Nógrád Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27-28 / 226. szám
1997. szeptember 27., szombat Magazin 5. oldal Diszkó vagy rock: rosszul áll a mérleg két oldala - A gépek nem pótol(hat)ják az élőzenét ősz eleji strandfesztivál Pásztón Már őszi idők járnak, ám az elmúlt hét végén Pásztó strandjára jó néhány fiatal „költözött ki”, hogy ifjú rockcsapatokat hallgasson. Érkeztek zenekarok Budapestről, Jászárokszállásról, Salgótarjánból, Tatabányáról is a kétnapos rendezvényre. A szervezőkkel - Antal Dáviddal és Veres Lászlóval - beszélgettünk.- Miért, hogyan jött létre ez a fesztivál? V. L.: A kétnapos buli arról szól, hogy végre szerettünk volna Pásztón valami olyan dolgot csinálni, ami nem diszkó. Ami nem arról szól, hogy az emberek unják magukat, hanem eljönnek ide és élvezik az élőzenét.-De nincsenek a diszkó ellen? V. L.: Nem vagyunk a diszkó ellen, persze. Az a probléma, hogy a mérlegnek a két oldala nem áll úgy, ahogy kellene. A fiatalok inkább a diszkót választják, mert nincs esélyük megismerni azt, ami a mérleg másik oldalán van, esetünkben ez a rockzene.- Ez egy díjazott fesztivál. A zenekarokat hívták, vagy jelentkezniük kellett? A. D.: Több száz szórólapot osztottunk szét, igaz ugyan, hogy csak itt, helyben, ennek ellenére az egész országból vannak itt együttesek. Tehát a fellépők jelentkeztek és saját költségükön jöttek ide, mi viszont nem kértünk nevezési díjat. Viszont az elnyerhető fődíjunk elég komoly darab.- Akadt-e a rendezvénynek támogatója? V. L.: Igen, a Marshall Magyarország Kft., aki a hangosításról gondoskodott, illetve a jászberényi „Duó” hangszerbolt, mely a fődíjat ajánlotta fel. Egy gitár-effektről van szó, aminek 84 ezer forint az értéke, s a legjobb csapat viheti haza.-Mennyire rangos rendezvény ez a pásztói? Szert tehet- nek-e a résztvevők nagyobb ismertségre? V. L.: Ez az első ilyen fesztivál itt. Az egész szervezést ügy kezdtük el, hogy na, most csinálunk itt valamit. A. D.: Hatvanból jöttünk hazafelé, s az autóban jött az ötlet, hogy szervezzünk egy rock- fesztivált. Beugrottunk még egy barátunkhoz - aki szintén segített a szervezésben -, ő is azt mondta, hogy „oké”. így kezdődött...- Kétnapos rendezvényről van szó, ebből akár hagyomány is lehet. Várható a folytatás? A. D.: Mindenféleképpen megszervezzük jövőre, ha anyagilag veszteséges is lesz a dolog.-Apropó! Pénz. Nem túl drága egy kicsit a 450 forintos belépődíj? V. L.: Úgy számítottunk, hogy a pásztói rockrajongók, azok most mind összegyűlnek itt. Tehát azokat, akik valóban szeretik ezt a műfajt, nagyon vártuk ide, s feltételeztük, hogy nem számít majd nekik a 450 forintos belépő. Persze lehet, hogy ez tényleg sok, így, vidéki szinten.- Önöknek mint szervezőknek, miért fontos, hogy az élőzene teret kapjon? V. L.: Ez azért fontos, mert egy play-back „koncert” soha nem fogja pótolni az élőzenét. Ha nem is tetszhet minden együttes, itt akkor is emberek zenélnek, s ezt a gépek soha nem fogják pótolni. D. N. Á. Színházi páholy Salgótarjánban - Nemzetközi dixieland-klub - Finisben a törvény Kultúrabarát lokálpatrióták kerestetnek Benne vagyunk az őszben, amely a közművelődésben (is) a mindenkori újrakezdés időszaka. Igaz ez akkor is, ha a programok egy része nem az újdonság erejével hat, hanem éppen a megőrzött folytonosság jelenti az értéküket. Mit hoz az évad, mi várható a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ tevékenységében a következő hónapok során? E kérdésekről beszélgettünk Tóth Csabával, az intézmény igazgatójával.- Örömmel mondhatom, hogy a felnőttek és a gyermekek számára meghirdetett színházi bérletsorozatunk iránt- amelyről több ízben is lehetett az elmúlt napokban olvasni a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain - a korábbi éveknél is nagyobb érdeklődés tapasztalható. Úgy tűnik, sikerült felkeltenünk a tehetősebb színházszerető polgárok figyelmét a páholyvásárlás lehetőségeire. Mi őszintén hiszünk abban —mint a számukra kiküldött levelünkben is írtuk -, hogy Salgótarjánban is szép számban élnek olyan művészetkedvelő lokálpatrióták, akik szívükön viselik, fontosnak érzik szőkébb környezetük kulturális életét, színházi kultúrájának alakulását.- A páhollyal az intézmény valamennyi saját rendezésű programjának ingyenes látogatási joga megvásárolható. Nagymértékben ezen akciónk sikerén múlik, hogy a jövőben is sikerül-e az eddigi színvonalú színháztermi programot biztosítanunk. Nem kis jelentősége van annak sem, hogy az épület halaszthatatlan rekonstrukciója terén biztató jeleket érzékelünk.- Bár a jövő év májusa még messze van, gondolom, a dixieland-fesztivál előkészítése is elkezdődött már.- Természetesen. Ha ugyanis azt akaijuk, hogy az eddigi tendencia ne törjön meg s évről évre magasabb szintet érjen el ez a rendezvény, akkor azért nagyon sokat kell tennünk. Az idei nyáron a finnországi pori jazzfesztiválon járva újabb impulzusokkal gazdagodtunk. Nemcsak azt érzékeltük, hogy tudnak rólunk szerte a világban, hanem azt is, hogy hajlandóak velünk együttműködni.- Ez óriási dolog, hiszen tudni kell, hogy a pori fesztivál egyike a legnagyobbaknak, amit az is mutat, hogy igazgatója egyszersmind a fesztiválok nemzetközi klubjának az elnöke. Igazán nagy siker lenne, ha bekerülhetnénk ebbe a klubba. Ez nem lehetetlen, mert Közép-Európában a salgótarjáni az egyik legjelentősebb, tradicionális muzsikát tekintve pedig a legjelentősebb fesztivál. A zenekarok nagyon szeretnek idejönni, kiválónak, ösztönzőnek tartják a közönséget, a légkört.- De van egy bökkenő. Ez pedig a pénz. A művelődési központ mint intézmény anyagi bázisa ugyanis ehhez nem elegendő, igazi szponzori hátteret pedig nem látni a városban és környékén. Hasonló a mi helyzetünk is az ugrógáláéhoz, saját erőből szinte lehetetlen lesz ezt a nagy publicitású, idegenforgalmi vonzatú, komoly szakmai rangú rendezvényt itt tartanunk. Talán a területfejlesztési alap támogatása segíthetne súlyos gondjainkon.- Ön nemcsak a helyi művelődési központ igazgatója, hanem a Magyar Népművelők Egyesületének országos elnöke is. Ebben a minőségében mi foglalkoztatja így, szezonkezdetkor?- Immár két éve arra törekszünk, hogy a Parlament elé kerüljön a közművelődési törvény. Tavaly ilyenkor itt, Salgótarjánban ülésezett egyesületünk vándorgyűlése és már akkor is ez volt a fő téma. A közelmúltban a szakmai érdek- képviseletekkel közösen petícióban fogalmaztuk meg igényeinket. A következő vándorgyűlésen, október 16-án Sárospatakon találkozunk abban a reményben, hogy addigra tető alá kerül az ügy. Még akkor is, ha már nem a szűkén vett közművelődésről van szó, hanem kiegészülve a múzeumok és könyvtárakra vonatkozó előírásokkal, a kulturális alapellátás dokumentumának lesz tekinthető a megszülető törvény.- Ezen a héten indul el a Parlament kulturális bizottságában az egyeztetés-sorozat, s ha az sikerrel jár, akkor az Ország- gyűlésben már vita nélkül bocsátják szavazásra. Akkor pedig megszülethet a régen várt jogszabály, ami stabilizálhatja az intézményeket, többletforrásokhoz juttathatja az önkormányzatokat.- csébé A világhírű Poriban is tudnak a tarjáni fesztiválról Dollár ezrek gyerekképekért - Még csak tizenegy éves ez a kislány, máris kész festőművész, az ausztráliai Sydneyben mutatja be alkotásait. Kétéves kora óta fest, mostanában kubista, expresszionista olajfestményeket alkot. Egy művéért 30 ezer - 135 ezer dollár közötti összegeket adnak a gyűjtők. fotó: feb-reuters Filmjegyzet - Megmenekül ötmilliárd földlakó Az Angyalát ! Szegény, pálcikatestu, glorias homlokú Simon Templar nagyon nehezen tudott a tévédobozból a mozivászon jóval tágasabb dimenzióira vergődni. Átköltöztetésének hosszúsága és problémás volta nagyjából az Evita címszereplőjének megtalálásával vetekedett. Az argentin elnökné szerepére ugyanis éveken keresztül tucatnyi, magasan kvalifikált színésznő pályázott, mivel végül Madonna vihette el a pálmát. Ugyanez volt az angol átváltozóművésszel, Templarral is: többek között Mel Gibson, Tom Cruise, Pierce Brosnan neve került a listára: az Angyal figuráját hosszas vívódás után aztán mégis az általában Hollywood legundokabb színészeként számon tartott Val Kilmer „ér- ' demelhette ki”. Val pedig örömmel csatolta fel a hófehér angyalszárnyakat, hogy Oroszország környékén repkedve megóvjon egy szem- revaló tudósnőt, lekapcsoljon egy nagyra törő, önjelölt diktátort, és amúgy mellesleg megmentsen ötmilliárd földlakót. Dr. Emma Russel (Elisabeth Shue) a tudomány minden eddigi eredményét túlszárnyaló felfedezést tesz, mégpedig úgy, hogy az egész földkerekség jövőjét alapjaiban megváltoztató eredményt ér el: hosszas kutatómunka után kifejleszti a kimeríthetetlen energiát termelő erőforrás képletét. Mivel azonban ez nemcsak Nobel-díjat, hanem szinte korlátlan hatalmat is jelenthet az ő, illetve a felhasználó számára, mások is érdeklődni kezdenek Emma eredményei iránt. Ezek a fickók azonban Ivan Tretyak (Rade Serbedzija) zsoldjában állnak és fegyveres fellépésük egyáltalán nem a tudományos érdeklődésüket támasztja alá. Mivel ezzel az egyenlet két oldala egy kissé eltolódik, Emma oldalán belép a történetbe egy titokzatos, személyiségét változtató, minden apró csodamütyürrel felszerelt és minden rázós helyzetből kiszabaduló férfi, akit általában csak így emlegetnek: az Angyal. Akció, üldözések, robbantások és lélegzetelállító trükkök a Mission: Impossible nyomában. Az eredeti moszkvai helyszíneken is forgatott. Az „Angyal” című film szeptember 25-étől látható Salgótarjánban, az Apollo Moziban. Sz. G. Világsztár Moszkvában - A szintetizátor-muzsika egyik úttörő képviselője, Jean-Michel Jarre a közelmúltban az orosz fővárosban is fellépett. foto: feb-reuters Bartus Gusztáv monológja: A mai fiatalok sajnos, nem ismerik a népdalokat „Hogy fér el a sok zenész egy kis dobozban ?”- Talán hivatásos nótaénekes lehettem volna, ha a Nyílik a rózsa vetélkedőből túlkorosságom miatt nem zárnak ki, mert- hogy egy évvel túlléptem a 35 éves korhatárt. Ennek már tizenhárom éve, de a tüske bennem maradt, mert amióta eszemet tudom, az ének az életem.- Valószínűleg a szüleim oltották belém a nótázást, főleg édesanyám, akinek szépen csengő énekhangja még főzés közben is betöltötte a konyhát. Kisgyerek voltam, mikor egyszer a rádió elé álltam és megbűvölve a Jó ebédhez szól a nóta” dallamaiktól, széttártam a kezem, úgy kérdeztem:- Édesanyám, hogy fér el ez a sok zenész ebben a kicsi dobozban?-Általános iskolás voltam, mikor Endrefalván Kalocsay Miklós és neje zenés vígjátékot tanítottak be, a Bolondok grófját, amibe én Jenő herceget alakítottam. Nagy sikerünk volt.- Bátyám is, szegény, jó torkú volt. Apám Madarász Katit kedvelte, sok nótáját énekelte, én meg eltanultam tőle. Hogy őszinte legyek orgonálni szerettem volna, de az anyagiak nem engedték. Cukrászként szabadultam Balassagyarmaton, de öt év múlva, 1971-ben — mert kevés volt a kereset- átmentem a Volán darabárus részlegébe rakodónak. Most, hogy változtak az idők, már rendészként dolgozom. Közben mulatságokban felkérésre énekelgettem és az énekkaros voltam Balassagyarmaton Varga János karnagy úr keze alatt a Szent Felicián Kórusban. Jól éreztem magam, de a beosztásom miatt nem tudtam rendszeresen a próbákra járni, és elmaradtam. Soha nem voltam kocsmás, ennek ellenére máig sem került mellém asszony, a szeretteim is elhaltak mellőlem, csak a nóta maradt. Lakodalmakban, rendezvényeken énekeltem, főleg hallgatókat, mint amilyen a kedvenc nótám, az „Ahol az én bölcsőm ringott”. Hát, ebben minden benne van, az öröm, a bánat, a vigalom, az életről szól a mese. Volt úgy, hogy Tarjánban, a Volán rendezvényén a Gabora zenekarral énekeltem, nem olyan régen pedig az Ipoly-parti Vásáron a helyi színjátszók zenés, táncos népi játékában működtem közre. Sok százan tapsoltak nekünk és Baranyi János zenekarának. Nagyon jól éreztem magam a csoporttal, mint ahogy nagy örömömre szolgált az is, hogy szeptember 13-án eljutottam Egerbe, az országos nép- dalversenyre. A mi generációnk még tudja elődeink dalait, amelyek apáról fiúra szálltak, de a mai dübörgő, diszkós világban már nem így van. A múltkor a rádióban hallottam, hogy a riporter kérte a fiatalokat, énekeljenek egy népdalt, de nem tudtak. Én pedig akkor vagyok boldog, ha énekelhetek. Sz. E.
