Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-29 / 24. szám
Téli olimpiák - 8. Squaw Valley: 1960. február 18-28. Fehér folt a térképen Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tanszékvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olimpiák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz időszerűséget. hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne csodálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöljük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a római szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... „Skuta Gusztávval tiszta a lelkiismeretünk” Reflekxiók „Egy elfelejtett asztaliteniszező emlékére” című cikkre A 8. téli olimpia még meg sem kezdődött, máris kritikák közép- dontjába került. Mondván, a NOB nem egy városnak vagy egy hegységnek adta a rendezés jógát, hanem egy fehér foltnak a iérképen. Valóban, a kaliforniai „Indián asszony völgyé’-nek nevezett sík területet csak mesterségesen tették sízésre alkalmassá, ék így egy téli-nyári szabadidő- központot hoztak létre. Sok pénzért, még több extraprofitért. Új fegyver a mefalsí Egyedül a bobpálya nem készült el - nem érte volna meg - így ez a sportág szégyenszemre kimaradt az olimpiai programból. Volt viszont látványos ünnepség, Walt Disney vezérletével, 2650 fős énekkar, amelyet 1200 hangszer kísért. A nézők repülővel és busszal érkeztek a fátlan hegyoldalakra, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a versenyekre. Igazi amerikai technikai újítás volt a „Snow- Cast”-nek nevezett hódöngölő, amelv katonák sokaságát helyettesítve, etoira- sosra egyengette a havat, amit a hóporlasztók szórtak szét. A váratlan hóakadályok eltüntetésére készenlétben áll egy légvédelmi ágyú is. „Bomba jő.” A lesik kiságy kezdődi; tt^ hogy elmaradt: hóvihar miatt három napot kellett várni az indulásra. Az óriás műlesiklás végén a svájci Roger Staub könnyes szemmel látta, hogy hiába győzte le az 1830 méteres távon elhelyezett 56 kaput, ideje négy tizeddel rosszabb, mint az osztrák Pepi Ptiegleré. Aztán nem hisz a szemének, mert mégis csak őt úják ki győztesnek!? Az törtéht, hogy az osztrák síző idegességében kilenc másodperccel előbb indult, és ezt utóbb levonták az éredményéből, így a svájciak önfeledten ünnepelhetik első alpesi győzelmüket. A franciák űj „fegyvert” vetettek be, a metalsít, amely egy arany és egy : bronzérmet hozott nekik lesiklásban. A műlesiklásban a német Willy Bogner különleges stílusban véve a kapukat, az első futamban a legjobb időt érte el, de a második menetben kockáztatott és bukott. így az első helyen az osztrák Hinter- seer végzett. A sífutókat nagyon megviselte a 2000. méter feletti magasság és az. érdes hó. A 4x10 kilométeres síváitó esélyese, a Szovjetunió váratlanul lemaradt, a svédeket is kifullasztotta a ritka levegő. A finn és norvég csapat versengett az elsőségéit, amelyet végül egye! 1 ért s íhegyn yi vei Finnország váltója , szerzett meg. Két finn végzett az élen az ötven kilométeres sífutásban is, a többi énmen a svédek és a norvégok osztozkodtak. Amerikai holdsiker Először győzedelmeskedett az északi összetettben közép-európai sportoló, a német Georg Thoma. A síugrást is elveszítették a skandinávok. A német Helmut Recknagel győzött, és tiszteletére felhúzták az ugrósánc tetejére a közös német csapat zászlaját. A női tíz kilométeres sífutás dobogóját kibérelték a szovjet nők, itt a magyar Bartha Magdolna 23. lett. Gyorskorcsolyázásban a szovjet Grisin megvédte bajnoki címét ötszáz méteren, valamint ezerötszázon. Igaz, az utóbbiban ismét holtversenyben lett első, most a norvég Roald Aas futott vele azonos időt. Újdonság, hogy a női gyorskorcsolyázók itt futottak először ötszáz, ezer, ezerötszáz és háromezer méteres távon. A rövidtáv kivételével a szovjet korcsolyázónők szerezték meg a győzelmet. Ötszáz méteren a német Helga Haase állt rajthoz edzője és egyben félje nélkül, akit keletnémet állampolgárként nem engedett be az amerikai külügyminisztérium. Helga elkeseredett és magányos állapotában megbotlott, a palánknak ütközve percekig mozdulatlanul maradt. Lassan feltá- pászkodva látta, hogy ideje egész jó: 45 másodperc. Ennél ugyan Alma Atában futottak jobbat a szovjet nők, itt viszont nem, így H'iac/a líiff o nr\i n\;nrclznrr,CívKm_ zás legelső olimpiai bajnoknője. Az Egyesült Allamok-Szov- jetunió jégkorongdöntőn majdnem leszakadt a lelátó, annyian szurkoltak a hazai csapatnak. Nem lj^- ába. Két testvérpár összjátéká- val az amerikai csapat legyőzte a Szovjetuniót és először nyert nlimniai tornát Már az első percben, Bili és Bob Cleary adogatásából rakétaként csapódott a korong a szovjetek kapujába. Ezután zárt a szovjet védelem, 2:1-re elhúztak a vendégek. Néma csend ülte meg a lelátót. Most a William és Roger Chrisian testvérek következtek, nagy nehezen összehozták az egyenlítést. A feszültség elviselhetetlen; aki egyetlen kis gólt lő, azé a bajnoki cím. Villant a korong a két testvérpár között, majd William bevágta a szovjet hálóba. 3:2 és Amerika ünnepelhetett. Arany a jég művészének A bobversenyek elmaradásáért csak részben kárpótolta a sportolókat és a nézőket a biatlon beiktatása (20 km-es sífutás és lövések), amit a svédek nyertek meg, a finnek és a szovjetek előtt. Ebben a versenyszámban indult Sajgó Pál, és a 26. helyen végzett. Az olimpia fénypontja most nem a női műkorcsolyázás volt, hanem a férfi. Megismételhetetlen csodát láthatott a szakértő közönség: David Jenkins a jég művészeként távozott, aranyéremmel a nyakában. A bátyja az előző olimpián szerzett bajnoki címet, most pedig rajta a sor. A legnehezebb ugrásokat is játszva végezte, ötletet halmozott ötletre, és közben mosolygott, de nem az amerikai kötelező „keep smiling” szerint, hanem őszintén. Párosban a kanadaiaké lett a győzelem, de csak azért, mert a Blyth Memorial Arénában olyan kis méretű jégpálya volt, hogy az Eu- rópa-bajnok német Hansjürgen Báumler-Marika Kilius páros többször a palánknak csapódott. „Ütődött” kűrjük csak az ezüstéremhez volt elegendő. (Folytatjuk) Tisztelt Verbovszki Úr! Skuta Guszti bácsi méltatásával a legteljesebb mértékig egyetértek. Munkásságát - ne vegye szerénytelenségnek - legalább úgy ismertem, mint Ön. A megyei szövetségben - az ő irányításával - több mint 20 évig dolgoztunk együtt. Nem volt olyan megyei asztalitenisz verseny, ahol mi nem ültünk volna egymás mellett a versenybírói asztalnál. Még az utolsó megyei egyéni bajnokságot is közösen rendeztük, bizakodva, pedig már tudtunk a kórról, amely két hónappal a verseny után erősebbnek bizonyult nála. Játékvezetőként is együtt tevékenykedtünk tizenöt éven keresztül az NB I-ben. Nemzetközi szinten - például a budapesti Európa-bajnokságon - is egy brigádban dolgoztunk, akárcsak a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban megrendezett Szuper Liga mérkőzéseken. Még a prágai Európa-bajnok-‘ ságon is együtt voltunk, de már nem játékvezetőként, hanem szakmai tanulmányúton. Amiket eddig leírtam, azokkal valójában nem kellett volna a cikkére reagálnom, írásának utolsó mondatát azonban nemcsak én, hanem rajtam kívül nagyon sok ember sértőnek találta. Guszti bácsi halálának első és második évfordulóján, tavaly márciusban, országos I. osztályú utánpótlás ranglista- versenyt rendeztünk „Skuta Gusztáv-emlékversenyként”, amelyet a családja is megtisztelt jelenlétével. Az I. osztályú verseny a legrangosabb, ettől csak az országos bajnokság magasabb minősítésű. Azon minden korosztályos válogatott versenyző részt vesz. Akik ma a felnőtt férfi-női válogatott keret tagjai, azok mind itt voltak városunkban. Tisztelt Verbovszki Úr ! Úgy gondolom, Skuta Guszti bácsival kapcsolatban tiszta a lelkiismeretünk. Nagy gondunk viszont az „iker” párjával, Bérezés Józseffel kapcsolatban, akivel 35 évig dolgoztak együtt, mint elnök és főtitkár. Nem sokkal Guszti bácsi után Józsi bácsi is eltávozott közülünk. Róla - sajnos - már nem sikerült méltóképpen megemlékeznünk. A rendszerváltás után a versenyek rendezésére egyre kevesebb pénz jutott. A megyei szövetség 1997-ben az 1992. évi támogatás 70 százalékával rendelkezett. Több verseny elmaradt. A tornatermek, köztük a sportcsarnok, bérleti díja pedig szinte megfizethetetlen. Egy I. osztályú ranglistaverseny mai árakon kb. 300 ezer forint, de a megyei verseny is 50-60 ezer forintba kerül. Reméljük, hogy e méltató sorok mellett belátható időn belül Bérezés József-emlék- versenyt is rendezhetünk, Bo- hati Laciék szeretett mestere és a megyei asztalitenisz-szövetség volt főtitkára emlékére. Juhász Imre, a Nógrád Megyei Asztalitenisz Szövetség elnöke
