Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25-26 / 249. szám
Határőrök határtalan öröme Kitüntetések, dicséretek A Balassagyarmati Határőr Igazgatóság állományából a belügyminiszter tanácsosi címet adományozott Kelemen Attila alezredesnek, dicséretben és jutalomban részesítette Bráda Zoltán őrnagyot. A Határőrség országos parancsnoka dicséretben és jutalomban részesítette Morvay Gábor századost. A Határőrség rendészeti főigazgatója dicséretben és jutalomban részesítette Galanics Zoltán alezredest és Széles Gábor főtörzsőrmester. A Határőrség szervezési főigazgatójának dicséretét és jutalmát kapta Pető Sándor és Regényt Attila százados. A Határőrség gazdasági főigazgatójának dicséretét és jutalmát pedig Novákné Koplányi Edit főhadnagy kapta. Földet juttat az önkormányzat a rászorulóknak Gazdálkodó családok Zabar - Az önkormányzat a szociális földprogram keretében a tulajdonában lévő több mint tíz hektár területet díjmentesen adja át művelésre azoknak a családoknak, akik az akcióban részt kívánnak venni. A földterület huszonöt-huszonhat családnak segít a megélhetésben. Nagysága a családok számától függően kétszáz négyszögöltől fél hektárig terjed. A vetőmagot, szerszámokat az érdekelteknek kell biztosítani. BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1997. október 25., szombat Bemutatjuk a Nógrád Volán Rt. nívó-díjas dolgozóit - Kemény munka, egészségtelen is Akinek életcélja a család jövője Csaknem három évtizede dolgozik Oravecz György a cégnél. Nem tagadja, hogy eredetileg szerelő akart lenni, de nem vették fel erre a szakmára. így lett karosszériás. Nem túlságosan szereti, mert kemény munka, egészségtelen is. Azt mondja, hogy a ka- rosszéria-lakatosság idővel megtanulható, de érzék is kell hozzá. Hogy neki mennyi van hozzá, ezt ne tőle kérdezzük. Mivel Nívó-díjat kapott, ezért úgy gondolja, hogy jó az érzéke. Hiszen a munkájáért kapta. Furcsa amikor arról beszél, hogy nem igazán szereti a szakmát, de azért a melóval mindig úgy volt, hogy amit megcsinált, az mindig örömet okozott. Mindig a maximális teljesítményre törekedett, talán éppen azért mert nem szereti a szakmáját Családos, egy lánya és fia van. A tizennyolc éves fia, aki a gépipariba jár azt tervezi, hogy addig iskolázik, ameddig lehet. Ezt viszont az anyagiak nem engedik. Nem tudja még hogyan lesz, de karosszériásnak nem engedi. Fiatalabb korában zenélge- tett is. Szépen gitározik. A bandának fő profilja volt a lagzizás. Valamikor erre ment rá minden szabadideje. Most már kicsit lazább a helyzet, mert az embereknek is kevesebb az idejük meg a pénzük is. Kezdetben, hatvanas évek végén, hetvenes évek elején, a nagy magyar és külföldi zenekarok őket is feldobták és belevágtak. Akkor még csak szórakozásból tették. Ámde ez mára megváltozott. Életcéljáról faggatva csak annyit mond, hogy a legfontosabbnak tartja a családért való küzdelmet. P. A. Oravecz György, a karosszériás A Hírlap postájából A Pf. 96 ■ A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Inászó, Ó-Mária táró Inászó Salgótarjántól közúton nyolc kilométerre fekszik. A XIII-XV. században önálló mezőváros volt, majd a hat kilométerre fekvő Zagyvafő várához csatolták. A huszita háborúk idején a település elpusztult. 1848-ban Inászó-pusztán az Ó-Mária-tárónál kezdődött a szénbányászat elsőként környékünkön. A kezdeti nehézségek után jelentős bányásztelepüléssé fejlődött: a XIX. század végére a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. két körzete közül az egyik az inászói körzet volt. Száz évvel ezelőtt Inászó lakosainak száma 2307 fő volt. Vallási megoszlását tekintve: 2225 fő katolikus, 144 fő evangélikus, 18 fő református, 12 fő zsidó. A rozsnyói egyházmegye tanfelügyelői hivatalának mátrai tankerületéhez tartozott. Az általános iskolában 4 tanító dolgozott, tanulóinak száma (I-VI. osztály) 300, ismétlő pedig 77 diák volt. A lakosság összetétele több nemzetiségű volt, mivel a környéken nem volt bányászathoz és az ehhez kapcsolódó ipari tevékenységekhez értő ember, így több országból toborozott emberek telepedtek itt le. A 2307 főn kívül még 5-600 fő idénymunkás is volt, az úgynevezett barakkosok, akik téli időszakban dolgoztak, amikor megnövekedett a szénigény. Á lakosság nagy része egyemeletes kolónia lakásokban lakott, .mégpedig egy család egy mintegy 20 négyzetméteres szobában élt, valamint két családnak volt egy közös konyhája. A lakosság kisebb része vályog- és homokkőlakásban élt, míg a barakkosok fabarakkokban. A településnek 60 ágyas kórháza volt, péksége, vágóhídja, kaszinók, kocsmák. A lakosság ellátását egyéb üzletek biztosították, emellett országos állat- és kirakodó vásárokat tartottak. A szén szállítása 14 kis- gőzmozdonnyal történt, az 1871-ben az országban elsőként épített kis iparvasúton, amely 8 km hosszan a salgótarjáni Zagyvai-rakodót kötötte össze Inászó Bányateleppel. Sőt, 1893-tól már kettős vágányon történt a szén- és személyszállítás. A csökkenő széntermelés miatt a település jelentős részének leépítése vette kezdetét az 1910-es évek második felétől. Ennek eredményeként 1923- ban már csak 190 fő, 1944-ben 176 fő lakott a településen, amelyet azután 1970 és 1974 között felszámoltak. Az egykor nagyszerű településből napjainkra csupán néhány épület maradt fenn. Az 1945 után épült eredetileg iskola és kultúrház céljait szolgáló épületek ma a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság tulajdonában vannak. Áz ugyancsak 1945 után épült egykori bányairoda és műhely jelenleg a vadásztársaságé. Áz 1930-ban épült erdészlak pedig magánüdülő. A település emlékét őrzi a temető és a szénbányászat maradandó emlékei. Az 1920-as évekbeli leépítés során az iskolák anyagaiból épült a Mária-kápolna, melyet a 3. számú Margit-táró üzemeltetési területéről 1949- ben a gondnoki kerthez telepítettek át. Az enyészet martaléka lett. Ugyanez lett a sorsa az 1963-ban a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága által állított Mária-tárói emlékhelynek is. Ma már az emlékhelyből mindössze két kerítésoszlop található a helyszínen, az elvadult díszbokrokkal és gazzal benőtt területen. Jövőre lesz 150 éves évfordulója az első bányanyitásnak. Ajánlott lenne az emlékhely felújítása és az évforduló méltó megünneplése. Tátrai László Salgótarján Gyermekvédelem, támogatás és gyámügy Alábbiakban tájékoztatást adunk a november 1-jén hatályba lépő gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatásról szóló törvény egyes rendelkezéseiről. A törvény a gyermekek szociális biztonságának javítása érdekében új pénzbeli ellátásokat vezet be, melyek megállapítását és folyósítását a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörébe adja. Az új támogatások célja, hogy szociális rászorultság, anyagi veszélyeztetettség esetén a gyermeki jogokkal összhangban támogassa a családot, képessé tegye a gyermek otthon történő ellátását. A támogatás fajtái a rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesítés együttes feltétele, hogy a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó nettó havi jövedelem összege ne haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben és a támogatást a szülő vagy más törvényes képviselő a lakhelye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalánál, vagy az önkormányzat rendeletében meghatározott szervnél kérelmezze. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás havi összegének legalacsonyabb mértékét a törvény az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 20 százalékában állapítja meg, az ettől való eltérést az önkormányzatok pénzügyi helyzete, teherbírása határozza meg. A támogatás, ha jogerősen megállapítják, a kérelem benyújtásától esedékes. A folyósítás időtartama a feltételek fennállásáig tart. A jogosultság feltételeit az önkormányzat évente legalább egyszer felülvizsgálja, ezzel egyidejűleg ellenőrizheti felhasználását is. A támogatás kérelmezhető minden 18 év alatti gyermekre és a középfokú vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozaton tanuló már nagykorú gyermekre is mindaddig még tanulói ill. hallgatói jogviszonya fennáll, de legfeljebb a 25. évének betöltéséig. A rászorultság megállapításánál a kérelem benyújtását megelőző 6 havi átlagjövedelmet kell figyelembe venni. Ettől eltérni akkor lehet, ha a jövedelmi viszonyokban igazolható ok miatt tartós romlás vélelmezhető. A kérelmezőnek a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell benyújtania a törvény által meghatározott jövedelemnyilatkozatot, a gyermek elhelyezésére vonatkozó bírósági vagy gyámhatósági határozatot, a külön élő szülők azon gyámhatóságon tett nyilatkozatát, melyben megállapodnak, hogy a szülői felügyeletet egyikük gyakorolja. Ekkor kell becsatolni az eltartottként figyelembe vehető tartósan beteg ill. fogyatékos gyermek egészségi állapotára vonatkozó igazolást ill. a tanulói és hallgatói jogviszony fennállásáról szóló igazolást a már nagykorú gyermek vonatkozásában. Rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesíti az ön- kormányzat a gyermeket, ha az őt gondozó család időszakosan létfenntartási gondokkal küzd vagy a létfenntartást veszélyeztető élethelyzetbe kerül és akinek eltartásáról családja más módon nem tud ill. ahol a családban alkalmanként jelentős többletkiadások jelentkeznek - pl. betegség, baleset, tandíj, átmeneti nevelésbe vételből családba visszahelyezés stb... - és emiatt szorul a gyermek anyagi segítésre. A rendkívüli gyermekvédelmi támogatás is kérelemre állapítható meg, benyújtási feltételei egyebekben megegyeznek a rendszeres gyermekvédelmi támogatás feltételeivel. A támogatás formája lehet pénzbeli ill. természetbeni, ez utóbbi különösen a védelembe vett gyermekek esetében célszerű megoldás. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás a szociális törvény értelmében a folyósítás tartama alatt a családban jövedelemként minősül, minden más szociális támogatás igénylésénél így kezelendő. Mindkét támogatás helyi szabályait a települési önkormányzatok saját rendeletéiben kell, hogy szabályozzák. E helyi rendeletek megalkotását a gyermekvédelmi törvény hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül kell megoldaniuk az önkormányzatoknak, azaz 1998. április végéig. A támogatások megigényléséhez használandó formanyomtatványokról is a helyi rendeletekben kill döntést hozni, azonban az átmeneti időszakra is biztosítja Salgótarján Város Ónkormányzata ezen nyomtatványok ideiglenes formáját. Az érdeklődők ezt 1997. november 1-től az ügyfélszolgálati tájékoztatásánál kézhez vehetik. A kérelmek érdemi elbírálására azonban csak a helyi rendeletek meghozatala, hatályba lépése után várható. Addig a Városi Ónkormányzat a jogosultak ill. kérelmezők szíves türelmét kéri. Dr. Schmidt Andrea gyámügyi főmunkatárs Művészet határok nélkül Szeptember végén balassagyarmati küldöttség vendégeskedett Bártfa (Bardejov) városában, „Művészetek Fesztiválja Bártfa ’97” című rendezvényen. A küldöttség tagjai voltak Tözsér Zsolt alpolgármester, Ember Csaba zeneiskolánk igazgatója és Hemerka Gyula helytörténész, - kinek nagyapja e városban volt 16 évig a Szent Egyed templom karnagya, s édesapja is e városban született, - valamint városunk fúvós kvintetje. Már a megérkezéskor is nagy szeretettel fogadták küldöttségünket. A délutáni fesztivál megnyitója után, fúvósaink be is mutatkoztak a város közönségének, amikor is felújították a múlt században népszerű to- ronyzenét. A mi fúvósaink a főtéren lévő nagytemplom tornyának erkélyén koncerteztek, s lenn a történelmi város főterén hallgatta a közönség a muzsikát. Már az első bemutatkozó koncertjük nagy sikert váltott ki. Másnap, vasárnap délelőtt nagymise volt a Dómban, s a mise végén a plébános úr megemlékezett a két Hemer- káról, a város híres zeneművészeiről, s közölte, hogy most következik a toronyzene, melyen elhangzik Hemerka Ulrik (Bártfai miséjéből) a Sanctus tétel. A téren pedig ezres tömeg várta a torony zene kezdetét... Először már az említett szám hangzott el, majd utána a többi koncertszámaik. Minden szám után zengett a tér a tapstól. Délután a város főteréről indult a kerékpárverseny a polgármester kupájáért. A mi küldöttségünk pedig egy történésznő vezetésével megtekintette a dómot, a régi városházát, ma történelmi múzeum, a várfalakat s bástyákat, a csodálatos „ikonok múzeumát" , mely az egyetlen Szlovákiában. Este pedig a kivilágított toronyból ismét toronyzene csendült fel az együttesünktől, talán a legnagyobb sikerrel, mert este még a kivilágított Fő térnek jobb volt az akusztikája. Csodálatos volt hallgatni ezt az esti koncertet. A város polgármestere, Ska- los úr fogadta városunk küldöttségét, köszöntötte a Magyarországról érkezett vendégeket, művészeket és emléktárgyakat adott át a küldöttség tagjainak. Ezután a polgármester ismertette röviden a város történetét, hogy már 1254-től lakott terület, hisz a Földközitenger és az Északi-tenger között lévő kereskedelmi főútvonal egyik nagy kereskedelmi helysége volt. Ma a városnak több mint 35 ezer lakosa van. Közkedvelt a város idegenforgalma, a történelmi múltja miatt. S e nagy múltú város már 1985-ben elnyerte a „Világ- örökség aranyérmét”, akkor elsőnek, majd utána kapta meg Lőcse. Bemutatta a várost, mely szintén ipari, oktatási, kulturális és idegenforgalmi város. A legnagyobb büszkeségünk „Bártfa- fürdő” A fogadást követően elmentünk megtekinteni a városi művelődési központ főépületét, melyben egy képzőművészeti (bártfai művészek) kiállítását tekintettük meg. Belépve az épületbe, az előtérben találtuk a város négy híres zeneművészének - kik a városban születtek, tevékenykedtek - képét, köztük nagyapámét: Hemerka Ulrikét is. Megtekintettük a városi televízió (BTV) helyiségeit, a stúdiót, az adótermet. A városi televízió heti négy napon kétórás önálló műsort ad, híreket, helyi művészek bemutatóit, beszélgetések a város vezetőivel, lakosságával. A kábeltelevízió a városon kívül 4 környékbeli községbe is már be van vezetve. Kora este indultunk a Bártfa- fürdőbe, ahol a fürdő első gyógyszállója „Astoria” erkélyéről adtak művészeink koncertet. A hűvösebb idő ellenére is igen sokan hallgatták meg őket, mind a gyógykezelésen lévők, mind a - cseh és szlovák belgyógyászok konferenciájának résztvevői, melyek kb. 400-an voltak. Az Astoria körül lévő gyógyházak ablakai sorban kinyíltak, sokan kijöttek az erkélyekre meghallgatni a koncertet. Utolsó koncertjükön is nagy sikert arattak művésztanáraink. A három nap alatt összesen öt koncertet adtak. Nekem - ki gyermekkoromban minden nyarat itt töltöttem - igen szép programot készítettek. Találkoztam egy 86 éves gyermekkori pajtásommal, kivel nyaranta a fürdőben együtt játszadoztunk, de találkozhattam a nyugdíjasklub tagjaival, kik közül páran még tudtak magyarul is, s kiknek nagyapámról és édesapámról mesélhettem. Elvittek barátaim a Stöckl Gimnáziumba, ahol az igazgatósággal beszélgethettem, bemutatva városunkat. A gimnázium szeretne egy balassagyarmati középiskolával testvéri barátságot kötni. Még az idén Balassagyarmaton találkozunk új barátainkkal, Bártfa város vezetőivel, s egyben elkészítjük az 1998 év közös programját egy hosszú folytatás reményében. Hemerka Gyula Balassagyarmat
