Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-26 / 21. szám
10. oldal SporTTüköR 1998. január 26., hétfő Egy, kettő, három - szuper volt a (sport)bálon! Garami Katalin és edzője Boldvai Lászlótól vette át a dijat Puszta Béla köszöntötte a különdíjas röplabdás lányokat Szabó Krisztián (jobbra) a legeredményesebbb ifjúsági fiú Szenzációs bál keretében adták át szombaton éjjel - immáron harmadszor - Salgótarján Megyei Jogú Város legeredményesebb sportolóinak a városi elismeréseket. 1997 legjobbjai igazán nem panaszkodhattak: a Sport- és Létesítményigazgatóság, valamint a Nógrád Tourist Utazási Iroda Kft. által rendezett Sportgála - Sport bál ’98 rendezvényen minden nekik szólt. Ga- bora Károly együttesének fülbemászó muzsikája alatt még csak szállingóztak a vendégek, ám a Cirkusz Varieté és a Főnix Táncklub bemutatója alatt már mindenki izgatottan várta az est fénypontját, az ünnepélyes díjkiosztót. Meg kell hagyni, megadták a módját az emlékplakettek és pénzjutalmak átadásának: cikázó fények, tűzijáték és persze mérhetetlen taps ismerte el Salgótarján legjobbjai: Ajkler Zita, Serföző Sándor, Garami Katalin, Szabó Krisztián és az SBTC-labdarúgók munkáját. A ceremónia után azonnal birtokukba vették a táncteret a bálozók, s aki nem nyert a tombolán, az a parketten vigasztalódhatott kivilágos-kivirradtig. A hangulatra így nem lehetett panasz, s már várva várjuk a jövő évi sportgálát! A. Á. A Cirkusz Varieté műsora bővelkedett látványos elemekben FOTÓK: GYURIÁN TIBOR Szigorú focistatekintetek - Pedig Ságiék az év csapata lettek Serfőző Sándornak (balra) Stec Bogumil gratulált Selmeci Sándor külön elismerésben részesült (jobb oldalon) Téli olimpiák — 5. Sankt Moritz: 1948. január 3. — február 8. — A Király-Kékessy kettős ezüstérme páros műkorcsolyázásban Pierre de Coubertin műve átvészelte a világháborút Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tanszékvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olimpiák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz időszerűséget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne csodálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöljük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a római szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... Az engadini völgyben már másodszor megrendezett téli olimpiai játékok bizonyították a világnak, hogy Pierre de Coubertin báró műve átvészelte a második világháborút. A táj lenyűgöző szép, de a versenyek kissé eldugott helyen vannak, ezért később „hotelolimpiának” nevezték ezt a rendezvényt, mivel kevés néző kereste fel. A rendezés kiváló, a hangulat szintén, pedig a 28 országból összesereglett 77 női és 636 férfi versenyző napi öt frank zsebpénzzel nem nagyon ugrálhatott. De béke volt és olimpia! A NOB kettős háborúja Mielőtt Enrico Celio, a svájci szövetségi állam elnöke megnyithatta volna az olimpiát, a NOB „kétfrontos” háborúba keveredett. Az egyik a jégko- rongozók körében tört ki: az Egyesült Államok ugyanis két együttest küldött az ötkarikás tornára. Az történt, hogy az amerikai Amatőr Hokiszövetség és az Amatőr Atlétikai Unió is benevezett egy-egy csapatot. Ä viszály mozgatója a NOB alelnöke, az amatőrség „őrangyala” Avery Brundage volt, aki a hokiszövetség játékosait profiknak tekintette. A sportszerűtlen veszekedés nem használt a NOB tekintélyének és az olimpiai szellemnek. Végül úgy oldódott meg a nem mindennapos helyzet, hogy csak a kifogásolt „profik” indultak a tornán, amit eleinte nem is tekintettek olimpiai bajnokságnak. Mivel azonban az amerikai hokisok csak negyedikek lettek, így - érvénytelenítve eredményeiket - kihirdették Kanadát olimpiai győztesnek, Csehszlovákia lett az ezüstérmes, a házigazdák pedig a bronzot tartották otthon. A közönség „profitált” a viszályból, mert förgeteges jégkorong-csatákban gyönyörködhetett. A másik háború a sízők NAGANO 19 9 8- pontosabban a NOB és a nemzetközi szövetség - között tört ki. Itt is az amatőrség az „Erisz almája”: a NOB a síoktatókat és a sportszergyártók által támogatott versenyzőket nem akarta beengedni az olimpiára, de végül kénytelen volt kompromisszumot kötni. Ezen az olimpián bekövetkezett az alpesi sízés sokáig vitatott egyenjogúságának elismerése: először osztottak érmeket lesiklásért, műlesiklásért és alpesi összetettért. A kilenc alpesi éremből ötöt a franciák vittek haza, egyedül a műlesiklást nyerte utolsó, kockázatos futásával a svájci Kulm Hotel síoktatója, Edi Reintaler. (A biztonság kedvéért úgy nevezték be, mint a helybeli egyesület szertárosát.) A női műlesikló pálya jóval könnyebb volt, mint a férfiaké, csak a végén volt egy bucka, amit azonban rendre buktak a hölgyek. Az amerikai lányok színes szereléseikkel és bársonysapkájukkal tűntek ki, de végül - nagy meglepetésre - Gretchen Fraser mind a két futamból a tengerentúlra vitte az aranyérmet. Fölösleges téli öttusa Sífutásban a békességben felkészült svédek mindent megnyertek, így a nem hivatalos pontversenyt is. A „síkirály” Nils Karls son, aki a hómaratonin (ötven kilométeres futásban) győzött. De már előtte híres volt, mivel a Móra és Salem közötti 89 kilométeres távon rendezett Vasa-futáson négyszer lett első. A norvégok ugrásban vigasztalódtak: kibérelték a dobogót. A bemutatóként megrendezett téli öttusáról a svájci sajtó úgy nyilatkozott, hogy „olyan fölösleges, mint a vakbél”. A havon - sok pénzzel - kialakított lovaspályán és a lőtéren csak katonatisztek versenyeztek, akiknek amatőrségét szintén joggal lehetett volna megkérdőjelezni. Svájc a bobozás Mekkája, nem is akarták másnak átengedni a győzelmet. Kettes bobban ez sikerült is nekik, de a négyest az amerikaiak nyerték. A hazaiak bobkonstruktőre, Fritz Feirabend ugyan kitalálta az eszményi aerodinamikát és a legjobb bobszerkezetet, de a jenkik kilencszáz kilósra „felhizlalt” négyese a hófúvásban mindenkinél gyorsabban ért célba. Húsz év után újból műsorra tűzték a hason fekve kormányzott szánkót, de olasz versenyző nyerte meg: Nino Bib- bia. A két évtizeddel ezelőtt második helyezést szerző amerikai Heaton megőrizte szánkóját és tudását, így ismét ezüstérmes lett. A gyorskorcsolyázásban most nincsenek olyan sztárok, mint az előző olimpiákon. A kitűnő jégen a norvégok és a svédek vetélkedtek az érmekért. Hatot a norvégok, hármat a svédek nyertek. A mieink két tizedik helyezéssel hívták fel magukra a figyelmet (Ruttkay Iván 1500 méteren és Pajor Kornél 5000 méteren). De hajszál híján érmet is szereztek, Pajor Kornél ugyanis kedvező sorsolását jó kamatoztatva az északi „nagymenők” közé negyediknek futott be. Műkorcsolyázóink folytatták a jó szereplést. Király Ede az olimpiai bajnok Richard Button és „társai” között ötödik lett. Majd jött a páros műkorcsolyázás. Az Európa-bajnok Király- Kékessy kettős egyenlő eséllyel vette fel a versenyt a belga Ba- ugniet-Lannoy párossal. A döntő alatt végig esett a hó és „belepte” győzelmi ambíciónkat. No, meg a világversenyek pontozóbírái a belgákat egy fokkal jobban ismerték. Ké- kessy Andrea és Király Ede ezüstérmes lett, így is ez a jeges-havas olimpiákon elért legjobb eredményünk (Mellesleg: egy évre rá Párizsban már ők nyerték a világbajnokságot!) Feltűnt a Nagy testvérpár Ezen az olimpián tűnt fel egy fiatal testvérpár: Nagy Mariann és Nagy László, akik magas emeléseikkel és ugrásaikkal meglepték a „szakmát”. Hetedik helyükkel elindultak későbbi szép karrierjük útján. A műkorcsolya-show frenetikus sikerét az amerikai Gretchen Merril aratta, aki egyöntetű vélemények szerint a legszebb lány volt a jégen. Szépségét fokozta, hogy szexforra- dalmian új, feszes, fekete trikóban futotta kűrjét. Ez volt a legjobb „húzása”, gyakorlatát ugyanis csak a nyolcadik helyre sorolták a szigorú és konzervatív pontozók. Szép olimpia volt. És békés (Folytatjuk)
