Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-18 / 295. szám
2. oldal 1997. december 18., csütörtök Szécsény És Környéke Biztos múlt és jövő Nógrádszakál - Néhány nappal ezelőtt, a soros ön- kormányzati ülésen a polgármester előterjesztésében a képviselő-testület tagjai megvitatták és elfogadták az 1998. évi költségvetési koncepciót. Tudomásul vették, hogy az idei feladatokat december 16-ig 95 százalékban megvalósították, a hátralévő tennivalókat az év végéig elvégzik. Illír sáfrány a nógrádsipeki parlagon? Ünnepek, hétköznapok Ritka az olyan fontosabb nógrádsipeki történés - falunap, szüreti mulatság, iskolai ünnepség, hitéleti esemény, más egyéb - ahol Oláh János ne tűnne fel filmfelvevőjével. Mai idők krónikásaként, hűséges lokálpatriótaként figyeli a kis falu világát és filmszalagra rögzíti lakói életének fontosabb mozzanatait, a hagyományőrzés szándékával örökíti meg a régi szokásokat és végül de nem utolsósorban a természet szenvedélyes megfigyelője, fotósa, fiimezője. Ez utóbbiról beszél először. Botanikai csoda- Október elején egy sipeki parlagon sikerült megörökítenem kamerámmal egy kékes, lilás színben pompázó virágot. A filmet azóta eljuttattam neves növénytani szakemberhez is, akitől választ várok arra a feltevésemre, miszerint a Földközi-tenger vidékén őshonos, hazánkban eddig még nem észlelt Illír sáfrányra találtam. A 45 éves fiatalember munkanélküli, talán nem véletlen, hogy a munkaügyi központ számunkra indított természet- védelmi, környezetvédelmi kurzusán kiváló diplomamunkát készített e témakörben Szé- csény és környékéről. Ki nem mondott bánata: hiába a képzettség, a felkészültség a munkanélküliség már két éve gyötri, a filmezéssel is csak kedvtelésből foglalkozik, kenyérre nem vagy alig telik ebből az asztalra. Mégis, olyan hobbi ez, amely segít átvészelnie a nehéz időket, szavai szerint tartást, önbecsülést is ad az embernek. Ha már itt tartunk, szerintünk az is becsülni való, ahogy a drága kamerához hozzájutott.-1993-ban vettem 150 ezer forintért. - Azt mondtam magamnak: János neked kell ez a masina, áldozz érte. Öt évig gyűjtöttem rá a pénzt. Film és politika Kocsmába alig járok, de máshová sem nagyon. Félidőben betettem takarékba, hogy kamatozzon - hát így vettem meg, meséli a hétköznapi történetet a beszélgetőpartnerem, aki mindenhová elmegy - ahová hívják - kamerájával: Kicsi a falu, mindenki rokon, barát, tehát szívességi alapon. Például karácsony előtt a közeli szomszédhoz: idénye lévén a háziszőttes készítésnek, felszerelik a szátvát, a házi szövőszéket, s ennek mozzanatait veszi filmre. • Oláh János dédelgetett vágya, hogy dokumentumfilmet készít. Ez pedig már érzékeny terület, témáját ismerve a politikába „gázol”. Forgatókönyv készül-Az 1968-as csehszlovákiai megszállás idején a nagybáto- nyi szakmunkásképzőben tanultam, kollégiumban laktam. Viszonylag közel a határhoz azt szeretném visszaadni filmemben, milyen hatással voltak ránk diákokra az események.- Sikerült megszerezni az érdekeltek támogatását?- Vannak, akik készek együttműködni, de voltak, akik elutasítottak.-De a tervéről ezért nem mondott le?- A forgatókönyv félig már kész, tovább folytatom a munkát, mire elkészül talán a hiányzó engedélyt, az iskola beleegyezését is megkapom.-szgys Orvosi rendelő lesz a pártházból Litke - A volt pártházat alakítják át orvosi rendelővé a képviselő-testület döntése alapján. A munka 70 százalékát már elvégezték, működik a fűtési rendszer. A belső feladatokat 1998 elejére befejezik. A pályázat útján elnyert összegből saját erő hozzáadásával az átalakított helyiségre fordított pénz meghaladja a hárommilliót. Segítenek magukon és másokon Összefogtak a polgárok, az önkormányzat és a plébános - Élelmiszerek Ukrajnába Ajándékot küldtek Kárpátaljára: a szeretet nem ismer határokat ! Nemcsak a szakemberek, hanem a lakosság is kiveszi részét a munkákból fotó: szabó Együtt az iskoláért Felére apadt az utóbbi években a varsányi általános iskolában tanuló diákok létszáma: jelenleg csak százhat- vanan koptatják itt az iskolapadokat. Amikor Nógrádsi- pek még társközség volt, háromszáz felett volt a létszám. A varsányi iskola egyik épülete az évek során életveszélyessé vált, így elengedhetetlenné vált felújítása. A beruházás teljes költsége csaknem 50 millió forint. Ennyi pénze persze nincs az önkormányzatnak, de megyei területfejlesztési tanács pályázatán 17 milliót nyertek a munkához. Emellett a lakosság is sokat segít, amiben tud. Felvételünkön Bárány Dénes polgármester (jobbra) veszi szemügyre a kivitelezési munkálatokat. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy az épület befejezéséhez még több pályázaton kell sikeresen szerepelniük. Tavaly is volt hasonló kezdeményezés: egy kamionnyi burgonyát küldtek Varsányból Kárpátaljára. Idén - ha lehet ezt mondani - még gazdagabb volt a nógrádi falucska Mikulása, hála a falu polgárainak és önkormányzatának. Az előkészítő munkában részt vett a plébános úr is, aki a szószékről biztatta a katolikus híveket adakozásra, helyet adott a plébánián az összegyűjtött adomány tárolására. Bárány Dénes polgármester szerint, aki maga is sokat tett a kezdeményezés sikeréért azt mondja, Varsányban sem könnyebb az élet mint máshol, de örülnek, hogy adhatnak, egyáltalán van miből ajándékozni, s ez nagyon fontos. A december eleji nap valóságos ünnep volt a faluban, ekkor érkezett a kamion és pakolták fel az ajándékokat. Felsorolni is nehéz lenne az egymásfél millió forintot érő küldeményt, amelyben ruhanemű- és lábbeli, édesség és sokféle élelmiszer is helyet kapott. A szó szoros értelmében a sajátjukat adták az emberek, amit megtermeltek például 225 zsák burgonya, 15 zsák búza, 23 zsák morzsolt kukorica, négy zsák bab, káposzta, más zöldségféle, 40 kiló dióbél, mák, két mázsa száraztészta, hektónyi étolaj is került a kamionba. Arra a kérdésre, vajon azok kapják-e meg az ajándékot, akiket illet Bárány Dénes polgármester elmondta: időben felvették a kapcsolatot Majnek Antal katolikus püspökkel és Hitman Tibor beregszászi tanácselnökkel, akik elmondták mire lenne szükség, egyben köszönetüket és hálájukat fejezték ki az önzetlen varsányi polgároknak. Személyük a biztosíték arra, hogy a szállítmányból azok részesülnek, akiknek valóban nagy szükségük van segítségre. Az már biztos, hogy bőven jut az élelmiszerből a Beregszászhoz közel fekvő Nagyszőllősre, a ferencesek által fenntartott népkonyhára is. Szívesen leírnánk az ajándékozó Varsányi polgárok és a faluban élő, vagy a településsel kapcsolatban álló vállalkozók nevét, akik szintén nagyvonalúak voltak, de maguk az érintettek kérték, hogy tekintsünk el ettől. Legfőbb érvük, hogy amit tettek azt másokért csele- kedték, s nem a maguk dicsőségére! Igaz, de amit tettek az példaértékű: hirdeti az emberi méltóság, az összefogás erejét, hogy a szeretet nem ismeri a határokat. Szabó Gy. Sándor Bárányné Biliinger Erzsébet jegyzőnő és Bárány Dénes polgármester hivatalból szervezték a „gyűjtőmunkát” a szerző felvétele Aki fenn akar maradni, dolgozik - A Nagymezsgyén is kemény a föld, törik az ekevas - Mezőgazdák nehéz helyzetben Ha raktárra termelek, miből élek ? Petrocics János az új ekevasat szereli: darabja háromezer forint, s könnyen törik ... Alig kőhajításra Szécsénytől, a nagymezsgyei határrészben dolgozik öreg Zetorján Pet- rovics János varsányi kistermelő. Amint mondja: inkább csak dolgozna, mert a kemény föld próbára teszi a gépet, emészti a drága üzemanyagot, ráadásként csak ezen a délelőttön a második ekevasa tört el. Márpedig egy ilyen alkatrész háromezer forint, s ha így halad, akkor nem keres semmit, sőt, több napszámra való is elveszik, pedig a 13 hektáijából jócskán maradt még felszántani való. De ennél nagyobb gondja is van a fiatal, mindössze negyvenhat éves gazdálkodónak, aki egykori téesztraktorosból lett Gazdakesergő kistermelő, s immár hetedik éve próbál megélni a családjával a földből úgy, hogy konok módon, gürcöl elszántan reggeltől napestig, erejét nem kímélve. Nézze, hiába gürizek, ha nem tudom eladni a termést. Otthon van 100 mázsa burgonyám, ugyanennyi búza. Amit csak lehetett mindent megmozgattam, hogy túladjak rajta, nem sikerült. Akkor megkérdezem, miből éljek, ha csak raktárra termelek? Tavaly bagóért, hat forintért voltam kénytelen eladni a krumpli kilóját. Választhattam volna azt is, hogy bezúdítom az árokba, de nem tettem ... A műtrágya ára felszökött az égig, mégis meg kellett venni. Miből? Ne kérdezze. Bár ... Megmondom én: van némi tartalékunk, abból, de az sem tart örökké, kritikus a helyzet. Olyan ez mint egy mókuskerék, ha belekerül az ember csinálni kell, mert ha megpróbál kiszállni, elveszik. Helyére került az új ekevas, Petrovics János kezét törli a szerelés után, majd egy hirtelen mozdulattal máris a gép nyergében terem, s indítja a masinát. Utolsó mondatai még legyőzik a zajt: — Nagyon összezavarodott minden, nem ismerheti ki magát az egyszerű ember, aki dolgozni akar, érti: aki nem a kocsma füstjében kókadozik, hanem a családjáért küszködik, felelősséget érez a jövőért a gyerekeiért. Miért? Mert élni akar! Szabó Gy. S.
