Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-11 / 289. szám

Puszta Béla: A közmeghallgatás nálunk legalább két vonatkozásban különbözik a „dumaparktól” Koránt sincs vége a ’94-ben kezdődött történetnek Salgótarján irányításában immár harmadik évét zárta az 1994 végén újonnan megválasztott képviselő-testület, élén Puszta Béla polgármesterrel. A több mint ezer napból talán az utolsó harmadrész volt az, ami a legtöbb konkrét eredményt és azt az alapot hozta létre, amelyen tovább lehet fejleszteni a várost, akár a most még kiszámíthatatlan kihívások ellenére is. A pol­gármesterrel készített interjúnkban a legfrissebb eseménytől, a november végi közmeghallgatástól mindazokat a fontos terüle­teket tekintettük át, amelyek ma nemcsak a jelenét, hanem a jövőjét is jelentik Salgótarjánnak. így szó lesz a város általános helyzetéről, az idei költségvetésről, a munkahelyteremtő beru­házások tervéről, az 1998-as költségvetésről és természetesen a jövő évi választásokról is. — A közgyűlés „túl van" az ez évi közmeghallgatáson. Milyen célokat és hogyan szolgált ez a fórum, különös tekintettel bizo­nyos - előzetesen megfogalma­zott - ellenzéki aggodalmakra?-Tény, hogy a közmeghall­gatást az önkormányzati tör­vény előírja a közgyűlés szá­mára, de mi sohasem csak olyan kötelező gyakorlatként kezeltük ezt a fórumot, ame­lyen gyorsan túl kell esni. A közmeghallgatás egyik legfon­tosabb - de nem az egyetlen - eszköze azoknak a célkitűzése­inknek, hogy a lakossággal és a civil szervezetekkel új minő­ségű kapcsolatot, érdemi párbe­szédet alakítsunk ki. A rendsze­res lakossági fórumok és az eseti konfliktuskezelő rendez­vények - például a hőszolgálta­tással, az Acélgyári úti lakók gondjaival foglalkozó találko­zásaink - mind ezt a célt szol­gálják. A közmeghallgatás feladata most az volt, hogy számot adjunk az elvégzett munkáról és tájékoztassunk a következő időszak önkormány­zati tennivalóiról. Természete­sen most sem arról volt szó, hogy a polgármesteri monoló­got a köznek meg kell hallgat­nia és utána távozhatnak az előadásról. Az egyik ellenzéki frakció vezetője „aggódott” emiatt, de ezt - mármint ezt a harcmodort - régóta megszok­tam. Előre felfestik az ördögöt a falra a polgármester, illetve a koalíció képében, azután kivont karddal hadakoznak ellene. Eközben persze a dolgok - most például a közmeghallga­tás - haladnak a maguk rend­jén. A szép számban megjelent állampolgárok ezúttal is sok kemény kérdést és bírálatot, ja­vaslatot, kérést, sőt néhány el­ismerést is megfogalmaztak munkánkkal és terveinkkel kapcsolatban. A fő cél ezúttal is a dialógus volt, amit a közmeg­hallgatás jól szolgált. A polgármestert is lehet kritizálni- A közmeghallgatáson tehát mindenki elmondhatta a ma­gáét, de ettől ez a fórum még lehet olyan, mint a Hyde-park, ahol szinte mindent lehet mon­dani, csak éppen senkit nem ér­dekel?- A közmeghallgatás nálunk legalább két vonatkozásban kü­lönbözik a „dumaparktól”. Egyrészt a tájékoztatómban té­telesen kitértem az előző köz­meghallgatáson felvetett ügyekre és számot adtam arról, hogy mit tudtunk megoldani és mit nem. A most elhangzottak egy részét ott, helyben - a köz- szolgáltató vállalatok vezetői­nek segítségével - megvála­szoltuk. Azokban az esetekben, amikor nem lehetett kéznél a válasz, záros határidőn belül je­lentkezünk. Egyébként minden véleményt, kérdést, kérést jegyzőkönyvben rögzítünk és a következő közmeghallgatáson ismét elszámolunk. A másik különbség, hogy a Hyde-park- ban valóban mindent lehet mondani, kivéve a királynő bí­rálatát. Akik jelen voltak a közmeghallgatáson, vagy látták a városi tv erről szóló összeállí­tását, azok tudják, hogy nálunk nyugodtan lehet kritizálni a polgármestert is...- A polgármesteri beszámoló első része a végzett munkáról, a város helyzetéről szólt. Honnan hová jutott Salgótarján az ön- kormányzati ciklus utolsó előtti évében?- Az eltelt három évből ket­tőben a válságkezelés és a mű­ködtetés volt a fő feladat. A ha­tékony és gyors válságkezelés eredményeként megszűnt a csődveszély, csökkent az adós­ság és biztonságossá vált a vá­ros alapműködtetése. 1997-ben érdemi hangsúlyváltás követ­kezett be: a válságkezelés-mű- ködtetés-fejlesztés célrendsze­réből most már a működtetés­fejlesztés a meghatározó Salgó­tarjánban. Egyébként a válasz­tásokon is ezt ígértük és öröm­mel nyugtázom, hogy már az idén túljutottunk a holtponton és újra erőre kapott a város. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy az adósságszolgálat 207 millióról 75 millióra csökkent, a működési kiadásokat - az egyébként növekvő összbevéte­len belül - sikerült 70 % alatt tartani. A már említett fordulat bizonyítéka, hogy a fejlesztési­beruházási ráfordítások 203 millióról 456 millióra nőttek, ami már 12 %-os részarányt je­lent a költségvetésen belül. Ez már érdemben közelít a bűvös határt jelentő 15 %-hoz, ami a városfejlődés közgazdaságilag is hitelesített mércéje. De nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a fejlesztések csak a köte­lező feladatok után jöhetnek. Értékmegőrzés és értékteremtés- Az oktatás, a kultúra, a sport és az egészségügyi-szociális feladataink -amelyekről már többször szóltam - továbbra is meghatározóak. E területeken belül a kulturális és sportkiadá­saink jóval erőn felüliek, de az értékőrzés, értékteremtés érde­kében vállaljuk ezeket. Egy szó mint száz, átgondolt és fegyel­mezett munka eredményeként már biztos, hogy megnyugta­tóan zárjuk ezt az évet és ezáltal az 1998-as költségvetésünk in­duló helyzete is kedvezőbb a vártnál.- A költségvetés egyensúlya, illetve javuló helyzete jó dolog, de - és ez a közmeghallgatáson is elhangzott - mikor érzi már meg ezt a salgótarjáni ember?- A költségvetés természete­sen nem cél, hanem eszköz: a város működtetésének, fejlesz­tésének eszköze. Egyensúlyát, illetve javítását ezért és nem önmagáért tartjuk kiemelt fela­datnak. Van egy összefüggés, amit eddig mi is keveset hang­súlyoztunk, és amit lehet, hogy kevesen gondolnak végig. Az Pólus Ring bevásárlóközpont, ami erősíti a város kereske­delmi központ jellegét és új „fazont” ad Zagyvapálfalvá- nak. Természetesen folytatjuk az önkormányzati közutak kié­pítését és felújítását is. A felso­rolás koránt sem teljes, de talán így is igazolja, hogy mi a XXI. századi városi lét feltételeinek megteremtésén munkálkodunk.- Térjünk vissza a költségve­tésre, de most már más szem­pontból. 1998-ra a vártnál kedvezőbb költségvetést jósolt, csak nem a választások miatt?- Nem a választások miatt lesz kedvezőbb a költségveté­sünk, hanem azért, mert meg­dolgoztunk érte. Elrontani pe­dig senki kedvéért nem fogjuk, bár arról, sajnos, szó sincsen, hogy miénk a bőségszaru. A kérdéshez tartozik, hogy az ön- kormányzati politikusok is bi­zonyára másként működnek a ciklus közepén és másként az új választások közeledtével, ami­kor is tevékenységükben fele­rősödnek a kampányelemek. Ebben nincs semmi rendkívüli és elítélendő, mert a helyi poli­tikának is megvannak a maga önmozgásai és preferenciái. A baj az lenne, ha elrugaszkod­nánk a valóságtól és felelőtlen költekezésekbe, ígérgetésekbe fognánk. Mi azt akarjuk teljesí­teni, amit vállaltunk és biztosan nem hozzuk lehetetlen hely­zetbe a következő önkormány­zatot - akár mi leszünk a veze­tésben, akár nem. Sportszerű küzdelemre számít szövetkezhetünk, ideológiai, politikai ámokfutásra viszont senkivel.-Megkerülhetetlen a szemé­lyes kérdés: indul-e a választá­sokon, mert a városban az a hír járja, hogy nem.-Ezeket az „üzeneteket” én is vettem és a „hírgyártók” szá­mára lesz egy rossz hírem, ami, remélem, hogy többeknek vi­szont inkább jó hír. A választá­sokig fontos feladataim vannak, amelyeket részben ebben az in­terjúban is érintettem. Ezekkel foglalkozom és nem mással, mert amit elvállaltam, azt vé­gigcsinálom és emelt fővel aka­rok a választók elé állni. Indulok a salgótarjáni polgármester-vá­lasztáson, mert nagyon sok munkám, energiám van ebben az önkormányzatban és terveim is vannak. Nekem nem a címek és a rangok a fontosak, hanem az, hogy legyen mit csinálni, és legyen kikkel. Ebben a munká­ban mindkettőt megtaláltam, te­hát ringbe szállók és várom az ellenfeleket sportszerű küzde­lemre. A polgármesterség szá­momra nem hatalmi kérdés, nem ugródeszka, hanem cselek­vési lehetőség, itt, Salgótarján­ban Salgótarjánért. Köszönet a rosszakaróknak- A választási kampány - bár­mennyire szeretné is - az elője­lek szerint nem biztos, hogy sportszerű lesz és nem biztos, hogy csak a munkáról szól majd, hiszen már most is tá­madják például a volt buszpá­lyaudvar területének megvásár­lásával...- Hát, ezen csak mosolyogni tudok, és ha válaszolni kell, ak­kor - az illendőség kedvéért is- Károlyi Mihályt idézem: „El­lenségeimnek sokat köszönhe­tek, talán még többet mint bará­taimnak, mert az a ki nem alvó gyűlölet és állandó szidalom, amivel megtiszteltek, sokban hozzájárult, hogy azzá legyek, amivé lettem, segített, hogy megtaláljam önmagamat. Gyű­löletük vitamininjekcióként sarkallt és ösztönzött a mun­kára. Megkeményített, kimoz­dított a természetemben rejlő lustaságból, segített legyőzni a borúlátást, amely depressziós időszakaimban arra csábított, hogy adjam fel a harcot. Azt hi­szem, senki nem tett nekem olyan nagy szolgálatot, mint legádázabb ellenségeim. Hálás vagyok nekik ezért és őszinte köszönetét mondok érte.” Benkő Mihály FOTÓ: GYURLÁN TIBOR ipari válság után Salgótarján­ban az önkormányzat lett - in­tézményei és cégei által - a legnagyobb munkáltató. Na­gyon sok család megélhetése függ tehát attól, hogy az ön- kormányzat megáll-e a lábán, vagy sem. A pénzügyi válság elhárítása, a stabilizáció tehát közvetlenül hatott sok emberre, hiszen ebben a körben megőriz­tük a munkahelyeket és a fize­tések is nőttek, még ha szerény mértékben is. A másik közvet­A Pécskő hegyi víztározó ...- Kikkel tudnak, illetve akarnak együttműködni, tekintettel a jövő évi választásokra?- Az önkormányzati válasz­tások időpontjáig körülbelül egy évünk van, és erre az idő­szakra lényegében kirajzolód­tak a város, illetve az önkor­mányzat feladatai. Mi - pártál­lástól függetlenül - mindenki­vel készek vagyunk együttmű­ködni a feladatok megoldása érdekében. Amiben nagyon ha­tározott vagyok: senkinek és semmilyen körülmények között nem hagyjuk, hogy helyi párt­csatákkal lefékezzék, ellehetet­lenítsék az önkormányzat mű­ködését. A választás utáni lehetősé­gekről most csak annyit, hogy minden olyan irányban nyitot­tak vagyunk, ahol komoly szándékot és képességet látunk a város’ előtt álló feladatok megoldására. Erre mindenkivel Újra indul a polgármester-választáson len összefüggés a szociálpoli­tika és a közhasznú foglalkozta­tás keretein belül található. A szociálpolitikai támogatások­nak két formáját kezeltük kie­melten az idén: a lakhatás felté­teleinek támogatását, amelyből már 3200-an részesülnek a vá­rosban és a munkanélküliek el­látását, havi átlagban közel 1400 fő részére. Ide számítva az első lakáshoz jutó fiatalok támogatását is egyértelműen kimutatható, hogy többen és több segítséget kaptak a rászo­rulók közül, mint korábban. A munkát kell támogatni- Nagyságrendi változás történt a közhasznú foglalkoztatásban is, ahol 480 főnek biztosítot­tunk munkával szerezhető jö­vedelmet. Ez nemcsak mennyi­ségi növekedés, hanem szemlé­letváltozás is, hiszen már nem a munkanélküliséget, hanem egyre inkább a munkát akarjuk támogatni. A közhasznú foglal­koztatás keretében elvégzett munkák értékeléséhez csak há­rom címszót mondok: Salgó várának helyreállítása, a Do- linka és a Kálvária rendbeté­tele. Hogy mindez mit jelent, azt minden tarjáni jól tudja.-Ezek az összefüggések így nyilvánvalóak, de valami hi­ányzik a sorból: hol késnek a je­lentős munkahelyteremtő beru­házások?- Való igaz, a jelentős mun­kahelyteremtő beruházások még hiányoznak Salgótarján­ból, pedig a hosszú távú és fenntartható fejlődésnek ez az egyik legfontosabb feltétele. A konkrét válasz előtt annyit álta­lánosságban, hogy a rendszer- váltás után a települések gazda­sági fejlődése, változása dön­tően a vállalkozások, a vállala­tok üzleti jellegű mozgása ré­vén megy végbe, amit viszont döntően a piac és nem az adott önkormányzat határoz meg. Nekünk tehát a keretek és a fel­tételek alakításában van lehető­ségünk és felelősségünk. E te­kintetben is áttörést sikerült elérnünk azzal, hogy jelentős kormányzati segítséget és sze­repvállalást harcoltunk ki, nemcsak Salgótarján, hanem az egész megye részére. A köz­ponti többletforrások és a vál­lalkozási övezet az önkor­mányzati ösztönzésekkel együtt már megmozdíthatják a jelen­tős befektetőket, vállalkozókat. Ami a késedelmet illeti, az tény, de ezen a területen mi szó szerint a nulláról - ha nem a mínuszról - indultunk. Ezt egyébként azoknak a politikai ellenfeleinknek kell a legjob­ban tudniuk, akik rajtunk kérik számon azt, amit bi­zony elmu­lasztottak. Ennyi idő alatt és ilyen helyzetben idáig jutot­tunk, de bí­zom benne, hogy rövide­sen előnyünk lesz a hát­rányból. Azért arról sem szabad megfeledkez­nünk, hogy az elmúlt idő­szakban Sal­gótarjánban az első számú feladat a még megmaradt ipari munkahelyek megőrzése, reor­ganizációja volt, amiben - or­szággyűlési képviselőnk haté­kony közreműködésével- ér­tékelhető eredményeket értünk el. Beruházási láncolat 1998-ban- Ami viszont közvetlenül az önkormányzaton múlik, az a sa­ját beruházások megvalósítása. Mire számíthatunk 1998-ban?-Az úgynevezett Déli ipar­terület fejlesztésével kezdem, mert ez közvetlenül kapcsoló­dik az előbbiekhez. Itt új iparte­lepítés feltételeit teremtjük meg ingatlanvásárlással és az infra­struktúra fejlesztésével. A kö­zeljövő egyik legnagyobb ön- kormányzati beruházása, a re­gionális hulladék-ártalmatla­nító létesítése, amely nemcsak Salgótarján, hanem 28 kör­nyező település korszerű hulla­dékkezelését is megoldja egy fél évszázadra. Fontos beruhá­zás a szennyvíztisztító telep bővítése, a somosi kamionpar­koló és a Salgótarjánt elkerülő út megépítése. Nem önkor­mányzati -de a költségvetést érintő - jelentős bemházás a

Next

/
Oldalképek
Tartalom