Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06-07 / 285. szám
A Palócfóld Mikszáth-emlékszáma Szlovákiában is bemutatkozott Kapcsolat a tájhaza és lapja között Nemrégiben megcsörrent a telefon Salgótarjánban, a Palócföld szerkesztőségében, s a budapesti írók Boltja jelentkezett be: - A Mikszáth évfordulóra kiadott emlékszámuk elfogyott, ha lehetséges küldjenek még belőle. Ez csak az egyik sztorija a „sikertörténetnek” à - már sokak által megismert- szám életéből, hiszen amellett, hogy fogy, annyi helyen járt már -a szám szerzői, szerkesztői és a közreműködő előadóművészek jóvoltából - amely talán nem nevezhető megszokottnak egy folyóirat esetében. Legutóbb a szlovákiai Kovácspatakon rendezett Ipoly Szabadegyetemen építettek a szervezők a Nógrád Megyei Közgyűlés kiadványára egy egész estét. A háromnapos rendezvény ezen estjének házigazdája Németh Péter Mikola költő volt, bár ezt a címet többször ,.kölcsönkérte” Pál József a Palócföld főszerkesztője, valamint a Sándor Zoltán előadóművész által vezetett és Tóth Henrietta színvonalas előadói munkájával segített Pódium Versmondó Kör. Természetesen ezúttal sem csak Mikszáthról volt szó: a főszerkesztőt és a megjelent szerzőket az irodalom, s más művészetek helyzetéről, a pályakezdésről az ezredvég kulturális viszonyairól faggatta a közönség. A kérdésekből és a válaszokból az derült ki(?), hogy az orgánumok, a szerzők és az olvasók kontaktusa megvan, csak talán, akiknek ezek meglétét kellene őrizni, azok figyelme nem megfelelő s ez igaznak tűnt mind a financiális, mind a morális oldalra vonatkozóan is. Nem elegyes eset megyénk folyóiratának küzdelme sem, amelyben a szerkesztőség - az olvasók által is megszokott - évi hat számot kívánná visszaállítani. Ennek pedig szinte kizárólag anyagi akadályai lehetnek, hisz’ a szerkesztő bizottságon és a szerzőkön nem múlik semmi, s mint a legelején említett eset (is) mutatja van igény - a mai médiával elárasztott világban is - egy ilyen hangra. Annak fontosságáról nem beszélve, hogy a fővárosban és a vidéken is szükség van az ilyen lapok által képviselt műhelyekre, amelyek körül a helyi szerzők összpontosulnak. Általában ezek a kiadványok adnak legelőször lehetőséget a helyi pályakezdő íróknak, újságíróknak, költőknek, fotósoknak, grafikusoknak a közlésre. Ezért is komoly büszkesége általában minden városnak, régiónak, ha van folyóirata, hiszen ezzel olyan alkotói műhelyt tudhat magáénak, amely eleve föltételezi az ilyesféle orgánum jelenlétét. Az szintén hozzátartozik a dologhoz, hogy jó néhány magyar város - köztük Salgótarján, de talán más nógrádi település is - mennyit köszönhet folyóiratának. Egy lap, mint minden más intézmény, pozitívan járulhat hozzá a tájhaza nevének öregbítéshez. Ezt az elismerést számos esetben kivívta magának a nemrégiben Mikszáth- emlékéremmel kitüntetett Palócföld. Bizonyítja ezt az is, hogy legutóbbi, szlovákiai útján éjfélig tettek fel kérdéseket a lap képviselőinek, akik ezúttal talán Nógrádból is vittek pár gondolatot. Remélhetőleg olyanokat, amelyekre szívesen emlékszik majd vissza a hallgatóság. D. N. Á. Sikeres kettős, a József Attila Művelődési Központ Keddi kabaré-sorozatában Vendég: Balázs Péter és Tahi Tóth László Balassa Tamás, az est zenei vezetője Számomra továbbra is eldöntetlen kérdés, hogy egy kabaréest sikere mennyiben függ a szereplők számától. Ugyanis nincs benne semmi tendencia. A József Attila Művelődési Központ sorozatában előfordult, hogy egy személy - ha az egyébként személyiség volt - is elégségesnek bizonyult az igényes programhoz, máskor ketten is unalmasat produkáltak. Különösen, ha párban léptek fel ugyan, de egymástól függetlenül. Nos, a legutóbbi előadáson Balázs Péter és Tahi Tóth László, a Vígszínház művészei, igazi kettőst alkottak s jól szerkesztett műsoruk feltételezte a másik közreműködését, legalábbis jelenlétét. Ehhez persze megközelítően hasonló színészi habitusra van szükség, s arra is, hogy a művészek közötti képzeletbeli sorrendben, értékrendben nagyjából hasonló helyet foglaljanak el. Balázs és Tahi Tóth esetében nagyjából ilyen a helyzet. Mindketten - noha drámai szerepekben is helyt állnak, ha egy rendező gondol rájuk- elsősorban, mint nevettetők lettek közismertek. S azzal, hogy készek énekelni is, akár musical - ezt a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” című darab részletével is bizonyították -, s még inkább a kupié, a sanzon, a vidám dal műfajában. Erre is jócskán volt példa a tarjám vendégszerepléskor Balassa Tamás zenei kíséretével. Ami pedig a műsor prózai részét illeti, abban is mértéktartóak voltak mindketten. Bár egy kicsit hosszúra sikeredett a bakikra építő sajtószemle, a poénok kárpótoltak az aránytalanságért. íme néhány gyöngyszem: „Tököl a megyei bajnok; A kamionlopásra egy süketnéma beszélte rá őket; Lakás eladó, gáz, szennyvíz van; A magyar hölgyek megelőzték a német legénységet.” Kedves volt Balázs Péter kisújszállási gyermekkori csínytevésként aposztrofált két története a patikusról és a telefontulajdonos asztalosról, s igencsak találóan jellemezte a magyar idegenforgalmat Tahi Tóth László, amikor három kategóriáról beszélt. A nyugati utasnak dobozos sör jár és megtekintheti a hortobágyi kilenc lyukú hidat, az átlagos utas sört kap és a festményről láthatja a hidat, a magyar utasnak doboz jut és mese a hídról... Talán e példák is érzékeltetik: kellemesen szórakoztatott a legutóbbi Keddi kabaré.- csébé A finálét visszatapsolta a közönség fotó: p. Tóth A mesemondó - A közelmúltban Salgótarjánban is vendégszerepeit Uitz Zsuzsa, a tavalyi Ki mit tud ?-vetélkedő egyik népszerű győztese. fotó: bábel László Visszatért Quentin Tarantino, a mozimágus Gengsztemyelven beszél Igen, kérem szépen, a hír teljes mértékben igaz! Hároméves, viszonylagos tétlenkedés, láblógatás után a nagy mozimágus és filmörült visszatért! Legeslegújabb gengsztereposza e hónapban kerül az amerikai mozikba - és nem sokkal később nyilván Magyarországra is -, de a müvet máris az év egyik legnagyobb meglepetéseként emlegetik. Forgatókönyvet ír, rendez és színészkedik: Hollywood karakteres arcú zsenije ismét mindent egymaga csinál: Quentin Tarantino, a mozimágus a Jackie Brown című filmjével a visszatérését ünnepli. Jackie Brown (Pam Grier), a hetvenes évek fekete filmjeinek színes bőrű sztárja, a stewardess nem éppen az, mint akinek látszik. A hölgyemény ugyanis egy fegyvercsempész bandafőnök (Samuel L. Jackson) csapatához csatlakozva egy nagy halom pénzre pályázik és ezért még némi erőszakra is hajlandó. Ennyi... Egyelőre nincs más információ a Jackie Brown-ról, amit azonban látatlanban is szinte biztosra vehet a mozirajongó, az a remek, csavaros történet. Tarantino a forgatókönyvet a nálunk is ismert krimiszerző, Elmore „Szóljatok a köpcösnek!” Leonard Rum Punch című könyvéből írta: a pergő, izgalmas és laza párbeszédek, a teljesen eredeti figurák: és az egész Tarantino senkit és semmit nem kímélő fekete humorával fűszerezve. Ha mindez még önmagában nem lenne elég, a további élvezetekhez a rendező a fél hollywoodi sztárgárdát (például Robert De Nirot, Bridget Fondât, Michael Keatont és másokat) is a kamera elé invitálja. A filmmindenes korábban írt, rendezett és játszott. Most, mintegy poraiból feltámadva ismét a rendezői székbe ült, hogy megmutassa, ki is beszéli a világon a legjobban a gengszterek nyelvét. Természetesen Ő, Quentin Tarantino! Szilágyi Gábor „Tiszta Amerika”, a Kohász Művelődési Központ színháztermében „Pincém gyöngyében” a vigasság (is) Sok évvel ezelőtt, gyerekként, csodálkozva olvastam, hogy az egyik amerikai moziban a vetítéshez pisztolyokat is mellékelnek a nézők széke mellé, hogy a western- jelenetek nézésekor felhe- vült hölgyek és urak maguk is a levegőbe durranhassanak a természetesen csak vaktölténnyel töltött coltokkal. Szerdán este valami hasonlóban volt részem Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központban, amikor a színpadról a nézőtérre is „levonult” a csárdajelenet. A történetet persze ott kell kezdenem, hogy ez évben is megrendezték a Kohászban a borkohászversenyt. Az idén a tavalyinál is több bor, illetve amatőr borász versengett, alaposan föladva ezzel a leckét a többéves kóstolásban edzett zsűrinek. A Plachy Péter, Krajcsi József, Puffá Sándor, Bártfai Ferenc, Zsidai Gyula, Plachy György, Czikora Zoltán (a bíráló bizottság elnöke) alkotta ítészcsapat két órán keresztül tesztelte a finomabbnál finomabb — és legyünk tényszerűek -, illetve a gyengébbnél gyengébb borokat. A szakértelem mellett gyertyafény, pogácsa, dióbél és almaszeletek segítették a helyes döntés kialakítását. Aki azt hiszi, hogy könnyű dolog a borkóstolás, az nagyon téved. Nem egy esetben a zsűritagok is vitába keveredtek egymással, no, de nagy baj nem történt, mert mindig ittak egyet rá ... Közben a színházteremben elkezdődött a „Borka-napi koc- cintós”, a Bányász-Kohász Dalárdával (karnagy: Somogyi Zoltánná), valamint a Karancs- berényi Népdalkor és Népizenekarral (művészeti vezető: Fodor Sándor) rangjelzett műsor. A színpadon tökéletes csárdajelenetet produkált hagyományőrzők „élesben” szórakoztatták a közönséget: a poharukban valódi fehér, illetve vörös borocskával valódi hangulatot árasztottak a nagyérdemű felé. A műsor közepe felé a nóták ütemére tapsoló közönséget aztán még jobban elkényeztették a herényi csárdajelenet résztvevői. Ekkor következett a „tiszta Amerika”. A népviseletbe öltözött menyecskék boroskan- csókkal és poharakkal a kezükben a nézőtérre mentek és „folyékony okát” adták, hogy a továbbiakban együtt énekeljen a publikum a szereplőkkel. A borshowt még tovább fokozta a zsűri bevonulása, amikor Czikora Zoltán ismertette a borkohászverseny végeredményét. A szőlőbor-kategória első helyezettje a „Pincém gyöngye” (Vajda István bora) lett. Ráadásul e nemes nedű készítője egy napon keresztül inkognitóban maradt, tovább misztifikálva a rendkívül jól sikerült este emlékét. Második helyezést ért el a „Gyógygödör III” (Szita Fe,r fi V ,* je I fi ^ re ne bora), míg a harmadik a „Fehérhaj” (Széles Kálmán bora) lett. A gyümölcsborok kategóriájában első helyezést nem hirdettek. A második helyre a „Babarózsa” (Bolyós Lászlóné bora), a harmadikra pedig a „Jó egészség” (Tolmácsi József bora) „csurgotf ’ be. A helyezettek a sorrendnek megfelelő értékű vásárlási utalványt nyertek. Czikora Zoltán különdíját a „Pomádé bora” (dr. Kúti István bora), az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülés helyi szervezetének különdíját - amit Krajcsi József adott át - a „Fickó” (ifjabb Galicza János bora) nyerte el. A Nógrád Megyei Hírlap háromezer forinttal díjazta a szőlőbor-kategória második helyezettjét és negyedéves előfizetési-díjat vehetett át a „Kerti Rose” termelője, Szorcsik Tibor, lapunk kereskedelmi igazgatójától, Plachy Györgytől. A nem mindennapos bor- show vendégei voltak még a „Féltékenység” című számot előadó tarjáni zeneiskolai fúvósötös és az elmúlt hétvégén (szintén a Kohász Művelődési Központban) megrendezett diák vers- és prózamondóverseny helyezettjei, akik az alkalomhoz és az est hangulatához igazodó műsorszámokkal léptek fel. Még talán annyit, hogy a „tiszta Amerika”-akció egyik résztvevőjének, Szőke Mi- hályné Fodor Erzsébetnek üzenem Karancsberénybe: nagyon finom volt az általa a nézőtéren kitöltött bor. B. M. •/ J
