Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-23 / 19. szám

1998. január 23., péntek SporTTüköR 9. oldal Szombaton félezren báloznak a sportcsarnokban Egy este a legjobbakkal Harmadszorra rendeznek szombaton este Sportgálát és bált a Salgótarjáni Városi Sportcsarnok küzdőterén. Az idei összejövetelről - me­lyen Salgótarján legered­ményesebb sportolóinak is átadják díjaikat - Takács Tamást, a Sport- és Léte­sítményigazgatóság igazga­tóját faggattuk.- Van-e még hely a holnap esti bálra?- Nincs. Ötszáznál több je­gyet adtunk el, s még több, mint száz igénylést így is vissza kellett mondanunk. Telt ház lesz...-Kikkel találkozhatunk a bálban ?- Vállalkozókkal, cégek képviselőivel, illetve a város elit sportolóival - gondolok itt az SBTC-re, a röplabdás hölgyekre és rengeteg egyéni versenyzőre, valamint roko­naikra, barátaikra.- A programban szerepel a Gabora-zenekar műsora, sport- és táncbemutató, vala­mint cirkusz. Megtudhatnánk valamit ez utóbbiról?- A Cirkusz Varietétől ren­deltünk egy félórás műsort, főleg zsonglőr és akrobata­számokkal. Emellett lesz egy meglepetés is, de ezt hagy’ ne áruljam el.- Mi lesz a menü?- Gyümölcs- és hidegtál, azaz saláták-hűsok lesznek előételként, melyet 23 óra környékén töltött káposzta és marhapörkölt, illetve somlói galuska követ a Kulacs Ven­déglő jóvoltából.-Éjféltől pedig meg lehet kísérteni a szerencsét...-Igen, 100 forintért árul­juk majd a tombolát, s a teljes bevételt Kovács Bori gyógy­kezelésére ajánljuk majd fel. Ezt az összeget egyébként Puszta Béla polgármester és Boldvai László országgyűlési képviselő is kiegészíti. —Úgy tudom, a szervezők is tettek egy felajánlást...-Valóban, a SLI három különdíjat és plakettet ad át azoknak a sportvezetőknek, akik az elmúlt években nagy segítségünkre voltak. Angyal János, az ugrógála főszerve­zője, Herczeg József, a salgó­tarjáni labdarúgó-szövetség egyik vezetője és Selmeci Sándor, az SFSKK elnökhe­lyettese a díj mellé egy Ku­lacs-vacsorameghívást is kap.-Kik támogatták az 1998- as Sportgálát?- Hosszú a sor: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkor­mányzata, a Nógrád Tourist Kft., az Acélgyár Rt., a Champion Kft., a Daewoo Tarján Szalon, a Honda Ma- ruzs, a Hungária Biztosító, a Hotel Karancs, a Kereske­delmi és Hitelbank, a KNC, a Kulacs Vendéglő, a Mól 2000, az NN Magyarországi Biztosító, a Nógrád Megyei Hírlap, a Nógrád Megyei re­gionális Vállalkozásfejlesz­tési Alapítvány, az OTP Bank, a Salgó Öblös-Faipari SC, a Salgótransz, a Salgó Vagyon Kft., a Tarjánhő Kft., a Takarékbank Rt., a a Toyota Kakuk és a Vízmű Kft. Kuparabló mumust várnak Új mumusfajta „kergeti” a Salgótarjáni Röplabda Klub tagjait: ez a „szörny” a lista­vezető. Az NB I-es bajnok­ságban ma 15 órától már ne­gyedszer fogadják az épp’ ak­tuális éllovast Balázsék. Ma a Miskolci VSC teszi tiszteletét a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban. A borsodiak­kal harmadszor mérik össze tu­dásukat a tarjáni lányok-asszo­riyok, hiszen a bajnokság előtt, a Karancs Kupán már egyszer járt Salgótarjánban a Kőhalmi- csapat (el is vitték a serleget...). Az őszi, miskolci találkozón esélyt sem adtak a házigazdák az újonc SRK-nak, s a mai ta­lálkozónak is a BAZ-megyeiek a favoritjai. A várható hazai kezdőhatos: Kurekova, Győ- riné, Balázs, Király, Gulyásné vagy Szabó, Pepsiczkyné. Kosárlabda, Magyar Kupa, a legjobb nyolc közé jutásért Túl soknak bizonyult a hamisGulyás... Salgótarjáni Fekete Sasok KK -Atomerőmű SE 73-101 (37-48) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 600 néző, vezette: Pázsitka, Földházi. SFSKK: TAHIN 17/9, Bede 2, Tursics 14/3, RA- DENKOVITY 24/6, Tóth 11/3. Csere: Brandi 5, Selmeci. Edző: Déri Csaba. Atomerőmű SE: Ricks 12, VISOCKAS 21, Mun- teán 7/3, GULYÁS 32, Mérész 3. Csere: Hencsey 10/3, Monok 4/3, Mihály 6, Rutkai 6, Bovánovics. Edző: Rezák László. Ki­pontozódott: Radenkovity a 40. percben. Az eredmény alaku­lása: 5. perc: 12-13,10. perc: 19-28,15. perc: 30-35, 25. perc: 45-61,30. perc: 50-72,35. perc: 62-85. Nem sikerült a bravúr a Salgó­tarjáni Fekete Sasok KK férfi kosárlabdacsapatának, Déri Csaba legénysége nem jutott a legjobb nyolc közé a Magyar Kupában. Ám a tabániaknak semmi szégyenkeznivalójuk nincs, becsülettel helytálltak az ország egyik legerősebb gár­dája ellen. Minden előzetes híresztelés­sel ellentétben Gulyás Róbert, a honi kosárlabdázás egyik leg­jobb és - szó szerint - legna­gyobb centere is pályára lépett, mi több, a kezdőötös tagja volt a szerda délutáni derbin. (Az azért látszott a 212 centis óriá­son, hogy lába még nem telje­sen egészséges, de így is fan­tasztikusan játszott.) A feldobás után - természe­tesen - Gulyás ütötte el a lab­dát, amit Visockas juttatott a Sasok gyűrűjébe. Ä hazaiak azonban nem ijedtek meg jóval nevesebb ellenfelüktől! Alex Radenkovity első hárompon­tosa, s alig fél percnyi játék után (!) időt kért a vendégek mestere. A nyolcadik percben meg­rázták magukat az „atomosok” és pillanatok alatt tízpontos előnyre tettek szert. A fantasz­tikus közönségtől hajszolt tar­jániakon azonban látszott, hogy egy pillanatra sem adják fel a küzdelmet. Öt perccel az első félidő vége előtt szinte tripla- dobó-verseny folyt a pályán, hiszen Tahin kétszer (először úgy nyolc méterről), Tursics pedig egyszer volt eredményes a hárompontos-vonal túloldalá­ról. Ennek eredményeként öt pontra jöttek föl a hazaiak (33-38), de arra is volt esélyük, hogy még közelebb kerüljenek Gulyásékhoz. Ehelyett viszont a paksiak ér­tek el újabb kosarakat, így az első húsz perc eltelte után ma­gabiztos, tizenegy pontos veze­tésre tettek szert. A második játékrészben vé­gig a vendégek akarata érvé­nyesült. Kezdésnek produkál­tak egy 6-15-ös szériát, amivel húsz pont lett a csapatok közti különbség. Ráadásul a hazai húzóemberek - Tursics, Ra­denkovity és Tóth - négy-négy személyi hibát szedtek össze, s így a védekezés sem lehetett annyira hatékony. A húsz pont körüli különbség azonban az utolsó percekig nem nőtt to­vább. Ekkor azonban a Hencsey vezette friss paksi cserék rendre „mattolták” az egyre inkább fá­radó Sasokat, így a végered­mény közel harmincpontos vendégsiker lett. A hazai csapat sokáig egyenlő ellenfele tudott ma­radni a magassági fölényben játszó Atomerőműnek, de cse­rék tekintetében összehasonlít­hatatlanul jobbak voltak a pak­siak. Ezen kívül ők rendelkez­nek egy Gulyás Róbert nevű centerrel is... Déri Csaba: - A játék sok elemében felvettük a versenyt az ellenféllel, de a második fél­időben idegileg és fizikailag is elfáradtunk. Rezák László: - Örülök a fia­talok biztató játékának, de a védekezésünkkel nem vagyok elégedett. Kelemen Gábor Egyikük öt év, másikuk egy hét után távozott - Változások a megyei futballéletben Mustó István lemondott, Tóth Ferenc felállt Focikörsétánkat folytatva két meglepő, mondhatni szenzációs hír nyomára bukkantunk: lemondott tisztségéről Mustó István, a Nagybátonyi SC elnöke, aki több, mint öt éven keresztül irá­nyította az egykori bányászegyesület munkáját. A másik hír et­től is jobban mellbevágó: a szécsényi csapat kispadjáról úgy állt fel Tóth Ferenc edző, hogy arra tulajdonképpen még le sem ült. A Nagybátony immáron volt elnökét telefonon értük utol.- A hír igaz, szerdán, a rend­kívüli elnökségi ülésen bejelen­tettem távozásomat - kezdte a beszélgetést Mustó István. - Ennek oka. hogy munkahelyi elfoglaltságom egyre kevésbé tette lehetővé a csapattal való foglalkozást, s bevallom, egy picit bele is fáradtam a fél évti­zedes szélmalomharcba.-Mi lesz a csapat további sorsa?-Miután az elnökség elfo­gadta lemondásomat, úgy dön­tött, hogy amíg nem sikerül az elnöki posztra megfelelő sze­mélyt találniuk, átmenetileg egy öttagú team irányítja majd az egyesület munkáját. Ennek tagjai: Nagy János, Oláh Berta­lan, ifj. Mátrai György, Kecs­kés Attila - ők a korábbi veze­tőség tagjai - valamint Verebé- lyi Attila, a csapat vezető edzője.- Milyen érzésekkel távozik?- Öt év alatt természetes, hogy sok öröm mellett értek kellemetlenségek is. Én meg­próbálok majd csak a szépre emlékezni. Egyébként váro­sunk jelenlegi gazdasági hely­zetét ismerve úgy gondolom, az sem kis dolog, hogy az önkor­mányzattal karöltve sikerült életben tartanunk a bátonyi labdarúgást. * * * Másik célállomásunk az NB III-as szécsényi együttes volt. Tóth Ferencet, az együttes edzőjét kerestük, hogy megtud­juk, hol tart a gárda a felkészü­lésben. Nos, ő - a legnagyobb megdöbbenésünkre - arról tá­jékoztatott, hogy a hétfői naptól kezdve nem tekinti magát a csapat edzőjének.- Mi történt az elmúlt na­pokban, mi miatt döntött így? - faggattuk miután felocsúdtunk.- Ázzál kezdeném, hogy a vezetők által felsorolt erősítési tervek sorban meghiúsultak, a mai napig egyetlen játékost sem sikerült leigazolniuk. En­nek ellenére ha a tervezettnél egy héttel később is, de elkezd­tük az alapozást. Az edzéseken mindössze kilenc fő vett rend­szeresen részt, közülük véle­ményem szerint legfeljebb né­gyen ütik meg a Nemzeti Baj­nokság legalacsonyabb osztá­lyának színvonalát. A riasztó körülmények ellenére sem hát­ráltunk meg, dolgoztunk becsü­lettel. Hétfőn azonban - talán a hirtelen leesett hó lehetett az oka - az edzés kezdetére mind­össze négyen gyűltünk össze. Ráadásul aznap értesültem ar­ról is, hogy tehetséges táma­dónk, Árva Róbert a Salgó Öb­lösnél edz. Ez már nekem is sok volt, kedden felhívtam az elnök urat, hogy tájékoztassam dönté­sünkről - sajnos, a mai napig sem sikerült utolérnem őt... Én örömmel fogadtam a szé- csényiek felkérését, ismertem a szécsényi focisták nagyszerű hozzáállását, s bíztam a jó sze­replésben. A kialakult kaotikus helyzet azonban nem az ő hibá­juk, a probléma túlnő rajtuk. Ezek után úgy érzem, hogy a szakmában eddig eltöltött időm és eredményeim alapján megér­tik, hogy nincs szükségem egy ilyen kilátástalan vállalkozásba belefogni. (a. t. á.) Téli olimpiák - 3. Lake Piacid: 1932. február 4-15. - A páros műkorcsolyázó Szollás-Rotter kettős megszerezte első bronzérmünket Rossz helyszín, dilettáns szervezés, tetemes ráfizetés Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tan­székvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olimpiák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz időszerűséget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyet­len megjegyzés: a sportszerető olvasó ne csodálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöljük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a római szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... A New York állam északi ré­szén levő, 568 méter magasan elhelyezkedő település nem bi­zonyult jó választásnak, mert időjárása alkalmatlan a téli spor­tok űzésére. A sípályákra külön­leges vonatokkal hordták fel a havat, a műkorcsolyát nem lehe­tett a szabadban megrendezni, mert jég helyett víz volt a pá­lyán. Ezért sietve építettek egy csarnokot, ahova háromezer néző fért be, igaz, hogy előzete­sen már hétezer jegyet adtak el! Nem csoda, ha ezek után egy­millió dolláros deficittel zárult a harmadik téli olimpia. Síugrók kényszerfürdője Sportszakmai szempontból az jelentett gondot, hogy a síugró pálya végén egy tó volt, amiben sokan kényszerfürdőt vettek, mert nagyobb ugrások után nem tudtak megállni. A másik „újítás”: a látványosság növe­lése érdekében a gyorskorcso­lyázókat egyszerre indították. Éz a „könyöktaktikára” épülő, agresszív versenyzés nem tet­szett a skandinávoknak, a több­szörös olimpiai és világbajnok Clas Thunberg vissza is lépett. Az amerikai-kanadai „házi­gazdák” nyertek minden szá­mot, igaz, gyalázatosán gyenge időkkel. .. A nagy utazási költségek mi­att csak tizenkét ország küldte el a sportolóit. A 307 versenyző több mint fele amerikai, illetve kanadai volt, így érthető, hogy a pontversenyt is a jenkik nyer­ték. Unalmasnak bizonyult az az ötlet, hogy nem egy sportoló mondta el az olimpiai esküt va­lamennyi résztvevő nevében, hanem a zászlóvivők egyenként - mind a tizenketten. Pedig a közösség itt különö­sen haragszik az unalomra, mindene a show, a szenzáció, a saját nemzeti siker. Ebben a szemléletben zajlott le az olim­pia. Csak gy példát említünk: a kutyaszánversenyek nagyobb érdeklődésnek örvendtek, mint a sífutás. A szánkót két kutya NAGANO 19 9 8 húzta, a hajtó sítalpakon állt, csak amerikaiak és kanadai fo­gatok indultak, az utóbbiak győztek két futam (negyven ki­lométer) alapján. A curling már nem aratott ilyen osztatlan si­kert, így ezt az ősi skót játékot végre Skócia nyerte a svédek és a franciák előtt. A „símaratonit”, vagyis az ötven kilométeres futást felhá­borító dilettantizmussal rendez­ték meg. A havat még a rajt alatt is hordták a teherautók, de a rendezők rosszul terítették le, ezért azután a versenyzők gyakran nem találták a havat a síléc alatt. A rendes pályán nem voltak ellenőrző pontok és sze­gélyhelyek, így a 32 sífutó ön­magára hagyatkozva, „tájéko­zódási” versenyt vívott egy­mással. Ilyen körülmények kö­zött a norvégok tudásuk alatt szerepeltek, a svédek és a fin­nek vitték el az összes érmet. „Elszálló” német bobok Vigasztalódott Norvégia a síug­rásban, itt a dobogón csak ők álltak. Az északi összetett szin­tén hármas norvég győzelmet hozott. Grottumsbraten, aki tíz év óta, szinte mindent meg­nyert, most gyomorgörccsel kínlódott és végigtántorogta a tizennyolc kilométeres pályát, de nem adta föl. Az ugrás során izgalmas párharcot vívott hon­fitársával, Hans Vinjaregennel, de végül másodszor is az ő nyakába akasztották az arany­érmet. A bobpályát sem építették meg jól az amerikaiak, mert a tízszázalékos lejtésű, 2366 mé­ter hosszú pályán huszonhat kanyar volt, köztük több alat­tomos cikcakk-forduló. Az egyik ilyen veszélyes kanyar­ban a németek mindkét bobja elszállt - szó szerint. Az egyik ötvenméteres repülés után tört össze, legénységével együtt, a másik meg egy fán kötött ki. A nézőknek ez tetszett, és hogy újabb bukást lássanak, a döntő futamon - amelyre a hóviszo­nyok miatt csak a záróünnepség után került sor - kődarabokat, faágakat dobáltak be a pályára. „Kedves” ötlet. Egy német néző amerikai németekből verbuvált össze egy csapatot, úgy, hogy rajta kívül egyikük sem ült bobban - hetedikek lettek. A másik né­met bobot a maradék legény­ségből rakták össze, és a két hazai csapat mögött bronzérmet szereztek. A most először meg­rendezett kettes bob-bajnoksá­got is az Egyesült Államok nyerte, a Stevens testvérpáros jóvoltából. A jégkorong-tornán csupán négy csapat vett részt, ezért - Amerika, óh! - kitalálták, hogy minden csapat kétszer mérkő­zik egymással. így izgalmasabb a verseny és a kasszák is meg­telnek. Ámi az izgalmat illeti, volt bőven. A hazai közönség­től feltüzelt amerikaiak elkese­redetten ellenálltak a győze­lemhez szokott kanadaiakkal szemben. Amikor l:0-ás veze­tésre tettek szert, elszabadult a pokol, úgy örültek az „amcsik”. De végül nagy küzdelemben a ,juharlevelesek” győztek 2:1- re, és mivel a visszavágó két­szeres hosszabbítás után is 2:2 lett, így a kanadaiak harmad­szor lettek olimpiai bajnokok. A műkorcsolyázás „trónfosz­tással” kezdődött. A svéd Gillis Grafström, három olimpiai és világbajnoki cím után, kényte­len volt meghajolni az osztrák Karl Schäfer tudása előtt. A verseny sztárja a húszéves Sonja Henie, akit minden pon­tozóbíró az első helyre sorolt. Sonja az amerikai ízlésnek igen tetsző show-műsort varázsolt a jégre, magára pedig - a két tu­cat bőröndjéből - színes jelme­zeket. A páros műkorcsolyázás előző olimpiai bajnoka a fran­cia Pierre Brunet és Andreé Joly most már házaspárként nyert ismét az aranyérmet. Igaz, nagy keservek árán, a pontozók segítségével. És itt mi is érdekeltek voltunk - végre. Végre magyar siker Két magyar páros indult - köz­adakozásból és bemutatókból szerzett pénzzel. Az Európa- bajnok Szalay-Orgonista kettős a negyedik helyen végzett, óri­ási közönségsikert aratott vi­szont másik párosunk. Szollás László és Rotter Emília megsze­rezte Magyarországnak az első téli olimpiai érmet. A nagy taps kevésnek bizonyult a győze­lemhez, így harmadikok lettek, de övék lett a közönség-díj. A pontozók azzal érveltek, hogy a magyarok sok akrobatikus ele­met építettek a kűrjükbe. Egy év múlva a Szollás-Rotter páros világbajnok lett, így vágott vissza a pontozóbíróknak ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom