Nógrád Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-04 / 206. szám

2. oldal Rétság És Környéke 1997. szeptember 4., csütörtök Lengyel gyerekek Nógrádon Vendégségben A Vöröskereszt rétsági szer­vezete vezetőivel egyeztetve a minap az önkormányzat egész napra vendégül látta a bánki ifjúsági táborban elhe­lyezett negyven lengyel ár­vízkárosult gyereket. A programnak megfelelően Dudás György jegyző ismer­tette a község életét, majd a vendégek felkeresték a nóg­rádi várat. A helyi óvodában költötték el ebédjüket, s a kel­lemes órák után este utaztak vissza szálláshelyükre. Rövid hírek a Térségből Kényszerszünet után új fogorvos Nézsa - Félévi kiesés után valószínűleg e hónapban újra bein­dul a fogászati rendelés a felújított orvosi rendelőben. A község fogorvosi ellátását dr. Diószegi Mária vállalta el az önkor­mányzattal kötött szerződés, illetve kinevezés alapján. / Általános iskolások Bajorországban Szendehely - A megyei közgyűlés kapcsolatot létesített a bajor ifjúsági szervezettel. Ennek keretében a községből 11 általános iskolás, két középiskolás tíz napig az Oberalterheim tekeklub­jának vendége volt. Az útiköltséget a gyerekek szülei fedezték. Negyven tonna szilva Berkenye - A Faluszövetkezet hűtőházából egy hét alatt 80 tonna málnát szállítottak Németországba. Ezzel egyidejűleg fo­lyik a szilva betárolása. Naponta 40 tonnát vesznek át a kiskun- lacházi termelőktől, ahol az idén bőséges volt a termés. A betá­rolt mennyiséget Hollandiába szállítják. Adós, fizess ! - Milliárdos szlovák-magyar céggé szeretnének fejlődni Új színt hoztak Rétság életébe Fodor István kereskedelmi igazgató (balra) és Both József tulajdonos, ügyvezető igazgató. Háttérben a termékek.- Ismeretségem Bugyi Györggyel, a magyar nemze­tiségű szlovák gépészmér­nökkel - aki később Zselic gazdasági vezetője lett - ré­gebbi keletű. Fantáziát látott a magyarországi ICO-ter- mékek értékesítésében. En­nek megfelelően 1991-ben Szlovákiában megalakította a Plus céget. Ö nyitotta fel a szemem, hogy érdemes író­szertermékekkel foglalkozni.- Kapcsolatunk az évek so­rán új tartalmat kapott, s némi tanakodás után úgy döntöt­tünk, hogy megalakítjuk a Plus-Trade Bubo Kft.-t. Ezzel 1995-ben teljesen új színt hoz­tunk Rétság város életébe­utal közös cégük létrehozásá­nak előzményeire a magyar tu­lajdonos, ügyvezető igazgató, Both József. A kft. ezerféle író-, iroda­szer árusítását végzi, import­export nagykereskedelmi cég­ként Szlovákiában és hazánk­ban. A határon túl 800 üzlettel és több nagyker-céggel van kapcsolatuk.- Idehaza fél év alatt kiala­kítottam a hazai nagykereske­delmi üzlethálózatot. Ebben sokat segített a balassagyar­mati vámudvar és vámpa­rancsnokság. Az első fél évben 50 milliós forgalmat értünk el. Ez év júliusában a Rétságon megnyitott márkaboltunkkal jeleztük szándékunkat a hazai kiskereskedelem felé.-Részt vettünk a balassa­gyarmati Ipoly-parti Vásáron, ahol bemutattuk egyedülálló választékunkat. Kiskereske­delmi tevékenységünket egye­lőre csak a megyére terjesztjük ki. Nagyobb tételben szállí­tunk az érsekvadkerti, a balas­sagyarmati és a szécsényi áfé- szeknek. Jó minőségű árút adunk és igen kedvező áron. Kínálatunkban meghatározóak az olasz termékek. Both József vállalkozó mi­nimális összeggel, hitel nélkül kezdte kereskedelmi tevé­kenységét. Mára raktárkész­lete eléri az 5-6 millió forintot, amit tulajdonostársával együtt 10 millióra kíván növelni. Azon kevés cégek közé tartoz­nak, amelyek hitel nélkül, saját tőkével kereskednek.- Hazai nagykereskedelmi partnereink közül többeket el­vittem Zselicre, ahol megte­kintették, hol és milyen árut tá­rolunk. Meggyőződhettek ar­ról, hogy nem egy gyenge lá­bon álló cégről van szó. Az ott látott termékek döntő részét Rétságon, helyben azonnal megvásárolhatják.- Azt mondják, ha egy üzlet beindul, s megalapozott, akkor a tempót ésszerű keretek között szabad gyorsítani. Mennyiben tudja ön ezt megerősíteni?-Két-három év múlva sze­retnénk milliárdos cég lenni. Terveink között Rétságon egy összeszerelő üzem létrehozása szerepel. Az Olaszországból érkezett alkatrészeket itt formáljuk majd készáruvá - válaszolja Both József.- Cégükre is hat a mai ma­gyar valóság. Tizenegymillió­val tartoznak nagykereske­delmi partnereik közül. Ebből kettő 3 millióval.- Addig nem kapnak árut, amíg adósságukat ki nem fize­tik. Nógrád megyében kész­pénz ellenében szolgáljuk ki a jelenlegi és reménybeli kiske­reskedelmi partnereinket. Ré­szükre a forgalom alakulásá­nak függvényében a későbbi­ekben kedvezményeket is szándékozunk adni. V. K. Aki húsz éve gondozza a horpácsi Mikszáth-sírkertet „Halottak napján jusson rájuk gyertya !” Hajlott kora ellenére évente kétszer-háromszor is elzarán­dokol Budapestről Horpácsra dr. Mikszáth Antal özvegye, hogy elhelyezze virágait a ka­tolikus templom melletti, ko­vácsoltvas-kerítéssel körülölelt Mikszáth-sírkertben. Ott férje, a nagy író felesége és annak testvére pihen. Őrt álló, hatalmas fenyő árnyéká­ban, a sírkerten kívül, de szoro­san amellett olvasható az ott nyugvó barát Szontagh Pál neve is, fekete gránitba vésve. Ápoltak, gondozottak a sírok. Mindez özv. Vitéz Lászlónénak köszönhető, aki már huszadik éve lelkiismeretes gondozója a falucska országosan ismert kegy helyének.- Húsz évvel ezelőtt Mik­száth Antal felesége, Erzsiké kérte az itteni tisztelendő urat, hogy javasoljon olyan embert, aki ápolója lehetne a síroknak. Faluhelyen régen még nehezebb volt az élet, három gyereket ne­veltünk. Mondta az atya, amikor hivatott: - Vitézné, magára gondoltam, jól jön a családnak az a pénzecske. Miközben a virágokat lo­csolja, kapájával néhány gyom­szálat kivág, valóságos iroda­lomtörténeti ismertetőt tart. Me­sél, kik nyugszanak a hantok alatt, kinek csak a sírkövét hagyták itt az utókornak.-A szívemhez nőttek. Nem­rég nagy bánat ért: elveszítettem az uram, amikor az ő sírját te­szem rendbe, egyúttal eljövök ide is. Özv. Mikszáth Antalné rend­kívüli szerény és szeretetre méltó asszony. Soha nem voltak nagy igényei a sírkerttel kapcso­latban. - Marika, csak ne legyen gyomos, halottak napján jusson rájuk gyertya, erre kérlek, virá­got majd én hozok vagy küldök - mondta. - Idős, fogy az ereje, de még mindig elhozatja magát kocsival. Ilyenkor meglátogat. Soha nem jön ajándék nélkül, év közben is levélben, képeslapon köszöni meg munkámat. Szere- tetet és figyelmességet, meleg, emberi szót kapok tőle húsz éve. Most már látom, ez a kapcsolat életre szól, s gazdaggá tett lé­lekben, itt belül - mutat szívére özvegy Vitézné, s becsukja a régi sírkert kovácsoltvas-ajtaját. Miközben a locsolókannát ló- bálva távolodik a déli napfény­ben fürdő horpácsi utcán, a templom tornyában megszólal a harang. Özv. Vitéz Lászlóné lélekben lett gazdagabb Kinyílt a világ, bebizonyosodott: jobb élni tiszta, rendezett környezetben „Virágos Magyarország” Borsosberényben A község tavaly kiválóan sze­repelt a „Virágos Magyaror­szágért” mozgalomban. Ezt a belügyminiszter által aláírt oklevél is igazolja, a díszes tanúsítványt a községháza fa­lán helyezték főhelyre, lássa az érkező: ebben a faluban környezetszépítő, -védő lakók élnek. Idén Varga László pol­gármester kezdeményezésé­vel ismét bejelentkeztek. A hajdani mezőgazdász vé­rében ott a természet szeretete, tisztelete. Faluvezetőként is ezt tartja egyik legfontosabb teen­dőnek, polgárokat összetartó erőnek. Járjuk a falut, a templom előtti tér ezüstfenyőkkel szegé­lyezett. A forgalom-irányító táblák oszlopain ládákban szín­pompás muskátlik díszlenek. A polgármester szomorúan me­séli, hogy a 2-es út mentén ki­helyezett nyolcvankét virág­tartó felét ellopták. De nem adja fel, szavaiból kiderül, fon­tosnak tartja a példamutatást.- Nagyon ügyelünk arra, hogy az önkormányzat és in­tézményei körül mindig rend és tisztaság legyen, tavaly és az idén is szépen költöttünk par­kosításra. Láthatja, egyre több magánporta előtti tér, kertecske is jelzi gazdájuk munkálkodá­sát. Sokat segítenek a közmun­kásaink is. Hibának érzem, hogy a téli időszakkal szemben a tavaszi, nyári munkák dan­dárja idején kevesebb keret­számot kapnak az önkormány­zatok a munkaügyi hivataltól ­mondja Varga László, miköz­ben üdvözli a portája előtt szorgoskodó Busái István ön- kormányzati képviselőt.- A sövény- és fűnyírás szo­kássá vált mifelénk is. A rend­szerváltás óta kitárult az embe­rek előtt a világ,, láthatják, mennyire más érzés tiszta, ren­dezett környezetben élni - mondja a polgármester, amire Faragó csak buzgón helyesel. Elballagunk az öreg temető mellett. - Ez jövőre már őspark lesz - int feléje a polgármester. Szépen rendben van tartva, hasonlóan az új temető is. Na­gyobb teljesítményű gépet sze­retnének vásárolni, amely nem­csak a közterületeket, hanem kívánságra a porták környékén is rendszeresen lenyímá a fü­vet, bozótot.- Mondogatom az agyon­csépelt közhelyet: emberek, rend a lelke mindennek !-Sokan fanyalognak ezen, de még többen helyeselnek. Keze munkájával boldogul a fiatal asztalosmester Panasszal nem sokra menne Félix István nagyoroszi aszta­losmester helyzete is hasonló többi sorstársáéhoz: ezernyi ürüggyel kell adóznia, szedik tőle a sápot rendületlenül. Szorgalmán, rátermettségén, szívósságán múlt eddig, hogy -ahogyan mondani szokták- nem dobta be a törülközőt. S ahogy elnéztük - ha rajta múlik - nem is fogja. A faillattal teli, fűrészporos levegőjű műhelytől távolabb, a gyönyörű ház tágas teraszán beszélgetünk, kortyolgatjuk a hideg üdítőt, miközben odalent folytatja a munkát a segéd. Ajtók, ablakok készülnek egy teljesen új lakáshoz, hajtani kell, holnap viszi a megrendelő- jegyzi meg a 42 éves mester kissé gondterhelten. Ha néhány percre is - látszik -, jólesik a megálló. Félix Ist­ván beszél az inasévekről, a nagyoroszi faipari ktsz-ben szerzett tapasztalatairól és a mesterré edző, fővárosban el­töltött évekről az egyik építő­ipari vállalatnál. Gellért fürdő, Kiscelli Múzeum, Mátyás­templom, Budavári Palota .. . sorolja azokat a műemlékeket, műemlék jellegű épületeket, ahol asztalosként gyakorol­hatta, szüntelenül fejleszthette mesterségét.- 1985-ben jöttem haza Oro­sziba, s lettem vállalkozó. Meguntam az állandó utaz­gatást, renge­teg távollétet a családtól. Szakismeretet gyűjtöttem eleget, gon­doltam, megállók a saját lába­mon. S, hogy vitte vala­mire, az a szép lakásán is látszik. Em­líti az ismert kuncsaftokat, akik igényes munkát vár­nak tőle és tisztesen fi­zetnek is. Félix István ugyan­csak megadja az államnak, ami az államé, becsületes adózó, bár igencsak ostorozza a hata­lom mérhetetlennek érzett kap­zsiságát. Fiatal mesterként két alkal­mazottat is dolgoztat, sőt a hu­szonkét éves fiát is foglalkoz­tatja. Mondja, korán, tizenkilenc évesen nősült. Negyvenkét éve­sen, fiatalon kritizálja a fiata­labbakat, szerinte hiányzik be­lőlük a céltudatosság, szorga­lom és a munkabírás. Benyomásaink alapján állít­hatjuk: a Félix fiú jó kezekbe került, lesz mit és kitől tanul­nia, ilyen szempontból még irigylésre méltó is. Édesapja a szakmai fejlődést és fejlesztést tartja a legfontosabban. Szen­vedélyesen beszél az építőipar fejlődéséről, bár mennyiségileg kevesebb, minőségileg jobb la­kásokat terveznek, építtetnek, s abban az asztalosra, műbútorasztalosra is szebb, ne­hezebb feladatok várnak.- Fontos a tapasztalatszerzés - mondja. Egy soproni faipari kiállí­tásra készül, szeretné megnézni más vidék mestereinek reme­keit, szerinte csak hasznukra válhat. Elviszi a fiát is, hadd ta­nuljon a gyerek. - szgys ­Félix István a műhelyében Varga László polgármester (balról) szerint rend a lelke mindennek. Busái István képviselő „egyetért”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom