Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

1997. december 31., szerda Szilveszter ’97 7. oldal Történelem humorba ágyazva - Politikai viccek, anekdoták, karikatúrák 1848-tól 1994-ig Az a baj, hogy elmaradt az idegrendszerváltás Történelmünk humorban - Ferenc Jóskától - Antall Jóskáig címmel látott napvilágot a közelmúltban Budapesten, a Cas­cade Kiadó gondozásában az a sajátos hangulatú, s a maga módján rendkívül pontos történelmi látleletet nyújtó kötet, amely politikai vicceket, anekdotákat, karikatúrákat tartal­maz 1848-tól 1994-ig, s ilyen módon üzen másfél évszázad ma­gyar történelmének viszontagságairól. A gyűjtés és szerkesztés munkáját Szenes Imre, a Népszava nyugalmazott főmunka­társa végezte több évtizeden át hobbiként. A kötethez Sipos Pé­ter történész írt kis bevezető tanulmányt. TÔRTfcmMÛ'K HUMORBAN Ebbe érdemes belelapozni A Szenes Imre által szerkesztett „Történelmünk humorban - Ferenc Jóskától - Antall Jós­káig" című gyűjtemény nem egyszerűen vicces könyv. Ép­pen az a vicc, hogy politika- és kultúrtörténeti válogatásként éppen úgy olvashatja a 150 év magyar köztörténete iránt ér­deklődő, mint az, aki csak jókat szeretne röhögni többnyire sa­ját magán. Még ha kínjában is. Hiszen a „sírva vigadás”, ugye­bár, nemzeti sajátosságaink közé tartozik. Korántsem véletlen, hogy történész írt bevezetőt a könyv­höz, hangoztatva: „A viccek mindig ellenzéki és leleplező jellegűek, kormánypárti humor nem létezik. Ezért kifejezik a társadalom igazi véleményét. Nélkülük nem lehet maradékta­lanul megérteni az egyes irány­zatok, politikusok tényleges re­cepcióját, megítélését. Tehát csonka a történelem ismerete a viccek, anekdoták ismerete nélkül... Ezért e sajátos hu­morgyűjtemény kiegészítő, párhuzamos olvasmánya is le­hetne históriánk bármely 1848 utáni korszakáról írt könyvnek, tanulmánynak.” Gyógyító nevetés Ráadásul az sem kétséges, hogy jobb nevetni, mint sími, mert hiszen, amint azt a népi böl­csesség is tartja, a nevetés gyó­gyít­A könyvet lapozgatva elá- mulhat az ember, mennyit ne­vettünk az elmúlt 150 év alatt. Ezek szerint ugyancsak volt miből kigyógyulni. Félő, hogy az ország jelen köz- és egész­ségügyi állapotát tekintve ko­rántsem ért véget a gyógyító nevetésre ingerlő viccek szük­ségességének kora. Hátha egészségesebbek leszünk tőlük. Másban úgysem igen remény­kedhetünk. William Fry ameri­kai pszichiáter szerint a neve­tésnek fájdalomcsillapító ha­tása is van, s tekintettel a gyógyszerárak folyamatos emelkedésére, ez olcsóbb is, mintha a patikákat látogatnánk. Mindig így volt Ha pedig bárki azt hinné, hogy csak nekünk jutott ki a jóból, lapozza fel legelején a könyvet, s olvassa el az 1848-1867 kö­zött született vicceket, anekdo­tákat, mindjárt megvigaszta­lódhat, vagy legalábbis bölcsen nyugtázhatja, hogy nekik se volt jobb. Miként a kiegyezés, az első világháború, az ősziró­zsás forradalom, a Tanácsköz­társaság, az ellenforradalom, Horthy országlása, a második világháború, a felszabadulás, a népi demokrácia, 1956, Kádár országlása, a KGST, az 1990- től 1994-ig zajló „rendszervál­tás pluralista demokráciára bal­kezes jobboldallal” kora embe­rének élete sem lehetett fenékig tejfel. S hogy ezzel mindig mindenki pontosan tisztában is volt, nos, erről szólnak a könyvbe gyűjtött politikai vic­cek, anekdoták, karikatúrák. Mindig így lesz? Azt nem tudom, hogy ezután is így lesz-e, de gyanítom, 1994- gyel sem fejeződött be a törté­net, csak a könyv. Érdemes most is fülelni a „vicces embe­rekre”, ők azok, akik többet se­gíthetnek nekünk bármely pszi­chológusnál, másokról nem is szólva. Ők legalább megnevet­tetnek bennünket, és ez nem is olyan rossz vicc, mint az, ami­ben élünk. (bte) Hagyomány Itt mindig átmeneti állapot volt, csak azt nem tudtuk, hova megyünk át. Cáfolat Nem felel meg a valóságnak, hogy a valóság megfelel a kormánynak. Talány Mennél több a bank, annál kevesebb a pénzem. A jövő híre Megalakult a Magyar Úton Állók Pártja. Jelszavuk: „Nem ál­lunk meg félúton!” Érdeklődés- Min töpreng, Magyar bácsi?- Azon, hogy mikor is volt jobb nekem, a kommunizmus alatt vagy a létminimum alatt. Fejlődés Az egypárti hülyeséget felváltotta a hülyeség pluralizmusa. Pszichológusnál- Ön szerint mi a legnagyobb baja ennek az országnak, dok­tor úr?- Az, hogy elmaradt az idegrendszerváltás. Dönci bácsi évzáró dünnyögései- Ne má, hogy a krampusz hozza a Mikulást! - öntötte szavakba barátunk velős gondolatait, miközben beha­salt a már, ismert törzsivó­jába, csak úgy dublőr nélkül, mint a Csaknorrisz az akció­filmekben.- Magas ez a küszöb, már az én ingerküszöbömhöz ké­pest, mert már megint játsza­doznak a reurózisommal. Fogok is írni a hágai antónia bíróságnak, mert ez már egy skandalium. Csak előbb ha­mar egyet abból a vegetatív nyugikoktélból - korsó seri­tal, deci rummal spékelve - egypárat és már el is mon­dom, mi az én nagy bánatom.- Hát először is, itt van ez a Mikulásvárás. Az ember készül, ugye, hogy a cseme­téjének megadja, ami ilyen­korjár, a gyereknek mondom én is, meg az anyja is, hogy na, Pistike, tegyük ki a cipő­det az ablakba, hátha rak bele valami finomat a Mikulás bácsi, hát erre csak sündörög a külök, mint tót a vadkör- tésben, és egyszerre kinyögi, hogy ő a cipőjit már elcse­rélte, valami eksztázi tablet­tára, meg olyan elessdés bé­lyegre, amit ha megnyal, látja a szebb jövőt. Haza meg a Zolika cipőjében jött, akitől elcsente a tornaóra alatt. Most akkor a Zolika van me­zítláb.- Hát kapott is egy nagy frászt erre a gyerek, mert mi­csoda dolog az, hogy olyan cipőben jön haza, ami szín­ben nem passzol a farmerjé­hez. Ja, hogy a tabletta, meg a bélyeg? Leleményes, okos a gyerek, nem hiába az apja fia. Majd én is kipróbálom, milyen is az az eksztázi, meg a szebb jövőt hozó bélyeg. Hanem az már mégis a teteje mindennek, hogy amikor a haverral megcsináltuk azt a kis robbantást, de pusztán csak ijesztésből, és aztán spuriztunk, a Dezsőnek meg pont akkor kellett egy gö­dörbe lépni, no, szóval eltört neki a boka fölött. Hát, nagy nehezen elkötöttünk - jobban mondva én - egy hétmérföl- des Suzikit, és azon bevittem a haveromat a kórházba, rög- gönyözik jobbról is, meg bal­ról is, hát azt mondja a doki, hogy hoztunk-e gipszet, mert az kéne. A törést begipszelni, mert a kórháznak nincs.-No, milyen ám a szesz­testvéri szeretet, még akkor éjjel a közeli építkezésről hoztam egy vödömyit, mon­dom legyen egy kicsivel több a kórháznak, mert a bizton­sági őrt is meg kellett puhí­tani egy picit, lehet, hogy nyolc napon túli gipsz kell neki is ... írni kell az om- bucmanónak, mert Puhl Sa- nyát is lefokozták. Na, ez már az én angyali lelkemnek is sok. Hát elnézte azt a faul­tot, enyhén ítélt meg egy nagy rúgást. Ő sem vehet észre mindent, mi sem láttuk olyan közelről a jugoszlávok kapuját. Nem? Hanem van ám szív itt a kormányban. Hatvanötön fe­lül már ingyen lehet repülni is. Egyes munkahelyeken ez a röptetés már évek óta divat, hatvanöt alatt is. No, de a mostani az már komoly, felül a hatvanöt fölötti hajléktalan Ferihegy kettőn, és kiszáll a Kanári szigeteken. Megyek is, én is kipróbálom, milyen ott a kanárik élete. Ne má, hogy a kapufa lője a szabad­rúgást! Deák Ferenc Mulder és Scully ügynökök éjszakai látogatása A Madzsar József kórház X-aktái Részlet egy szupertitkos magnószalagról: „ ... Mr. Smitnyát csak végszükség esetén keressék fel. Önöknek - kedves Mulder és Scully ügynökök - kell mindent megoldani. Minden támoga­tást megkapnak. Egy vala­mire azonban különösen ügyeljenek: ne a Madzsar József kórházban ebédelje­nek, mert a liftfelújítás miatt nem lesz erejük közlekedni az emeletek között. Azt üze­nem, hogy tartsanak ki, már közel az idő, amikor végre csak a gyógyítással kell fog­lalkozniuk.- Te sem látod, Mulder?- Én sem látom, Scully. Pe­dig a térkép szerint valahol itt kell lennie. Akkora a köd, mint odaát a Huron tónál ősszel. Menjünk egy kicsit közelebb.- Nézd csak Mulder, mi ez?-Egy H betű kék alapon. Alighanem megérkeztünk. Azt javaslom Scully, hogy jöjjünk vissza este, addig megvacsorá­zunk a városban.-Te, Mulder, érzed ezt a büdöset?- Nyugodj meg, ez a Tarján patakból jön, nem a kórházból. No, induljunk, Scully.-Az étteremben melegebb volt...-Mulder, muszáj itt keres­nünk az X-aktákat?- A kórházi dolgozók bérfej­lesztését befagyasztották, nagy a valószínűsége, hogy valahol itt találjuk meg a titok nyitját.- Csak nem félsz, Scully?-Tudod, Mulder, a filmso­rozatunk 1234. részére emlé­keztet engem ez a szituáció, amikor egy sárgarigó kipattant a nyakamból és bekapta azt a gilisztát, ami a te füled­ből mászott elő. Brrr...-Inkább vizsgáljuk át eze­ket a frigókat Scully, úgy ér­zem, hogy jó helyen tapogató­zunk.- Hű, Mulder. Már meg sem mondom, hogy mibe nyúltam.-Tudom, Scully. Én meg beleléptem. Azt javaslom, húz­zunk gumikesztyűt.- Hé, Mulder, ezt nézd. Ugye nem látsz semmit?-Nem, Scully. Ebből a fri- góból valaki megszökött.-Márpedig kedves Scully, akkor az X-aktákat is magával vitte...- Hányadik emeleten járunk, Mulder?-Két emelettel ezelőtt egy terhes anyába botlottam, úgy­hogy ez a hetedik lesz.- Nézzünk körül, Scully.- Sötét van, Mulder.- Igen, azt én is látom. Azért nem látok, Scully.-Vedd elő az elemlámpát, Mulder.-Ott felejtettem a vendég­lőben a bácskai rizseshús mel­lett.- Most mit csináljunk, Mul­der?-Odasüss, Scully, az egy fénycsík. Kövessük.-Megvan, Mulder. Valaki ül a járóbeteg-kezelőben és va­lamivel babrál.-Azt hiszem Scully, ez az igazgató. Kérjünk azonosítást Los Angelesből.- Megtörtént, Mulder. A computer szerint ráhibáztál.. .- De mit csinál?-Gyöngyöt fűz. Ezt bedol­gozásnak nevezik Magyaror­szágon. így próbál segíteni a kórházon.-Rendben van, Scully, de hol van a sebészorvos?- A műtőben. Az elnök dél­után eladott két darab önkor­mányzati íróasztalt a bizomá­nyiban, annak az árából folytat­ják a műtétet.- Scully, gondolod, hogy van még íróasztal az önkor­mányzaton?-A főnöké még egész biz­tos, hogy megvan. Inkább arról beszéljünk, hogy hol keréssük ezekután az X-aktákat.- Nem tudom, Scully, de ve­lem már forog ez a fura magyar világ.- Várj, Mulder, megtörülöm a homlokod, véres lett a gon­dolkodástól.- Rosszul érzem magam, Scully.- Igen, most már a nyakad is vérzik, Mulder, mert tovább gondolkodtál. De hol lehetnek az X-akták?-Nem tudom. Talán még inkább vidéken ... egy falu­ban. Valamivel közelebb Ameriká­hoz, mint Salgótarján. Jaj, Scully, úgy érzem, hogy már a lábam is vérzik. Mit gondolsz, van még kötszer a kórházban?- Mulder, azt javaslom, kér­jünk segítséget...- Ne feledd, Scully, van ne­kik elég bajuk.- Ne hülyéskedj Mulder, el- vérzel, mint a kórház. Én szó­lok a sebészeknek!-Jól van, menj, de ne mond meg, hogy ki vagyok. Őt perc múlva.- Rögtön itt lesz valaki, ad­dig tarts ki Mulder.- Én itt maradok, Scully. El­vegyülök a problémákban. Ha szerencsém lesz, megtalálom az X-aktákat. Ha meg még na­gyobb szerencsém lesz, akkor élve kerülök ki innen. B. M. Ingyenes piaci járatok ? Villanytűzhely és nokedliszaggató a csodajárművön Kofákig közlekedő buszok Miután a Nógrád Megyei Hírlapban megjelent az ezredik panaszos levél is a piac közvetlen buszos megközelítését hi­ányolandó, a Nógrád Volán Rt. és a salgótarjáni városháza vezetői közös elhatározásra jutottak: felvettek ötszázmillió forint hosszú lejáratú hitelt új buszok vásárlására, hogy le­rövidítsék a bevásárlók útját a vásárcsarnokhoz. A városházáról kiszivárogta­tott hírek szerint azt még nem tudni, hogyan lesz ezek után 1998-as költségvetése Salgó­tarjánnak, de az a lényeg, hogy már nem kell nyolcszáz métert gyalogolni a buszmeg­állótól, illetve a buszmegál­lóig. Sőt, a buszmegállók tel­jesen eltűntek. De erről később. Vidéken omnibusz A Nógrád Volán Rt. a legké­nyelmesebb, légkondicionált buszokat vásárolta meg, gon­dolva a nagy nyári melegekre. De gondoltak ám a háziasz- szonyokra is. A buszokon krumplihá­mozó, citromfacsaró, villany- tűzhely, sőt még nokedliszag­gató is található. így aztán van olyan utas, aki már a kész étellel a kezében szállhat le otthona előtt az autóbusz­ról. Viszont az is igaz, hogy a közlekedési vállalat néhány vidéki viszonylatban kényte­len volt omnibuszokat be­üzemeltetni, de az a fontos, hogy megszűntek a tarjáni pi­acos panaszok. És hol van még a poén De erről később. A polgármesterhez és a ve­zérigazgatóhoz máris megér­keztek az első köszönő leve­lek. Ezeket hamarosan beke­retezve lehet majd a buszokon olvasni. Természetesen a jegyek és bérletek árát nem emelték. El­lenkezőleg, még az is előfor­dulhat, hogy ingyenesek lesz­nek a piaci járatok. Az ötszázmilliós közös hi­telfelvétel után ugyanis a vá­rosháza gazdasági irodájának vezetője kijelentette: - Ve. szett mát több is az Agrofil- nél. Rossz nyelvek persze - mert ezek már sohasem fog­nak megszűnni - azt beszélik, hogy az irodavezető nem is ezt mondta, hanem azt, hogy: - Még egy ilyen győzelem és elvesztünk. Reméljük, kedves olvasó­ink el tudják dönteni, hogy melyik idézetet higgyék el. ... Juliska-bab És most jön a lényeg. A salgó­tarjáni vásárcsarnok közvet­len buszos megközelítése cél­jából vásárolt autóbuszok egészen a kofákig közleked­nek, s ily módon teljesen megszűnnek a piac előtti buszmegállók. 1998. január 10-étől elké­szülnek az új buszos oldaltáb­lák is, amelyeken például ilyen feliratokat lehet majd olvasni: Pintértelep—Karancs- hús boltja, Kempingte- lep-Tóth Alajos, zöldség- és gyümölcskereskedő, Somos- kőújfalu-határ-J uliska-bab, Fáy András körút-Rózsa- burgonya. A fentiekből is látszik, hogy most már szó szerint*a közvetlen bevásárlóhelyekig szállítják a vásárcsarnokba igyekvőket. Bevásárlás után sem kell megijedni, mert a buszok a Juliska-babtól, a Rózsa-burgonyától (stb.-től) indulnak vissza a lakókörze­tekbe. A buszvezetők állítólag még az emeletekre is felviszik a vásárolt holmit - bár ezt a Volántól még nem erősítette meg senki. Gyalogolni jó (lenne) Sajnos, néhány húsboltot - a buszos beállás miatt - át kell helyezni, de addig is a város­háza földszinti ügyfélszolgá­lati irodáján szolgálnak ki a hentesek. Mondanom sem kell, a vá­rosházához is közvetlen a bu­szos járat (emiatt viszont le­het, hogy a Nógrádi Történeti Múzeumot - átmenetileg - lébontják). Üröm az örömben, hogy most is akadnak olyan mazo­chista városlakók, akik le­mondanak az új autóbuszok­ról és gyalog járnak a piacra, illetve onnan haza. Különösen a Kistarján úton lakókra jel­lemző ez az elvetemült, nem éppen közösségi emberek sa­játjaként ismert magatartás. Azt már csak „súgva” me­rem leírni, hogy az immár egy hete bevezetett szuper közvet­len piaci járatokra is érkeztek panaszok. Éppen itt tartok a kezem­ben egy olvasói levelet, amelyben az áll, hogy a háztól házig való szállítás mi­att elmerevedik az utasok lába(. . . ). Lehet, hogy mégiscsak meg kellett volna hagyni azt a nyolcszáz méternyi gyalog- utat a buszmegállók és a vá­sárcsarnok között? ... ___.... -nkő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom