Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-10 / 237. szám
1997. október 10., péntek Mozaik 7. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban Emberibb volt a régi brigádmozgalom - mondja a Szocialista Munka Hőse Furcsa nekem ez a mostani élet !- Nem is a gyár akkori vezetőjétől, hanem egy újságírótól tudtam meg, hogy magas kitüntetést kapok. Arra kért, amíg hivatalosan meg nem jelenik, addig ne mondjam el senkinek, még a férjemmel sem közöltem - emlékezik a Szocialista Munka Hőse kitüntetés átvételére az 1979 óta nyugdíjas Tágliber Ferencné, akivel otthonában beszélgettünk. Tág liber né nem szeretne mások terhére lenni- Az utolsó munkanapon nem engedtek dolgozni kollégáim. Nem kelendő téma ez Magas kormánykitüntetése alkalmából kapott táviratokat, gratulációkat, a róla megjelent újságcikkeket azóta is őrzi. Bodrogkeresztúri kádármester lánya, asszonyként került Salgótarjánba fiúgyermekével, aki felnőve a katonatiszti pályát választotta. Előbb Dejtáron mint őrsparancsnok szolgált, ma a Balassagyarmati Határőr Igazgatóságon dolgozik.- Férjem, aki nem sokkal terhességem után orosz fogságba került, csak hároméves korában ismerte meg fiát. Tágliber Ferencné a gyári munkát a második világháború idején a Diósgyőri Vasgyárban ismerte meg. Ezt követte a 34 évi öblösüveggyári munka. Előbb behordó volt, majd a mérőhengerüzemben kereste kenyerét.- Mivel a gépi csiszolóban két forinttal nagyobb volt az órabér, átkértem magam. Teljesítményét négyszer ismerték el Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, kétszer jutalmazták 40-50 főből álló csoportját a Vállalat Kiváló Brigádja címmel. Van a Haza Szolgálatáért kitüntetése, a Szocialista Munka Érdemrend bronz, ezüst és arany fokozata kitüntetése. Mint 25-szörös véradót és készenléti tagot ugyancsak kitüntetéssel ismerték el. Kisvártatva megjegyzi: - Lehet önnek erről írni? Mostanában nem tartozik ez a kelendő témák közé. Nyugdíj, oda-vissza- A magas kitüntetéssel kiemelt nyugdíj járt. Eredetileg az évek és a kereset után 2800 forintot kaptam volna, ehelyett 5 ezer forintot adtak, később felemelték havi 8 ezerre. 1992-ben, a rendszerváltozás után a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságtól kaptam egy levelet, melyben közölték, hogy visszavonják a kiemelt nyugdíjamat. Amikor menyem megtudta, felháborodva mondta: - Anyuka! Maga a munkájáért kapta, nem pedig a politikai szerepléséért. Nem hagyta annyiban. Nem tudom, mi volt abban a levélben, amit írt a köztársasági elnöknek, de a nyugdíjbiztosítótól kapott újabb levélben közölték, hogy visszaadták a korábbi összeget. Az irigység akkor sem hiányzott az emberekből. Nehezteltek azért, hogy egy nőre jutott a választás a magas kormánykitüntetésnél. Bármelyik brigádtag ugyanígy megkaphatta volna.- Az előbbi gondolathoz kapcsolódva kérdem: sokan, sokszor megbántották?- Előfordult. Ilyenkor édesanyám szavai jutottak az eszembe: „Sose feküdj le haraggal, mert amikor felkelsz, akkor még mérgesebb leszel, aminek csak rossz lesz a vége. Aki megbántott, azzal sem éreztettem, akárcsak most.” Az akkori 40- 50 fős brigádból a ma is élők figyelemmel kísérik egymás életét, a változásokról beszámolnak. Beszélgetésünknél jelen volt egykori munkatársa, Sziklavári Andrásáé. Mellette szóba kerül még Váróczi György né, Telek Jánosné, Gál Sándorné neve.-Bauer Gusztávról, aki tisztelt, megbecsült, egyengette utamat, csak jót mondhatok. Nem sokkal később a mai időkre terelődik a szó.- Egyesek azt mondják, hogy nincs olyan összetartás a gyárban, mint akkor volt. Sokan lebecsülik a szocialistabri- gád-mozgalmat, pedig nagyon is emberi volt. Összetartoztunk, örültünk egymásnak. Nekem nagyon furcsa ez a mostani élet! A vezetők nem tisztelik, marják, tapossák egymást. . . Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Kinek higgyen az ember? Magam előtt látom férjem Nosztalgiázás - mondhatnák egyesek. Elfeledkeznek arról, hogy a történelem nem csak fekete lapokból áll. Táglibemé szemeibe köny- nyek szöknek, hangja elcsuklik, amikor férjéről beszél.- Életemben az elvesztése volt a legrosszabb mind a mai napig. Ő is az öblösüveggyárban dolgozott, kehelyfúvó volt. Mehettem volna üdülni, hívtak társaságba, de nem megyek, mert mindig őt látom magam előtt, őt keresném.- Mivel tölti szabad idejét?- Szépítgetem lakásomat, igyekszem megőrizni egészségemet, hogy ne legyek mások terhére. A városi Vöröskereszt megkért arra, hogy segítsek abban az összeírásban, mely a szociális és mentálhigiénés szükséglet felmérésére vonatkozik a 60 éven felüli tarjániak körében. Venesz Károly / Akit a benzingőz megcsapott - Édesapja példáját követte Egész megyényi utas egy taxiban Közel négy évtizeden keresztül ült a volán mögött és baleset- mentesen, bö másfél millió kilométert vezetett Kristóf Zoltán, aki egy szívinfarktus miatt a nyugdíjkorhatárnál korábban ment nyugdíjba. Korábban édesapja Balassagyarmaton, majd a fia Salgótarjánban harminc éven át volt taxis, s ez idő alatt annyi utast szállított úti célja felé, mint megyénk összlakossága. A vállalati és saját gépkocsijával a Földet az Egyenlítő mentén közel negyvenszer kerülte volna meg.-Mi motiválta arra, hogy gépkocsivezető legyen? - kérdeztem bátonyterenyei lakásán a hetvenedik évén túli taxist.- Nagyorosziban laktunk, amikor édesapám napi 14-15 órában egy balassagyarmati vállalkozónál gépkocsivezetős- ködött, és a közlekedési nehézségek miatt a család a harmincas évek elején kénytelen volt az Ipoly-parti városba költözni. Igaz, az iskolában nem a legjobb tanulók közé tartoztam, de amint tehettem, az akkor már taxiskodó apám gépkocsija körül settenkedtem, így hamar megcsapott a benzingőz illata. Az általános iskola befejezése után motorszerelő-tanonc voltam, s a sikeres vizsga után megszereztem a gépjárművezetői bizonyítványt is. A második világháborúban tizenévesen a páncélosokhoz vonultattak be, s küldtek a frontra, de némi szerencsével sikerült hamar hazajönnöm. Kirágott kulákcsemete Rövid pihenő után az akkor alakuló kisterenyei gépállomáson sikerült elhelyezkednem. majd két évvel később népgazdasági érdekre hivatkozva Zsunypusztára helyeztek. Újabb két évre rá Tolmácsra vitt a sors, ahonnan kis idő múlva mint kulákcsemetét kirúgtak, mert nagyapámnak Drégelypalánkon 10 katasztrá- lis hold földje volt. Következett ezután a TEFU, a busz és végül a taxi.- Mi a titka, hogy négy évtizeden keresztül balesetmentesen vezette jármüvét?- Mint mindenütt, az életben az előírt rendelkezéseket és a szabályokat maximálisan igyekeztem betartani és így sem az utasaimmal, sem a hatóságokkal nem volt problémám. Bármilyen típusú autóm is volt, de 70, maximum 80 km/óra sebességnél gyorsabban sohasem „hajtottam”. Az alkohol kizárt Esetemben az alkohol kizárt volt, még szilveszterkor sem ittam. Hosszú éveken keresztül azt tapasztaltam, hogy a volán mögött ülők nem tűrik el, hogy előttük szabályosan, megengedett sebességgel egy gépkocsi halad, mintha megalázónak vennék azt. A bizonytalan helyzetekben belebonyolódnak és ekkor következik be a baj. Negyedszázadon át Nagybátonyból Salgótarjánba jártam be saját gépkocsival, de a 20 km-es szakaszon tucatnyi szabálytalanságot észleltem. A KRESZ szabályainak felrúgása a balesetek fő forrása.- Mit tanácsol a most közlekedő autósoknak? Elszomorító a statisztika-Egy-egy hétvégi autóbaleseti statisztika adatai elszomorítóak. Vetekszenek a sokkal nagyobb gépkocsiparkkal rendelkező országokéval. Ennek oka alapvetően a közlekedési szabályok semmibevétele, felrúgása. A közutakon legyünk toleránsak! Jönnek az esős, ködös idők, csúszósak lesznek az utak. A féktávolság sokszorosára növekszik. Tartsák be mindenkor a közlekedésre vonatkozó rendelkezéseket. Az esetleges rendőri ellenőrzések alkalmával ne villogtassunk a közutakon, mert ezzel elősegítjük a gépkocsitolvajok, a rossz műszaki állapotú gépkocsik kiszűrését. Hazánkban nagyon megszaporodtak a gépkocsilopások. Pedig ezek megakadályozása roppant egyszerű. Nem a drága riasztóberendezésekre gondolok, mert azokon csak a gyártóknak meg a kereskedőknek van haszna. Saját és barátaim gépkocsijaiba beszereltem egy áramkörmegszakítót, annak átkapcsolása pillanat műve volt és biztonságot nyújtott. De e mellé meglazítottam az akkusarut, vagy megcseréltem a gyújtási sorrendet, vagy kiemeltem az elosztópipát, de sorolhatnám oldalakon át, mivel lehet megnehezíteni a gépkocsitolvaj dolgát.-Mint nyugdíjas, mivel tölti idejét a „milliomos” taxis?- Ezt a jelzőt szívesen elfogadnám más értelemben is, mivel négy évtizede rendszeresen lottózom és totózom, de sajnos, eddig eredménytelenül. A gépkocsiról le kellett mondanom a magas benzinárak miatt. Háromforintos benzin Három forint harminc filléres benzinnel autóztam évtizedeken keresztül és három forint/ kilométer volt a szállítási tarifa. Akkor felkaptuk a fejünket, s morgolódtunk, amikor négy forintra emelték fel egy liter benzinnek az árát. Elővettem tehát a matuzsálemi korú biciklit és csaknem mindennap pedálo- zom Bátonyterenye utcáin. Bár kezdek félni a bringa nyergében, mert szakszemmel nézve a mellékutakon is a nyugati csodaautók hajtanak úgy százzal. Tisztelet a kivételnek, de sokan versenypályának tekintik a közutakat. Kukely Mihály Példásan dolgozik a tarjáni bizottság Nyaraló „acélnyugdíj ások” A Salgótarjáni Acélárugyár Rt. nyugdíjasbizottsága évek óta kimagaslóan gondoskodik a hozzá tartozó tagságról. A korábbi évekhez hasonlóan nemrégiben adtak számot tevékenységükről, azokról a lehetőségekről és kedvezményekről, amelyeket - jórészt a gyár támogatása által - a nyugdíjas szakszervezeti tagoknak nyújtanak. Ezek közül a legjelentősebb a nyári üdültetés. A gyár által üzemeltetett zsórifürdői és a balatonszabadi üdülőben csaknem 140 nyugdíjas üdülhetett. Az igen kedvelt egynapos kirándulásokat is a gyár jóléti célokra fordítható pénzéből fedezte a bizottság. Az év folyamán tíz kirándulást rendeztek, ezek közül hat alkalommal a salgótarjáni, négy alkalommal pedig a vidéki nyugdíjasok voltak a résztvevők. Számosán fordulnak segélyért a nyugdíjasbizottsághoz. Rendkívüli segélyként 208 nyugdíjasnak 263 ezer forintot fizettek ki. Több nyugdíjas tagtársat központi vasas szak- szervezeti segélyezésre is felterjesztettek. Innen 5-10 ezer forint összegű segélyt kaptak az arra rászorulók, 18 fő ösz- szesen 110 ezer forintot. Számon tartják a betegeket is. Helyben a bizottság tagjai, vidéken a bizalmi hálózat emberei keresik fel beteg társaikat. Tavaly 38 betegüket látogatták meg, s mindegyiküknek kis ajándékcsomagot is vittek. Nem feledkeznek meg a jubiláló tagtársakról sem. Három 90 éves és öt 80 éves tagtársukat köszöntötték ajándékkal. Arra is figyelnek, hogy kik rendelkeznek a legrégibb szakszervezeti tagsággal. Tizenötüknek 50 éves szakszervezeti tagságukat köszönték meg a hűségét emléklappal és ajándékkal. Nem feledkezik meg nyugdíjasairól Karancskeszi Idősek tiszteletére Karancskeszi - Október 11- én délután 4 órakor kerül sor az idősek tiszteletére rendezett ünnepségre a községi művelődési házban. A találkozóra 230 hetven évesnél idősebb polgárt hívott meg az önkormányzat, köztük 31 házaspárt. A polgármester asszony köszöntő szavai után operettmuzsikával kedveskednek az egybegyűlteknek, majd az egyedül állók 1200, a házasok 2400 forint értékű ajándékcsomagot vesznek át. A találkozó vendéglátással, beszélgetéssel, zenehallgatással zárul. Máltai testvér a volt tarjáni ácsmester Segíti a bajbajutottakat Bánhidi Istvánnal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat salgótarjáni csoportjánál futottam össze, a karitatív munkálatokban segédkezett éppen. Szívesen látott vendég itt, hisz közismert segítőkészségéről, közvetlenségéről, humoráról.-Ameddig a „motor” engedi, eljárok ide, itt hasznosan, a jó cél érdekében töltöm el a nyugdíjasórákat. De lassan már készülök haza, mert be kell vennem a gyógyszereket és harapok is valamit. Marika, a feleségem már elkészítette a vacsorát - mondja Bánhidi István, aki tősgyökeres salgótarjáni és élete nagy részét az acélgyári részen töltötte, bár a Vásártéren lakik. Pár szó erejéig még sikerül őt marasztalnom.- A régi Pécskő utcára emlékszik még? Mert én ott születtem, 1924-ben, a 148-as szám alatt laktunk. Iskolába is oda jártam, a Pécskő útiba. A „kisiskolában”, akkor még hatosztályos volt az általános. Lóser László volt az igazgatónk, ő a templomban kántor- kodott is. Az iskola befejezése után néhány évig az üveggyárba kerültem mindenesnek.- Mikor lett acélgyári dolgozó?-Azt pontosan meg nem tudom mondani, 1949. augusztus 12-én vettek fel oda, a gyár rendelkezett egy keskeny és egy széles nyomtávú vasúttal, itt tettem-vettem, krampácsoltam. Az igazi - és végleges - munkahelyem azonban az ácsműhely lett, 1953-tól működtem itt. Több éven keresztül leshettem el a szakma csínját-bínját, így aztán, amikor letehettem a mestervizsgát, az MTH-ban, 1965-ben, 4,8-as eredménynyel lettem ács.- Csak a gyár területén végzett ácsmunkát, vagy kapott egyéb feladatokat is?-Természetesen az egész kolónia, az acélgyári lakótelep, de néha még a Dolinka karbantartási feladatai is hozzám tartoztak. Bent, az ácsműhelyben pedig volt olyan eset, ha nem volt elég ember, egymagám három gépen is dolgoztam. Azaz beállítottam őket, azok meg végezték a dolgukat. Aztán 1985-ben elérkezett a nyugdíjazás. Már lassan öt éve, hogy itt is megalakult a Máltai Szeretetszolgálat csoportja, hát itt tevékenykedem. Sok a szegény, a bajbajutott ember, segíteni kell őket. Szeretem a csoport tagjait, és úgy érzem, ők is őszinte szívvel viszonozzák ezt felém. Mert ez a legfontosabb. A szeretet, az egymás megbecsülése! - Bezovics Lajos, a tarjáni máltaiak csoportvezetője is mosolyogva bólogat, hozzátéve, hogy „sok Pista bácsira” lenne szükség! Bánhidi István csak neve kezdőbetűit akarta szerepeltetni ebben az írásban, de ezt az egyet nem ígértem meg neki. Mert igazán megérdemli, hogy teljes névvel szerepeljen a szeretetszolgálat „máltai testvére” ... Deák Ferenc i
