Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-06 / 182. szám

Penny-mozgalom a lósportért és a fiatalokért - Pusztaszántó nagy napja Csikócsapat a nyeregben Immár harmadszor rendezik meg augusztus 10-én, vasárnap a Rétság melletti Pusztaszántón az Országos Penny-kupabaj- nokságot, természetesen nógrádi részvevőkkel is. Bár a világ lovasnemzetként tartja számon a magyarokat, a lovassport mégiscsak gyermek­cipőben jár hazánkban. A hosz- szú távú cél - milyen szép is lenne! -, hogy minden gyermek megtanuljon lovagolni. Ezzel együtt jár a megfelelő tehetség- gondozás, a versenylehetőségek kellő számban való biztosítása a fiatal korosztály számára. A Penny-mozgalom és a Penny­kupa e célnak megfelelően biz­tosít bizonyos kereteket. Négy nagy országos versenyt rendeznek minden évben azért, hogy a legfiatalabbak, a gyer­mek lovasok is lehetőséget kap­janak arra, hogy tudásukat ösz- szeméijék, megismerjék a ver­senyek szabályait és megszok­ják azok légkörét. Az idén Nógrád megye egy bajnoki „forduló” megrendezé­sére kapott lehetőséget. A va­sárnapi verseny 11 órakor díjug­ratással kezdődik, majd díjlo­vaglásban mérettetnek meg a legjobbak. 12.30 órakor B1 ka­tegóriás díjugratóverseny kez­dődik 90 centiméternél nem magasabb akadályokkal, 14.30- kor kezdődik a B2 kategóriás verseny, méteresnél nem maga­sabb akadályokkal. A verseny utolsó, leglátványosabb száma, a mini-maxi díjugratóverseny 16.30 tájban kezdődik. A pályát Ákos Ajtony örökös díjugrató­bajnok építi. Segélyszállítmányok Parassapusztánál - Polgári védelem az árvízkárosultakért • t Ot konvoj vitte északra az adományt Gyors felmérés, célzott kapcsolatépítés a karitatív és gazdál­kodó szervezetekkel, a segélyszállítmányok gyorsított határátlépésének előmozdítása. - Ezt a feladatot látta, látja el a megyei polgári védelmi parancsnokság úgynevezett ope­ratív csoportja, mely csaknem három hete jött létre a szom­szédos országok árvízkárosultjainak megsegítésére. Tevékenységéről Körmendy Norbert, megyei pv-parancs- nok számolt be lapunknak.- Első lépésben számba vet­tük a megyében azonnal igénybe vehető raktározási és szállítási lehetőségeket, majd felvettük a kapcsolatot a Vö­röskereszt megyei illetékesei­vel, illetve területi irodáival, valamint a rendvédelmi szer­vek vezetőivel. A napi, köl­csönös híradás érdekében a Szlovák Köztársaság határ menti polgári védelmi pa­rancsnokságaival is szoro­sabbra fűztük a kapcsolatun­kat. Majd előkészítettük a szállítmányok és a mentésben résztvevő személyek és esz­közök egyszerűsített határát­lépését - mondta a parancs­nok. A megyei vezetőséggel egyetértésben a humanitárius szervezet irodái, raktárai lettek a kijelölt adománygyűjtő- és - csomagolóhelyek. A Cseh Köztársaságba az árvízveszély elhárítására al­kalmas technikai eszközöket, felszereléseket juttattak el. Megkeresték a salgótarjáni Dudás Kft.-t, amely ideiglenes szálláshelyek kialakításához könnyűszerkezetes elemeket, a mátranováki MÁTRA- GANZ Acélszerkezeti Rt. hídépítéshez felhasználható anyagokat, a pásztói Avon- more Kft. csomagolt ivóvizet (plusz nyolcvanezer forintot lengyel gyermekek üdülteté­séhez) adományozott. A balassagyarmati Coloni- aPharma gyógyszerkereske­delmi vállalat 300 ezer forint értékű gyógyászati eszközt adott, a salgótarjáni Champion Kft. szállítási lehetőséget, a tarjáni városháza ifjúsági alap­jából - szintén a lengyel fiata­lok táborozásához - ötvenez­ret, a SILCO Kft. pántolósza­lagot, pántológépet, a Nóg- rádker Rt. raktárhelyiséget ajánlott fel. A megyei polgári védelem a lengyelországi mentési munkálatokban részt vett Különleges Mentőszolgá­lat tagjait védőruhával látta el, lengyel gyermekek üdülteté­séhez felhívással fordult az önkormányzatokhoz, s folya­matosan szervezte a felajánlá­sok eljuttatását a Vöröskereszt budapesti raktárbázisába. Az elmúlt hetekben az or­szágban begyűjtött segélya­dományokkal összesen negy­vennyolc kamion, illetve más teherszállító gépjármű öt kon­vojban hagyta el Parassapusz­tánál a határt. Körmendy Norbert úgy ér­tékelte, az operatív csoport eddigi működésének rendkí­vül kedvezőek a tapasztalatai.- Úgy az önkormányzatok­kal, mint a karitatív és gazdál­kodó egységekkel egyaránt jó kapcsolat alakult ki, ugyanígy a megyei rendőr-főkapitány­sággal, mely a segélyszállít­mányok rendőri felvezetését látta el. Külön köszönet illeti a megyei határőrizeti és vám­szerveket, melyek kérésünk­nek megfelelően lehetővé tet­ték a gépjárművek zavartalan határátlépését. (M. J.) A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Mikszáth és a kertbarátok A balassagyarmati kertbarátok köre - amit több mint 30 éve Hemerka Gyula, a kultúrház igazgatója alakított -, mely az­óta is tevékenykedik, s a leg­több elismerést, díjakat nyert el, minden évben a tagsága ré­szére kirándulást rendez, ösz- szekötve szakmai programmal. Ez évben a Mikszáth-évhez csatlakozva kirándulás szerve­zett Szklabonyára, hogy meg­koszorúzzák az év elején az emlékmúzeum udvarán leleple­zett új Mikszáth-szobrot. 50 kertbaráttal a busz el is indult a kirándulásra. Szklabonyán, az emlékmúzeum előtt Hemerka Gyula megemlékezett a „nagy palócról”, majd Láng Mihály elnök és Gúth József vezetőségi tag megkoszorúzták az emlék­művet. Egyébként a kirándulást is ők hárman szervezték meg. A temetőben megtekintették Mik­száth húgának, Mariskának, s mellette lévő szüleinek a sírját. A kertbarátok továbbmentek Gombaszögig, megcsodálták a híres cseppkőbarlangot, amit 1951-ben a rozsnyói magyar gimnázium három tanára fede­zett fel, melyben ritkaság- számba menő makaróni (szalma) cseppkövek találha­tók, még 3 méter hosszúak is. Egyébként egy év alatt 1 mm ilyen cseppkő képződik. Köny­nyen kiszámítható, hogy egy­méteres makarónicseppkő hány év alatt képződik. S tovább­mentek Krasznahorkára, meg­nézték a híres várat, s a mauzó­leumot. A vár családi sírboltjá­ban látható a Budapesten el­hunyt Andrássy Ilona grófnő hamvait tartalmazó, fából fara­gott umatartó. A grófnő ham­vait 1994-ben vitette haza öcs- cse, a család utolsó leszárma­zottja, aki Lichtensteinben élt. Ő maga évente járt többször is haza, Rozsnyóra, s készült ha­zaköltözni szülőföldjére. Nem kért vissza a nagy Andrássy- vagyonból semmit, se bányáik­ból, se vasgyáraikból, a betléri kastélyt sem, csak egy családi házat. Rozsnyó város vezetése kérését ez évben teljesítette volna, de sajnos, ez év február­jában ő is elhunyt. Várják az ő hamvainak a hazahozatalát is a krasznahorkai családi sírboltba, a várba. Másnap a csoport továbbin­dult a dobsinai jégbarlangba, s megszemlélték, hogy a termé­szet milyen csodákra is képes. A barlang parkolójában Európa szinte minden rendszámú gép­kocsija, autóbusza adott egy­másnak randevút, mert a parkí­rozóból még 1300 méteres gya­logtúra várt a látogatókra a bar­lang bejáratáig. E parkoló körül Köszönet a mentősöknek Néhány hete adtunk hírt egy balesetről, ami Somoskőújfalu határában történt. Alábbiakban olvasónk reagál a történtekre. A félreértések tisztázása után nem elítélendő az a magatartás, amit a rohamkocsi vezetője nyújtott, amikor gyermekem, július 10-ei motorbalesete hely­színére rohamkocsijával nem ment ki az erdős részre: a kocsi karosszériája olyan alacsony, 1997. augusztus 6., szerda szállodát, éttermeket, s emlék­tárgyakat árusítókat lehet ta­lálni. Volt itt egy furulyákat ké­szítő mester is, aki különböző nagyságú hangszereit árulta, fu­rulyákat, pistyalkákat, s maga a fiával hangversenyt is adott, bemutatva művészetüket. Ahogy ott a mi csoportunk is körbeállta őt, meghallva, hogy magyarok vagyunk, elkezdte játszani „Krasznahorka büszke vára” című dalt. Persze elkezd­tük énekelni, s zengett a völgy a magyar daltól. A végén pedig a mester megszólalt magyarul, s magyarul magyarázta el ne­künk, hogyan készíti ezen hangszereket. Nagy meglepe­tésben volt részünk, hogy ezen vidéken megszólal valaki ma­gyarul, s még nem felejtette el a nyelvet. S a csoport az élmény után vidáman utazott tovább Bet- lérre megtekinteni az And- rássy-kastélyt. A négy évig fel­újítás alatt állt kastélyban ma már az összes helyiség látogat­ható, a nagy családi könyvtár is, melyben 15 000 könyv van latin, német, francia és magyar nyelven. Rövid sétával megte­kintettük az arborétumot is. Rövid sétával megnéztük az ar­borétumot is, ami a kertbará­toknak szakmai programot je­lentett. Innen indultunk haza a sok szép történelmi élménnyel te­lítve, de még előbb megkóstol­tuk a nagykürtösi fedett uszoda éttermében a magyarosan ké­szült halászlevet, igazán finom, s a magyar árakhoz viszonyítva olcsó is volt. A kétnapos túra után a gyar­mati kertbarátok vidám hangu­latban lépték át a határt Balas­sagyarmatnál. Hemerka Gyula Balassagyarmat hogy bármikor fennakadhatott volna. Ezért rádión hívta a te­repjárósokat, akik perceken be­lül a helyszínre érkeztek. Ösz- szehangolt munkájukért köszö­netét mond a balesetet szenve­dett fiú édesanyja. Masár Lajosné Somoskőújfalu Kérdőjelek egymás hegyén-hátán - Késés miatt munka a vakációban is - Gyakorlatban gyarapszik a gond Lesz-e helyi tanterv, és ha igen, milyen ? Bizonyára többeknek feltűnt az utóbbi időben a szuperaktív propa­ganda a NAT és a helyi tanterv körül... a gyerekek is vittek haza - a bizonyítvány mellékleteként - NAT-os szórólapot... A tv-s „Re­peta” sorozattal tágította a fejeket, de a Napkelte is vállalkozott arra, hogy a nézőt (a pedagógusokat?) beavassa a helyi pedagógiai program és a helyi tanterv készítésének rejtelmeibe. így helyes, hiszen a NAT fon­tos szerepet játszhat a magyar oktatásügy megújulásában. Ép­pen ezért lenne szerencsés, ha minél többen megismerkedné­nek vele és bevezetésnek rend­jével. Csakhogy rendről aligha beszélhetünk, ugyanis komoly gondok tapasztalhatók a helyi pedagógiai programok és a he­lyi tantervek készítése körül. Alapvizsga, érettségi A késés és az előkészítetlenség olyan mérvű, hogy az már ve­szélyezteti a tervezett időpont­ban történő bevezetést, vagy - s ez a „jobbik” eset - „csupán” a színvonal szenved csorbát. Igaz ugyan, hogy a Nemzeti Alaptanterv időben elkészült, s el is jutott néhány példány az iskolákhoz, az is igaz azonban, hogy a helyi tantervkészítéshez szintén nélkülözhetetlen alap­vizsga követelményrendszere és az érettségi szabályzat csu­pán a tanév utolsó napjaiban je­lent meg. Sok iskolában a neve­lők szétröppenése előtt talán a belelapozásra sem jutott idő. így nem valószínű, hogy az is­kolák a vakáció kezdetéig el tudták készíteni - az előírások­nak megfelelően - a helyi do­kumentumokat, s szinte bizo­nyosnak látszik, hogy a szep­tember 1-jei beadási határidő korainak bizonyul. De erről a pedagógusok tehetnek a legke­vésbé. Ugyanis a szokatlan, nem tanult és bonyolult tan- tervkészítő munkához mind­máig nem kaptak jól hasznosít­ható segítséget, s persze időt és pénzt sem. Voltak ugyan felkészítő tan­folyamok (elsősorban a megyei pedagógiai intézet dicséretes igyekezetének köszönhetően), de szervezettségről, ingyenes­ségről és kötelező jellegről (ami elvárható lenne ilyen horderejű kérdéskörben) nem beszélhetünk. Akadtak értékes tanfolya­mok is, de jobbára kevés gya­korlati segítséget nyújtó, igaz szebbnél szebb elméleti eszme- futtatással találkozhattak a fel­készítőkön résztvevők, de gya­kori volt az értéktelen szócsép- lés is. Még ezen is túltették volna magukat a pedagógusok, ha lett volna idejük tantervet írni, de az idő biztosítása csak a retorikában, az ígéretekben sze­repelt. S nemhogy időkedvez­ményt igénylő munkához, ha­nem (minő „figyelmesség”!) sok helyen már szeptembertől felemelték a kötelező óraszá­mokat. Végül is nem kötelező tantervet írni! Csak elfogadni kötelező! Vegyék igénybe a „kínálatot”! - mondhatják (és mondják is) az illetékesek ... így igaz. Csakhogy a beígért „kínálat” is késett. A „döm- ping” megjelenésekor pedig (ha volt egyáltalán dömping) már nem jutott idő a mérlegelésre, az időigényes válogatásra, noha bizony válogatni kellene „testre szabottat” illene keresni. A pe­dagógiai intézet adatbankjában fellelhető ingyenes tantervek el sem juthattak mindegyik in­tézményhez. A különböző kia­dók által forgalmazott „helyi” tantervcsomagok - noha borsos áruk miatt komoly anyagi ter­het jelentettek az iskoláknak - adaptálása pedig alig-alig le­hetséges. Sajnos, a gondok tovább szaporodnak majd a gyakorlat­ban történő megmérettetéskor. Az oktatási-nevelési dokumen­tumokról, a „koncepciókról” ugyanis a gyakorlatban feke- tén-fehéren kiderül, hogy kiáll- ják-e a próbát... Itt is akad ok az aggodalomra. Köztudott - s ez sok pedagógust foglalkoztat, - hogy a NAT bevezetése kö­vetkeztében megjelennek spe­ciális, az eddigiektől tartalmá­ban és módszertanában jelentő­sen eltérő komplex tantárgyak is, és - miért, miért nem - az ezekkel kapcsolatos felkészítők - egy-két zsenge próbálkozás­tól eltekintve - sem kezdődtek el. Itt is számottevő tehát a ké­sés. A nyári vakáció előtt pél­dául még se híre, se hamva nem volt az 1997. évi(!) át- és to­vábbképzésre vonatkozó akk­reditált (hivatalosan elfogadott) programoknak és a „költségve­tésnek), noha 11,2 milliárdos!!) modernizációs keret lett erre és a helyi tantervi munkálatokra elkülönítve. De hogy mikor, mire, kinek, hogyan, mennyi adható, s mennyit emészt fel a tandíj, az utazási költség és a helyettesítés - az ezzel kapcso­latos információ sem jutott el az iskolákhoz. így már csak az ősz marad a „tervszerű és cél­irányos”!?) költekezésre. (Is­merve a „felkészítő” tanfolya­mok körüli tartalmi és profit­érdekeltségi viszonyokat, min­denképpen a megyei szerve­zésű tanfolyamok látszanak a legmegbízhatóbbaknak és a legolcsóbbaknak. Pénz, pénz, pénz Az is előfordulhat, hogy a pénz egy része felhasználhatat­lansága miatt „beragad”, s a pénzügyi tárca visszaveszi. Úgy hírlik, hogy jövőre a költ­ségvetés már kevesebbet szán a pedagógusok továbbképzé­sére . . . Ezúttal bizonyára meg is tudják indokolni, hogy miért Pedig pénzre az iskoláknak nagy szükségük lenne, másra is. Az alaptanterv bevezetése ugyanis nem pénz-megtakarí­tási „művelet.” Sőt. Az új el­rendezésű tudásanyag, az ed­dig nem létezett, de a jövő tan­évtől bevezetendő új művelt­ségi területek (tantárgyak) nemcsak a pedagógusokat mozgatják meg, hanem - ért­hető okokból - eszközigénye­sek is. De ezzel érdemben ta­lán nem foglalkozik senki. A főhatóság különösen nem ... Ők folyton-folyvást magabiz­tosan nyilatkoznak. KI is a felelős ? A színvonalért és minden egyé­bért természetesen az iskolák és az önkormányzatok felelősek. A szakminisztérium magabiztos­ságát talán az is indokolja, hogy tapasztalatból tudják: az intéz­ményvezetők - nyár ide, nyár oda - mindent elkövetnek, hogy színvonalas dokumentumokat adjanak le a felügyeleti szervük­nek. Az önkormányzatok pedig - nagyon helyesen - számon ké­rik a törvényességet és a minő­séget egyaránt. Lesz tehát helyi tanterv. Csak talán nem olyan, mint amilyen átgondoltabb előkészítéssel le­hetett volna. Kár. Cz. Gy. Az új tanterv új módszereket igényel

Next

/
Oldalképek
Tartalom