Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20-21 / 297. szám

Űjabb rajzok, festmények kerültek elő a Madách Imre hagyatékból Egy életmű margójára Az ember tragédiája szerzőjének hagyatékából 51 rajzot tart nyilván az Országos Széchenyi Könyvtár, e mellett vannak még karikatúrák és olajfestmények is, amelyeket a legtöbb idegen nyelvre fordított magyar mű szerzőjének tulajdonítanak. Vajon mi vezette arra Madách Imrét, hogy olyan kifejezési eszközt vá­lasszon, amelynek használatában nem volt járatos? A Madách Könyvtár sorozat részeként, a balassagyarmati önkormányzat, az Ipoly Cipő­gyár Rt., a Nógrád Gabona Rt., Nógrád Megye Közgyű­lése és az Országos Madách Emlékbizottság támogatásával kötet formában kerültek a könyvesboltokba Madách Imre rajzai és festményei. A könyv már a jövő évi Madách- ünnepségek, tudományos ta­nácskozások előhírnöke. Ez a gyűjtemény korrajz, adalék egy költő életéhez, a romanti­kus embereszmény bemutatá­sára vállalkozik, ugyanakkor a tragédia szerzőjéről olyan ada­lékokkal szolgál, amelyek ed­dig még ismeretlenek voltak az irodalombarátok körében. A Madách Irodalmi Társa­ság az életmű hátterének feltá­rására vállalkozott. A könyv szerzői, Nagyné Nemes Gyön­gyi, valamint Andor Csaba nehéz vállalást tettek. Madách Imre rajzai és festményei ugyanis nem egységes hagya­tékot képeznek. Még ma is ke­rül elő olyan munkája, mely­nek beazonosítása sem egyér­telmű. Levéltári kutatások, bará­tok, rokon levelezésében elej­tett félmondatok, utalások alapján lehet következtetni egy-egy rajz eredetére. Vol­tak-e előképei a Madáchnak tulajdonított műveknek? Rajz­tanár keze nyomát hol, melyik képtől kezdve kell keressük? Miért volt fontos Madách számára a rajz, melynek MADÁCH mftM MMÁl ÉS FESTMÉNYE! A kötet címlapja eredményeként legtöbbször dilettáns alkotások születtek egy olyan szerzőtől, aki az irodalomban zseniálisat alko­tott? Az európai kultúrkörben nem Madách volt az egyetlen, aki a többirányú kifejezést vá­lasztotta. Franz Kaffka hasonló tevé­kenységét „magánjelrendszer­nek” nevezte, melyről így val­lott: „Rajzolgatásam nem egyéb, mint egy ismétlődő és minduntalan kudarcot valló primitív mágia." Madáchban kora ifjúságától élt a vágy, hogy a világot be­mutassa, „egyetlen eszmét sem bízott az emlékezet táblájára, ahonnan az könnyen tova száll, hanem papírszeletekre tette." Ez történt itt a képekben is - vallják a könyv szerzői - megőrizte benyomásait, emlé­keit. Kálnay Nándor felje­gyezte, hogy halála előtt több­ször felkereste a csesztvei há­zat, kiült a domboldalra, egy távoli pontra szegezte tekinte­tét és elmélyülten gondolko­dott. A mellette elhaladó gyermekeket sem vette észre. Ez a figyelemösszpontosítás jellemző rajzaira is. Minden kis részlet a megfigyelésre, el­raktározásra enged következ­tetni. Madách rajzainak, festmé­nyeinek művészi értékük ön­magukban alig van. A költő művészetének harmadrangú szereplőiként tekintik azokat a kritikusok, akik a szellemi igényen túl valamiféle játékos lelki kapcsolódásnak tulajdo­nítják ezeket. Olyan munkák­nak, melyek megőrizték Ma­dách személyiségének jegyeit, s a költő melankolikus beállí­tottsága mellett őrzik a humo­rát, groteszkbe hajló karakte­rét. Ahogy a bevezetőben ol­vasható: „A rajzok részei az életműnek, vizsgálatukkal a teljes ember, művész, gondol­kodófelé tettünk egy lépést." Tarnóczi László Laczkó Lajos számára templom volt az „Olvasó”, a Kohász Művelődési Központ Csak tagként volt „szürke fiú” Az acélgyári Laczkó Lajos nyugdíjba vonult. Akik ismerik a salgótarjáni férfit, azok most bizonyára felkapják a fejüket, hi­szen ennek a kijelentésnek van már vagy húszéves múltja. Sző­kébb környezete tudja csak igazán, hogy a népszerű zenészem­ber második nyugdíjba vonulásáról van szó: az idén, nyolcva­nadik életévében búcsút mondott a muzsikálásnak is. A ma is fáradhatatlan férfiú - aki egyébként jó néhány évet le is tagadhatna korából - 1918-ban született. Apja, anyja, de valamennyi rokona tősgyö­keres acélgyári volt. A „Kis Amerikában” laktak, s az öt testvér közül Lajos volt az, aki hangszertanulásba kezdett.- Először Ursutz karnagynál, majd utána Peterboschnál ta­nultam rézfúvós baritonon - mondja az acélgyári fúvósoknál több mint hatvan évet eltöltött zenész. -Emlékszem, 1936- ban, három évvel a tanulás megkezdése után már a gyári fúvószenekarban játszottam. Ráadásul először éppen akkor vonultam ki a nagyokkal, ami­kor az acélgyári templom szen­telésére került sor. Aztán a katonaság követke­zett, de neki sikerült elkerülnie a II. világháború szörnyűségeit.- A miskolci katonazenekar­hoz vonultam be 1939-ben, s mondhatom, nagy-nagy sze­rencsémre, ugyanis a háborút karcolás nélkül úsztam meg. Végig Miskolcon tartózkod­tunk, s talán a zene nemzetkö­ziségének, „világnyelvének” köszönhettük, hogy se német, se orosz nem bántott bennün­ket. Abban az időszakban ez rendkívül nagy szó volt, hiszen egy világháborús katona szá­mára a puszta túlélés is komoly fegyvertény volt. A háborút követően a békés évek következtek, az az idő­szak, amikor Laczkó Lajos végre igazán kiteljesíthette mu- zsikusi tehetségét. 1945-ben Már csak simogatja kedvenc hangszerét bekerült az acélgyári szimfoni­kus zenekarba is, ahol tizenegy éven keresztül játszott. Közben a könnyűzene világában is „megmártózott”: az idősebbek körében ma is nosztalgiával emlegetett „Szürke Fiúk” toló- harsonása volt.- Nem válogattam a műfajok között, „csupán” a jó zene volt a mérce, ami nem csak a ko­moly műfajban található meg. 1956-tól aztán életem egy újabb jelentős szakaszhoz érke­zett, zeneiskolákban kezdtem el tanítani. Nemcsak Salgótarján­ban, hanem Balassagyarmaton, de még Karancskesziben is ok­tattam a gyerekeket, egészen 1988-ig. Időközben a városi szimfonikusok között is sike­rült bemutatkoznom. Meséli, hogy nem egyszer éppen csak át tudott öltözni a zenészegyenruhából a munkás­ruhába és máris szaladt a dol­gozni. Zenész-évtizedeiért két jelentős elismerést is kapott, a Szocialista Kultúráért Érdem­érmet 1978-ban, valamint mi­niszteri dicséretet 1981-ben. Egyébként minden munkás éve a salgótarjáni acélgyárhoz köti, volt géplakatos, szerszámké­szítő és csoportvezető is.- A zene gyönyörűvé tette az életemet, még a keserűségeket is enyhíteni tudta. A Kohász Művelődési Központ, ahol annyiszor, de annyiszor gyako­roltunk és különböző rendez­vényeken léptünk fel, szá­momra templom volt, olyan környezet vett körül, ahol min­dig azt éreztem: érdemes volt megszületni! Laczkó Lajos - bár azt tartja: tudni kell abbahagyni a zené­lést is - ma is ellátogat társai­hoz, meghallgatja őket, de sze­retett hangszerére már csak a kezét illeszti, simogatóan. Felesége halálát követően, immár három éve, magányosan él otthonában, de az egyedüllét órái közben kijut neki két gye­reke és unokái szeretetéből, az apa, a nagyapa iránti odafigye­lésből. B. M. Filmjegyzet: A miniszter félrelép, A holnap markában , Amerikába mentem, onnanjövök” Szabó Noémi: Az ember nélküli táj, - ahol nyugalom és béke van - az én világom Mint a levegőt, úgy igényli a festészetet A minap nyílt kiállítása Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtár Bóna Ko­vács Károly Galériájában Szabó Noémi festőnek. Az ifjú hölgy nemrégiben lett tagja a Csohány Baráti Körnek, amely új lendüle­tet adott munkásságának. Vele beszélgettünk arról, hogy miként kezdte pálya­futását és mik a tervei.- Édesapám festegetett fia­talabb korában, tőle lestem el a fogásokat és ő kezdett el ve­lem foglalkozni kisgyermek- koromban - mondta Szabó Noémi.-A Dózsa György Általá­nos Iskolában nem a rajz, ha­nem az ecset, a színek jelentet­tek mindent számomra. A rajz is jól ment hiszen volt olyan óra, amikor minden osztálytár­samnak megrajzoltam a fel­adatot, végül az én lapom üres maradt.- Közben otthon festeget- tem és képeimet apám megmu­tatta egy ismert festőművész­nek, aki arra biztatott, hogy folytassam a festést. A közép­iskolában faliújságra ki voltak rakva karikatúráim és több ki­állításon az akvarelljeim. bennem és nagy csalódás ért ezzel. Sokáig nem foglalkoz­tam komolyan a festészettel, vártam az időt, hogy újra Elsősorban csendéleteket, tájképeket fest-A középiskola után jelent­kezett a Képzőművészeti Főis­kolára.- Sajnos, nagyon sok volt a jelentkező és emiatt nem vet­tek fel. Egy világ omlott össze érett legyek az alkotásra. Pár éve kezdtem el ismét a munkát, annyira kellett a festé­szet, mint a levegő. Ez év feb­ruárjában volt az első önálló kiállításom. Úgy érzem az em­bereknek kellenek a harmoni­kus, meleg, hangulatos csend­életek és tájképek. Az ember nélküli táj - ahol nyugalom és béke van - az az én világom.- Hogyan választja témáit?- A természet adja, elég egy pillanat, egy hely ami megtet­szik és amit később emléke­zetből vagy fotóról megfestek. Véleményem szerint a termé­szetes dolgok a jó dolgok, a művészetbe vissza kell hozni a természetest, a szépet. Bakos Ferenc festőművész vélemé­nye szerint jól bánok a színek­kel, az ecsettel. Munkáim alap­ján kértek, hogy lépjek be a Csohány Baráti Körbe. Eddig több mint száz képet festettem, közülük néhányat honfitársa­ink elvittek ajándékba Német­országba, Ecuadorba az ott élő rokonaiknak.- Milyen tervei vannak?- A munkáimban az eddi­giek mellett mind a modem képek, mind a klasszi­kusabb stílus is teret kap a jö­vőben.- esla ­A szerző dédapja még személyes ismerőse volt a vadőrködő zsiványnak Újabb könyv Sisa Pistáról, a profi betyárról Évekkel ezelőtt még a „Hol van már a Kabos?! Hol van már a Latabár?!” - sóhajjal temettük a magyar szóra­koztató filmet, de azóta sze­rencsére nagyot változott a világ. A legújabb hullám al­kotásai között a Csinibaba óriási sikerét előkészítő, szintén népszerű Sose ha­lunk meg, illetve Sztracsa- tella című filmeket említhet­jük az első helyen. Koltai Róbert és Kern András egyéni rendezői munkája után csupán az volt a kér­dés, hogy a két hazai nagy­ágyú mikor visz majd közö­sen sikerre egy újabb törté­netet. „Amerikába mentem, most pedig Amerikából jövök” - szólt Andrew G. Vájná, azaz Vájná András, a külhonba sza­kadt sztárproducer és miután tavaly az egész országot lázba hozta az Evita forgatásával, idén összeboronálta a Kem- Koltai alkotópárost, hogy a vi­lágpiacra is szánt A miniszter félrelép című fergeteges komé­diával újabb lökést adjon a ha­zai filmgyártásnak. A miniszter nem egy kimon­dott, deres halántékú, a világ eseményeiről megfontolt, dör- mögő hangon társalgó, elmoz- díthatatlan, politikai őskövület. A miniszter egy lezser, meg­nyerő modorú, mobillal és szu­perjárgánnyal döngető világfi, egy olyan pasas, aki az esetek többségében a legtöbb nőt per­cek alatt leveszi a lábáról. En­nél fogva egészen helyénvaló dolognak tartja, hogy a hálóját az ellenzék vezérének bombázó titkárnőjére vesse ki. Az Ástoria Hotelben azon­ban elszabadul a pokol... Kern és Koltai mellett az idei év szemrevaló felfedezettje, Dobó Kata, valamint Udvaros Dorottya, Reviczky Gábor, Kál­lai Ferenc és a hazai színész­gárda még néhány jeles képvi­selője gondoskodik a gyomor- tájéki izomlázról. A „miniszter már járt” Ba­lassagyarmaton, december 18- ától Salgótarjánban „dorbézol.” * Pontosan két évvel ezelőtt a filmvilág egy régi-új sztárt ava­tott. A több, mint három évti­zede autókat, helikoptereket, repülőket, hajókat és más jár­műveket, valamint gonosz gaz­fickókat és női szíveket ha­lomba törő 007-es csúcsügynök visszatért! A hosszabb kényszerpihenő után - utoljára 1989-ben jelent meg a filmvásznon - újra csata­sorba álló James Bond szerepé­ben immár ötödikként az idáig nem túlságosan elismert Pierce Brosnan remekelt. Az „alap” Sean Connery, „az egyfilmes” George Lazenby, „a vicces” Roger Moore és a „sá­patag” Timothy Dalton nyomán a Goldeneye-Aranyszem című high-tech akcióban Pierce Brosnan annyira megfelelt a mindenkori „bond-os” elvárá­soknak, hogy most, két évvel később ismételten akcióba len­dül: „A holnap markában” című vadonatúj, mindent el­söprő Bond-küldetésben ismét végiglövöldözi a fél világot. Bond, alias Pierce Brosnan alaposan kitesz magáért: rob­bant, céloz és ölel, hogy ezáltal a megszokott színvonalon káp­ráztassa el a közönséget. A filmet december 18-ától Balassagyarmaton vetítik. Szilágyi Gábor Megjelent Együd Géza könyve, Sisa Pistáról, akinek foglalko­zását a börtönnapló is betyár­ként jegyezte, s a Palócföld szinte egyetlen, népmeséi alakká nevesült betyárja volt. A szerző dédnagyapja, Együd István pandúrkáplár, még szemé­lyes ismerőse volt a rabéveit le­töltött és már vadőrködő Sisa Pis­tának. Az izgalmas, fordulatok­ban bővelkedő betyárkalandok egy része a családban mesélt tör­ténetekre is alapozódik, de a va­lós históriákat sokszor tovább szövi a képzelet. A Börzsöny rej- tekei, a nagybárkányi erdő, Kele- csény, Szirák, a Balassagyarmat környéki települések számtalan betyárkaland színhelyeként ele­venednek meg. Az akkori világ egyszerű emberei mellett, föld- birtokosok, kereskedők, szegény- legények népesítik be a sokszor vérfagyasztó, olykor tanulságos történeteket. Sisa Pista, rendkí­vüli fizikai erején túl csavaros eszével is bizonyította „főbetyár- ságát.” A szerelmi kalandokban megjelenik Acél Annus, a híres női betyár is, akit szépséggel és erővel is megáldott a természet. Együd Géza könyvének kiadását számos önkormányzat és magán- személy támogatta. A könyv nyomtatását Szklenár József vé­gezte el a balassagyarmati Mik­száth művelődési központ nyom­dájában. A borítót a Komamói Kiadó készítette el. Szendre

Next

/
Oldalképek
Tartalom