Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-10 / 288. szám
4. oldal Történelem 1997. december 10., szerda Ötven éve alakult a salgótarjáni népi kollégium - Szeptemberi mosdás a patakban - Veres Péter látogatása a kollégiumi tanévzárón Kicsattanó életkedvvel fújták az utcán is az indulókat Éppen fél évszázada annak, hogy beindult Magyarországon a népi kollégiumi mozgalom, az úgynevezett NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) irányításával. Ez az a társadalmi akció, amely szerény eszközeivel a tehetséges paraszt- és munkásfiatalok tanulását volt hivatott segíteni, és amely rövid idő alatt országos méretűvé vált. A széles körű szervezőmunka eredményeképpen a mozgalom csúcsán - az 1947/48-as tanévben - 160 (egyes források szerint 170) népi kollégium működött Magyarországon és több mint tízezer diák tartozott a népi kollégiumok kötelékébe. A népi kollégiumok országot átfogó mozgalmának egyik szervezete Salgótarján városban működött. E cikk ennek történetét, mindennapi életét eleveníti fel. Azokat az éveket hozza közelebb a mai olvasóhoz, amikor a háborús romok eltakarításának és az újjáépítésnek nehéz, ugyanakkor felemelő feladata állt középpontban, és amikor - ezek mellett - megfogalmazódott az emberek műveltségének, kulturális fel- emelkedésének célkitűzése is. Névadó: Petőfi A Petőfi Sándorról elnevezett salgótarjáni népi kollégium 1947 áprilisában jött létre negyven fővel. Mikuska Imre, a kollégium igazgatója kézzel írott levélben jelentette a megalakulás tényét, amelyet Blanár Sándor, a város polgármestere kilenc nap múlva továbbított a belügyminiszterhez. A salgótarjáni népi kollégiumnak a város északi végén lévő úgynevezett nagylaktanya egyik épülete adott otthont. Az a kétemeletes építmény, amely a főbejárattól jobbra található, s ma a megyei kórház részét képezi. A város vezetése ezen a területen két népi kollégiumot (1948-tól a Lorántffy Zsuzsanna Leánykollégiumot is), valamint 85 munkáscsaládot helyezett el. Az épületek a Honvédelmi Minisztérium tulajdonát képezték, amely azzal a feltétellel adta bérbe Salgótarján városnak, hogy azokat rendbe hozatja, lakhatóvá teszi. Százan indultak A salgótarjáni népi kollégium szervezése 1947 közepén indult meg igazából. A helyi újság, a „Munkás Szó” 1947. július 13- ai számában - „Felvétel a salgótarjáni „Petőfi Sándor” népi kollégiumba július 25-ig a Fü- leki úti nagylaktanyában” címmel - felhívás jelent meg. Elsősorban munkás- és parasztfiatalok jelentkezését várták, akik korábbi iskolai bizonyítványukkal és anyakönyvi kivonatukkal vehettek részt a felvételi vizsgán. A vizsga eredményeképpen mintegy 100 fő kapott helyet az 1947/48-as tanévre. A zöme Salgótarján környékéről származott, néhányan Heves megye közelebbi községeiből. Viszonylag nagy számban kerültek a kollégiumba olyanok, akiket a háborút követő történelmi léptékű változás (amely együtt járt az országhatárok újabb módosításával) Fülekről, Ragyolcról, Mucsényból, Romhányból, sőt Erdélyből vagy a Délvidékről ide kény- szerített. Szegények, zárkózottak A középiskolások a kereskedelmibe, vagy a nyolcosztályos gimnáziumba jártak. A legif- jabbakat - a 10-12 éveseket - viszont nehezen fogadták a város iskolái. Ők rövid idő alatt több helyen is megfordultak. Tanultak a Rákóczi úton, a Pécskő utcában és az acélgyári iskolában (is). Száz nehéz helyzetben lévő háborús fiatal. Egyszerű falusi, ruhát- viseltek, eLnyűtt, kitaposott sarkú cipőben jártak. Zárkózottságot, félénkséget, nem egy esetben sötét babonákat hoztak magukkal szülőhelyükről. Véleményeikkel többnyire visszahúzódtak, attól tartottak, hogy kinevetik őket falusias szóhasználatuk, palócos kiejtésük miatt. Hihetetlenül mostohák voltak az elhelyezés körülményei. Tanterem nagyságú helyiségekben kopott padlón saját kezűleg tömött szalmazsákok voltak az első hónapok fekvőhelyei. A vaságyakat csak később hozták. Szeptember hónapban a mosdás a közeli patakban történt a harmatos reggeleken mindaddig, amíg át nem vizsgálták a vízvezetékrendszert, meg nem javították a berendezést. Később aztán a meleg vizes fürdőzés is elterjedt. Hetenként egyszer lavórból, tűzhelyen forralt vízzel lehetett tisztálkodni. Az első időkben az élelmezésükről is maguk gondoskodtak a kollégisták. Ellátásuk biztosítására lisztet, zsírt, cukrot, sót kellett tárolniuk. A parasztfiatalok otthonról hoztak mindent, míg a bányász- és gyárimunkás szülők - a vételezést követően - egyenesen a „magazinból” vitték gyerekeik számára a nélkülözhetetlen élelmiszerkészletet. Nevelési célok A salgótarjáni népi kollégiumban (is) időben létrejöttek a létezéshez és működéshez nélkülözhetetlen intézőszervek. Volt igazgató, gondnok (aki a kollégium gazdasági ügyeit intézte) és Vincellér Vilmos, Hajas Tibor személyében kinevezték a nevelőtanárokat is. Rövid idő elteltével működött az önkormányzat és a konyha. Megtartották a vezetőségi üléseket és a kollégiumi gyűléseket. A mozgalom fontos feladatának tekintette a tagság politikai, erkölcsi, szellemi nevelését. Azt, hogy pótolják az általános műveltség terén meglévő hiányosságokat és az iskolai tananyagon túl . mélyebben megismerkedjenek környező világukkal. A nevelési célkitűzéseket .jól szolgálta a magyar parasztság és munkásság küzdelmes múltjának megismerése és a szabadságmozgalmak tanulmányozása. Ezek során kerülhettek közelebb, a fiatalok Dózsa György, Táncsics Mihály, Kossuth Lajos és mások életútjához, történelmi szerepéhez. Kulturális munka Nagy nehézségekkel küszködve fokozatosan megindult az öntevékeny kulturális munka. Mivel az első időkben nem volt rádió, könyvtár, nem jártak folyóiratok, újságok, s színházlátogatásra sem volt lehetőség Salgótarjánban, saját erejükre, leleményességükre számíthattak csak a kollégisták. Az erőfeszítések eredménnyel jártak. Sikeres törekvések mutatkoztak arra, hogy egyfelvoná- sos műveket, rövid jeleneteket színpadra vigyenek, egyszerű eszközökkel, értelmesen előadva. Viszonylag hamar elsajátították a bábjáték technikáját. A bábszínpadot maguk készítették el, mint ahogyan a bábok ruháit is. Mesedarabokat, rövid jeleneteket adtak elő váltott szereposztásban. Az együttes élményszerzés szempontjából fontos szerepet töltött be a közös daltanulás. Az egyik fő törekvés volt a sok közül, hogy a kollégisták hetente egy új népdalt (vagy mozgalmi dalt) tanuljanak meg. A közös éneklés oldotta a zárkózottságot, érzelmileg eggyé olvasztotta a tagságot, emberibbé tette az együttlétet. S nemcsak a kollégiumban énekeltek, hanem Salgótarján utcáin is csattanó életkedvvel fújták az indulókat, a népdalokat. Amerre mentek, a bámész arcokra kiült a felismerés: ezek a kollégisták. Rebbentek a függönyök és ismeretlen lányarcok leselkedtek mögülük. A költészet is otthonra talált a kopott épület falai között, elsősorban a forradalmi monda- nivalójú líra. Petőfi és mellette a XX. század legkiemelkedőbb költőinek, Adynak, József Attilának az elnyomásról, a munkásokról, szegényparasztságról szóló költeményei kerültek a verstanulás és a versmondás középpontjába. Mormolták, skandálták a sorokat, érezték a ritmust és a mondanivaló komolyságát, mélységét.' Mintha róluk és szüléikről beszéltek volna az akkor még általuk alig=aüg.ismert költők. . -. -1 Az egészséges szellem fejlődése mellett a testi erő gyarapítására is igyekeztek gondot fordítani. Ahhoz azonban, hogy a kollégisták komolyabb eredményt tudjanak felmutatni, szükség lett volna különböző felszerelésekre. Ilyenek azonban nem voltak. S csak remélni lehetett, hogy egyszer majd lesznek. Kétkapuzások, fejelőbajnokságok viszont naponta szerveződtek a kollégium udvarának salakján. Később röplabdapályát létesítettek, hogy népszerűsítsék e látványos sportágat. Csak az volt a probléma, hogy a kollégistáknak fogalmuk sem volt a röplabda szabályairól, külön ismertetést kellett tartani róluk. Érdekes színfoltot jelentett a kollégisták életében az a futballpálya, amely a mai kórház főépülete, illetve az SZTK helyén terült el. Ezen tartotta ugyanis rendszeres edzéseit a magyar Nemzeti Bajnokság első vonalába újonnan felkerült Salgótarjáni BTC labdarúgócsapata Túrán István irányításával. Ilyen módon a fiatalok naponta láthatták és megcsodálhatták Oláh Géza bravúros védéseit, Csuberda Ferenc látványos kapáslövéseit. S láthatták azt is, mint siet ide - a tanítás után az iskolából egyenesen - a nyolcadikos gimnazista Vilezsál Oszkár (később a Ferencváros játékosa), aki alig várta, hogy beállhasson a labdát kergető „nagyok” közé. Mivel anyagi tekintetben a salgótarjáni népi kollégium is erősen a városra és annak környékére volt utalva, bizonyítani kellett a létjogosultságot. Ki kellett alakítani Salgótarján és környéke életében való cselekvő részvétel számos formáját és módját. így aztán - a napi elfoglaltságon túl - a kollégista fiatalok járták a vidéket, a környék fal- vait. Ahol műsorokat adtak, zenével, tánccal, szavalattal szórakoztatták a közönséget. Néhányan ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Kezdetben ezt egybekötötték a kollégium javára történő élelmiszerek gyűjtésével is. Ünnepi alkalmak A közösségi nevelés ügyét szolgálta az a törekvés is, amely a kollégiumi életet színesebbé, külsőségekben vonzóbbá kívánta tenni. A különböző alkalmi ünnepségek megfelelő lehetőséget kínáltak erre. Ai kollégisták nem sajnálták az időt, fáradságot, hogy ünnepi hangulatot varázsoljanak maguk köré. Arra törekedtek, hogy környezetük legyen élő, eleven, így programjaikat a szokásosnál jobban előkészítették és fegyelmezettebb magatartást tanúsítottak, mint az egyszerű hétköznapokon. Ilyenkor nem engedtek teret a legkisebb pontatlanságnak sem. Megkövetelték egymástól, hogy az ünnepélyes alkalmakkor minden kollégista frissen megmosakodva és a legjobb ruhájában jelenjen meg. Ilyen ünnepélyes alkalom volt például Veres Péter látogatása és a kollégiumi tanévzáró. Az utóbbira meg kellett hívni a város vezetőit, az intézményeket, az iskolák pedagógusait és a kollégisták szüleit. Salgótarján népi kollégistái jól szervezett ünnepség keretében búcsúztatták el az 1947/48-as iskolai évet. A kollégisták a délutáni és az esti program keretében két jegyet vehettek át ajándékképpen. Az egyiket egy pár sóskiflire, a másikat egy pohár sörre lehetett beváltani. A NÉKOSZ-központ a kollégiumi munka hatékonyabbá tétele érdekében „teljesítményelőirányzathoz” (normához) kötött nevelési rendszert vezetett be az 1947/48-as tanévben. Ez azt jelentette, hogy külső erők bevonásával vizsgálódást folytattak a kollégiumban az éves munkával (a teljesítménynyel) kapcsolatosan, a diákoknak pedig szabályos vizsga keretében számot kellett adniuk szellemi és fizikai felkészültségükről. A vizsgálatot, illetve a vizsgát lefolytató bizottságban a központi kiküldött mellett kapott helyet a kollégium igazgatója és a tagság által választott diáktárs. A vizsgálat eredményéről nem áll rendelkezésre dokumentum, a diákság „számadására” azonban még jól emlékeznek az egykori népi kollégisták. Az írásbeli kötelező témái felölelték a történelem, a politika, az irodalom és a közgazdaságtan főbb kérdésköreit. Ilyen címek szerepeltek a kötelezően választható témák között: - Miért tartjuk magunkat a dicsőséges emlékű 48-as ifjúság utódainak? - Kossuth Lajos. - Legkedvesebb versem. - Az igazi népi kollégista kötelessége népe iránt. - Tanáraid közül kit tisztelsz a'legjobban, .és -miért? Személy szerint kit tartasz jó népi kollégistának és kit rossznak? Az írásbeliket betűkkel osztályozták, „a”-tól „d”-ig, ami eléggé szokatlan volt a számokkal történő minősítéshez szokott tanulók számára. A kötetlen beszélgetés formájában lezajlott szóbeli nem hagyott mély nyomokat a kollégistákban. S nem okozott gondot a sport, a testedzés terén felállított követelmények teljesítése sem. Végjáték 1948 szeptemberében kezdetét vette a népi kollégiumok történetének utolsó szakasza. Az 1948. évi júniusi politikai-hatalmi fordulat után és nyomán új követelmények léptek fel a kollégiumi nevelés eszmei összetevői terén is. A mozgalmat azonnal a szocialista építés normáihoz kívánták igazítani. A kollégiumi közösségek autonómiáját csökkentették. A nevelést célirányosan átszervezték, ifjúságpolitikai tevékenységét intenzív akciópolitikában (választási agitációk, demonstrációk, ifjúsági szervezőmunka stb.) hasznosították. Az 1948-as fordulatot követően a salgótarjáni népi kollégisták (is) egyre aktívabban kapcsolódtak be a különböző szervezőmunkákba, a választási agitációkba, a napi politikai küzdelmekbe. A közösségi nevelés és tevékenység egyre inkább bizonyos fajta - sokszor erőltetett - „küldetéstudattal” párosult. A kollégistáknak egy kisebb része mind erőteljesebben kezdte követelni a szigorúbb ellenőrzést, a nagyobb fegyelmet, a „kispolgári csöke- vények” elleni határozottabb fellépést, a politikai öntudatot, kiállást. Ők lettek aztán azok, akik hangoskodva agitáltak, s bírálták a tanárok „elavult” módszereit és tüntettek Mind- szenty József ellen Salgótarján utcáin. Az ilyen (és ehhez hasonló) jelenségek, tendenciák - viszonylagos elszigeteltségük, szűk hatókörük ellenére is - sokat ártottak a kollégium belső rendjének, jó hírének, a népi kollégiumok ügyének. A népi kollégiumok országos mozgalmát 1948 őszén a legfelsőbb vezetés keményen megbírálta, elmarasztalta és megbélyegezte, 1949 nyarán pedig teljes egészében és véglegesen felszámolta. A salgótarjáni kollégium diákotthonként működött tovább, s 1952-ben új épületbe költözött. A Petőfi Sándor népi kollégium diákjainak egy része elhagyta az intézményt, de többen ottmaradtak. * Változatos pályák, sorsok, életutak jutottak osztályrészül az egykori salgótarjáni népi kollégistáknak. Többeké folyamatosan felfelé ívelő, másoké hullámhegyekkel, hullámvölgyekkel tarkított, töredezett pálya. Volt, aki ösztöndíjasként a jelenlegi miniszterelnökkel egy időben külföldi egyetemen tanult, és volt, aki - mint író - országos hírnévre tett szert. Legtöbben értelmiségi pályára kerültek közülük, s jogász, közgazdász, mérnök, orvos, tanár, újságíró, kutató lett belőlük. A legrátermettebbek kandidátusi címet szereztek. Néhányukat a pénzügyi világ vonzotta, esetleg jelentős nyugati kapcsolatokkal rendelkező üzletemberré váltak. Kikerültek közülük párt- és tanácsi vezetők, funkcionáriusok, külföldi követségeken szolgálatot teljesítő diplomaták. Fél évszázad múltán természetesen többen sajnos; már nem élneL- . .' BozóGyula A kollégium egykori épülete (ma a Nógrád Megyei Madzsar József Kórház részed