Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-11-12 / 238. szám

1997. október 11., szombat Magazin 5. oldal Kass János hetvenéves - Szegeden kiállítással tisztelegnek a balassagyarmati művészek „Találkozzanak a végvárak !”- Nem lehet egy műfajnál leragadni - vallja Kass János, két­szeres Munkácsy-díjas, kiváló és érdemes művész, mikor Kur- tág Györggyel közös, számítógépen készülő filmjéről kérde­zem. A mindig új utakat kereső Kass utolsó mohikánja egy nagy grafikus generációnak. Olyan ember, aki rendszeresen kiállít a világ nagy galériáiban, de Nógrád megyébe is szívesen ellátogat. Közelgő hetvenedik születésnapját a gyarmati művé­szek közös kiállítással ünnepük Szegeden, a Kass Galériában. A Magyar Bibliofil Társaság egész életművét átfogó kötetet jelentetett meg a jubiláló mű­vész munkáiból. Már amennyi­ben lehetséges egy olyan élet­művet lajstromba venni, ahol a kerámiától a bélyegkészítésig, a mesekönyv-illusztrációtól Ma­dách világáig terjed a nagy ívű pálya rajzolata. Egyik régi, szegedi barátja, lundi Lajos ekképpen ír róla: „Kass sohasem hivalkodik az­zal, hogy a kontinens egyik leg­kitűnőbb grafikusának tartják mértékadó kritikusok; nem di­csekszik, hogy az ö, Londonban készített Fejek-ihlette filmje volt a kontinens első, számító­géppel készült animációs alko­tása; nem veri a mellét, mert barátjának tudhatta Nagy Lász­lót, Illyés Gyulát, Zelk Zoltánt, Kondor Bélát, Devecseri Gá­bort, s tudhatja Faludy Györ­gyöt, Határ Győzőt, Juhász Fe­rencet, Somlyó Györgyöt, John Halast; nem vág föl azzal, hogy megnyíltak előtte a biblia tör­ténetei, hogy újrafogalmaz­hatta Mózes kőtábláinak üzene­tét, hogy társaloghatott Sha- kespeare-rel, trécselhetett Noé­val és Szent Ferenccel, vitázha­tott Misztótfalusi Kis Miklóssal, Kozma Lajossal, Kner Imrével, Lengyel Lajossal, hogy fog­hatta Dürer és Leonardo, Ho­mérosz és Madách, Bartók és Kodály neki küldött üzeneteit, hogy megadatott neki József At­tila, Radnóti Miklós, Garda ezt követően lett az Új írás című folyóirat művészeti szer­kesztője. Igényes illusztrátor volt - ma is az -, abban az idő­ben az elsők között közölt Va- sarelyt, Kassákot. Nógrádban Madách-díjat ka­pott Az ember tragédiája soro­zatáért, művei nagy elismerést arattak a ma­Misztótfalusi Kis Miklós emlékére Lorca . .. társának lenni.” Kass János 1927-ben szüle­tett Szegeden. Az Iparművé­szeti Főiskola kerámia szakán végzett 1949-ben, két évvel ké­sőbb a Képzőművészeti Főis­kola diplomáját is magénak tudhatta, mert úgy vélte, nem lehet egy műfajnál leragadni. Derkovits-ösztöndíjasként tanult a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola Könyvművészeti Tanszékén, gyár és német könyvbarátok között, s „A világ leg­szebb könyve” ver­senyeken 1966-ban, s ’77-ben is az általa illuszt­rált köteteket díjazta első­ként a nem­zetközi zsűri Lipcsében. Kass 1967-től az Iparművé­szeti Főiskola tanára. Kiállítása volt már Ausztriában, Svájcban, Angliában, Németor­szágban, Finnország­ban, Újvidé­ken, olasz földön a bolognai Arte Fiera, Milánó tárlatláto­gató közönsége is meghajolt előtte, csakúgy, mint tették a brüsszeli világkiállítás, Moszkva, Bmo, Torontó, Po­zsony és Sao Paulo műértői. Pályája vázlatos rajzából ki­tűnik, elismerést is kapott szép számban: érdemes és kiváló művész, akit öt éve a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisz­tikeresztjével tüntettek ki, szü­lővárosának, Szegednek dísz­polgára. A magyar könyvnyom­tatás 500. évfordulóján kapta az első jelentős megbízásokat bé­lyegtervezésre. Munkáiban szállásadója a magyar és az egyetemes kultúrának. Egy-egy bélyegképbe a kort úgy tudja belesűríteni, hogy al­kotásai a Bélyegmúzeum féltve őrzött darabjai lehettek. Kass ír, kisplasztikákat ké­szít, kottákat rajzol úgy, hogy azok szerves részét képezik mindazon gondolatoknak, me­lyek a muzsikusban megfogal­mazódnak. Bartók Kék szakállú herceg vára című művének il­lusztrációit tavaly a Rózsavöl­gyi Márk Zeneiskolának ado­mányozta. Balassagyarmat nemzetközi muzsikustáborai­hoz már a vele való találkozás is hozzátartozik. Az Ipoly-parti város művészeivel baráti a kap­csolata. Legutóbbi itt jártakor fogalmazták meg: „Találkoz­zanak a végvárak!”. Szívesen hozta el műveit, s 1985-től im­már saját galériájában, Szege­den mutatja be balassagyarmati barátainak alkotásait. A napokban Pénzes Géza fo­tós, grafikus, Csemniczki Zol­tán szobrász és Kovács Alfonz festő a Kass Galériában mutatja be legújabb alkotását. Október 17-én nyíló tárlatukon a szintén gyarmati Fogarasi Béla gitár­művész játszik majd. Az Ipoly- parti művészeket Juhász Péter polgármester mutatja be Sze­geden, ahol a vendéglátó pol­gármesterrel is tanácskozást folytat Kass Jánosnak köszön­hetően. Palócország is köszönti a hetvenéves, Madách-díjas művészt. Lapunk olvasói nevé­ben mi is töretlen alkotókedvet és jó egészséget kívánunk Kass Jánosnak! Tarnóczi László Az elveszett világ - Bestia Horrormozik reneszánsza A Jurassic Park befejezésé­vel Steven Spielberg nyitva hagyta a témát: vajon mi történt a sziget évmilliókkal ezelőttről „származó” lakó­ival, a dinoszauruszokkal? Az elveszett világ bőséges, kimerítő választ ad a kér­désre. Lépjünk be tehát a dzsun­gel fái közé, de jól gondoljuk meg, hogy mit cselekszünk, mert a sűrű növényzetből ár­gus szemek figyelik minden egyes lépésünket! A legjobb, ha óvatosak leszünk, mégpe­dig nagyon! Egy csendesnek és nyu- godtnak tűnő lakatlan szige­ten kiköt egy luxusjacht. Az utasok partra szállnak, hogy pihenjenek egy keveset. Az egyik kislány kíváncsian el­bóklászik a többiektől és újra elszabadul a pokol... John Hammond (Sir Ri­chard Attenborough) révén megtudjuk, hogy a rejtélyes sziget nem teljesen lakatlan, jó néhány klónozással életre keltett és az első részből meg­ismert parkba szánt dínó né­pesíti be. A hír természetesen kiszivárog és nemsokára pénzéhes vadászok csoportja indul el a szigetre. A közvet­len nyomukban pedig a be­szólásairól jól ismert Lan Molcolm káoszkutató (Jeff Goldblum), valamint a pale­ontológus Sarah Hordin (Jú­liámé Moore) vezette expedí­ció következik. Az ő céljuk teljesen más: megmenteni a vadászok által befogott őslé­nyeket. A hajsza megkezdő­dik, nemsokára azonban mindkét csoportnak rá kell döbbennie: nem csupán egy­más ellen kell küzdeniük. A látványos filmcsoda di­néi ezekben a napokban a gyarmati és tarjáni a hazai mozikban „dübörögnek”. * A Bestia című, új bemutató­nak számító film főhősei tud­ják: annak is örülhetnek majd, ha hajnalhasadtáig egyáltalán életben tudnak maradni! A Bestia ugyanis a közelben ólálkodik és rájuk vadászik! Peter Hyoms - híres kollé­gájához, a féktelen Jan De Bonthoz hasonlóan- opera­tőrként kezdte a karrierjét. Idővel aztán belekóstolt a vá­gásba, majd nem sokkal ké­sőbb a rendezésbe is. Tucat­nyi munkáját követően a sci- fihez mindig is szorosan kö­tődő szakember hozzálátott, hogy megrendezze eddigi legnagyobb sikerét és ezzel ránk szabadítsa a Bestiát, hi­szen Amerikában már dúl a horrormozik legújabb rene­szánsza. Chicagóban a város termé­szettudományi múzeumában a legújabb kiállítás megnyi­tása előtt a pokol szabadul rá az intézményre. Mintha egy természetfeletti szörnyeteg garázdálkodna, hogy minden, útjába kerülő emberi lényt el­pusztítson. Öldöklése azzal fenyeget, hogy a szörny ki­szabadul a múzeum falai kö­zül. Mielőtt azonban ez meg­történne, egy nyomozó, Vin­cent D’Agosta (Tom Size­more) és egy biológusnő, Margo Green (Pevelope Ann Miller) vezetésével bátrak maroknyi csapata veszi fel el­lene a reménytelennek tűnő küzdelmet. A Bestia október 9-étől „garázdálkodik” a taijáni Apolló Mozi kamaratermé­ben. Szilágyi Gábor „Egy múzeum ott, egy múzeum itt” Madách példa a közeledésben is Az idei Madách-napon Csesztvén beszélgettünk An­dor Csabával, a Madách Iro­dalmi Társaság elnökével. Andor Csaba, a Madách Irodalmi Társaság elnöke- Tizennegyedik alkalom­mal kerül megrendezésre a Madách-szimpózium. Hogyan összegezné az eltelt évek ta­pasztalatait?-A Madách Irodalmi Tár­saság ötödik alkalommal ren­dezte meg a szimpóziumot. A rendezvény, amit ma is lát­tunk, inkább kultikus jellegű, főként műsoros programok vannak. Nálunk azonban kizá­rólag tudományos előadások vannak a Madách-szimpóziu- mon.-A jövő év Madách-év. A társaság és ön mint annak el­nöke hogyan készül?- Két kiadványunk biztos, hogy elkészül már januárra, éppen azért, hogy a felfoko­zott érdeklődésnek már a kez­det kezdetén meg lehessen fe­lelni. Itt elhangzott, hogy a múzeum valószínűleg zárva lesz és csak a Madách-év vé­gére nyit ki. Az egyik kiadvá­nyunk, a „Madách Imre rajzai és festményei” új oldaláról mutatja be az írót. A másik ki­adványunk pedig egy CD Rom lesz. Éz elsősorban a közoktatás részére készül, s Az ember tragédiája teljes szövegét tartalmazza változa­taival együtt. A Tragédia teljes kéziratát meg lehet a képer­nyőn nézni, s mellette ott lesz az összes létező illusztráció egybegyűjtve. Összesen 27 al­kotónak 291 műve szerepel a CD-n.-Nem érzik „veszélyes­nek” , hogy a könyvtől, az iro­dalomtól távolodnak a CD ál­tal is a fiatalok? — Remélem, hogy nem ez történik, annak ellenére, hogy az egyik helyen, ahol pályáz­tunk, éppen emiatt utasították el a támogatást. De nem hi­szem, hogy. ez bárkit is „távo­lít” az irodalomtól, hiszen a képernyőn is a szöveget ol­vassa, amit akár ki is lehet nyomtatni. Vannak azonban olyan dolgok, amiket nem le­het másképpen megvalósítani. Itt arra gondolok, hogy a Tra­gédia-illusztrációkat ugyan meg lehetne jelentetni könyv formában, de csillagászati ára lenne, és itt éppen az az ér­telme, hogy össze lehet hason­lítani különböző művészi lá­tásmódokat.-Elhangzott, hogy a nem Magyarországon élő magya­rok, s az anyaországiak között fontos kapocs a kultúra, a nyelv. A Madách Irodalmi Társaság hogyan vélekedik erről? Ennek a közeledésnek mennyire fontos „szereplője” Madách?- Azt hiszem, hogy nagyon fontos, hiszen ő annak idején a nemzetiségekről tervezett is elmondani egy országgyűlési beszédet, amelyre azonban már nem nyílt alkalma, de a szöveg megmaradt. S már a választások idején is intézett szlovákul beszédet a szlovák nyelvű választókhoz. Tudatá­ban volt annak, hogy a terület, amelyen élt kétnyelvű, kétval- lású és ez nem zavarta emberi kapcsolataiban. A katolikus pappal és az evangélikus lel­késszel ugyanolyan baráti vi­szonyban volt.- Az önök társasága túl azon, hogy a Madách öröksé­get ápolja igen aktív az ilyes­féle közeledésekben. A kultú­rára és a nyelvre gondolok.- Igen. Itt szóba került, hogy Alsósztregován nincse­nek kétnyelvű feliratok, min­dent szlovák nyelven közöl­nek. Tudomásom szerint egyedül a mi társaságunk volt, amelyik lépett annak érdeké­ben, hogy legyenek. Konkré­tan Magyar Bálintnak írtunk egy levelet, amiben javasol­tunk egyfajta megoldást és közeledést. Javaslatunk na­gyon egyszerű volt: fel kell ajánlani valamit valamiért. Szlovákia és Magyarország között nem felhőtlen a vi­szony. Ebből kiindulva nem lehet azt várni, hogy minden feltétel nélkül „csak úgy” ki­tesznek kétnyelvű feliratokat, cserébe tegyünk ki mi is va­lamelyik múzeumba. Ez lehet egy kiindulási javaslat: egy múzeum ott, egy múzeum itt. Talán ezt idővel lehetne széle­síteni, bővíteni, de valahonnan el kellene már indulni. Dukay Nagy Ádám Hagyományos japán erények: engedelmesség, szorgalom, szerénység Emancipált hölgyekre nincs igény Brian McVeigh amerikai pro­fesszor különböző japán okta­tási intézményekben tanított és most könyvet írt a szigetország leánynevelő intézeteiről. Japánban vagy hatszáz ilyen bennlakásos iskola van, ahol - a szerző szerint-^ lányokat kivé­tel nélkül hagyományos eré­nyekre és nem a 21. század nor­mái szerint nevelik. Az ország munkaerejének negyven százaléka, mintegy 9 millió ember ebből a hatszáz in­tézményből kerül ki. Ez magya­rázza, véli a professzor, hogy e kollégiumokban nem szakmai képesítést nyújtanak, hanem álta­lános viselkedési-magatartási normákat okítanak. Futószalagon szállítják az engedelmes, szor­galmas, szerény lányokat. Amikor az amerikai vendég felvetette az emancipált lányok kérdését, a japán szakértők nem tagadták, hogy ilyen hölgyekre náluk nincsen igény. Közismert patronok durrogtak a Keddi kabaré nyitányán „Mindig kettőn áll a vásár” Életfa, dalban elbeszélve, ki­lencven filmsztár neve egy szuszra, egyetlen énekstrófá­ban - ezek Heller Tamásnak, a Mikroszkóp Színpad művé­szének specialitásai. Mint ahogy az a pantomimparódia is, amely egy hölgy öltözködé­sének - leginkább persze kozmetikai műveleteinek - stációit mutatja be, igencsak találóan, ennélfogva szóra­koztatóan. A korábbi modorosságaitól egyre inkább megszabaduló, muzikális - zeneszerzést is próbáló - színész Salgótarján­ban, a József Attila Művelődési Központ Keddi kabaré-soroza­tának nyitóelőadásában is első­sorban ezekkel a számokkal avatott sikert az illedelmes kö­zönség részéről. A nézők ugyanis - ha már ott voltak-, mit tehettek volna mást, mint hogy mosolyogtak, nevettek, kacagtak, akkor is, ha sorban felismerték: valahol (tévében, rádióban, esetleg élőben a Mik­roszkóp Színpad pesti vagy tar­jáni előadásain), valamikor már hallották ezeket a poénokat Heller Tamástól. Még kevésbé volt eredeti An­tal Imre, aki néhány „szakállas” vicc (persze biztos volt a néző­téren néhány „újszülött” is, akinek tudott újat mondani An­tal) mellett bemondói bakikkal vélte szórakoztatni a nagyér­deműt. Hogy az ő néhány per­ces fellépését is taps kísérte, az inkább szakmai előéletének, sokoldalú munkásságának, két­ségtelen tehetségével kiérde­melt nimbuszának köszönhető. Azonban, ha már vállal olyan szereplést, amelyben az ő neve a vonzerő, akkor többet kellene nyújtania, már csak önmaga miatt is. Arról nem is beszélve, hogy kétszereplős kabaréban szokás valami közös számot is produkálni. Ez azonban már szerkesztési kérdés: merthogy — a fentiek alapján nem nehéz kikövetkez­tetni- az egész estéből hiány­zott valamiféle koncepció, de minimum az átgondoltság. Mindkét szereplő az adta, ami kéznél volt, amire nem kellett külön készülnie ... Cs. B. Antal Imre és Heller Tamás sokat „ismételt”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom