Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-18-19 / 244. szám

1997. október 18., szombat Magazin 5. oldal „Mikszáthra rárezdült a lelkem... ” Beszélgetőpartnerünk Baranyi Ferenc költő Október 13-án - Kálmán napon - mutatkozott be a Palócföld folyóirat Mikszáth-emlékszáma Pásztón. A Teleki László Könyvtárban és Művelődési Központban több száz diák kí­sérte figyelemmel a Pál József főszerkesztő által vezetett anké- tot. A hallgatóságnak - köszönhetően a pedagógusoknak, s a terjesztésnek - nem volt már ismeretlen az antológiának is be­illő kiadvány. A diákok így „ismerősként” köszöntötték a meg­jelent szerzőket és a Sándor Zoltán vezette Pódium versmon­dókör által tolmácsolt műveket. A rendezvény kapcsán Bara­nyi Ferenc, József Attila-díjas költővel beszélgettünk. Filmjegyzet: Féktelen Minnesota Fekete humor Az amerikai Sundance Inté­zet, illetve a hozzá szorosan kapcsolódó filmfesztivál nem csupán a szülőatya, Robert „Sundance Kölyök” Redford révén világhírű. A Sundance Filmfesztivál ugyanis az évek során jócskán kinőtte önmagát és több tu­catnyi, a nagy stúdióktól elté­rően olcsó, érdekes és mon­danivalóval is rendelkező al­kotást vonultatott fel idáig. A fesztiválon részt vevő és „függetlenként” emlegetett rendezők közül most Steven Baigelman legutóbbi mun­kája, a fekete humorral teli Féktelen Minnesota juthat el a nézőkhöz. Freddie (Cameron Diaz) férfias neve ellenére nő, még­pedig a táncosabb lábú fajtá­ból. Egy sztriptízbárban dol­gozik, de titokban a show Mekkájában, Vegasban betel­jesülő táncosnői karrierről álmodozik. Sam (Vincent D’Onofrio-Men in Black), a pitiáner széltoló az említett sztriptízbár üzemeltetője nem álmodozik semmiről. A dol­gok kavarodásának köszönhe­tően azonban nemsokára mindketten esküvőre mennek,-mégpedig a közös esküvő­jükre. Előzményként tudni kell, hogy Freddie - hogy táncosnői karrierjét beindítsa — némi pénzt csen a helyi fő­gengszter, Red (Delroy Undo) zsebéből, mivel azon­ban lebukik, kényszerűségből Samhez kell feleségül men­nie. A lagzi napján, aztán megérkezik Sam tesója, a bör­töntöltelék Jjaks (Keanu Ree­ves) és az ő Jóvoltából” lavi­naszerű események indulnak el: Freddie életének megmen- tőjét látja a srácban, ezért, amikor Sam, az újdonsült férj önfeledten bulizgat, leteperi Jjakst. Nem sokkal később aztán - fogd a nőt és fuss! - Jjacks megszökteti a hűtlen arát, és ezzel szélvészszerű, gyilko­sán humoros ámokfutás veszi kezdetét Las Vegas irányába. A film szereplői között lát­hatjuk még a nirvánás özve­gyet, Courtney Love-t és a vígjátékok elmaradhatatlan gegmanjét, Dán Aykroydot is. A Féktelen Minnesota ok­tóber 16-ától látható Tarján- ban, az Apolló Kamará­ban. Szilágyi Gábor Romániát is megcélozta a Prajsnár Informatika Hódít egy új rendszer- Miért érezte fontosnak, hogy ön is megjelenjen a Mikszáth- számban?- A Palócföld nekem mindig fontos, mondhatni, szívügyem, hiszen szerkesztettem a lapot két éven keresztül: ’83-ban és ’84-ben. Azóta egy kicsit a sa­ját lapomnak is érzem és el­sőbbséget élvez nálam. Ez az összeállításom úgy született, hogy Mikszáthra rárezdült a lelkem és a már meglévő, vagy éppen frissiben elkészült ver­seim közül tettem hozzá az ő je­les mondáihoz egy gondolatilag összecsengő strófát. Természe­tesen volt olyan eset is, amikor teljesen új vers megírására ins­pirált, ihletett egy-egy gondo­lata.- Ebben a számban több író­generáció képviselteti magát. A szövegek java részéből szomo­rúság, rosszkedv sugárzik. Mi­ért?- Igen, nemzetünk rossz­kedvű, s az író úgy reagál, mint egy „műszer”, amely jelzi a nép közérzetét. Nem is lehet jó a hangulat egy olyan rendszer­ben, amelyben az egyetlen ér­tékmérő a pénz. A klasszikus emberi értékek nemhogy mú­zeumba kerülnek, de köznevet­ség tárgyává válnak. Gondolok itt az áldozatkészségre, a mű­veltségre, a tartásra.-Ön a ’60-as években ele­mentáris erővel induló alkotó volt. Munkáit lendület és életvi­dámság jellemezte. Hol tűnt el az a müveiből? Eltűnt egyálta­lán?-Az én pályám egy tápász- kodó, bizakodó korszakban in­dult, a hidegháborús feszültsé­gek is akkor kezdtek el oldódni, s a két világrend - tétován bár - elkezdett egymás felé köze­ledni. A költészet szerepe is nagy volt akkoriban. Az ’50-es évek sematikus regényei, a va­lóságot lakkozó riportjai után a lírában lehetett való problé­mákról hallani először. Éppen azért az emberek szerették a kortárs költők műveit és Váci Mihálynak, vagy Ladányi Mi­hálynak egy-egy író-olvasó ta­lálkozója népgyűléssé terebé­lyesedett. Az emberek tudták, hogy ott olyan verseket fognak hallani, ami róluk és nekik be­szél, s az irodalom ürügyén meg lehetett az ország gondjait is tárgyalni. Azt hiszem, ettől meg is riadt egy kicsit az akkori kulturális kormányzat is, tehát, hogy túlcsapott a dolog neki szánt medrén. Ezért aztán min­denféle formai hókuszpókusz előbb kapott zöld utat a ’70-es ’80-as években, mint a realista, perlekedő hang, a magyar köl­tészet közszolgálati hagyomá­nyait szolgáló líra.- Tehát a nyolcvanas évekre datálható ennek a hangnak az „eltűnése” ?- Igen, akkorra ez a közéleti líra teljesen a perifériára szo­rult. Tehát kimondottan nagy zökkenőt a rendszerváltás már nem okozott. Az ember látta „gallyra menni” a saját maga által képviselt, írva gyönyörű­nek ható eszméket, látta, hogy azok miként csúfoltatnak meg a gyakorlatban. Ráadásul jött ez a fordulat is, ami szerintem más­ként is történhetett volna. Nem kellett volna „fürdővizestől ki­önteni a gyereket”. De lehet, hogy ez csak az én rögeszmém. Ugyanakkor nem véletlen, „Egyre nehezebb feladat embernek maradni” hogy rosszkedvű az ország. Be­lőlem is kiveszett még a mega­lapozott optimizmus is, és ma­radt a keserűség. Ars poeticám ugyanaz maradt, de a kedélyem sajnos, nem.- Hogyan látja - ezek tükré­ben - a lapok, s a szerzők hely­zetét?- Az orgánumok, meg a szerzők is nehezen élnek, mert szörnyen köztes helyzetben va­gyunk. Az, hogy már nem me­cénás az állam, saját lábán kel­lene megállnia a kultúrának, s a jelenlegi helyzetben ez azért megy nehezen, mert az a réteg, amely rendszeresen vevő volt könyvre, hanglemezre, színház­jegyre, az annyira elszegénye­dett, hogy nem engedheti meg magának, az újgazdag réteg pe­dig zömmel nem is igényli.-Addig, amíg föl nem nő egy olyan mecénási réteg - mondjuk, a vállalkozók közül -, mint amilyen van már Itáliá­ban, vagy Franciaországban, addig ez a helyzet ilyen szo­morú marad.- Mindezek ellenére azt mondta, hogy az irodalom, egy rímes költői játék helyre tudja hozni a legrosszabbul indult napját is.- így van. Nem iktathatjuk ki a művészeteket az életünkből, mert akkor megszűnünk em­bernek lenni. Lehet élni költé­szet nélkül, meg muzsika nél­kül is, csak másképpen, úgy, ahogy már nem is nagyon ér­demes.- Kicsit szabadon idézve Jó­zsef Attilát: -Ehetsz, ihatsz, ölelhetsz akkor is, ha nem en­geded be a költészetet, vagy a művészetet az életedbe! De ta­lán kulturáltabban eszel, talán igazabb ügyekre üríted a kupá­dat, ha iszol, emancipáltabban ölelsz és szebb álmokat ál­modva alszol, ha a művészet, az irodalom is helyet kap az éle­tedben, mert ez segít embernek maradni. Ma már sajnos, nem arról van szó, hogy emberebbé lenni, hanem, hogy embernek maradni, s ez válik most már egyre nehezebb feladattá. Dukay Nagy Ádám Temesváron is megismerhet­ték immár a Lightstone Win- Times X többmunkahelyes számítógépes rendszert, ame­lyet a salgótarjáni Palócor­szág ’97 kiállításon és vásá­ron mutatott be először a Prajsnár Informatika Kft. Prajsnár József romániai partnere révén került a temes­vári műegyetem által szervezett szakmai fómmra, ahol igen nagy érdeklődés fogadta az ok­tatási intézményekben költség- takarékos módon kiépíthető há­lózati rendszert. A nagyközönségnek a COMPFAIR számítástechnikai kiállításon mutatták be az új­donságot. Már gimnazista korában bizsergett az ujja - Két kép ajándékba „A világ gyönyörű, észre kell venni” Salgótarjánban él és csendesen, minden különösebb „fel­hajtás” nélkül alkot a hatvannégy esztendős Ugaros László. Látványos akvarellképeket fest, de nem zárkózik el az olajfestmények készítésétől sem.- Harmincnégy évvel eze­lőtt, 1963-ban kerültem Sal­gótarjánba Budapestről. Ide nősültem, azóta itt élek. Az áfésznél dolgoztam sze­mélyzeti vezetőként, titkár­ságvezetőként, de az eredeti foglalkozásom esztergályos volt. A szövetkezeti mozga­lomban „lehúztam” har­mincnyolc esztendőt. Az Ipoly-part festője- Hogy mióta festek?- Már gimnazista korom­ban is bizsergett az ujjam. Rajzolgattam, festegettem, és soha nem dobtam ki semmit.- Egyszer aztán az egyik kollégám látta, hogy miket csinálok, és ő biztatott, hogy menjek el Czinke Ferenc fes­tőművészhez. A mester megnézte az alkotásaimat és ellátott pár jó tanáccsal. Azt javasolta nekem, hogy ma­radjak meg a grafikánál, de az az igazság, hogy én job­ban vonzódtam a színek kavalkádjához. Ugaros László a nyugdí­jazása után elkezdett speku­lálni, hogy mit is kezdjen magával, hirtelen jött szabad idejével!? Nem nehéz kita­lálni, hogy a festés mellett döntött.- Ebben találtam meg a önmagam számára a folya­matos örömet. Persze van úgy, két hétig sem veszem elő a festeni valókat, de az­tán nagy kedvvel fogok hozzá ismét. Akvarelleket festek. Rendszerint a legjobb gondolataim hajnalban jön­nek, amikor fölébredek. Kedvenc témái között első helyre az Ipoly-part kíván­kozik, de szívesen festi az Alföldet, a hajnalt, a párás, ködös reggelek hangulatát is.-Nagy kiránduló voltam és készítettem fényképeket és skicceket. Ezek a vázlatok csak pár vonalból állnak, de én ezekből még évek múltán is fel tudom idézni, amit lát­tam. Minden eszembe jut és átszűrődik a lelkemen. A természet, egy fa, egy nö­vény, a táj, ami mindig meg­ragad, de volt már úgy, hogy találkoztam egy hölggyel, akit nagyon szépnek láttam és rajzoltam róla egy portrét. Eddig nyolc női portrét ké­szítettem, a többi képem táj­kép. Nincs kedvenc színe- Minden színt szeretek, egyiktől sem idegenkedem. Nem tudnám elképzelni, hogy különbséget tegyek közöttük. Kedvelem a tiszta, élénk színeket éppen úgy, mint az úgynevezett „mo­csok” színeket. Úgy vagyok ezzel, hogy ha egyszer va­lami ilyen színű, akkor ezt így kell ábrázolni.- Persze van egy ideoló­giám: ha én valamit szebb­nek akarok látni, akkor azt oda kell festeni, úgy kell fel­tüntetni, hogy az szebb le­gyen. Ez a művészi szabad­ság. Az embernek joga van a hű tükrözés helyett egy szebbet bemutatni. A fény­képnek kell objektívnek lenni, a festő lehet szubjektív is, ez megengedett.- Ameddig ez nekem örömet okoz, addig csiná­lom. Ha kész van egy fest­ményem, az az igazi élmény, ez egy olyan pillanat, ami határtalan örömet okoz.- A festés számomra kel­lemes elfoglaltság, és több mint egyszerű hobbi. Na­gyon szeretem, ha süt a nap, olyankor én szinte úszom a boldogságban, vibrálok és ez érződik is a képeimen. Ne­kem ez a kábítószer, de nincs szükségem semmiféle ajzó­szerre, mert a világ gyö­nyörű, csak meg kell látni benne a szépséget. Ebből „kanalazok, villázok, szele- telgetek”, és máris kész a festményt. Talán lesz tárlata Ugaros László, a Balassi Bá­lint Asztaltársaságába sze­retné majd bevinni pár képét, hogy hozzáértő emberek mondjanak róla véleményt.- Majd elpirulok, ha meg­bírálnak és akkor is, ha eset­leg megdicsérnek. Nem ér­zem magam művésznek, vi­szont az nagyon nagy dolog­nak tartom, hogy az emberi fejlődésben nem telt el hiába annyi sok esztendő. Ugaros László eddig több mint nyolcvan festményt ké­szített, s mint mondotta, még nem adott el belőle egyet sem, kettőt azonban elaján­dékozott. Bizonyára szép ki­állítási anyag kerekedne festményeiből.- adél ­Jelentős lépések egy új, korszerű salgótarjáni várostörténet megírásához Közelebb a történelmi igazsághoz Szomszéd András Bányatársulati iskolák Salgótarjánban 1871-1946 című előadásával folytatódott az a konferencia, amelyet a nógrádi megyeszékhely várossá válásának 75. évfor­dulója alkalmából rendezett a városháza dísztermében az ön- kormányzat, a Magyar Történelmi Társulat Nógrád Megyei Csoportja és a Nógrádi Történeti Múzeum. A Szlovákiából érkezett vendé­gek soraiból Tóth Dezső Besz­tercebánya a szlovák nemzeti felkelésben címmel tartott refe­rátumot, Dupák Gábor előadá­sában a Magyar Kommunista Párt városi szervezetének iratait (1945-48) elemezte forrásis­mertetéssel. Szvircsek Ferenc, a konfe­rencia soros elnöke zárszavá­ban szakmailag sikeresnek mi­nősítette a tanácskozást és re­ményét fejezte ki, hogy az új szemléletű és tényanyagú dol­gozatok - a közelmúltban nap­világot látott publikációkkal egyetemben - megteremtik a szükségletét egy korszerű vá­rostörténet megírásának. Mint a két nap bizonyította, a személyi feltételei adottak egy ilyen nagy igényű munkának. * A konferenciát sajnos, érdekte­lenség árnyékolta be. A történe­lemtanárok éppen úgy hiányoztak a hallgatóság soraiból, mint más értelmiségiek, mondjuk, a köz- igazgatásban dolgozók, akik másként foglalkoznának az em­berek napi ügyeivel is, ha érdek­lődnének a város múltja iránt, ismernék az előzményeket is. Élénk divat jövő - Párizsban, a Yves St. Laurent már 1998 tavaszi, nyári modelljeit mu­tatta be csinos manökenek közreműködésével. Könnyű anyagok, harsány színek (sárga, erős zöld, narancssárga) jellemzik a ruhákat. fotó: feb-reuters

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom