Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-19-20 / 193. szám
6. oldal Ünnep 1997. augusztus 19., kedd Nemzetünk ősi imája hűen tükrözi népünk évszázados hangulatát, érzelemvilágát „Hol vagy István király, téged magyar kíván... ” „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha, országunk istápja. Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben Te előtted sírván...” Ősi imánk, hűen tükrözi népünk történelmét, évszázados hangulatát, szent királyunk iránt érzett mélységes tiszteletét. E gyönyörű sorok - számos más dallammal egyetemben- azóta is, egészen a mai napig, a harmadik évezred küszöbén gyakran felcsendülnek a katolikus templomainkban. Szent István nem elkezdte, hanem folytatta és kiteljesítette azt az állam- és egyházszervező munkát, amit apja, Géza fejedelem -felismerve a magyarság sorshelyzetét - megkezdett. Ez a sommás megállapítás nem kisebbíti, inkább növeli emberi és uralkodói nagyságát. Egyház- és államszervezés együtt ható, élő és egymást erősítő, egymással összefonódó, kiteljesítő és elválaszthatatlan folyamat abban a korban országunk életében. Ezernyi szempont alapján lehetne a nagy király életművéről írni, mi csupán e két kritérium alapján kíséreljük most meg. Géza halála után leverte a nagyfejedelmi méltóságra törő nemzetségfőket, szigorú és igazságos uralkodóként a törzsi életformához szokott népet céltudatos munkával, törvényekkel nemzetté formálta, ebben a munkájában nagy segítője volt az egyház. Nem véletlen, hogy az uralkodó, egy nép függetlenségét megtestesítő királyi koronát nem a nagy hatalmú német-római császártól, hanem a pápától kért és kapott. A koronázás és a királlyá kenés szertartásával létrejött a keresztény magyar királyság, amellyel párhuzamosan és folyamatosan építette ki az állam alapját képező, az ország egész területére kiterjedő vármegyehálózatot és püspökségeket. A vármegyék várispánjai voltak az állami végrehajtó hatalom legfőbb letéteményesei, a központi hatalom biztosítékai. Az ország főuraiból és főpapjaiból létrehozta a királyi tanácsot, bár legfőbb kérdésekben nem a tanács, hanem maga a király, István döntött. Európában megbecsült, erős pénzt veretett. Adókat vetett ki. A király előírta: „ Minden tíz falu építsen magának egy templomot, és ajándékozza azt meg két telekkel, ugyanannyi szolgával...Ruhákról, korporálékról a király, papról és könyvekről pedig a püspök gondoskodik.” István tovább erősítette az apja által szorgalmazott folyamatot és erkölcsileg és anyagilag is támogatta a kultúra külhoni képviselőinek, valamint a szerzetesrendek, elsősorban a bencések letelepedését. A pannonhalmi apátságnak ő adott alapító levelet, s ettől a fontos időponltól kezdve számítjuk a magyarországi oktatás kezdeteit. Történelmünk nevezetes és igen becsült forrásai a törvények, vagy ahogyan a középkorban nevezték: a dekrétumok. A legkorábbi királyi dekrétum államalapító István királyunktól származik, aki ezzel a fiatal magyar állam sarokkövét rakta le. Megelőzi ezeket egy neki tulajdonított forrás: a „Szent István intelmei” amely mű a halálra készülő, keresztény értékeket, erényeket valló és gyakorló uralkodó tanácsai fiához, a trónörököshöz, Imre herceghez: „...én sem restellem, sze- relmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz...” Az István király életéről szóló, még szentté avatása előtt készült ún. nagylegenda így emlékezik meg az Intelmekről: „Atyai szeretetének hevétől indíttatva maga is összeállított (fia) számára egy könyvet az erkölcsi oktatásról, amelyben híven és barátilag, a lelki intelem szavaival szólt hozzá, oktatva őt, hogy mindenekelőtt tartsa meg a katolikus hitet, erősítse az egyházi rendet, tartsa tiszteletben a főpapok méltóságát, szeresse a főurakat és vitézeket, szolgáltasson igazságot, és gyakoroljon türelmet minden cselekedetekor, fogadja szívesen a jövevényeket és lássa el őket még szívesebben...vegye példaképül őket, teljesítse az imádkozás kötelességét és gyakorolja egyebek mellett a jámborság és könyörületesség erényeit.” Állam- és egyházszervező munkáját szentesítő, azt megerősítő törvényei mellett rendelkezést alkotott a magántulajdon védelmére is: „Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak s leányainak és rokonainak vagy az egyháznak adományozni és ezt halála után se merje senki érvénytelenné tenni.” E törvény jelentősége abban áll, hogy a magántulajdon jogi védelmével siettette a régi nagycsaládi tulajdonviszonyok felbomlásának folyamatát. István törvényei szigorúak voltak, hiszen a kor szigorú törvényhozását tükrözik. Ettől eltekintve ezek humánusabbak voltak, mint a korabeli Európa más államaié. Ezekkel a szigorú, de igazságos törvények betartását a király országszerte biztosítani tudta. Ezáltal - bár gazdasági és kulturális fejlettség tekintetében nem tudta az ország felvenni a versenyt a nagy múltú európai országokkal - jogbiztonság tekintetében az élre került a középkori Európában. Ennek eredményeként Európa minden részéből megindult a bevándorlás Magyarországra, és itt a legkülönbözőbb nemzetiségűek, vallásúak és foglalkozásúak hazára leltek, megtalálták boldogulásuk helyét. Szent István uralkodói tekintélyével és gyakorlati érzékével támogatta hazánk és az európai népek kereskedelmét. Elősegítette a politikai, társadalmi, kulturális és főleg vallási kapcsolatok elmélyítését. Diplomáciai fáradozásainak eredményeképpen békében élt a szomszédos és távoli népekkel egyaránt. Mindent megtett azért, hogy hazánk független és sérthetetlen ország legyen, teljes belső és külső biztonságban éljen és virágozzék. Joggal vallhatjuk, hogy államalapító tevékenysége minden tekintetben a fejlődést és a haladást, fiatal nemzetünk számára az életet a biztos jövőt jelentette. Kiváló államférfi volt, tettei kitörölhetetlenül élnek népünk emlékezetében. Szabó Gy. Sándor Koronázási jelvények Az uralkodói hatalom szimbólumai, amelyeket a királyavatás - koronázás - szertartása során adtak át az uralkodónak. Összetételük koronként, országonként és szertartásrendként változott. Magyarországon a korona, a jogar vagy kormánypálca, a palást, országalma, a kard, kereszt és a gyűrű alkották a koronázási jelvényeket. Az igazságszolgáltatási fő hatalom jelképe volt, a jogar feje, átfúrt hegyikristály-gömb, aranyfoglalattal és aranyozott ezüstnyéllel. Az országalma aranyozott ezüstgomb, oldalán zománcos címer, tetején kettőskereszttel. A koronázási kard velencei munka. Az arannyal hímzett selyem koronázási palást eredete Szent István és Gizella királyné által a székesfehérvári Szűz Mária egyháznak adományozott miseruha (1030), ikonográfiája az egyik legnépszerűbb keresztény himnusz a Te Deum képi megjelenítése. Az 1945-ben Nyugatra hurcolt magyar koronázási A királyi jogar jelvényeket 1978. január 6- án szolgáltatta vissza a magyar népnek illetve adta át a Parlamentben Cyrus Vance, az USA külügyminisztere. Szent István harci díszben (Képes Krónika) A grafikusművész feltárja az István-portré készítésének műhelytitkait Keresztes pántkorona a tízezresen Vagyóczky Károly grafikusművész pályafutásának kiemelkedő állomása az új papírpénz, a 10 000 forintos megtervezése. Némi üröm az örömben, hogy a Szent István fején lévő korona miatt az elmúlt hetekben élénk szakmai vita kerekedett. Többen is szemére vetették: ábrázolata hiteltelen, első királyunk ugyanis nem a Szent Koronát, nem is annak latin vagy bizánci részét viseli. Uralkodói jelképe egy sima aranypánt, négy pontján stilizált kereszttel.-Miért ez? - tettük föl a kérdést a művésznek.- A grafikus egy-egy pénz megtervezésekor minden esetben meghatározott feladatot hajt végre, meglehetősen nagy művészi szabadsággal - feleli Vagyóczky Károly.-A Magyar Nemzeti Bank különböző szakvélemények, intézmények - például a Magyar Tudományos Akadémia - véleménye alapján néhány éve csak azt döntötte el, hogy az új pénzjegysorozat különböző címletei nagy uralkodóinkat - ezen belül a 10 000 forintos - Szent István képmását - örökítsék meg. A megbízó a koncepció megvalósítását, a pénz I tényleges megtervezését, a I részletek kidolgozását már a I -/akemberekre bízta. Szent István arcképének I megtervezésénél sokat tűnődtem az arc karakterén, az arc- kifejezésen. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szem például messzire, vagy közeire néz, netán éppen rám tekint, az arckifejezés szomorú, vagy határozott, hősies, kemény. Én „emberi” Istvánt képzeltem el magamnak, a történeti hűséghez azonban messzemenően ragaszkodni akartam. Hamar kiderült, hogy ez nehéz feladat. Ahhoz, hogy eleget tehessek a magam szabta követelménynek, alapos kutató-, már-már tudományos munkára volt szükségem. Első királyunkról ugyanis alig maradt fenn hiteles, korabeli ábrázolás, a köztereinkről ismert szoborfigurákat pedig nem akartam utánozni, hiszen azok valójában saját koruk István-képét, Szent István-eszményét tükrözik. A magam Szent István-port- réjához végül is a koronázási paláston látható, igaz, nagyon elmosódottan látható ábrázolást vettem alapul. A bankón lévő kompozíciónak természetesen szerves része a korona. Nagyon komoly gondot, már-már lelkiismereti kérdést okozott számomra e fontos jelképnek az ábrázolása. Pontosan tudom ugyanis, hogy Szent István és a Szent Korona egymáshoz tartozó, egymástól el nem választható két fogalom. Évszázadok óta. S azt is tudom, hogy a Szent Koronának könyvtárnyi irodalma van. Tudósok vitatkoznak az „egy korona - két korona” elméletről, sokak számára kérdéses a latin és a bizánci korona keletkezésének időpontja, születésük körülménye is. Történészek jelentős köre vallja például, hogy a ma ismeretes koronával, ebben a formájá- ban, nem koronázhatták meg Istvánt. Mindenesetre ismét belevetettem magam a szakiroda- lomba. Tanulmányoztam a többi között az Árpád-házi királyokról szóló irodalmat, ásatási leleteket elemeztem, a kor avatott kutatóival konzultáltam. így alakult ki végül a bankón látható megoldás. Mindezek ellenére azt is mondhatnám: a grafikus - meglehetősen hosszú előzmények után - készített egy arcképet, koronával, és azt mondta, hogy ez Szent István. Kétségtelen tehát, hogy a művészi szabadság teljes mértékben érvényesült, bár - tegyem hozzá- a Magyar Nemzeti Bank illetékes bizottsága jóváhagyta a terveket. A stilizált korona hangulatában, stílusában illeszkedik a portréhoz, s nem idegen első királyunktól és korától. Egy későbbi ábrázolaton III. Béla királyunk visel ilyet és hasonló látható egy ásatásból előkerült szoborfejen is. Árpád-házi királyaink köznapi uralkodói jelképe lehetett tehát e keresztes pántkorona, amely nemes egyszeiűségében is fenséges - mondta a művész. D. G. Nemes egyszerűségében is fenséges A krónikás ismeretlen, de a gondolatok királyiak Intelmek - nem csak Imréhez Szent István akkor vetette meg államiságunk alapjait, amikor a tét az volt: vagy biztosítható a magyarság fennmaradása, vagy az eltűnés, a felmorzsolódás lesz sorsa. Ennek fényében külön is figyelemre méltó, hogy az ország ügyei mellett -a kor szokásaitól meglehetősen eltérően - fia, Imre herceg neveltetésére is nagy gondot fordított. Hiteles és felbecsülhetetlen értékű dokumentuma ennek az Intelmek. Zsoldos Attila történésszel, a Történettudományi Intézet munkatársával e relikvia históriájáról és értelmezéséről beszélgettünk.- Mikor keletkezett ez a sajátos pedagógiai útmutatás?- Pontos dátumot eddig nem sikerült megállapítani. A kutatók egy része úgy véli, hogy 10-fS—1031 között, mások szerint és jómagam is erre a véleményre hajlok, az 1010-es évek elején íratta a király.- Milyen főbb gondolatok emelhetők ki az Intelmekből? A Karoling-korban elfogadott szokás volt, hogy a trón birtokosa úgynevezett királytükröt íratott, amely az ideális uralkodó képét mutatta be. Az istváni Intelmek voltaképp e hagyomány folytatása azzal a lényegi különbséggel, hogy nemcsak a regnálásról, hanem a gyermeknevelésről szóló gondolatokat is felöleli. Érdemi különbség az is, hogy míg a középkor nyugati uralkodói csupán megbízóként és mintegy névadóként működtek közre a királytükör elkészítésében, addig szinte bizonyos, hogy az egykori krónikás az István által meghatározott tartalommal és témakörökben örökítette meg az Intelmeket. Mindezen túl: talán a legérdekesebb tartalmi sajátossága, hogy az Intelmek nem erkölcsi tanokra alapozva fogalmazza meg a jó uralkodó ismérveit. Éppen fordítva: azt írja le, hogy egy ország sorsáért felelős királynak mindig a helyzet, a körülmények mérlegelésével kell cselekednie, s ha e követelménynek megfelel, tettei erkölcsileg is helytállóak lesznek.- Ki lehetett a névtelen krónikás?-Az teljességgel kizárható, hogy személy szerint maga István. A korszak jeles egyházi személyiségei közül többek neve is szóba jöhet, de mindeddig egyikről sem sikerült bebizonyítani, hogy köze lett volna az Intelmek megszületéséhez. Meg kell tehát elégednünk azzal, hogy a feljegyző ismeretlen. De ismétlem: egészen bizonyos, hogy a király közvetlen gondolati instrukciói, útmutatásai alapján dolgozott.- Hol, milyen formában maradt fenn ez az írásos emlék?- 1083-ból származik az első utalás a szövegre. Ekkortájt avatták Istvánt szentté, s a róla szóló legendában több olyan részlet szerepel, melyből kiderül: a történetíró ismerte az Intelmeket.- Napjainkban is érvényesnek fogadhatók el az ezer évvel ezelőtti istváni gondolatok?- Sok tekintetben feltétlenül. Önmagában az is elgondolkoztató példa, hogy milyen figyelemmel és törődéssel foglalkozott a király fia neveltetésével. De ennél is fontosabb, hogy több helyütt inti az ifjú herceget arra: az alattvalókra mindig tekintettel kell lenni, s velük együttműködve kell gyakorolni a hatalmat. Sz. E.
