Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-29 / 24. szám

Téli olimpiák - 8. Squaw Valley: 1960. február 18-28. Fehér folt a térképen Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tan­székvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olim­piák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz idősze­rűséget. hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne cso­dálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöl­jük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a ró­mai szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... „Skuta Gusztávval tiszta a lelkiismeretünk” Reflekxiók „Egy elfelejtett asztaliteniszező emlékére” című cikkre A 8. téli olimpia még meg sem kezdődött, máris kritikák közép- dontjába került. Mondván, a NOB nem egy városnak vagy egy hegységnek adta a rendezés jógát, hanem egy fehér foltnak a iérképen. Valóban, a kaliforniai „Indián asszony völgyé’-nek ne­vezett sík területet csak mester­ségesen tették sízésre alkalmassá, ék így egy téli-nyári szabadidő- központot hoztak létre. Sok pén­zért, még több extraprofitért. Új fegyver a mefalsí Egyedül a bobpálya nem készült el - nem érte volna meg - így ez a sportág szégyenszemre kima­radt az olimpiai programból. Volt viszont látványos ünnepség, Walt Disney vezérletével, 2650 fős énekkar, amelyet 1200 hangszer kísért. A nézők repülővel és busszal érkeztek a fátlan hegyol­dalakra, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a versenyekre. Igazi ameri­kai technikai újítás volt a „Snow- Cast”-nek nevezett hódöngölő, amelv katonák sokaságát helyet­tesítve, etoira- sosra egyengette a havat, amit a hóporlasztók szórtak szét. A váratlan hóaka­dályok eltünte­tésére készen­létben áll egy légvédelmi ágyú is. „Bomba jő.” A lesik kis­ágy kezdődi; tt^ hogy elmaradt: hóvihar miatt három napot kellett várni az indulásra. Az óriás műlesiklás végén a svájci Roger Staub könnyes szemmel látta, hogy hi­ába győzte le az 1830 méteres tá­von elhelyezett 56 kaput, ideje négy tizeddel rosszabb, mint az osztrák Pepi Ptiegleré. Aztán nem hisz a szemének, mert mégis csak őt úják ki győztesnek!? Az törtéht, hogy az osztrák síző ide­gességében kilenc másodperccel előbb indult, és ezt utóbb levon­ták az éredményéből, így a sváj­ciak önfeledten ünnepelhetik első alpesi győzelmüket. A franciák űj „fegyvert” vetet­tek be, a metalsít, amely egy arany és egy : bronzérmet hozott nekik lesiklásban. A műlesiklás­ban a német Willy Bogner külön­leges stílusban véve a kapukat, az első futamban a legjobb időt érte el, de a második menetben kockáztatott és bukott. így az első helyen az osztrák Hinter- seer végzett. A sífutókat nagyon megviselte a 2000. méter feletti magasság és az. érdes hó. A 4x10 kilométeres síváitó esélyese, a Szovjetunió váratlanul lemaradt, a svédeket is kifullasztotta a ritka levegő. A finn és norvég csapat versengett az elsőségéit, amelyet végül egye! 1 ért s íhegyn yi vei Finnország váltója , szerzett meg. Két finn végzett az élen az ötven kilomé­teres sífutásban is, a többi énmen a svédek és a norvégok osztoz­kodtak. Amerikai holdsiker Először győzedelmeskedett az északi összetettben közép-euró­pai sportoló, a német Georg Thoma. A síugrást is elveszítet­ték a skandinávok. A német Helmut Recknagel győzött, és tiszteletére felhúzták az ugrósánc tetejére a közös német csapat zászlaját. A női tíz kilométeres sí­futás dobogóját kibérelték a szov­jet nők, itt a magyar Bartha Magdolna 23. lett. Gyorskorcsolyázásban a szov­jet Grisin megvédte bajnoki cí­mét ötszáz méteren, valamint ezerötszázon. Igaz, az utóbbiban ismét holtversenyben lett első, most a norvég Roald Aas futott vele azonos időt. Újdonság, hogy a női gyorskorcsolyázók itt futot­tak először ötszáz, ezer, ezeröt­száz és háromezer méteres távon. A rövidtáv kivételével a szovjet korcsolyázónők szerezték meg a győzelmet. Ötszáz méteren a német Helga Haase állt rajthoz edzője és egy­ben félje nélkül, akit keletnémet állampolgárként nem engedett be az amerikai külügyminisztérium. Helga elkeseredett és magányos állapotában megbotlott, a pa­lánknak ütközve percekig moz­dulatlanul maradt. Lassan feltá- pászkodva látta, hogy ideje egész jó: 45 másodperc. Ennél ugyan Alma Atában futottak jobbat a szovjet nők, itt viszont nem, így H'iac/a líiff o nr\i n\;nrclznrr,CívKm_ zás legelső olimpiai baj­noknője. Az Egyesült Allamok-Szov- jetunió jégko­rongdöntőn majdnem lesza­kadt a lelátó, annyian szurkol­tak a hazai csa­patnak. Nem lj^- ába. Két testvér­pár összjátéká- val az amerikai csapat legyőzte a Szovjetuniót és először nyert nlimniai tornát Már az első percben, Bili és Bob Cleary adogatásából rakétaként csapódott a korong a szovjetek kapujába. Ezután zárt a szovjet védelem, 2:1-re elhúztak a ven­dégek. Néma csend ülte meg a le­látót. Most a William és Roger Chrisian testvérek következtek, nagy nehezen összehozták az egyenlítést. A feszültség elvisel­hetetlen; aki egyetlen kis gólt lő, azé a bajnoki cím. Villant a ko­rong a két testvérpár között, majd William bevágta a szovjet há­lóba. 3:2 és Amerika ünnepelhe­tett. Arany a jég művészének A bobversenyek elmaradásáért csak részben kárpótolta a spor­tolókat és a nézőket a biatlon beiktatása (20 km-es sífutás és lövések), amit a svédek nyertek meg, a finnek és a szovjetek előtt. Ebben a versenyszámban indult Sajgó Pál, és a 26. helyen végzett. Az olimpia fénypontja most nem a női műkorcsolyázás volt, hanem a férfi. Megismételhetet­len csodát láthatott a szakértő közönség: David Jenkins a jég művészeként távozott, arany­éremmel a nyakában. A bátyja az előző olimpián szerzett bajnoki címet, most pedig rajta a sor. A legnehezebb ugrásokat is játszva végezte, ötletet halmozott ötletre, és közben mosolygott, de nem az amerikai kötelező „keep smiling” szerint, hanem őszintén. Páros­ban a kanadaiaké lett a győzelem, de csak azért, mert a Blyth Me­morial Arénában olyan kis mé­retű jégpálya volt, hogy az Eu- rópa-bajnok német Hansjürgen Báumler-Marika Kilius páros többször a palánknak csapódott. „Ütődött” kűrjük csak az ezüst­éremhez volt elegendő. (Folytatjuk) Tisztelt Verbovszki Úr! Skuta Guszti bácsi méltatásá­val a legteljesebb mértékig egyetértek. Munkásságát - ne vegye szerénytelenségnek - legalább úgy ismertem, mint Ön. A megyei szövetségben - az ő irányításával - több mint 20 évig dolgoztunk együtt. Nem volt olyan megyei aszta­litenisz verseny, ahol mi nem ültünk volna egymás mellett a versenybírói asztalnál. Még az utolsó megyei egyéni bajnok­ságot is közösen rendeztük, bi­zakodva, pedig már tudtunk a kórról, amely két hónappal a verseny után erősebbnek bizo­nyult nála. Játékvezetőként is együtt tevékenykedtünk tizenöt éven keresztül az NB I-ben. Nem­zetközi szinten - például a bu­dapesti Európa-bajnokságon - is egy brigádban dolgoztunk, akárcsak a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban megrendezett Szuper Liga mérkőzéseken. Még a prágai Európa-bajnok-‘ ságon is együtt voltunk, de már nem játékvezetőként, ha­nem szakmai tanulmányúton. Amiket eddig leírtam, azok­kal valójában nem kellett volna a cikkére reagálnom, írásának utolsó mondatát azonban nemcsak én, hanem rajtam kívül nagyon sok ember sértőnek találta. Guszti bácsi halálának első és második évfordulóján, ta­valy márciusban, országos I. osztályú utánpótlás ranglista- versenyt rendeztünk „Skuta Gusztáv-emlékversenyként”, amelyet a családja is megtisz­telt jelenlétével. Az I. osztályú verseny a legrangosabb, ettől csak az országos bajnokság magasabb minősítésű. Azon minden korosztályos váloga­tott versenyző részt vesz. Akik ma a felnőtt férfi-női váloga­tott keret tagjai, azok mind itt voltak városunkban. Tisztelt Verbovszki Úr ! Úgy gondolom, Skuta Guszti bácsival kapcsolatban tiszta a lelkiismeretünk. Nagy gondunk viszont az „iker” pár­jával, Bérezés Józseffel kap­csolatban, akivel 35 évig dol­goztak együtt, mint elnök és főtitkár. Nem sokkal Guszti bácsi után Józsi bácsi is eltá­vozott közülünk. Róla - sajnos - már nem sikerült méltókép­pen megemlékeznünk. A rendszerváltás után a ver­senyek rendezésére egyre ke­vesebb pénz jutott. A megyei szövetség 1997-ben az 1992. évi támogatás 70 százalékával rendelkezett. Több verseny elmaradt. A tornatermek, köz­tük a sportcsarnok, bérleti díja pedig szinte megfizethetetlen. Egy I. osztályú ranglistaver­seny mai árakon kb. 300 ezer forint, de a megyei verseny is 50-60 ezer forintba kerül. Reméljük, hogy e méltató sorok mellett belátható időn belül Bérezés József-emlék- versenyt is rendezhetünk, Bo- hati Laciék szeretett mestere és a megyei asztalitenisz-szö­vetség volt főtitkára emlékére. Juhász Imre, a Nógrád Megyei Asztalitenisz Szövetség elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom