Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22-23 / 273. szám
f* •> A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE _______ 1997. NOVEMBER 22-23.1 N apjainkban egyházi kórust vezet a Finnországban is bizonyított Virág László Eötvös-emlékérem az alapító karnagynak Magyarországon fél évszázados a pedagóguskórus-mozgalom, amelyhez Salgótarján egy név és egy dátum révén kapcsolódik. Ugyanis Virág László vezetésével 1958. április 3-án kezdte meg működését a helyi pedagóguskórus, amelyik még azon esztendő júliusában egy sikeres egri fellépést is magukénak vallhatott. Az alapító kórusvezető ezen a héten Budapesten vette át az Eötvös József Emlékérmet, amely a mozgalom 50 esztendejében kiemelkedő munkát végző személyeket illeti meg. Szép emlék 1981-ből, a Salgótarjáni Pedagóguskórus békéscsabai vendégszerepléséről Indoklás: „A Pedagógusok Szakszervezete Virág László kollégát a magyar közoktatásért, a szakszervezeti tagság érdekében végzett lelkiismeretes és eredményes munkájának elismeréséül Eötvös József Emlékérem kitüntetésben részesíti." A magyar népoktatás megteremtője arcképét ábrázoló ezüstérem csillogása alig fényesebb, mint a kitüntetett szemében az öröm, a megbecsült ember örömének a fénye. Az eltelt évekről, évtizedekről kérdezem a közismert énekés zenetanárt, aki az ötvenes évek elején szinte egy szál hegedűvel a hóna alatt érkezett Salgótarjánba, és itt is maradt, meghatározója lett a város és egész Nógrád megye zenei életének. Pedig „vazsmegyei gyerek!”.- Az acélgyári iskolában kezdtem tanítani és gyerekkórust vezetni, majd a tarjáni zeneiskola megalakulása után a zenedei tanulókból verbuválódott énekkart vezettem, valamint hegedűt, brácsát tanítottam, majd sok éven át az intézmény igazgatása is az én feladatom lett.- Milyen apropóból jött létre a pedagógusokból álló kórus?- 1958-ban egy városi, kulturális témával foglalkozó értekezleten merült fel, aztán a város és a megye pedagógusaiból álló kórustagok egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy bedobhatnak a „mély vízbe”. Teltek, múltak az évek, sikert sikerre halmoztunk, jó, lelkes gárda volt a miénk. Harminc évig voltam a kórus vezetője, két fesztiváldíjat, számtalan városi és megyei széreplést mondhatunk magunkénak. Rendszeresen felléptünk a Magyar Rádió Kóruspódiumában, valamint igen sok fővárosi meghívásnak tettünk eleget, örömmel! Énekeltünk a nemzeti múzeumban, a történeti múzeumban és a nemzeti galériában is. Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulóján Kodály Zoltán Kállai kettősével arattunk nagy sikert.- A harmincadik évforduló után másfelé vittek útjai, mi történt önnel?-Valóban, 1988 májusában a jubileumi hangverseny után - amelyen vendégként Hajdúszoboszló és Törökszentmiklós pedagóguskórusai is felléptek - elkerültem Salgótarjánból, mégpedig Finnországba vezetett az utam. Itt is zenét oktattam, Lieksa városában és hamar találtam kórust is, amely a városhoz közeli tóról kapta nevét: Pielisen Laulu. Velük aztán 1993-ban ellátogattam Salgótarjánba és az akkor már mások által dirigált és más néven szereplő kórussal egy közös hangversenyt adtunk a zeneiskolában. Egyébként ez lett volna a pedagóguskórus 35. évfordulójának ünnepi hangversenye. ’94-ben hazaérkezésem után még próbálkoztam dirigálni ezt az új összeállítású kórust - má- sodmagammal-, sőt még egy finnországi vendégszereplést is „összehoztam” számukra, de aztán úgy éreztem, hogy „nem jó a szekérnek, ha többfelé húzzák”, s leköszöntem. Viszont a salgótarjáni főplébánia-temp- lom egyre „izmosodó” Cantate Domino kórusának vezetésében igazán megtaláltam a kórusvezetés szépségeit. Zenét - feleségemmel együtt - a bátonyterenyei Alapfokú Művészeti Iskolában tanítok. Fennmaradó szabadidőmet lekötik a gyermekeim és az unokák.- A mostani pedagóguskórussal milyen a kapcsolata?- Távolról figyelemmel kísérem a munkájukat és örülök a sikereiknek. D. F. Népdaléneklési verseny Balassagyarmaton 38 résztvevővel 15 településről / „Édesanyám rózsafája” - határok nélkül Nógrád megyéből hét, Erdélyből és a Vajdaságból két-két, a Felvidékről pedig négy középiskola vett részt azon a népdaléneklési versenyen, amelyet Balassagyarmaton, a Szent- Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola rendezett - kiválóan - a zeneiskolában. A megyei versenyben megosztott I. helyezést ért el: Jelinek Eszter (Salgótarján, Madách gimnázium), Agócs Kitti és Mlinkó Szilvia (Salgótarján, Bolyai gimnázium). Megosztottan végzett a II. helyen Laczkó Mónika és Szőrös Erika (Balassagyarmat, Szent-Györgyi) Halász Beáta (Balassagyarmat, Rózsavölgyi). Megosztott III. helyezett Albunovics Milán (Bátonytere- nye, Váci Mihály Gimnázium) és Nagy Agnes (Szécsény, Körösi Csorna gimnázium). A határon túliak versenyében megosztott I. helyezést kapott Gáspár Tünde (Kézdivásárhely), Ivánovics Tünde (Újvidék) és Kuklis Katalin (Párkány). Megosztott II. helyezésben részesült Kenderessy Emese (Kolozsvár), Török Vis- tai Márton (Kolozsvár) és György Rita (Ipolyság). Megosztott III. helyezés: Gogh Zoltán (Komárom) és Nozdrovlicky Mónika (Losonc). Filmjegyzet: The Peacemaker Gyorsuló szívritmus A világ legsikeresebb filmrendezője, Steven Spielberg, Walt Disney volt második embere, Jeffrey Katzenberg és a milliárdos médiamogul, David Geffen egyszer csak gondolt egyet, és úgy nagyjából három évvel ezelőtt létrehozta a Dream Works SKG nevű szórakoztatóipari céget, amely filmügyben is színre lépett. Az idén került a mozikba a cég első filmje, a The Peacemaker című akcióthriller, amelynek rendezője rendhagyó módon nő, egy bizonyos Mimi Leder. Korábban tévés produkciókban kamatoztatta a tudását - többek között a Vészhelyzet néhány epizódját is rendezte -, majd onnan nyergeit át a moziiparra, hogy kolléganőitől eltérően romantikus vígjátékok és drámák helyett egy lendületes akciófilmmel szórakoztassa a nagyérdeműt. Valahol Oroszország fagyos vidékein két vonatszerelvény összeütközik. A sajnos mindennapinak számító baleset azonban az eddigi legnagyobb ilyen jellegű katasztrófa a történelemben: az egyik vonat ugyanis utasszállító, míg a másik megsemmisítésre ítélt robbanófejekkel megpakolt volt. A táj fölé emelkedő gombafelhő azonban egy titkot rejt magában. Dr. Julia Kelly (Nicole Kidman), az atomcsempészési ügyekkel foglalkozó amerikai szakértő meg is fejti a titkot, miszerint nem baleset, hanem terrorakció okozta a katasztrófát. Tom Devoe (George Clooney), a hírszerzőtiszt csatlakozik hozzá és kettesben indulnak el a földrészeket átívelő nyomozómunkára, hogy leleplezzék a háttérben megbúvó atomcsempészeti ügyet. A kutatás azonban meglepő eredményre vezet: a szálakat nem egy mindenre elszánt, milliókat követelő fanatikus, hanem egy tragédiák sorát átélő, hétköznapi, de szintén életveszélyes férfi mozgatja. A The Peacemaker című thriller november 20-ától a tarjáni Apolló nézőinek szívverését gyorsítja. Szilágyi Gábor Szép hang, meleg szív - Kovács Erzsi is fellépett azon a jótékonysági rendezvényen, amelyet a munkástanácsok helyi szervezete rendezett Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban a munkanélküliek gyermekeinek karácsonyáért. fotó: p. tóth László Bolgár módi - A Neli Rácsévá által tervezett fekete estélyi ruhát is bemutatták a Szófiai Kultúra Palotájában rendezett divatshow-n. fotó: feb-reuters „Amit csinálok, abban semmi sem bizonyos” Beszélgetés Gelencsér János festőművész-grafikussal A képzőművészetek kedvelői ezekben a napokban két kiállítását is láthatják Gelencsér János Salgótarjánban élő 37 éves festőművész-grafikusnak: az egyiket a ságújfalui általános iskolában, a másikat pedig a salgótarjáni Beszterce-lakótelepi Általános Iskolában. Előbbiben festmények, utóbbiban grafikák láthatók. Gelencsér János a Palócföld című folyóiratban, az Élet és Irodalom című országos hetilapban és a Balassi Bálint Asztaltársaság kiadványaiban közöl rendszeresen grafikákat.- Mikor és hogyan indult a pályája?- Szülővárosomban, Pécsett, a Lantos Ferenc festőművész által vezetett szakkörben. A paksi művésztelepen kezdtem el dolgozni és kiállítani 1982- ben, ekkortól évenként ott voltam ’85-ig, majd -kis szünet után-’92-ig. 1985-ben költöztem Salgótarjánba, itt legelőször Földi Péterrel kötöttem barátságot, első tárlatomat is ő nyitotta meg. Már innen, Salgótarjánból pályáztam meg a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagságát. Mivel felvettek, 1990-től a stúdió éves rendszeres kiállításán is részt vettem többek között Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Csongrá- don, Szentendrén és másutt. Három évvel ezelőtt a Magyar Képzőművészeti Alap tagságát nyertem el, így rendszeresen értesülök a pályázatokról, rendezvényekről.- Mennyire változott meg az élete, amióta Palócországban él?- Természetesen sokat módosult, hiszen Salgótarjánban alapítottam családot, feleségemmel és két gyermekemmel élek itt. Ami az alkotói munkát illeti, nem vagyok kifejezetten kiállításpárti. Inkább a nyugodt munkára helyezem a hangsúlyt, hiszek benne, hogy az meghozza az eredményt.- Amióta itt élek, minden alkalommal jelen vagyok a salgótarjáni rajzbiennálén és a tavaszi tárlaton; munkáimat egyszer sem zsűrizték ki. Az utóbbi idők nagy felfedezése volt számomra a rajz. Ilyen jellegű munkáimból rendszeresen pubJ,- - -l l'Á' * >‘j Sl likálok, s - mint sok helyi alkotó, szerző- én is hálás vagyok a Palócföldnek.- Bár a stílus összetéveszthetetlen, rajzai és festményei között egészen éles a különbség. Miért van ez?-A rajz esetében arról van szó, hogy - mivel kisebb a méret - bárhol lehet művelni, akárhol lejegyezhető. Egy festmény több megfontolást és kitartóbb munkát igényel; újra meg újra szembe kerül vele az ember, mindig hozzá lehet valamit tenni.- Azt mondhatnám, hogy képeimen a látszólagos rendetlenség csak kellő megfontoltság után jöhet létre.-Miért „kell” külön kiállítani a rajzokat és a festményeket?- Nem kell különválasztani. A nagyméretű képek igénylik a teret, a kisebb rajzok kevésbé. A festmények olyan részletekből tevődnek össze, amelyeken - reményeim szerint - új felfedezésekben lehet része a befogadónak. Képeim nem a konkrét látványt „akarják” visszaadni, csupán1 eszközként' szol-' gálnak szabad asszociációkhoz, akár számomra is. A rajz más eset. Az a sok-sok ember, akik nap mint nap körülvesznek bennünket, „összegyúródik” emlékezetünkben, s bennem így jelennek meg újra. Ezek akár ironikus figurák is lehetnének, mert törékenységükben, határozottságukban is ott van a bizonytalanságuk is. Amit én csinálok, abban semmi sem bizonyos, ilyen figurákkal ma, de talán minden korban nagyon sokat lehet, lehetett találkozni. Ezek nem feltétlenül karikatúrák magunkról. — Nagyon nagy energiájú rajzok, festmények ezek. Végül is kikről szólnak?- Tulajdonképpen mindegyik rólam szól. Én hiszek abban a belső késztetésben, ami ezt a fajta alkotói munkát kiváltja. Úgy gondolom, hogy sokan vannak ezzel így, de talán kevesen merik felvállalni. Lehet, hogy csak én gondolom így, de azt hiszem, az ember magányossá válik az alkotástól. S ki érzi jól magát az egyedüllétben? • Dukay Nagy Ádám I íc R d' «I» H i\’
