Nógrád Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-25 / 224. szám

2. oldal Balassagyarmat és Környéke 1997. szeptember 25., csütörtök Gyermekrajzok Becske - Nógrádkövesd - A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola képzőművé­szeti tanszakának növendékei sikerrel szerepeltek az V. Pueri Fabri nemzetközi gyermekrajz- kiállításon. Az ipolysági, lévai, s a hazai pályázók között a térségből a becskei Agócs Andor, Koplányi Zára, Oláh Mariann, Sut László, valamint a nógrádkö- vesdi Takács Judit munkáit je­lenleg a zeneiskola Óváros téri galériájában tekinthetik meg a látogatók. Alku tárgya a krumpliár A 22-es úton közleke­dők minden őrhalmi ház előtt ott látják a zsákos burgonyát. Az árak csak néhány gaz­dánál vannak kiírva, a 22 forinttól 28 forintig terjedő kilónkénti ár­nál a vétel legtöbbször alku tárgya. Akik már túladtak a 2-300 zsák­nyi, idén jó közepes­nek mondott termé­sen, most számolgat­nak: mi mennyibe ke­rült, volt-e valami ha­szon az egész éves munkán. Egybehang­zóan és némiképp’ le­hangolóan állítják, az idén sem ők gazdag­szanak a két kezük munkája által. Felvéte­lünkön a csitári Csábi István szomszédol őr­halmi krumpliter­mesztő barátjánál. FOTÓ: RIGÓ TIBOR Röviden a Térségből Szeméttelep Nógrádmarcal -fA térségi kommunális hulladéklerakó megépítése elől újabb akadály hárult el. A község határában létesítendő szeméttelepre az illetékes környezetvédelmi hatóság megadta az építéshez szükséges engedélyt. Búcsú a strandolástól Patvarc - Véget ért a strand­szezon. Öt héten át az önkor­mányzat költségén közösen utazhattak budapesti és egri fürdőkbe a falubeliek. Ugyancsak egy út volt ingye­nes mindenkinek, ennek elle­nére sokan akadtak, akik a to­vábbi kedvezményes utakra is szívesen váltottak jegyet. Útfelújítás Őrhalom - Ma hirdetnek győztest a Szécsényi út és az Ady Endre út felújítására kiírt pályázaton. A közlekedés biz­tonságát, a falu komfortérze­tét növelő beruházást a Nóg- rád Megyei Területfejlesztési Tanács és az önkormányzat saját pénzügyi lehetősége biz­tosítja. Németül és angolul is beszélő háziasszonya lesz a nemzetközi vásárnak Énekesnőt választott a nándori zsűri Öten jelentkeztek arra a magyarnándori megmérettetésre, amelyen a holnap nyíló nemzetközi vásár háziasszonyát válasz­tották ki. Vass Miklós vásárigazgató, Sándor István polgár- mester, s a német-angol nyelvből alkalmi vizsgáztatóvá fölkért Lovice Mária Ullein-Reviczky grófnő jól választott. Vass Miklós kérdéseire frap­páns válaszokat adtak a jelöl­tek, a vállalkozó hölgyeknek szimpatikus elképzelései voltak arról, miként is kellene a magas rangú vendégeket kalauzolni. Arról, hogy kit s hogyan igazí­tanának el, s arról is, mit kel­lene ahhoz hozzátenni, hogy tovább növeljék a vásár és a falu jó hírét. Mindaddig állták a próbát a hölgyek, míg a kele- csényi kastély tulajdonosa ked­ves, ám célratörő angol és né­met nyelvi kérdéseivel el nem billentette a mérleg nyelvét. Itt már Szatmári Orsolyáé volt a „pálya”. A balassagyar­mati származású énekesnő ugyanis 18 éves korától folya­matosan fél éveket töltött az Egyesült Államokban, Németországban, Ausztriában és Olaszországban. Választé­kos modora, kedvessége mellett így - ma már úgy tűnik, hogy nélkülözhetetlen - nyelvtudá­sával „utcahossznyi” előnyt szerzett versenytársai előtt. Holnaptól tehát ő fogadja majd a vásárra érkező vendégeket, s irányítja a hostesseket. A salgó­tarjáni Győrffyné Kulcsár Gab­riella és a balassagyarmati Deme Mónika pénteken, a szin­tén balassagyarmati Szakács Éva és a kisterenyei Gál Tímea pedig szombaton a CEFTA-or- szágok számítógépekkel fölsze­Szatmári Orsolya, a győztes relt standján teljesít szolgálatot. Mint azt Sándor István pol­gármester a háziasszony-vá­lasztó értékelésekor elmondta, ők maguk is sokat tanultak a vásár hatéves története alatt. Most e vállalkozó szellemű hölgyeknek olyan munkát kí­nálnak, ami keveseknek adatik meg, s minden bizonnyal a to­vábbiakban e tapasztalatokból sokat profitálhatnak majd. T. L. Ők négyen: Kulcsár Gabriella, Deme Mónika, Szakács Éva és Gál Tímea sem maradnak fela­dat nélkül. Szombaton a CEFTA-országok számítógépes standján teljesítenek szolgálatot. Egy életmű elismerésével nem lehet elkésni - Szontagh Pál-díj egy nyugdíjas pedagógusnak „Én tanítottam fél Mohorát”- Mikor meghallottam, nem akartam elhinni. Azt hittem, hogy már senki sem emlékszik rám. Csodálatos érzés volt, megbe­csülést ad a Szontagh Pál-díj - mondta meghatottan a 75 éves Jelinek Ferencné, aki mohorai tanítóként, kulturális szervező­ként már sok elismerést kapott. Szeretettel gondol tanítványaira- Kisecseten kezdtem a tanítói pályám 1952-ben. Összevont osztályban, együtt a teljes alsó tagozatot. Mohorára két évvel később költöztünk a férjemmel, s az itteni iskolában tanítottam mindvégig. 1979-ben mentem nyugdíjba, de amikor férjem egy tragikus baleset következ­tében meghalt, kollégáim visz- szahívtak. Segítettek, hogy újra közösségben legyek, de elkelt a segítség a kisebbik leányom ta­níttatása miatt is. Két gyerme­künk van, egyik Budapesten él, másik óvónő Budapesten.-Ha az iskolában már nem is tanít, az unokáknak, gondo­lom, Margit néni tanította a be­tűvetés tudományát.- Annamária családját rit­kábban látom, nekem már ne­héz az utazás. Amit a lányom­nak megtanítottam, azt gondo­san átadja a két fiúunokámnak is. Margit leányommal már többet tudunk együtt lenni, kis­lányára is több figyelmem jut.-Hány gyermek „nőtt ki” a keze közül?- Nehéz lenne ezt megmon­dani. Mohorán a fél falut én ta­nítottam. Szeretettel gondolok rájuk, de most már alig isme­rem meg némelyiküket. Ők so­kat változnak, én már alig va­lamit.-A tanítói pálya mellett a művelődési ház kapcsán is sok­szor találkozhattunk a nevével.-Ötvennyolcban átvettem a kultúrház vezetését is. Pávakört szerveztünk, színpadi progra­mokat és sok egyéb mást. S hogy ne legyen kevés munkám, akkoriban vállaltam el a könyvtár működtetését is. A könyvállományunk el­fért egy nagyobb szek­rényben. Mikor átadtam, már hatezer kötetet meg­haladó, igazi kis klub­könyvtárrá gyarapodott mindez. Nézegetjük a mohorai tanítónő szépen rendezett szobáját. Csendéletek a fa­lon, zongora a sarokban, aztán előkerülnek a ko­rábbi elismerések is. Két miniszteri dicséret a taní­tói munkáért, egyik 1976- ból, a másik 1987-ből. Közművelődési munkáért kapott elismerések, s a nagy becsben tartott Szon­tagh Pál-díj. Egy festményen kisgyermeket kísér fejkendős néni az iskolába. Jelinek Fe- rencnének ez a legkedvesebb kép. Tarnóczi László Kinőtték a Károlyi-palotát - Legközelebb a Vérmezőn gyülekeznek Találkoztak a város barátai A Balassagyarmatról elszármazottak a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Károlyi-palota épületében adtak ran­devút egymásnak. A zsúfolt termek láttán joggal mondta a há­zigazda, dr. Praznovszky Mihály, hogy legközelebb a Vérme­zőn kell találkozzanak. Évek óta tartó nemes hagyo­mány, hogy a Balassagyarmat­ról származókat, s azokat is, akik ugyan nem az Ipoly-parti városban születtek, de munká­juk, életük egy meghatározó ré­szét az egykori palóc főváros­ban töltötték, a város mai lakói baráti találkozóra invitálják. Az idén több jeles évforduló köré is szervezte a Madách Imre Vá­rosi Könyvtár, az önkormány­zat és a Balassagyarmati Honismereti Kör e tág értelem­ben vett baráti kör programját. A kerek évfordulók közül ki kell emelni a nagy palóc, Mik­száth Kálmán születésének 150. évfordulóját. Erről dr. Praz­novszky Mihály, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum főigazgatója tartott előadást, míg a város 100 esztendős kórházáról, múltjáról és a jelenleg is folyó átalakítá­sokról dr. Szabó Géza kórházi­gazgató tájékoztatta a hallgató­ságot. Kovalcsik András tanár úr, s dr. Szabó Károly iroda­lomtörténész előadását is szíve­sen hallgatták a megjelentek, vastapssal köszönték az Ember Csaba vezette Balassagyarmati Dalegylet fellépését, Demeter Mária, Fogarasi Béla, Kiss Szilvia, Lakatos Tamás, vala­mint Veresné Sinkovicz Katalin koncertjét. Ugyanakkor az idősebbeket el is fárasztotta mindez. A szer­vezőknek minden tiszteletet megadva kritizálják, hogy ke­vés idő marad arra, hogy is­merkedhessenek, régi barátsá­gokat elevenítsenek fel. Vall­ják: a szünetek nyújtotta ismer­kedési lehetőség legalább olyan fontos, mint maga a műsoros est. Segíthet-e a baráti kör vala­mit a ma Balassagyarmatának? Egyáltalán, ez a párját ritkító kezdeményezés mit hoz a vá­rosnak? íme, Juhász Péternek, Balassagyarmat polgármeste­rének véleménye:- Ismertettem a város mai helyzetét, s megosztottam gondjainkat a baráti körrel is. Elsősorban ahhoz kértem segít­séget, hogy a város új szemétle­rakóhelye megépítésének dol­gában, valamint az ipari park­kal kapcsolatban segítsék fej­lesztési terveinket. Sok ötletet kaptunk, kívülről néha tisztáb­ban látszanak a dolgok. Megke­restek az egykori színjátszók, sok szó esett a strand uszodává történő átalakításáról, s a visz- szakapott megyeháza épületé­nek hasznosításáról. Nehéz kapcsolatot tartani ennyi em­berrel, de példaként csak a Bá­bolna Rt. integrációs terveit említeném, amibe gyarmati vál­lalkozások nehezebben kerül­tek volna bele, ha Papócsi László vezérigazgatóval nem ápoljuk a városunkkal kapcso­latos kötődését. Talán kevés emberrel sikerült szót váltanom Budapesten, de a hivatalom aj­taja nyitva áll előttük, s az In­ternet hálózatán is kapcsolatot tudunk tartani, amit ugyancsak örömmel fogadtak a város bará­tai. - tarnó ­Leharcolt fecskendőkkel a lángok ellen - Hiányoznak a vegyi védelmi ruhák Közszolgálati műszaki mentés Balassagyarmat város önkormányzati tűzoltói nincsenek könnyű helyzetben. Vegyvédelmi ruhákra, mérőműszerekre lenne szükségük, annál is inkább, mert az utóbbi tíz évben háromszorosára nőtt a 2-es és a 22-es út forgalma. A kamio­nok, teherautók okozta veszélyek mellett persze még sok egyéb dologgal is szembe kell nézniük a „lánglovagoknak”. A balassagyarmati tűzoltók munkáját nehezíti, hogy ha a lángok megfékezéséhez segítségre van szükségük, akkor azt legközelebb és leg­hamarabb Vácról vagy Salgó­tarjánból kaphatják. Ami azt is jelenti, hogy mire kollégáik a helyszínre érnek, sok esetben egy teljes óra is eltelik. Kertész Ferenc őrnagy, az önkormányzati tűzoltóság pa­rancsnoka a legutóbbi képvi­selő-testületi ülésen őszintén tárta fel a tényeket: egyetlen vegyi védelmi ruhájuk sincs, továbbá szükségük lenne használható mérőműszerekre is. A jó egy évvel ezelőtt ha­tályba lépett, a tűz elleni vé­dekezésről, a műszaki mentés­ről és a tűzoltóságról szóló törvény értelmében a tűzoltás mellett közszolgálati feladat­nak minősül a műszaki mentés azoknál az önkormányzatok­nál, melyek készenléti, vagy hivatásos tűzoltósággal ren­delkeznek. A gyarmati tűzoltókat gyak­ran riasztják a környékbeli falvakba is. A térségi feladatot ellátó szervezetnek finanszí­rozási gondjai is vannak. A tűzoltóautók fecskendői el­használódtak, újakra lenne szükség. Kertész őrnagy be­számolt arról, hogy a pályázati lehetőségek­től sorra elesnek, mivel a támogatások elnyeré­séhez szükséges önrészt nem tudják felmutatni. Most talán vissza nem térő alkalom kínálkozik arra, hogy fejlesszenek. Új tűzoltófecs­kendőkhöz juthatnának a ba­lassagyarmatiak, amennyiben egy minimális, 10 százalékos önrészt vállalna a fenntartó önkormányzat. Juhász Péter polgármester támogatásáról biztosította a parancsnokot ez ügyben, ugyanakkor érthetet­lennek tartotta azt, hogy a környékbeli falvak önkor­mányzatai elzárkóznak a lakosság­arányos támogatástól. Balassagyarmat költségvetése is jelentős forráshiánnyal küzd, ennek ellenére vállalják a szervezet fenntartását. Kertész Ferenc csapatát évente átlag 250 esethez ri­asztják. Vaklárma, téves jelzés alig van, viszont tavaly is két­száz tűzesetnél és félszáz mű­szaki mentésnél kellett helyt álljanak. Általános tapasztala­tuk, hogy mind a gazdálkodó egységek, mind pedig a ma­gánszemélyek kevesebb fi­gyelmet fordítanak a tűzvéde­lemre. Az ebből adódó követ­kezményekkel, tragédiákkal szinte naponta találkozhat az olvasó a lapunkban is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom