Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-12 / 264. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1997. november 12., szerda Válasz nélkül maradt a megyei közgyűlés levele az M3-as ügyében Ezrek kenyere kerül veszélybe Nógrád Megye Közgyűlése 1996. március 28-ai határozatában utasította elnökét, hogy az M3-as útpálya akkor még tervezett úthasználati díjával kapcsolatban a közgyűlés nevében kérje az elképzelés felülvizsgálatát. Az elküldött levélre a közgyűlés nem kapott választ. Bátonyterenyei és a salgótarjáni sikerek a „Gödöllői Divatnapok ’97”-en „Aranyvarrótűvel” nyert különdíj Oszvald Virág (középen) salgótarjáni manöken Örömteli nógrádi vonatko­zású eseményei is voltak a a Gödöllői Divatnapok '97 országos rendezvényének. A budapesti Silhouette Stú­dió és a Burda divatlap közös szervezésében Aranyvarrótű névvel meghirdetett versenyen értékes különdíjat nyert Pécsi Tímea, a bátonyterenyei Fáy András Szakközépiskola tanu­lója. (A versenyen 14 ruhai­pari képzéssel foglalkozó kö­zépiskola 180 tanulója nyúj­tott be pályamunkát). Az iskolában folyó színvo­nalas oktató tevékenységet Nógrád Megye Közgyűlésé­nek elnöke -egyetlenként a mezőnyben - 20 000 Ft-os kü- löndíjjal ismerte el. (Az egész­séges lokálpatriotizmus nagy tetszést aratott a kiírók köré­ben.) A másik sikert a Callus Modellügynökség érte el. Egyik manökenjük (Oszvald Virág) lehetőséget kapott, hogy a díjátadó gálán a profi modelleket felvonultató FLY stúdió meghívottjaként mutas­son be nyertes ruhákat, míg a Li’Olla Design néven futó al­kalmi és délutáni öltözeteket (melyek a Salgó Fashion ’97 Divatgálán arattak első ízben sikert) Bartunek Katalin ipar­művész divattervező, a divat­napok producere személyesen hívta meg különtemii kiállí­tásra. A Callus Modell részvételét a Nógrád Megyei Kereske­delmi és Iparkamara, az Améta Kft., valamint a Jegesi és Társa Kft. támogatta.- szí ­A Li’Olla Design ruhái „A magyar könyvtárügy első évtizede a harmadik évezredben” - országos konferencia Jövőre vándorgyűlés Tarjánban Ez év őszén megkezdték az au­tópályán a fizetőkapuk építését. A közismerten nehéz helyzetű Nógrádban a tranzit- és célszál­lítások megemelkedő költségei tovább erősítik a gazdasági hát­rányokat. Az úthasználati díj bevezetése az áruszállítási költ­ségek növekedésével tovább drágítja a térségbe érkező élel­miszereket, háztartási stb. cik­keket, ráadásul nehezíti bejutá­sunkat a fejlődő gazdasággal rendelkező területekre. Kiszorulnak a piacról- A Magyar Demokrata Fórum ezzel kapcsolatos felmérésében igyekezett korrekt módon meg­becsülni a megyéből naponta kiutazók számát. Ehhez kértük a munkaügyi központ, a kiren­deltségek, a települési önkor­mányzatok és a rendőrség köz­reműködését- mondta Frisch Oszkár, az MDF megyei el­nöke, majd így folytatta:- Megbízhatónak tűnő becs­lések alapján a M3-as autópá­lya irányába naponta a megyé­ből ötezerötszáz-hétezer fő uta­zik. Ebből csaknem ötezer a 21 - es műúton. A többiek Dél-Nóg- rád kisebb útjain igyekeznek az autópálya felé. Az ingázóforga­lom heti ritmusa további kettő- kettőezerötszáz munkavállalót érint. Ők a hét eleji, hét végi csúcsforgalomban vesznek részt. Legtöbben a dél-nógrádi térségből ingáznak, de jelentős létszám jár naponta a Dobroda- völgyéből, Nagyíóc, Szecsény térségéből is.- Őket milyen formában érinti az úthasználati díj beve­zetése?- A bejárási költség jelentős megdrágulása folytán a kijárók piaci helyzete megrendül, eset­leg 2-3 ezer munkavállaló ki­szorul a munkaerőpiacról, sú­lyosbítva a megye és a helyi önkormányzatok helyzetét. Újabb petíció- Ón szerint miben reményked­hetünk?- Az MDF megyei elnöksége javasolja a megyei közgyűlés­nek, hogy ismételten tiltakoz­zék a M3-as autópálya meglévő szakaszán az autópálya-haszná­lati díj bevezetése, az ezt szol­gáló kapuk megépítése ellen. Amennyiben a kormányzat ki­tart elképzelése mellett, korrekt felmérések és a hatáselemzések alapján az okozott kárt térítse meg a munkavállalóknak és a megye önkormányzatainak.-Jelenleg a megyében van megbízásunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben ne vállaljunk megyén kívüli meg­bízatást. Az úthasználati díj kö­vetkezményeivel kapcsolatban még nem végeztünk konkrét számításokat. Biztos, hogy ez­zel vállalkozásainknál számolni kell. Nálunk ez elsősorban az anyagszállításban jelentkezik majd, méghozzá jelentős ösz- szegben - kaptuk a felvilágosí­tást a Nógrád Megyei Általános Építőipari Vállalkozás Kft. központjából.-Még nem konkretizáltuk, annyit már most is mondhatok, hogy az úthasználati díj beveze­tése jelentősen megdrágítja termékeinket, mivel az alapa­nyagot és a készárut ez a díj nagymértékben terheli - infor­máltak a Salgótarjáni Acéláru­gyár Rt.-ből.- Saját fuvareszközeinkkel nagyon kevés feladatot látunk el, zömét a Salgó Trans-szal bonyolítjuk le. Eddig még nem jélezték, milyen mértékben emelik az úthasználati díjat is beleértve szállítási költségeiket- tájékoztatta lapunkat az SVT-Wamsler Háztartás-tech­nikai Rt. illetékese. Két lehetőség- A Salgó Trans ilyenkor szokta közölni partnereivel a következő évi szállítási áreme­lését, amely január 1-jétől ér­vényes - kezdte információját a cég ügyvezetője, majd így foly­tatta:- Belföldön naponta ötven vállalkozóval dolgozunk. Ha­vonta öt-nyolcezer kilométert közlekednek. A huszonkét munkanapból tizenötben érintik Budapestet, vagyis használják az autópályát. A teherautók után fizetendő díjat pontosan még nem ismerjük. Számunkra két megoldás kínálkozik. Az egyik szerint érvényesítjük ára­inkban az új adót, ha pedig a piac ezt nem fogadja el, akkor le kell mennünk az autópályá­ról. Ez is többletet jelent, növeli az üzemanyag-fogyasztást, s nem garantált, hogy időben el­jut az áru a kívánt helyre.-Talán valamilyen bérleti forma vagy bármely más előre kalkulálható kedvezmény segí­tene a helyzeten. V. K. A Magyar Könyvtárosok Egyesü­lete Nógrád Megyei Szervezete és a Balassi Bálint Könyvtár or­szágos szakmai konferenciát ren­dez Salgótarjánban november 13- án és 14-én a városháza nagyter­mében. A tanácskozást csütörtö­kön 13 órakor Puszta Béla pol­gármester nyitja meg. A résztve­vők a két nap folyamán négy té­makört (látjuk-e már az informá­ciós társadalmat Magyarorszá­gon; a könyvtáros személyisége és szerepe; a jövő könyvtárképe; stratégiák és tennivalók) vitatnak meg. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete csütörtökön 10-től 12 óráig kihelyezett elnökségi ülést tart a Balassi könyvtárban. Téma: az 1998-as salgótarjáni vándor- gyűlés. A zeneiskolában orgona­hangverseny, a _ könyvtárban Mikszáth-est is várja a vendége­ket. Egy laikus véleménye, aki igennel fog szavazni NATO vagy semlegesség ? őszintén és reálisan a látássérült kisgyermekek helyzetéről Elkelne az anyagi támogatás Szeretnék néhány félreértést eloszlatni a látássérült kis­gyermekekkel (és óvodai csoportjukkal) kapcsolatban. Nem értem, hogy honnan kerülnek az újságírókhoz és a televízió­hoz olyan nyilatkozatok, amelyek alapján az olvasók és a né­zők azt feltételezhetik, hogy gyermekeinket milliós alapítvá­nyok veszik körül. A csoportot (a szülők két éven át tartó könyörgésekre) a sal­gótarjáni önkormányzat hozta létre. A csoportszoba felszere­léséhez és bebútorozáshoz tu­domásom szerint kizárólag a város önkormányzata adott pénzt. A speciális oktató- és ját­szóeszközöket a szülők (és ismerőseik), illetve az óvónők készítik otthon kézügyessé­gükhöz és lehetőségeikhez mérten. Tudomásom szerint a cso­port, sajnos, nem részesül és nem is részesült semmiféle alapítványi támogatásban. (Itt azért megemlítem az Almádi ikrek számláját, amelyet szin­tén elég sokan félreértelmez­nek. Nos, az Almádi ikreknek a Vöröskereszt a saját számlá­ján nyitott egy alszámlát azzal a megkötéssel, hogy a befolyó pénz „csak az Almádi gyere­kek szemműtéteire” használ­ható fel.) Valóban évek óta szeret­tünk volna létrehozni egy ala­pítványt a környéken élő lá­tássérült és vak kisgyermekek taníttatásához, mivel az írás­hoz, olvasáshoz és számolás­hoz használt eszközök (még használtan is) igen drágák. Sajnos, sem önerőből, sem „egyéb próbálkozásokkal” nem sikerült előteremtenünk a megfelelő „alapító tőkét”. Éppen ezért kérem önöket, hogy ha a közeljövőben gyer­mekeinkről írnak, említsék meg, hogy mindennemű tárgyi és anyagi felajánlás igen nagy segítséget jelentene. S ha netán tudnak valakiről, aki az alapítványhoz pénzügyi támogatást tud adni, azt, ké­rem, irányítsák dr. Zsély And­rás ügyvéd úrhoz. Segítségüket köszönöm. Tisztelettel: Gábor Zsoltné Salgótarján A Madzsar József Nógrád Megyei Kórház gyermekosztálya példásan viselkedett Köszönöm az életmentést Azt hiszem, ez a hét aktuális külpolitikai vitakérdése. A NATO-csatlakozást igenlők között teljes egyetértésben megtaláljuk az összes par­lamenti pártot. Hasonló egyetértés közöttük nem nagyon jellemző. A csatlakozás ellen paci­fista civil szervezetek, illetve a politikai paletta két szélén található pártok (Munkáspárt, MIÉP) agitálnak. Nem kívá­nok velük politikai vitába szállni, viszont kiemelném a számomra lényegesnek tartott érveket, amelyek miatt én igennel fogok szavazni vasár­nap. Megvalósíthatatlannak tar­tom a semlegességet Magyar- országon több okból is. Ha megvizsgáljuk Európa semleges országait (Svájc, Ausztria, Svédország), akkor látható, vagy katonailag jól védhető területek domborzati viszonyaik miatt (Svájc, Ausztria), vagy olyan a föld­rajzi elhelyezkedésük, ami el­fogadhatóvá teszi semleges­ségüket (Svédország Európa északi szélén nincs semmilyen katonai mozgás útvonalában). Egy dologban azonban megegyeznek: Európa legfej­lettebb gazdaságú, leggazda­gabb országai közé tartoznak. Mindhármuk rendelkezik igen komoly saját hadiipari bázis­sal, saját fejlesztésű és gyár­tású fegyverekkel, járművek­kel. GDP-jük igen jelentős százalékát emésztik fel vé­delmi kiadásaik. (És az ő GDP-jük többszöröse a mi­énknek!) Vizsgáljuk meg velük ösz- szehasonlítva hazánkat. Eu­rópa közepén bármilyen kato­nai mozgás útvonalában, sík­vidéki területen fekszik Ma­gyarország. Gyakorlatilag semmilyen természetes aka­dály nincs az ország területén, amire támaszkodva hatéko­nyan védekezhetne a magyar hadsereg bárki ellen. Minimális hadiipari bázison semmilyen saját fejlesztésű és gyártású fegyverzettel, jármű­parkkal nem rendelkezünk. Tehát mindent külföldről kel­lene beszereznünk. Kérdés, mennyire beszélhetünk sem­legességről, ha a hadsereg el­látása más országoktól függ? Egy saját - és megfelelő fej­lettségű - hadiipari bázis kié­pítésének a költségeit meg sem tudom becsülni, ezért mindenkinek a fantáziájára bí­zom. Mindezek nélkül is le­hetnénk semlegesek, ha poli­tikailag garantálnák semleges­ségünket a nálunk erősebbek. Azonban a történelem elég sok példát adott arra, hogy mennyit érnek az ilyen garan­ciák. A semleges Belgiumot a németek mind az első, mind a második világháború előtt lelkifurdalás nélkül rohanták le. Esélyük sem volt hatékony védekezésre. Valószínűleg nem véletlenül csatlakoztak ilyen előzmények után a NATO-hoz. Egyébként dom­borzati viszonyaik és katonai adottságaik is hasonlóak vol­tak Magyarországéhoz. De még ilyen messze sem kell mennünk példáért. Még jól emlékszem sorkatonai szolgálatomra a nyolcvanas években. Akkor „felkészítet­tek” bennünket egy, a Varsói Szerződés keretében a NATO ellen viselt háborúra. Az ak­kori Magyar Néphadsereg tervezett támadási iránya a semleges Ausztrián keresztül vezetett volna Észak- Olaszország irányába. (Hogy meddig jutottunk volna a Csepelekkel, azt nem mond­ták.) Hát, ennyit a nagyha­talmak által garantált semle­gességről. Mindezek természetesen csak kiragadott érvek a sok közül, amelyek a NATO-csat- lakozás mellett szólnak. Nyilván sokkal avatottabban és szakszerűbben érvelnének katonai és gazdasági szakér­tők. Számomra, laikus szá­mára azonban ezek is meg­erősítik azt a gondolatot, hogy egy ilyen kis ország számára két lehetőség van: vagy beáll focizni valamelyik csapatba, vagy ő lesz a labda. Ezért tartom nagyon fon­tosnak, hogy vasárnap érvé­nyes legyen a népszavazás, és az „igerí’-ek legyenek több­ségben. Úgy gondolom, hogy azt a félórát érdemes felál­doznunk hazánk jövőbeli biz­tonságáért. Kapás Imre az SZDSZ Nógrád megyei elnöke A közelmúltban történt velünk a következő eset. A kislá­nyommal elindultunk otthonról a fogászatra. Útközben rosszul lett, az acélgyári rendelőhöz érve elsősegélyben részesítette a nővérke, majd mentőt hívtak, pár perc múlva ők is segítettek az áléit gyermeken, irány a kórház. Úgy vélem, az állatok közül a gyerekek, idősek, magányosok körében a cicák a legkedvelteb­bek. Ezek a hízelgő négylábúak Legnagyobb meglepeté­sünkre ott rá sem néztek a fel­vételiben, mert tizenhat év alatti, pedig még a mentősök arcán is láttam a riadalmat. Nem túlzók. Aztán ők siettek át gyalog, lift híján (akkor javítot­ták) a második emeletre, hogy mielőbb orvos lássa végre a kis­lányt. Külön köszönöm a nagyon szeretetre méltóak. A túl- szaporulattól nem megszabadulni kell, hanem jószívű gazdát kell keresni a kicsinyeknek. gyermekosztály orvosainak lel­kiismeretes, emberséges oda­adó munkáját, a nővérkék se­gítségét, akik mellettünk voltak bajunkban. Szerencsére pár nap elteltével gyógyultan hazatér­hettünk. Csengeriné P. Ilona Salgótarján Nagymező út 35. Én magam hat cicának ta­láltam befogadó gondoskodókat. Takács Lajosné Salgótarján Tapasztalatok bizonyítják: vannak még jószívű, jólelkű emberek Keressünk gazdát a cicáknak ! í

Next

/
Oldalképek
Tartalom