Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-26 / 21. szám

10. oldal SporTTüköR 1998. január 26., hétfő Egy, kettő, három - szuper volt a (sport)bálon! Garami Katalin és edzője Boldvai Lászlótól vette át a dijat Puszta Béla köszöntötte a különdíjas röplabdás lányokat Szabó Krisztián (jobbra) a legeredményesebbb ifjúsági fiú Szenzációs bál keretében ad­ták át szombaton éjjel - im­máron harmadszor - Salgó­tarján Megyei Jogú Város legeredményesebb sportolói­nak a városi elismeréseket. 1997 legjobbjai igazán nem panaszkodhattak: a Sport- és Létesítményigazgatóság, vala­mint a Nógrád Tourist Utazási Iroda Kft. által rendezett Sport­gála - Sport bál ’98 rendezvé­nyen minden nekik szólt. Ga- bora Károly együttesének fül­bemászó muzsikája alatt még csak szállingóztak a vendégek, ám a Cirkusz Varieté és a Főnix Táncklub bemutatója alatt már mindenki izgatottan várta az est fénypontját, az ünnepélyes díj­kiosztót. Meg kell hagyni, megadták a módját az emlékplakettek és pénzjutalmak átadásának: ci­kázó fények, tűzijáték és persze mérhetetlen taps ismerte el Sal­gótarján legjobbjai: Ajkler Zita, Serföző Sándor, Garami Kata­lin, Szabó Krisztián és az SBTC-labdarúgók munkáját. A ceremónia után azonnal birtokukba vették a táncteret a bálozók, s aki nem nyert a tom­bolán, az a parketten vigaszta­lódhatott kivilágos-kivirradtig. A hangulatra így nem lehetett panasz, s már várva várjuk a jövő évi sportgálát! A. Á. A Cirkusz Varieté műsora bővelkedett látványos elemekben FOTÓK: GYURIÁN TIBOR Szigorú focistatekintetek - Pedig Ságiék az év csapata lettek Serfőző Sándornak (balra) Stec Bogumil gratulált Selmeci Sándor külön elismerésben részesült (jobb oldalon) Téli olimpiák — 5. Sankt Moritz: 1948. január 3. — február 8. — A Király-Kékessy kettős ezüstérme páros műkorcsolyázásban Pierre de Coubertin műve átvészelte a világháborút Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tan­székvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olim­piák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz idősze­rűséget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne cso­dálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöl­jük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a ró­mai szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... Az engadini völgyben már má­sodszor megrendezett téli olimpiai játékok bizonyították a világnak, hogy Pierre de Cou­bertin báró műve átvészelte a második világháborút. A táj le­nyűgöző szép, de a versenyek kissé eldugott helyen vannak, ezért később „hotelolimpiának” nevezték ezt a rendezvényt, mivel kevés néző kereste fel. A rendezés kiváló, a hangulat szintén, pedig a 28 országból összesereglett 77 női és 636 férfi versenyző napi öt frank zsebpénzzel nem nagyon ug­rálhatott. De béke volt és olimpia! A NOB kettős háborúja Mielőtt Enrico Celio, a svájci szövetségi állam elnöke meg­nyithatta volna az olimpiát, a NOB „kétfrontos” háborúba keveredett. Az egyik a jégko- rongozók körében tört ki: az Egyesült Államok ugyanis két együttest küldött az ötkarikás tornára. Az történt, hogy az amerikai Amatőr Hokiszövet­ség és az Amatőr Atlétikai Unió is benevezett egy-egy csapatot. Ä viszály mozgatója a NOB alelnöke, az amatőrség „őran­gyala” Avery Brundage volt, aki a hokiszövetség játékosait profiknak tekintette. A sport­szerűtlen veszekedés nem használt a NOB tekintélyének és az olimpiai szellemnek. Végül úgy oldódott meg a nem mindennapos helyzet, hogy csak a kifogásolt „profik” indultak a tornán, amit eleinte nem is tekintettek olimpiai baj­nokságnak. Mivel azonban az amerikai hokisok csak negye­dikek lettek, így - érvénytele­nítve eredményeiket - kihirdet­ték Kanadát olimpiai győztes­nek, Csehszlovákia lett az ezüstérmes, a házigazdák pedig a bronzot tartották otthon. A közönség „profitált” a vi­szályból, mert förgeteges jég­korong-csatákban gyönyörköd­hetett. A másik háború a sízők NAGANO 19 9 8- pontosabban a NOB és a nemzetközi szövetség - között tört ki. Itt is az amatőrség az „Erisz almája”: a NOB a síokta­tókat és a sportszergyártók által támogatott versenyzőket nem akarta beengedni az olimpiára, de végül kénytelen volt komp­romisszumot kötni. Ezen az olimpián bekövetke­zett az alpesi sízés sokáig vita­tott egyenjogúságának elisme­rése: először osztottak érmeket lesiklásért, műlesiklásért és al­pesi összetettért. A kilenc al­pesi éremből ötöt a franciák vit­tek haza, egyedül a műlesiklást nyerte utolsó, kockázatos futá­sával a svájci Kulm Hotel síok­tatója, Edi Reintaler. (A bizton­ság kedvéért úgy nevezték be, mint a helybeli egyesület szer­tárosát.) A női műlesikló pálya jóval könnyebb volt, mint a fér­fiaké, csak a végén volt egy bucka, amit azonban rendre buktak a hölgyek. Az amerikai lányok színes szereléseikkel és bársonysapkájukkal tűntek ki, de végül - nagy meglepetésre - Gretchen Fraser mind a két fu­tamból a tengerentúlra vitte az aranyérmet. Fölösleges téli öttusa Sífutásban a békességben fel­készült svédek mindent meg­nyertek, így a nem hivatalos pontversenyt is. A „síkirály” Nils Karls son, aki a hómarato­nin (ötven kilométeres futás­ban) győzött. De már előtte hí­res volt, mivel a Móra és Salem közötti 89 kilométeres távon rendezett Vasa-futáson négy­szer lett első. A norvégok ug­rásban vigasztalódtak: kibérel­ték a dobogót. A bemutatóként megrendezett téli öttusáról a svájci sajtó úgy nyilatkozott, hogy „olyan fölösleges, mint a vakbél”. A havon - sok pénzzel - kialakított lovaspályán és a lőtéren csak katonatisztek ver­senyeztek, akiknek amatőrségét szintén joggal lehetett volna megkérdőjelezni. Svájc a bobozás Mekkája, nem is akarták másnak áten­gedni a győzelmet. Kettes bob­ban ez sikerült is nekik, de a négyest az amerikaiak nyerték. A hazaiak bobkonstruktőre, Fritz Feirabend ugyan kitalálta az eszményi aerodinamikát és a legjobb bobszerkezetet, de a jenkik kilencszáz kilósra „fel­hizlalt” négyese a hófúvásban mindenkinél gyorsabban ért célba. Húsz év után újból mű­sorra tűzték a hason fekve kor­mányzott szánkót, de olasz ver­senyző nyerte meg: Nino Bib- bia. A két évtizeddel ezelőtt második helyezést szerző ame­rikai Heaton megőrizte szánkó­ját és tudását, így ismét ezüst­érmes lett. A gyorskorcsolyázásban most nincsenek olyan sztárok, mint az előző olimpiákon. A ki­tűnő jégen a norvégok és a svédek vetélkedtek az érmek­ért. Hatot a norvégok, hármat a svédek nyertek. A mieink két tizedik helyezéssel hívták fel magukra a figyelmet (Ruttkay Iván 1500 méteren és Pajor Kornél 5000 méteren). De haj­szál híján érmet is szereztek, Pajor Kornél ugyanis kedvező sorsolását jó kamatoztatva az északi „nagymenők” közé ne­gyediknek futott be. Műkorcsolyázóink folytatták a jó szereplést. Király Ede az olimpiai bajnok Richard Button és „társai” között ötödik lett. Majd jött a páros műkorcsolyá­zás. Az Európa-bajnok Király- Kékessy kettős egyenlő eséllyel vette fel a versenyt a belga Ba- ugniet-Lannoy párossal. A döntő alatt végig esett a hó és „belepte” győzelmi ambíción­kat. No, meg a világversenyek pontozóbírái a belgákat egy fokkal jobban ismerték. Ké- kessy Andrea és Király Ede ezüstérmes lett, így is ez a je­ges-havas olimpiákon elért leg­jobb eredményünk (Mellesleg: egy évre rá Párizsban már ők nyerték a világbajnokságot!) Feltűnt a Nagy testvérpár Ezen az olimpián tűnt fel egy fiatal testvérpár: Nagy Mariann és Nagy László, akik magas emeléseikkel és ugrásaikkal meglepték a „szakmát”. Hete­dik helyükkel elindultak ké­sőbbi szép karrierjük útján. A műkorcsolya-show frene­tikus sikerét az amerikai Gret­chen Merril aratta, aki egyön­tetű vélemények szerint a leg­szebb lány volt a jégen. Szép­ségét fokozta, hogy szexforra- dalmian új, feszes, fekete trikó­ban futotta kűrjét. Ez volt a leg­jobb „húzása”, gyakorlatát ugyanis csak a nyolcadik helyre sorolták a szigorú és konzerva­tív pontozók. Szép olimpia volt. És békés (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom