Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-02-03 / 179. szám

k 1997. augusztus 2., szombat Magazin 7. oldal Tamási Áron: Az ember azért él a világban, hogy valahol otthon érezze magát benne Emlékmorzsák Erdélyből - ’97 nyaráról „Azt írni, amit élünk. Átélünk. Azt a létérzést, amelyet belénk sulykolt a világ. Az írótól nem azt kérdezném: mit írtál legu­tóbb? Hanem: mit éltél át legutóbb?” - mondta Sütő András egy sikaszói interjúban, alig kőhajításnyira Zeteváraljától, amely eleddig számomra nem volt több, mint az író könyvei­ben többször is emlegetett település neve. Az elmúlt héten azonban élményforrássá lett, immár személyes emlékek fűz­nek ehhez a hétszázlelkes községhez, ahol éjszakáink zömét töltöttük erdélyi barangolásaink közepette. meglátogattuk a közeli Farkas­lakán - versét szavalta ■ el a székelyek iszonyúan nehéz sorsáról. Nem sok szem maradt szárazon a gyönyörű, igaz so­rok hallatán, legfeljebb a ke­vésbé érzékeny lelkűek befelé könnyeztek .. . *- Akaratlanul is bánt bennün­Fadrusz János Mátyás királyt mintázó szobra Kolozsvár főterén A római katolikus plébánián aludtunk, amely inkább ven­dégotthon, mint egyházi lak, pláne hivatal. Gazdája, a jó ke­délyű, ízes humorú Mátyás Gábor atya szó szerint szélesre tárja a porta kapuját a messzi­ről jöttek előtt, s ha a szükség - nevezetesen az utasok lét­száma - úgy kívánja, magának a földön ágyaz meg. Bár szo­katlan, le kell írni a szóösszeté­telt, amolyan menedzserpap ő, aki falusi műhelyből teremtett templomot, s a tornyot - kiváló üzleti érzékkel - az idegenfor­galom bevételéből magasítja hétről hétre. Nem mi voltunk az első nógrádi lakók a takaros vendégházban, a tarjáni öblösüveggyárból már jártak ott, az ismerős poharak jelez­ték, hogy megelőztek bennün­ket. Az egyik felejthetetlen es­tén a házigazda unokahúga Tamási Áron - akinek sírját is két, ha egy anyaországbéli megkérdezi, hogy hol tanul­tunk meg ilyen jól magya­rul - mesélte Deák Ferenc, nyugalmazott zetelaki iskolai­gazgató, aki kalauzunk volt a parajdi sóbányában -ahol a föld gyomrában, ki hinné, sok százan keresnek gyógyulást-, a köröndi kerámiapiacon, a Csíkszeredái juhsajtvásárban, Csíksomlyón, a nevezetes pas­sió színhelyén, a természeti szépségekben bővelkedő Tus- nádfürdőn, a Békás-szorosban, a Szent Anna-tónál. Nem is lett volna igaz székely, ha finoman nem vág vissza a sértésért. Többször is szóvá tette, hogy a magyarok inkább mennek Tu­niszba, a görög szigetekre, vagy Spanyolországba nya­ralni, mint Erdélyt megnézni.- Ne nekünk tessék mon­dani, akik itt vagyunk ! -pró­bálkoztam menteni a menthe­tőt, vesztemre.- Azoknak hogyan mond­jam, akik nincsenek itt ?- kap­tam a frappáns választ. * Bevallom, korábban én ma­gam sem nagyon ismertem Ka­lotaszeg vidékét. Legfeljebb a szőttesekről volt némi ismere­tem. De hogy az ügyes kezek főleg Kőrősfőhöz kötődnek, ezúttal tudtam meg. Azt pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy a piciny Magyar- valkón, a református pap jó ismerősként, barátként emle­geti a Somoskőújfalui Földi Péter festőművészt, aki gya­korta megfordult nála. O pedig már misézett a Salgótarján fölé magasodó Karancs-hegység kápolnájában. Kalotaszentkirályon csalá­doknál töltöttünk egy éjszakát. A házigazdák egymást licitál­ták túl az ellátásban. Volt úti­társunk, akinek még bivalytej­jel is kedveskedtek. Állítólag nagyon finom. A mi vendéglá­tónk a falu - ahol néhány éve Ady-emléktáblát avattak az óvoda falán - könyvtárosa, népművelője volt. Őrömmel újságolta, hogy az idei augusz­tus eleji néptánctalálkozójukon mintegy ötszázan lesznek a vi­lág minden tájáról. -Jövőre esetleg a palóc folklórt is kép­viselhetné egy csoport - vetet­tem fel és Kismihály István örömmel rábólintott. * Bánffy huny adón - ahol egy csodálatos szókincsű, nagy műveltségű székely asszony a tiszteletes - megszólított ben­nünket egy atyafi:- Tudják e, hogy melyik ut­cában vannak? - kérdezte és meg sem várva a választ ő fe­lelt:- A Kossuth utcában. ’44-ig így hívták - sóhajtott keserűen. E gesztus egyértelműen je­lezte számunkra, hogy bár lép- ten-nyomon tapasztalni a jelen­legi kormány intézkedéseinek kedvező nyomait -például a kétnyelvű helységtáblákat-, a Út a tordai hasadékhoz a szerző felvételei lelkek mélyén nehezen gyó­gyulnak a több évtizedes se­bek. Hát még ha időnként fel is tépik azokat. Néhányan közü­lünk - talán első ügyfélként - aznap jártak a kilencéves szü­net után újra megnyílt kolozs­vári főkonzulátuson, amikor román nacionalisták eltávolí­tották az épületre kihelyezett magyar zászlót... *- Ez az utazás nem jöhetett volna létre, ha nincs a salgótar­jáni pedagógus-szakszervezet, és ha nincs a Gubola házaspár - mondhatjuk a ma divatos szlogennel. Köszönet nekik a szervezésért, a programért, a jó hangulatért. Az utóbbi érdeké­ben azért mi magunk is tettünk egyet s mást. Csongrády Béla Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- Jenő?. Ezerforintos vásárlási Mai rejtvényünk megfejtését fejtése: Már megint a sarki utalványt nyert: Fekete 1st- legkésőbb augusztus 6-áig küld­kocsmába akarsz lelépni, vánné, Pásztó, Csillag tér 13. jék be szerkesztőségünk címére. 505 éve indult útnak Kolumbusz Kristóf, Amerika felfedezője Régi történet az Újvilágról Cristoforo Colombo életrajzi adatai igen hiányosak. Apja, Domenico szegény genovai gyapjúszövő volt. Legidősebb fia, Cristoforo Genovában született 1451. október 29-én. Nem tudni, tanult-e egyáltalán valahol, ám az bizonyos, hogy négy nyelven olvasott (olaszul, spanyolul, portugálul és latinul), sokat és figyelmesen. Első hosszabb útja 1473-ra vagy 1474-re tehető, valószí­nűleg részt vett 1475-ben egy Chiosz szigetére vezetett ke­reskedelmi expedícióban. Ko­lumbusz 1479-ben feleségül vette a portugál Felipa Monizt. Madeira mellett, Porto Santo szigetén éltek. Első felfedező útra tett ja­vaslatát II. Jánosnak tette. A portugál király navigációs ta­nácsa elvetette Kolumbusz bi­zonyítékait. Erre az elhagyta Portugáliát, a spanyolországi Pálosba költözött kisfiával, Diegóval. Hamarosan a ki­rálynőhöz fordult, hogy enge­délyezze az expedíciót. Három évveljsésőbb, 1491. április 17- én Ferdináfíd király és Izabella királyno írásban hozzájárult a Kolumbusszal kötendő szer- iőlésheá.f ípfejségeik, mint az óceán-tengerek urai, neve­zett Don Cristobal Colónnak adományozzák mindazoknak a szigeteknek és szárazföldek­nek az admirálisságát, ame­lyeket ő személyesen és mes­tersége révén felfedez. Őfel­ségéik kinevezik Colont alki- rályukká és főkormányzó- juldcá.” A Santa Maria, a Nina és a Pinta 1492. augusztus 3-án fu­tott ki Palos kikötőjéből, hogy felfedezze az Újvilágot. Ko- lumbuszék 1492. október 12- én látták meg az Indiának vélt földet, de valójában új föld­részre találtak. Igaz, ezt csak később Amerigo Vespucci itá­liai felfedező és térképész bi­zonyította. Róla nevezték el később az amerikai földrészt. Utazzon - bel- és külföldre - lapunk közvetítésével ! Tátrai tea „pisztolylövéssel” Közkívánatra augusztus 23-30-áig megismétlik a szlo­vákiai üdülést, a Duna két, partján található Patince nevű pihenőparadicsomban, ahol több uszoda, sportpálya áll rendelkezésre. A részvételi díj teljes ellátással 15 900 Ft. Az érdeklődők újra részt ve­hetnek szeptember 1-je és 8-a között kalotaszegi, székelyföldi kiránduláson félpanziós ellátás­sal 19 600 forintos áron. Az utazók fölkeresik Csíkszeredát, Marosvásárhelyet, Sepsiszent- györgyöt, Gyergyószentmik- lóst, Nagyváradot és Kolozs­várt. Szállás és étkezés erdélyi családoknál. A Magas-Tátrába szeptem­ber 6-7-8-án visz az út. A résztvevők megnézhetik Ótát- rafüredet, Tátra-Lomnicot, a Csorba-tavat, a tarpataki víz­esést, lanovkázhatnak a Lom- nici-csúcsra. A Betyár csárdá­ban „pisztolylövés kíséretében” kóstolhatják meg a lángoló tát­rai teát. Van még hely Spa­nyolországba, Pineda de Marba szeptember 12-21-éig, szállo­dai elhelyezéssel 38 990, apartmanokban 25 990 forin­tért. Hetente kedden induló gö­rögországi, asprovaltai üdülé­sünkre már csak kevés hely van, kérjük, érdeklődjenek a lehetőségek iránt. Belföldi, külföldi rövidebb kirándulásoknál a következőkre van még hely: Kemenesalját 10-én, Aggteleket 20-án, Bur- genlandot 16-án, Zselic vidékét 17-én, Ópusztaszert 31-én ke­reshetik fel. Az utak ára 1800, illetve 2100 forint. A belföldi utakon ebédet biztosítanak. A hajdúszoboszlói fürdési prog­ramot, a debreceni virágkame- vált, a hídi vásárt augusztus 19-20-án ajánlják. Szeged kör­nyékére 23- 24-én visz az út. A részvételi díj mindkét úton 6200 forint szállással, teljes el­látással. Nonstop ausztriai ki­rándulásra utazhatnak a salz- kammerguti tavakhoz augusz­tus 22-24-e között, a részvételi díj 4700 forint. A Dunántúl vá­rosaihoz és az ausztriai Wörthi- tóhoz augusztus 30-31 -e között utazhatnak 7500 forintért. Tel­jes ellátás és egy éjszakára szál­lás biztosított. A programokról, bővebb felvilágosítást lehet kérni a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségében (Salgótar­ján, Erzsébet tér 6. sz., tel.: 32-416-455) és a volt szak- szervezeti székházban (Salgó­tarján, Fő tér 1. sz., tel.: 417-244).

Next

/
Oldalképek
Tartalom