Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-09 / 236. szám

2. oldal Pásztó És Környéke 1997. október 9., csütörtök Konferencia a szomszédban Erdőkürt - Október 9-e és 11-e között (tehát má­tól) északi szomszé­dunknál önkormányzati szlovák konferenciát rendeznek. A rangos eseményen Erdőkürtöt Szervánszky Józsefné polgármester és Budai József, a Magyarországi Szlovák Szövetség tagja képviseli. Elődeink növénytermesztési szokásainak nyomában Árpád kori veremház „Megidézett középkor Szar- vasgedén” címmel közöltük lapunk szeptember 13-ai számában Gyulai Ferenc kezdeményezését. Anglia, Németország, Franciaország és Szlovákia után hazánkban Szarvasgede fogadja be a Biohistória Bt. történeti, öko­lógiai kísérleti telepét, ahol megvalósítják a növény- és gyümölcstermesztés hiteles történeti rekonstrukcióját. Ottjártunkkor megismerked­hettünk az Árpád korabeli ve­remház építésével. Sabján Ti­bor építész-üzemmérnök, nép­rajzkutató szerint a mostani munkálatokkal egy Árpád ko­rabeli veremházat restaurálnak. A történeti régészeti kútfőkkel szemben az akkori gödör nem volt egyenlő a veremházzal. A néprajzi példák alapján a most épülő házban a gödrön kí­vül bemutatják a fekvőhelye­ket, a tárolóedények tartására szolgáló részt, valamint a ke­mencét. A veremházban a köz­lekedőrész süllyesztve volt. Először csak 20-30 cm-re ásták ki a gödröt, amit később mélyí­tettek. Amikor a tetőszerkezet megvolt - amit belülről vá­lyoggal tapasztottak ki -, mé­lyítették az előbb említett göd­röt. A munkálatok a Ligárd-Pet- hő területén folynak, a helybeli lakosokból álló kivitelezői csa­pat vezetője Motoska Géza, aki bányász volt, tagjai fia és Po- lyóka Gábor. November 4-én külföldön is elismert, neves, magas képzett­ségű régész és néprajzkutató szakemberek országos szakmai találkozóján e témában eszme­cserére kerül sor. Rákövetkező nap pedig Szarvasgedén, a helyszínen mutatják be a ren­delkezésre álló kutatások alap­ján készült Árpád kori verem­házat. V. K. . Díszes könyv Várossá nyilvánításának ■ 590. évfordulóját ünnepli H Zsigmond király városa, ; Pásztó. Az egykori mező­város történetét, a mai J" Pásztó életét mutatja be az i a többnyelvű, díszes ■ könyvecske, melyet a pol- r gármesteri hivatal adott ki. ■ Meglepődött mindenki Rózsa Sándora: kié a 14 hektárnyi lábon álló kukorica? Bevetették Oszter Sándor földjét- Az nem lehet, hogy aki kapja, marja elve érvényesül­jön, miközben a magántulaj­don védelmére esküdözünk - füstölög Oszter Sándor, a csé- csei polgármesteri hivatal­ban, miközben Barna István polgármester nyugtatja ba­rátját, jegyzőkönyvet vetet fel. De mi is történt? A népszerű színész alaposan meglepődhe­tett, amikor gyors járású kocsi­jával leruccant a fővárosból Csécsére, az ottani határba, ahol Oszter tizennégy hektárnyi földjén hatalmas kukoricatábla fekszik.- Szép a termés kétségtelen, de én nem vetettem semmit - mondja a „Szórád-ház” vállal­kozója. - Idén januárban árve­résen vettem a földet, úgy lát­szik, valami adminisztrációs hiba történhetett, esetleg a földhivatal nem regisztrálta a tulajdonváltozást... Nem tu­dom, vádaskodni nem akarok. Ettől függetlenül birtokháborí­tásnak tartom azt, ami a 058/8- as helyrajzi számú földemen történt, ezért tettem bejelentést a területileg illetékes csécsei községházán. Szeretném, ha békességgel meg tudnánk Oszter Sándor színművész saját földjén, de a más kukoricáját vizsgálja egyezni - természetesen, ha tudnám, hogy kivel? Ráhibáztunk, amikor felhív­tuk telefonon Vida Istvánt, az ecsegi Cserhátalja szövetkezet elnökét, aki lakonikus rövid­séggel magabiztosan válaszolt írásban, citálva a törvény erre vonatkozó passzusait: „Az ál­lami tulajdonú termőföldek földhasználati joga földárverés (1991. évi XXV. tv.) esetén a kormány 104/1991. VIII. 31 vhr. alapján szűnik meg. Tekin­tettel fenti jogszabályokra a szövetkezet használatában álló Csécse 058/8. hrsz. földterület (Bata) földhasználati joga az 1997. évi földárverés miatt a gazdasági év végével, legké­sőbb 1997. december 31-én szűnik meg.” - Bokros teendői miatt ennél többet nem kívánt az ügyben nyilatkozni, (szgys) Ami szolgálja a testet, gazdagítja a lelket - Úszásoktatás, kajak-kenu szakosztály a faluban Jóra törekvő palotási iskola Hosszú idő után sikerült megegyezni a kisbágyoni és palotási önkormányzatnak abban, hogy az idei tanévtől már közösen működtetik a palotási általános iskolát, ahol első és második osztályosok kivételével bágyoni gyerekek is tanulnak. újra próbálgatja szárnyait, pon­tosabban evezőit a helyi sportegyesület kajak-kenu szakosztálya, amely még a Vájná Tamás-időkben alakult Erről ottjártunkkor a mindig energikus iskolaigazgató, Nagy Kálmán beszélt, bár azt is hoz­zátéve, hogy a két falu között mindig jó kapcsolat volt közös intézményirányítás nélkül is, mégis: a közös terhek, közös gondok és feladatvállalás azo­nos jogokat is jelent, amely leginkább az iskola és benne tanuló gyerekek javát szolgálja. Palotáson régi hagyománya van már az úszásoktatásnak, annak ellenére, hogy a palotási tó ilyen célra nem alkalmas. Ti­zenöt éve viszik busszal min­den csütörtökön először Salgó­tarjánba, később Hatvanba és jelenleg az aszódi uszodába a gyerekeket.- Akik járnak, azok télen sem ismerik a megfázást, to­rokgyulladást - mondja az igazgató, aki maga is évekig vállalta a kísérő tanár szerepét. - Visznek a nevelők hajszántót, mindenkinek a lelkére kötik, hogy meleg ruhát vigyen, s a pi­lóta sem indul el „előmelegí­tett” busz nélkül. Nagy Kálmán büszkén említi Böngészde az iskola új könyvtárában Zaveczky Nóra nevét, aki az is­kola diákjaként a Budapesti Spartacus igazolt úszóverseny­zője, ígéretes jövő állhat előtte. A csütörtöki uszodanapok évek óta sikeresek, s à szülők - fe­szítő gondjaik ellenére is - vál­lalják a költségeket - teszi hozzá az igazgató. A palotási tónak megvolt és meglesz a jó­tékony hatása. Egyik az, hogy meg, s az akkori gyerekek, a mostani vezetői gondolták úgy: érdemes ismét vízre szállni. Nagy Kálmán nem dicsek­szik a régi pártházból átvedlett 60 négyzetméteres iskolai tor­nateremmel, de talán így még jobban érthető: miért is szor­galmazzák az úszásoktatást és segítik, drukkolnak a kajako­soknak, hiszen azok zöme is az iskolás gyerekek közül kerül majd ki. De nemcsak a testre, a lé­lekre is gondolnak. A furulya­oktatásnak mindössze három éve vannak hagyományai az is­kolában, de jövőre szeretnék e tagozaton megvalósítani a ze­neiskolai képzést/Idén nem si­került, de jövőre újra megpró­bálkozunk - teszi hozzá elszán­tan az igazgató. Szépül az iskola: új kerítés készül, több tanterem is új pad­lóborítást kapott a tanévkezdet előtt. Nem régen avatták fel a szolgálati lakásból átalakított tágas könyvtárszobát.- Ötezer könyvet helyeztünk el benne, már most látszik, a gyerekek szeretni fogják. Iroda­lomórákat, napközis foglalko­zásokat tartunk majd e falak között - így az igazgató. - Sze­retnénk bebútorozni, most még hiányoznak az asztalok, székek, de majd kitalálunk valamit. A polcokat is saját magunk készí­tettük, talán a berendezésre is lesz erőnk, jut majd pénz min­denre. Úgy vagyunk, mint min­dennel: nem szeretjük kidobni a forintokat az ablakon, magad, uram, ha szolgád nincs alapján, bár ez csak egy határig üdvö­zítő. Tíz év után lettek ismét igazi magyarok - Otthonra leltek „nálunk” Terebélyes jobbágyi családfa Közel tízéves magyarországi tartózkodást követően ez év július 31-én kapta meg a magyar állampolgárságot Hoffmann József és Hoffmanné Szabó Katalin. Jelenleg Jobbágyiban élnek egy szolgálati lakásban. A múltról és a jövőről beszélgettünk.- Nagyváradi születésűek va­gyunk és mindkettőnk család­fája Magyarországon „gyöke­rezik” - mondja Hoffmann Jó­zsef. Romániában gépészmér­nöki diplomát szereztem és hosszú éveken át végzettsé­gemnek megfelelő beosztást töltöttem be. 1981-ben kértük az áttelepülési engedélyt a ma­gyar hatóságoktól, de nem kap­tuk meg. Kisújszálláson szeret­tünk volna letelepedni. Hosszas várakozás után végül 1985-ben kaptuk meg az áttelepülési en­gedélyt és ezzel egyidejűleg kértük a román hatóságokat, hogy arról a részről is engedé­lyezzék a lakhelyváltoztatást. Ezt az engedélyt három évvel később meg is kaptuk. Közben megismerkedtem dr. Tari Istvánnal, a szurdokpüs­pöki termelőszövetkezet akkori elnökével, akinek szüksége volt egy gépészmérnökre. Pásztón albérletben laktunk három hétig. Ezek után kerültünk Job­bágyiba, a volt orvosi szolgálati lakásba. Elvégeztem a gödöllői egyetemen egy hároméves szaktanácsadói, menedzseri kurzust, de miután a termelő­szövetkezet megszűnt, munka- nélküli lettem. Volt egy állásle­hetőség, a körzeti falugazdász, amelyet megpályáztam, ám mások töltötték be, maradt a munkanélküliség.-Hogyan változott meg az élete ezek után?-Salgótarjánban a Magyar Iparművészeti Főiskola egy­éves tanfolyamát végeztem el és Budapesten kaptam állást. Sajnos, mivel nem tudtam be­járni, így meg kellett válnom et­től a munkahelytől. Később a pásztói Tittel Pál Kollégiumban kaptam állást, mérnök-tanár­ként dolgozom. Fő feladatunk a felzárkóztatás azért, hogy a gyerekek megfeleljenek a gim­názium feltételeinek.- A felesége mivel foglalko­Hoffman József és felesége zik?-Varrónői végzettsége van, a szurdokpüspöki volt tsz-ma- jorban üzemelő varrodában dolgozott, majd Jobbágyiban szakoktatóként. Már nyugdíjas.- Miért választották Ma­gyarországot új hazájuknak?- Magyarok közé vágytunk, valamikor magyar állampolgár­ságú őseink voltak, de a törté­nelem viharában elszakadtak az anyaországtól. Jól érezzük ma­gunkat, otthonra találtunk itt. Jobbágyiban. Kerekes Lajos Röviden Káliói aszfalt A Ságvári Endre út egy ré­szét 600 méter hosszban aszfaltszőnyeggel látják el az Egri Közúti Rt. szakem­berei. A kivitelező október 15-ére vállalta a befejezését. Az önkormányzat 5.3 millió forintot nyert pályázaton a munkákra. Tari összefogás Az önkormányzat a Dél­nógrádi Vízmű Kft.-vel kö­zösen oldja meg a József At­tila utca árkának felújítását. A munkálatok elvégzéséhez a kft. adja a szakembert és biztosítja a kivitelezéshez szükséges anyagot, az ön- kormányzat pedig közmun­kásokkal segít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom