Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-02-03 / 179. szám

1997. augusztus 2., szombat 5. oldal Sztárvilág Szépség a szigeteken - Claudia Schiffer, az ismert topmodell nyitotta meg a Fülöp-szigetek első Fashion Cafe­ját. FOTÓ: REUTER Egy „hippi dinoszaurusz” születésnapjára Derékba tört zenészpálya Aki azt hiszi, hogy csak San Francisco és Los Angeles tá­jékát ,fertőzte meg” a hippi­kultusz a hatvanas évek vé­gén, az bizony téved. Angliá­ban ugyanis élt egy Marc Bo- ian - korábban Mark Feld - nevű fiatalember, aki ennek a zenének a szolgálatába sze­gődött. Emberünk 1947. jú­lius 30-án született, és csak néhány héttel harmincadik születésnapja előtt halt meg egy autószerencsétlenség kö­vetkeztében. A színpad, a pódium hamar megfertőzte Marcot: még ti­zenöt éves sem volt, amikor már rendszeresen felbukkant különböző show-műsorokban, s férfi manökenként is szeren­csét próbált. Első zenés próbál­kozása egy duó volt, amelynek a Tyrannosaurus Rex nevet adta, s Bolan ebben akusztikus gitáron játszott és énekelt. A duó Debora című kislemeze lis­tára került, igaz, nem a csúcsra. Mellőzöttségre nem - panasz­kodhatott, de végül is azokba az időkben túl sok nagyágyú nyüzsgött az élvonalban ahhoz, hogy ezekkel a tulajdonképpen eléggé nyálas, bár kétségtelenül fülbemászó dalokkal sokáig a felszínen maradhasson. Az együttes neve később T. Rexre rövidült, s akkor már többször kapaszkodtak Bolan dalai is magasabbra. Kifejezet­ten nagy tetszés fogadta például a My People is Fair és a Prop­hets, Seers and Sages című, a későbbiek során együtt is kia­dott lemeze, amellyel már első lett. A hetvenes évek első felében kifejezetten „jó szelet fogott ki”, hiszen ezekben az években négy listavezető, több második és harmadik helyezett dalt pro­dukált. Az Egyesült Államok­ban nem jegyezték a T. Rexet, ami a kölcsönös brit-amerikai huzakodás mellett azzal is ma­gyarázható, hogy az Újvilágban sem szűkölködtek a hasonló zenekarokban, s mi tagadás, még a hippikultuszt meglova­goló zenészek között is akadtak jobbak is, mint a T. Rex ... A T. Rex nagy nótái közül mindenképpen emlékezetes a Hot Love, a Telegram Sam, a Metal Guru, a Get It On és a Je- epster. Ezekért ma is illik em­lékezni Marc Bolanra és az együttesre. Az évtized közepé­től mind ő maga, mind bandája elszürkült. Megpróbálkozott még a televízióval, a show-mű- sorokkal, de már nem futott úgy a szekér, mint eddig. Egy ze­nésztársával autózott, amikor a tragikus baleset bekövetkezett. Előbb a sikeresnek induló ze­nészpálya, majd egy fiatal élet is derékbe tört. Saját magáról, szerepeiről, feladatairól és jövőjéről vall Jean-Michel Jarre felesége „Nem vagyok megközelíthetetlen !” Charlotte Ramplinghoz évtizedek óta menthetetlenül hozzá­nőttek a titokzatos, sőt a perverz figurák. Nem véletlen, hiszen olyan filmekben játszott annak idején, mint Luchino Visconti Istenek alkonya, szerepet kapott a 80-as évek egyik szuperhor­rorjában, a vudu rítusok és az ördög körül forgó Angyalszív­ben, a leghírhedtebbé azonban az Éjszakai portás tette. Ebben ugyanis egy hajdani auschwitzi kamasz fogolylányt alakít, aki már felnőtt asszonyként egy szállodában találkozik hajdani kínzójával és megerőszakolójával, s egy iszonyú éjszakán „fele­levenítik” az egykori „szerelmet". Mind a Visconti-filmben, mind pedig az Éjszakai portásban a hasonló figurákra szakosodott Dirk Bogarde volt a partnere. Az 51 esztendős angol szí­nésznő (mellesleg civilben a vi­lághírű. nemrégiben nálunk is fellépett elektronikus zenész, Jean-Michel Jarre felesége) most békésebb, ám nem ke­vésbé kockázatos vizekre eve­zett: ő lett a párizsi filmfeszti­vál zsűrijének elnöke. A dolog pikantériája az, hogy a szerve­zők a testületet csupa 18-20 éves fiatalból állították össze, mint ahogyan a versenyfilmek alkotói sem tartoznak még a nagy nevek közé. „Nagyon örültem ennek a felkérésnek — mondta a külön­leges szörnyeteg-zöld szemű Charlotte. — Boldoggá tesz az is, hogy a fiatalokra rá mernek bízni ilyen komoly feladatokat. Ők ugyanúgy értik a dolgukat, ugyanolyanok az érzelmeik. augusztus végén a patinás Ve­lencei Filmfesztivál legfőbb grémiumának. .Alapvetően mozibolond vagyok. — áradozik — Nemcsak forgatni szeretek, hanem bele­merülni mindenbe, ami a mozi­hoz tartozik. Jó edzés ez ne­kem, a színésznőnek, ahogyan másokat látok játszani, maga­mat is tudom javítani. Annál is inkább, mert alapvetően álmo­dozó és kósza lélek vagyok. Szükségem van arra, hogy időnként megrugdossanak. És a legegyszerűbb, ha én rugdosom saját magamat.” A kószálás és az álmodozás Charlotte Rampling egyik leg­kedvesebb tevékenysége. Ké­pes egész délutánokat azzal töl­teni. hogy elmélkedjen és íro­gasson egy párizsi kávéház asz­talánál. ..Éppen ezért szeretem Párizst. Mintha ezért találták volna ki. Minden negyed külön­leges világ, mindegyiknek tétlennek. Az vagyok és mégsem. De az én belső vi­lágom tűi ér­tékes szá­momra ah­hoz, hogy hagyjak ma­gamra zúdí­tani minden­féle felesleges dolgot.” Az a fela­dat, hogy a fiatalokkal együtt vett részt a Párizsi Fesztiválon, számára alka­lom is arra, hogy felmérje a mozi hatá­sát, egyben a filmesek fele­lősségét. És ez a kérdés nem hagyja Charlotte Ramplingot érzéketlenül. .Ami en­gem illet, én mindig tisztában voltam ezzel a felelősséggel. Játszottam pro­vokatív és perverz szerepeket, néha nagyon is kínzó és erő­szakos dolgokat: a legfonto­iegfeljebb kevésbé visszafogot­tak, mint mi, talán kevésbé rendszerezik még gondolatai­kat, talán kevésbé direkt az eszmélésük, ellenben reakcióik spontánabbak. Ez a zsűrizés számukra olyan egy kicsit, mint ahogyan a csikókat betörik.” Charlotte-nak a Párizsi Fesz­tivál zsűrielnöki tiszte szintén „bemelegítés”, hiszen tagja lesz megvan a maga, csak rá jel­lemző arculata, élő, nevető em­berekkel, a pezsgés szinte ál­landó, ugyanakkor, ha kell, bé­kén is hagyják az embert, megadják neki a jogot a ma­gányra. Számomra a kószálás egyáltalán nem a semmittevést jelenti. Habzsolom az életet. Talán ezért hisznek engem enigmatikusnak. megközelíthe­sabbnak azonban azt a belső erőt tartottam, amely a játéko­mat irányította, a dolgok mély értelmét és szándékát. A can- nes-i fesztiválon például láttam Ang Lee Jégvihar című filmjét, amely látszólag a 70-es ameri­kai mindennapok krónikája, és közben iszonyatos durvaságot éreztem benne, mert az ember szembesül azokkal a borzal­makkal, amelyekre a hétköz­napi emberek képesek. Ugyan­akkor tudom, hogy vannak olyan „beteg” filmek, amelyben az erőszak csak öncél. Itt van a mozi örökös problémája: a ci­nizmus többet hoz a konyhára, mint az erkölcs.” Charlotte Rampling közben maga is filmszerepre készül. Ősszel először egy angol ko­médiában szerepel Richard E. Grant oldalán, amelyben sze­repe szerint — a változatosság kedvéért — egy „ördögi anyóst alakít”. Aztán létrejön számára egy nagy találkozás: Uv Ull- mann készít egy nagyon is Bergmanos filmet, a Kísértete­ket, Ibsen drámája nyomán. Ezután valószínűleg egy nagy tv-sorozatban vállal főszerepet. »Általában véletlenül talál­nak meg a szerepek, vagy pedig megérzek valamit a levegőben. Akár hiszik, akár nem, nem én provokálom ki ezeket a szere­peket — ez ellentétes lenne az alaptermészetemmel. Nem va­gyok e téren aktív, pláne nem akaratos. De azért teljesen passzív sem: az ember élete semmit nem ér, ha mindig má­sokra vár. Inkább távolról fi­gyelek. de nagyon éberen. Az­tán, amikor jönnek a lehetősé gek. akkor akcióba lépek, főleg, ha érzem, hogy kész vagyok mindenre. Olyan állapot ez. mint a meditáció: a nem gon­dolkodás állapota, amely lehe­tővé teszi, hogy megszülessen az igazi gondolat, mivel az em­ber túl van az agy zűrzavarain.” Ferenczy Enropress Megakonccrt megasztárral - Bár hazájában, az USA-ban egyes hírek szerint leáldo­zóban véin csillaga, Európát még az őrületbe kergeti Michael Jackson. Bizonyság erre a svájci, a bázeli stadionban 50 ezer rajongó előtt adott koncertje. fotó: reuter Üjabb antológia jelenik meg, ezúttal a Doors legendás énekesétől Jim Morrison „fantomlemeze” A Beaties-antológiák nyomán, úgy tetszik, mások is kedvet kapnak „fantomlemezek” készítéséhez. Jim Morrison, a Sár­kánygyík-király, a legendás Doors együttes ma is legendás- misztikus énekese több mint negyed századdal halála után rö­videsen ismét lemezről szólal meg. A technikai „trükk” ugyanaz, mint amelyik segítségével a jó másfél évtizede halott John Lennon együtt énekelhetett az egykori Beatles többi tagjával néhány dal erejéig. Az önpusz­tító Morrisonnak is vannak olyan felvételei, amelyeket 1971-ben bekövetkezett halála <ka senki emberfia nem hallott. Nos. ezeket a megkerült sza­lagokat „leporolták”. Az anyag várhatóan októberben jelenik meg. A dalokat a teljes Doors együttes végnapjaiban vették szalagra, s van köztük néhány olyan is. amelyiken Morrison zongorázik. Ezek a nóták Jim barátnője. Pamela Courson számára készültek. akivel 1974-ben tűladagolt kábítószer végzett. Ray tManzarek, John Dens more és Robby Krieger ezekben a napokban tanácskozza meg a felvételekkel kapcsolatos rész­leteket. Előzőleg három éven át folytak a tárgyalások a Morri- son-hagvaték kezelőivel. Ezek a dalok új fénnyel fognak lo­bogni - állítja Matt Snow, a Mojo című rockmagazin szer­kesztője. A Morrison és a Do- ors-életmű ismeretében aligha­nem igaza lesz. Éppen harminc esztendeje ezekben a napokban ugrott az amerikai lista élére a Light My Fire, a Doors első nagylemezé­nek egyik sikerszáma, amely kislemezen is megjelent. Az al­bum és kislemez a Doors sokak szerint legsikeresebb évében, 1967-ben jelent meg. Abban az évben került a boltokba a banda második albuma, a Strange Days is. A fantasztikusan egy­séges és kitűnő első lemezről a Light My Fire mellett a The End, a Backdoor Man, az Ala­bama Song. a másodiktól pedig a When The Music is O ke­rült a rockzene örök e ekei közé. Charlotte Rampling Jellemző jelenet a színésznő egyik filmjéből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom