Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-08 / 286. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Gyásznap Halálra ítélték, de kegyelmet kapott - Tizenöt év börtönből hatot letöltött Robbanógolyóval lőttek a tömegbe Tóth Miklós 67 éves, Pásztón él feleségével. Mára már megromlott egészsége, magas vérnyomással, szívbetegséggel kénytelen élni. A „bélyeget” egész életében hordoznia kellett, talán ezért is vált belőle megkeseredett ember. Akkor, 1956-ban huszonhat évesen a MÁVAUT-nál autószerelőként dolgozott Salgótarjánban. Nem tüntetni ment, kíváncsisága vitte a térre, csak szerette volna megnézni, mi is történik. Mai napig azt vallja, csak az Istennek köszönhető, hogy nem maradt ott: három méterről lőtt rá az orosz katona.-Ott ment el előttünk az orosz kocsi - emlékszik vissza Tóth Miklós. -Én már akkor mondtam a kollégámnak, figyeld meg, itt baj lesz! December 8-án reggel 7-8 óra felé már jöttek Nagybátonyból, Kistere- nyéről a bányászok zászlókkal, énekelve, de fegyver nem volt náluk.- Kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz. Felmentünk a megyeháza mögötti nagy dombra, onnan be lehetett látni szinte az egész területet. 10—11 óráig nem is volt semmi baj, így hát én is lejöttem a dombról. A rendőrség előtti szakaszon voltak az oroszok, volt egy üres rész, ahová beásták a géppuskát, ott voltak a rendőrök is, a templomnál meg a pufajkások. Azok kezdték meg a lövöldözést. A megyeháza meg a rendőrség között volt az orosz harckocsi.- Amikor az első sortűz eldördült, az egyik háznál kerestem menedéket. Rossz rágondolni is, mennyi ember maradt ott. Úgy nézett ki a tér, mint amikor a borsót szórja az ember: csakhogy itt mindenfelé halottak meg sebesültek hevertek. Soha nem felejtem el azt a kilenc-tíz év körüli gyereket, aki a harckocsi lánctalpa előtt esett el. Felvettem, bevittem az első házhoz, akkor már volt ott vagy öt sebesült. Azt mondja nekem a kisgyerek - merthogy a hátára fektettem le-, bácsi, tessék engem megfordítani! Megfordítottam, és elször- nyedve láttam, hogy nincs dereka a gyereknek! A robbanógolyó szinte az egész hátát elvitte . . . Míg élek, nem felejtem el.- Nyolcadika után aztán szedték össze az embereket, hogy viszik őket fogságba. Akkor robbantották fel a Káposz- tás-hidat, hogy innen vasúton nem visznek el senkit! Akkor ugyan nem voltam ott, de amikor a robbanószert elhoztuk a szőlősi bányából, akkor igen. Ezért is tartóztattak le, fegyver- és robbanószer-rejtegetésért, húsvét hétfőjén a legjobb barátom vitt be!- Hogyan derült ki, hogy köze volt a robbantáshoz?-Úgy, hogy egyik társunknak -Geczkó Istvánnak- volt egy sebhely az arcán, eléggé jellegzetes volt. Egy szőlősi embernek fotókat mutogattak, őt felismerte, innentől aztán könnyű volt kideríteni, kik voltak a többiek.-Tarjánban aztán vallatóra fogtak bennünket, tízen vertek agyba-főbe, gumibottal, ököllel, ami jött. A városban addig voltunk, amíg elmúltak az ütésnyomok, aztán Budapestre vittek bennünket. Ott már nem bántottak, gyorsan megvolt a tárgyalás is: Alapi Lászlót, Geczkó Istvánt, Kiss Antalt és engem halálra ítéltek, Kelemen Karcsi 15. évet kapott. Alapit és Geczkót ki is végezték, de Kiss Antal és én valami csoda folytán kegyelmet kaptunk, 15 évre változtatták az ítéletet. De mi erről nem tudtunk, velünk ezt nem közölték, két és fél hónapot töltöttünk el a halálos zárkában, se éjjelünk, se nappalunk nem volt, hiszen nem tudtuk, mikor kerül ránk a sor.- Aztán egy nap a nővéremtől tudtam meg, hogy kegyelmet kaptam, három évig Pesten, három évig Vácott raboskodtam, amikor amnesztiát kaptam.- Mi történt azután, hogy hazajött? 1997, december 8., hétfő-Nem akartak felvenni dolgozni sehová, végül a téglagyárban kaptam munkát mint segédmunkás, de jóformán feleannyi fizetésért, mint mások. Az utolsó pillanatig éreztették velem, hogy figyelnek, többször megfenyegettek, ha jártatom a számat, ha uszítok, visz- szakerülhetek oda, ahol voltam. De a legfájóbb pont mégis az, hogy nekem kellett kémem a rehabilitálásomat: kétszer kellett Pestre mennem, oda, ahová annak idején vittek. Szerintem nekik lett volna kötelességük semmissé nyilvánítani az ítéletet!- Részt vett az október 23-ai ünnepségen?-Nem ünnep ez nekem, de mindig elmegyek a megemlékezésre. Tőlünk nem messze az emlékhely, ahol koszorúzni szoktak, ott van a hősi halottak névsora, odakerült az ’56-os emléktábla is. Ez a nap emlékezés a barátokra. Hegedűs Erzsébet Tisztelgés az 1956. december 8-i sortüz áldozatainak emléke előtt „Hallgatni bűn, amely nem szül életet” Hegedűs Lóránt püspök (balra) a református templomban- Bosszúvágy nincs a lelkűnkben, de igazságot akarunk, törvény szabta felelősségre vonást követelünk azok fejére, akik felelősek 1956 forradalmának véres elfojtásáért, gyilkos sortüzei áldozatainak haláláért - mondotta Fónay Jenő, a Pofosz országos elnöke vasárnap Salgótarjánban, ahol az ellenzéki pártok, jobboldali, keresztény szellemiségű szervezetek tartottak közös emlékünnepséget, tisztelegve a 41 éve eldördült sortüz 135 halottja, súlyos sérültje előtt. Kijelentette: emlékezés szándéka az egyik oldalon, erőlködés a múlt elfedésének igyekezete a hatalom oldalán, miközben nem tudni, hogyan is születhetne ebből az ország sorsát fölfelé vivő egyetértés, megbékélés? Mindez azért van így, mert nem történt igazi rendszerváltás, a hatalom ajtaját még mindig azok torlaszolják el, akik „bent ülnek” már évtizedek óta. S ez nagy bűn, a meg nem történt rendszerváltás bűne is - hangsúlyozta a szónok. A December 8. téren, a halálos sebet kapott fiatal férfi emlékműve előtt Steigerwald Ottó,- aki a forradalom idején a Munkástanács Nógrád megyei titkára volt - felidézte azokat a hősi napokat, amikor a nép megmutatta erejét, egységesen fellépett az elnyomó hatalommal szemben, amelynek válasza a „véres szombat” volt. Steigerwald Ottó keserűen bírálta a salgótarjáni polgárokat, különösen fájlalta a fiatalok távolmaradását az emlékünnepségről. - Közönyük oka, az elmúlt évtizedek agymosó politikája és a zsigerekben ismét feltámadó félelem, amelynek kínzó, gyötrő érzését kezdtük lassan elfelejteni - mondotta. Jecsmenik Andor, aki maga hosszú éveket szenvedett a forradalmat követő megtorlás után Kádár börtöneiben,"az ország nehéz helyzete, erkölcsi romlása miatt a jelent és elmúlt évtizedek politikáját kárhoztatta. Kiemelte a fiatalság közönyét, amelyet nemcsak a beléjük vert ideológia okoz, hanem a jelen kilátástalansága és bizonytalansága is. - Amikor a múltba nézünk, a jelenre és a jövőre is gondolunk - hangsúlyozta a sokat szenvedett Jecsmenik Andor, majd felolvasta egyik versét az emlékünnepség résztvevői előtt. Felszólalt a gyászünnepen Hegedűs Lóránt püspök, aki tegnap délelőtt a salgótarjáni református templomban végzett igehirdetési szolgálatot és Úrvacsorát is osztott. A Duna melléki Református Egyházkerület püspöke beszédében a hazáért cselekvő erők összefogását hirdette. Hangsúlyozta: a „benzines palackok” forradalma helyett a radikális minőségi forradalomra van szükség. - Ezt követelik tőlünk vértanúink, akiknek halálát, annak körülményeit fel kell tárni, tanítani iskoláinkban, hogy az új nemzedék tanuljon és okuljon, megtanulja hazánk dicső múltjának egy szeletét. Most viszont a hallgatás bűnös időszakát éljük, pedig az soha nem hozott fejlődést, szült új életet - hangsúlyozta a püspök. A radikalizmust az életmentő cselekvő határozottságához hasonlította, amely nem tűri a gyengeséget és bizonytalanságot. Mert most is ilyenre van szükség, hiszen a hatalom népességromboló, nemzetvesztő politikája következtében a jövő ködbe vész. Életben maradásunk a tét - mondotta Hegedűs Lóránt. Tőkés László, Erdélyből érkezett Salgótarjánba tisztelegni az áldozatok emlékműve előtt. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke beszédében Jciállt korábbi, véleménye mellett, miszerint, aki halálát okozza másnak, annak bűnhődnie kell. Ez olyan erkölcsi érték, parancs, amely az igazság és törvényesség alapköve. A keresztényi könyörüle- tesség és megbocsátás, csak ezután következhet, mindennek sorrendje van, azt nem lehet felcserélni - mondotta. A beszédek után koszorúzás következett. Az ünnepségen résztvevő ellenzéki pártok, szervezetek képviselői gyászzene hangjai mellett helyezték el az emlékmű talapzatánál a kegyelet virágait. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata a sortűz áldozatai emlékére ma délután rendez városi gyászünnepséget. A December 8-a emlékműnél 15 órakor Puszta Béla polgár- mester mond beszédet. Közreműködnek nógrádi előadóművészek és a Kohász Fúvószenekar. Az ünnepség koszorúzással fejeződik be. Ugyancsak ma emlékeznek a 41 évvel ezelőtt történt tragikus'‘eseményre az SVT-Wamsler Háztartástechnikai Rt. központi épületében. 14 órakor az aulában az üzem dolgozói és vezetése nevében megkoszorúzzák az áldozatok emléktábláját. - szgys Főként az idősebbek emlékeztek fotó: gyurián tibor Emlékező szavak, dokumentumrészletek december 8-áról „Azonnal szüntessék be a vérontást... ” A Nagybudapesti Központi Munkástanács utolsó ülése 1956. december 8-án, jó kétórás késéssel kezdődött meg Budapesten. Az ország minden részéből ösz- szegyűlt küldöttek olyan helyzetben készültek újabb általános sztrájkról dönteni, amikor egyértelmű lett, hogy a Kádár-kormánnyal folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre. A kormány és a munkástanácsok képviselői éppen az előző napon, december 7-én tárgyaltak, eredménytelenül... December 8-a délelőttjén nyilvánvalóvá lett: nincs értelme a további tárgyalásoknak .. . Jegyzőkönyvrészletek: Töke F. XIV. kér. munkástanács tagja: „ ... hogy miért kezdtük két órával később a gyűlést. . . Reggel ugyanis felhívott minket Marosán, hogy ne merjük megtartani a gyűlést, mert különben fegyveresen avatkoznak be.- Nem lesz megtartva -, feleltem, mivel nem szerettem volna, ha bármelyikünknek is bántódása történik. Ezt azért adtam elő, mert nem szerettem volna, ha az a színezete volna, hogy gyáva voltam ...” Nem tárgyalás volt Kassai, a X. kér. munkástanácsának elnöke: „... december 7-én a Parlamentben folytatott tárgyalások alkalmából a kormányösszekötőnk javasolta, hogy közös bizottságot alakítsunk az őrizetbevételek felülvizsgálatára . . . (Kassai ismertette egyébként a december 6-ai memorandum alapján a munkástanácsok 6 pontban foglalt követelését is, a december 8-ai ülés munkaanyagát.) Ring I. XIV. kér. Alumíniumgyár: „ ... Én részt vettem a tegnapi (XII. 7.) kormánytárgyaláson. Ez nem tárgyalás volt, hanem leült hozzánk Marosán, Kádár és beszédet tartottak. Kimutatták a beszéd stílusával, hogy az erőszak politikájával fogják megoldani a kérdést és bejelentették, hogy Tatán ma (XII. 7-én) ropogni fognak a géppuskák ...” Kindki, Tatabánya: „ . . . Tegnap (XII. 7-én) négyezren vonultak a párt székháza elé, türelmesen vártak, de nem történt semmi. Többször megígérték, hogy most engedjük ki őket (a letartóztatottakat), húzódjanak félre. Később a fegyvertelen tömegre rálőttek belülről, negyven sebesült volt, és az éjszaka folyamán négyen meghaltak...” Dénes J. Kőbányai Gyógyszergyár?: „... a demonstráció nem vezet célra, mert a kormány maga provokálja a fegyveres összetűzéseket, hogy jogcíme legyen arra, hogy itt nincs rend, fegyelem, fasiszták vannak, és a szovjet hadseregre évekig szükség van...” Egy javaslat... Kalóczai Gy., . Csepeli,, Növényolajgyár: „. . . tegnap éjjel a szovjet parancsnokság kért egy tájékoztatót, mi történt a Parlamentben (XII. 7- én)...” „ ... ahányszor a Budapesti Munkástanács eddig még a szovjet parancsnoksággal tárgyalt, akár letartóztatások, akár szabadon bocsátások érdekében, több meghallgatásra találtunk, mint a kormánynál... Van egy javaslatom: a mai döntésről az önök soraiból választott bizottság keresse fel a szovjet főparancsnokságot ...” Kollár Ernő, Nógrád megye képviseletében: „Bányamérnök vagyok . . . Nógrádban szétverték a munkásbizottságokat, Nógrád megyében egy tiszti különítmény garázdálkodik. Azóta nem tudunk összejönni. (Tudniillik: a szénbányák munkástanácsa). Egyedül voltam szabadlábon. Nem bírunk kétszázhúsz femberrel, aki terrorizál bennünket...” A tanácskozás küldöttei éppen bizalmat szavaznak a munkástanácsnak, amely eddig vitte a tárgyalásokat, és épp szavazni készülnek a szovjet parancsnoksággal való kapcsolatfelvételi javaslatról, amikor zűrzavar támad, ekkor érkezik a hír a salgótarjáni eseményekről ... „Lövik a munkásokat” Rácz Sándor, a Budapesti Munkástanács elnöke: „A salgótarjáni küldöttel el kell mennünk a szovjet parancsnokságra; elmondom őszintén: lövik a munkásokat . . . Keresztes: „Javaslom: a szovjet főparancsnokságnak az összekötőjét kérem ide, akivel a salgótarjáni szaktársakkal elmennek a . szovjet parancsnokságra. A legmesszebbmenőkig követeljük, hogy azonnal szüntessék be a vérontást...” A KMT sztrájkhatározata: A Nagybudapesti Központi Munkástanács, a vármegyék és a vidéki ipari gócpontok munkástanácsainak küldöttei a mai napon megtárgyalták a magyar nép jelenlegi súlyos helyzetét, és megállapították, hogy a Kádár-kormány az országot tragikus állapotából nem tudja kivezetni. A munkásság megbízottai által átadott memorandumot semmibe sem vette és arra nem.. válaszolt., Ezzel megmutatta, hogy semmibe sem veszi az egész magyar munkásságot és választott képviselőit. Közben letartóztatják és elhurcolják a munkástanácsok elnökeit és tagjait. Ezért elhatározzák, hogy: 1. Kimondják és elrendelik az egész országra a mindenre kiterjedő negyven- nyolc órás általános sztrájkot, folyó hó 11-én 0,00 órától 12-én 24 óráig bezárólag. Kedd és szerdai napra a Kádár-kormány népellenes és munkásellenes cselekedete miatt figyelmeztetésül. A bányák energia-fenntartására szükséges energiaforrások és a városok vízszolgáltatása működjék. A mentők, tűzoltók, kórházak és orvosok végezzék munkájukat. Sztrájkfelhívás 2. Felhívjuk a világ valamennyi szakszervezetének dolgozóit, hogy velünk egy időben szolidaritás-sztrájkok formájában támogassák a magyar dolgozókat ä félelem nélküli életért és személyes szabadságukért indított harcunkban. Budapest, 1996. XII. 8. A Nagybudapesti Központi Munkástanács teljes ülése * Negyvenegy év telt el a tragikus decemberi napok óta. Hét—nyolc esztendő azóta is elmúlt, hogy ki merte mondani valaki: 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt Magyarországon. Mégis elgondolkodtató, ez az idő nem volt elég arra, hogy egyértelműen bizonyosságot nyerjünk: kik a felelősök ártatlan magyar emberek könyörtelen legyilko- lásáért. . .- tván -
