhalmi, szügyi, varsányi gazdák a tulajdonosi közgyűlés működési szabály­zatát készítik el. A 30 hektár alatti területek tulajdonosait, ha nem gondoskodnak képvi­seletről, a jegyzők képviselik. Fejlesztés a Drégelyvárnál Hatszáz millió forintos árbe­vétellel zárta a tavalyi évet a drégelypalánki Drégelyvár Kft. A gyümölcs alapanyag- gyártás fellegvárában fejlesz­tésre ’97-ben is jutott, s ter­veik ez évre is vannak.- Nyolcvanmillió forintos beruházást terveztünk egy éve, de az 50 vagon gyümölcs befo­gadására alkalmas hűtőház, va­lamint a technológiai korszerű­sítés értéke elérte a 100 millió forintot is - mondja jogos büszkeséggel Kovács Ferencné ügyvezető igazgató. A drégelyi üzem jogelődjét 1986-ban alapították a helyi szövetkezetek, valamint a Bé­késcsabai Konzervgyár. Elsőd­leges cél a konzervgyár üdítői­tal alapanyag gyártásához szükséges háttér megteremtése volt. 1990-től működnek kft.- ként, a jelenlegi tulajdonos a Schweitzer Getränke AG, mely a joghurt és a gyümölcs elegyí­tésének szabadalmából szerzett hírnevet Európa-szerte. A Dré­gelyvár Kft. jegyzett tőkéje az induláskor 74 millió forint volt, ma ennek közel négyszeresével rendelkeznek, s az akkori árbe­vételnek is a hatszorosával zár­nak mostanság. Mint megtudtuk, a svájci anyavállalat saját erőből, s kül­földi hitellel finanszírozza a drégelypalánki fejlesztéseket, melynek révén mind nagyobb teret nyernek a a sütőipari ada­lékanyag gyártásában, a gyü- mölcskoncentrátumok és -sű­rítmények piacán. Termékeik 20 százalékát külföldön értéke­sítik, a célországok között meghatározó Románia, Jugosz­lávia, Szlovénia, Svájc és Né­metország. Épülő kapcsolataik pedig Ukrajna és Belaruszszia irányában is ígéretesek. Kovács Ferencné úgy véli, hogy cégükkel a drégelypa­lánki, és a környező települések gazdái kölcsönös előnyökkel egymást juttathatnák még na­gyobb sikerhez. Áfonyának is kedvező talaj van a megyében, mégis tonnaszám kell rendel­niük Lengyelországból. Mál­nában, földieperben szintén ér­demes gondolkodni, ezt ugyanis jól hasznosítják a gyümölcsadalékokban. A Drégelyvár újabb 60 mil­lió forintos fejlesztés elé néz, most elsősorban tárolóhelyek szakosítását, valamint a labora­tóriumi munka korszerűsítését tűzték ki célul. T. L. Tavaly több mint négyszázezer pár lábbelit adtak el Cipőgyártók a rács mögött Fő feladatuk, hogy minden fogva tartottnak munkát adja­nak, s szabad munkavállalót is több mint háromszázat foglal­koztatnak - tudtuk meg Nem- szilaj Sándor-tól, a gyarmati börtönben működő Ipoly Cipő­gyár Kft. kereskedelmi igazga­tójától. A börtön cipőgyára ta­valy eladott 406 ezer pár lábbe­lit, amiből 80 ezer pár Német­országba, Svájcba és Szlováki­ába került. Ez 1,5 milliárd fo­rint árbevételt, s közel 130 mil­lió forintos eredményt hozott. Idén 1,8 milliárd forintos bevé­tellel és 460 ezer pár cipő gyár­tásával számolnak. „Báró úr, menjenek el, mert holnap jönnek magukért” - figyelmeztette a rendőr Jussból maradt uradalom Első bálozó lett volna, mikor a szovjet katonák elől kellett menekülniük. Mivel a családnak több mint ezer hold földje volt, elvették mindenüket. A kastélyok, kúriák, majorok mind odalettek. Édesapjának nem is ez fájt igazán, hanem az esztelen pusztítás, amivel tönkretették legalább száz év mun­káját. A rendszerváltás után bátyja Amerikában gyűjtött pénzén legalább a patvarci intézői házat helyrehozták. Itt be­szélgettünk Bródy Tiborné Buttler Máriával, a Zichy, Ma­dách és Majláth felmenőkről, s mai életükről. Bródy Tibor és felesége a patvarci kúria tornácán- Negyvennégy őszén, mikor bejöttek az oroszok, mi a Du­nántúlra menekültünk. Tizen­nyolc éves voltam, a húgom ti­zenhét, gondolhatja, hogy fél­tettek minket.-Akkor lett volna elsőbá- lozó.- Abból a bálból semmi sem lett. Egyébként is nekünk az ál­latok, a föld volt a mindenünk, meg az idő sem volt alkalmas erre. Fivéreim katonaként vala­hol Ausztriában bujdokoltak, negyvenöt januárjában pedig elvették mindenünket. Akinek ezer holdnál több földje volt, annak semmit sem hagytak meg. Néhány hónappal később Budapestre ment a család. Ki ágybérletbe, kinek egy szoba jutott, mi leányok pedig vissza­kerültünk a leánynevelő inté­zetbe.- Ha jól gondolom, ott nem a proletár internacionaliz­musra nevelték önöket. Nem volt ez is egy újabb rossz pont az akkori rendszer adta intő- könyvben?- Amit ott tanultunk, vala­hogy csak tudtuk hasznosítani. Én például gyors- és gépírásban jó voltam, ezzel gyáraknál el tudtam helyezkedni. Ötvenha­tig nem is volt más lehetőség, örültünk, hogy dolgozhatunk, a férfiaknak ez is nehezebb volt. A forradalom után viszont már szabad volt nyelvet tudni, így a külkereskedelemben is elhe­lyezkedhettem. Itt aztán a nyel- venkénti 15 százalékos pótlék­kal az akkori viszonyok közt megéltünk.- Milyen nyelveket beszél?- Angol, francia, német, de a már említett nyelvpótlék miatt az oroszt is megtanultam, s a felsőfokú nyelvvizsga után így már hatvan százalék pluszt kap­tam a fizetésemhez.- Hogyan lehetett azt elvi­selni, hogy minden, amit a család évszázadokon át ösz- szegyűjtött, állami tulajdon lett?- Apám sohasem siránko­zott. Égyedül azt nem értette, hogy miért nem folytatták? Volt egy szeszgyárunk. Cukor­répából készítették a szeszt, ma is áll még az épület, egy cég dolgozik benne. A gyárké­ményt viszont csak úgy passzi­óból lerombolták. Olyan gyere­kes dolog miatt, hogy lássák milyen az, mikor kivesznek tég­lákat az aljából, s nézzék, ho­gyan dől össze. Tönkrement a gőzeke, szőlős, a majorok, istál­lók is odalettek, pedig nézze meg, milyenek voltak - mutatja egy­kori fotóikat.- Mi volt a családé?- Édesapám a ma- gyamándori Kelecsé- nyi-kastélyban szüle­tett, ezt a birtokot a bá­tyám örökölte. A kár­pótlás során Ullein Re­viczky Mária tulajdo­nába került Kelecsény. Nekünk már nem volt lehetőségünk ezt visz- szaszerezni, de leg­alább annak örülünk, hogy szépen rendbe tartják, bár így lenne minden korábbi épüle­tünkkel. Mert a magtár, istálló, kovácsműhely, a summásház, a Mária- major, Lívia-major szinte a semmivé lett, téglánként hordták szét.- Sokan ezt a patvarci házat is kastélynak mondják, pedig ez csak kúria, ez volt az intézői la­kás. Kastélyunk Gárdonyban volt, ez itt lényegesen szeré­nyebb épület, amit kárpótlási jeggyel szereztünk vissza. Amerikába menekült bátyám halála előtt valamivel döntött úgy, hogy odakint gyűjtött pén­zével segíti a rendbehozatalt. Bródy Tiborné Buttler Mária Szerencsénk volt, hogy az épü­letet semmire sem használta a téesz. Nem volt rajta ajtó, az egész elég szomorú képet fes­tett. Felcsaptam építésvezető­nek. Anyagok, mesterek után szaladgáltam, egyezkedtem • a műemléki felügyelőséggel ami ugyancsak nehéz dolog. Mára minden családot egy-egy szoba vár patvarcon, a konyha közös. Buttler Mária szobájában családi portrék, néhány vala­honnan visszakerült tárgy, a fo­lyosón a jegyajándékba Ma- dách-dédnagymamától kapott láda, egy darabka múlt. Az egykori formáját visszanyert ház mellett egy év alatt istállót emelt Mária asszony férje, Bródy Tibor, aki nemrég, még egyszerre volt az ebtenyésztők és a lótenyésztők nemzetközi szövetségének elnökségében. Az Erdélyből hozatott lipicaiak jól érzik magukat a patvarci bir­tokon, a testvérek gyermekei, unokái alig várják, hogy a mí­ves nyergeken, az egykori lo­vaglópálcákkal egy kis kaland­túrákra induljanak velük. A faluba könnyű volt vissza­jönniük. Igaz, a papa mint gya­nús elem, a szülők gárdonyi sír­ját sem látogathatta, de még a menekülésüket is a helyi rendőr segítette egykor. Visszatérő vendégek voltak Balassagyar­matra került komomájuknál, s a környéken élő más, egykori al­kalmazottaknál is. Mindig megbecsülés övezte őket ezen a vidéken, mert ők is megadták a tisztességet mindenkinek. Tarnóczi László (A SZERZŐ FELVÉTELEI) Együtt veszíti pénzét a vállalkozó és a művelődési központ - Diszkótól büféig Nagy méret az XXL - Elzártak vizet, villanyt Kedden elzárták a vizet és a villanyt a balassagyarmati Mik­száth Kálmán Művelődési Központ büféjében. A dolog hátte­rében tartozás, és úgy tűnik, hogy nagy kiszorítósdi áll. Pályázat és az eredményhirde­tést megelőző licit révén nyerte el a büfé működtetési jogát Ónodi Kornél, balassagyarmati vállalkozó. Akkor azzal számol­tak, hogy a középiskolá­sok napközbeni fo­gyasztása, a rock-tánc­ház, valamint az XXL közönsége bőségesen el­tartja majd a büfét. Csakhogy ma már nincs rock-táncház, a város if­júsága átpártolt a nyár végén nyílt Bázisra. Ez utóbbinak örülhetnek a belvárosban lakók, hisz' lényegesen nyugodtab- ban alszanak a diszkós éjszakákon, viszont je­lentős bevételtől esik el a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, s vele több vállalkozó is. Mit szépítsünk a dol­gon, az XXL diszkó nem most éli fénykorát. Korábban a diszkó pász­tói üzemeltetőjéé volt a belépőjegy haszna - mellesleg ő is pályázott a büfére, ám kevesebbet kínált érte, mint a gyarmati fiatalok -, a büfések pedig a havi 200 ezer fo­rintos bérleti díj fejében „kaszál­hattak” az éppen nem táncolok között. Némi feszültség ellenére jól megvoltak így egymással, ám egyre nagyobb lett a diszkóra az XXL-méret. Fogyott a közön­ség, a diszkós türelmetlen volt, a belépőkből már nem volt elég jó az üzlet, s kijelentette, hogy leál­lítja a dolgot, míg a büfé fölött nem ő rendelkezik. Egy béké­sebb időszakban fejlesztésre szánta el magát, be akarta vonni ebbe a büféseket is, azt viszont már Ónodi nem vállalta. Ő ugyanis egyre többször érezte azt, hogy fölösleges, nél­küle itt nagyobb lenne a békes­ség. Csakhogy ebből él, maradt. A közönség fogyását viszont a büfében is érzeték. Csök­kenő bevétel, melyet kérvé­nyek követtek a bérleti díj mérsékléséről. Méltányos­ságból százhúsz-, majd százezer forintra csökkent az őszön a bérlet, ám ezzel is mind többször elmarad­tak. Augusztusig pontosan fizettek, s most fizetnének, legalább a tartozás felét. Mint mondják, ők már a műsorszervezést is fölvál­lalták volna, csak jöjjön a közönség. Erre azonban nem kaptak lehetőséget. A házban mind kisebb bevéte­lek keletkeznek, egyes becslések szerint az utóbbi hónapokban legalább egy­millió forinttól esett el az intézmény. Ónodi nem érti, kinek jó ez. Feltételezéseit nem tudja bizonyítani, így inkább megtartja azokat magának. Áramszünet előtt készült fo­tónkon még bizakodó a tekin­tete. Épp ügyvédhez készült. Budapestre, mert a gyarmati jog­tudorok csak a jó tanácsok szint­jéig pártolták. Medvácz Lajos, az intézmény igazgatója viszont azt nem érti, hogy ha ez így nem üzlet nekik, akkor miért nem hagyják ott az egészet? Mint mondja, szeptemberben még teljes üzemmel működött a ház, s már akkor gond volt a fize­téssel. Most arra való hivatko­zással próbálják kitenni a gyar­mati fiatalokat a büféből, hogy lejárt a szerződésük. Csakhogy a határozatlan időre kötött szerző­dés már egy éve lejárt, s mivel semmit nem léptek a felek, így az határozatlan idejűre minősült. Az ügy minden valószínűség szerint bíróságon folytatódik, ha nem enged valamelyik fél. Kér­dés csak az, hogy mennyit veszít ezen a költségvetés és ki fizeti meg a kárt. Tarnóczi László * (Mihályi Miklósné, a művelő­dési központ gazdaságvezetője tegnap telefonon közölte la­punkkal, hogy a szerződés de­cember 31-én lejárt - A szerk.) Ónodi Kornél, a művelődési központ büféjét üzemeltetné Hajlék időseknek Szügy - A település központ­jában befejezték a közel száz- esztendős kúria renoválását, mely új funkciójában idősko­rúak garzonházaként üzemel majd. A kilencvenes évekre erősen leromlott állagú épüle­tet a Hittel az Egészséges Éle­tért Alapítvány vásárolta meg, s rendezte be az idősek békés, barátságos hajlékává. Eddig három házaspár jelentkezett ide, lakosztályuk mellett azon­ban egy négyágyas szobát is berendeznek a rászorulóknak. A parkosítás befejezése ugyan még a tavaszra maradt, ám az idős házaspároknak már így is elég vonzó az alapítványi ott­hon. Az intézményt január nyolcadikán, délután két óra­kor Marossy László, az alapít­vány kurátora, valamint dr. Muhari Géza, intézetvezető, belgyógyász orvos adja át az első lakóknak. Könyvadomány Csitár - Szlovákiai testvérfalu­juk, Kelecsény könyvtárának 30 ezer forintot nyert a Kölcsey Ferenc Alapítványtól a helyi könyvtár. Á karácsony előtti engedményes vásárokon ettől az értéktől nagyobb keretre is vásárlási lehetőség is nyílt, az ajándékokat az ünnepre már át is adták a kelecsényieknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom